Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-18 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 18., szerda 3. NÉHA MÁR POFOZKODNAK IS MIATTA A rettegett „vásárlók könyve” Antifasiszta ellenállás Heves megyében III 3. Rettegnek a vásárlók könyvétől a kereskedelem, a vendéglátás emberei. Van erről három történet: a megyeszékhelyi éjszakában, jócskán éjfél után lépett a bárba egy enyhén kapatos férfiember. Megállt normálisan. majd táncolni kezdett, s egyszer azért a földre szédült. Kinevették. restellke- dett. s fizetett. De — a jó- zanodás nemes szándékával — kért még egy erős duplát. Nem adtak. Kérte a vásárlók könyvét. Kapta erre az irodából előhívott főnököt. továbbá két pofont, egy kemény rúgást, amitől a lépcsőn leesve arcát és szemüvegét törte. Az ügy orvosi látlelettel került a bíróság elé. ítélet még nincsen. Tizenhat éves kislány fagyizni szeretett volna a meleg nyárban, de nyeglén beszéltek vele, s feleannyit eresztettek a fagyitölcsérbe, mint amennyi járt volna. Kérte a vásárlók könyvét — kapott egy pofont továbbá még taknyosnak is nevezték. A büntető eljárás ott is megkezdődött. A harmadik történet sajátos história, és az esetet jó tízzel kell megszorozni, annyiszor előfordult már. Kakaót kértek volna egy pályaudvari utasellátó büfében. de nem volt. Sem meleg tej, sem meleg tejeskávé. Csak tasakos hideg tej. Merthogy: „Nincs hol meg- melegiteni!” A kijelentés mögött egy felszolgáló állt. amögött pedig’ egy hatalmas melegkonyha, tele sütő-főzö- melegítő alkalmatossággal. Keményen bevéstem a vásárlók könyvébe, hogy mi a véleményem az effajta vendéglátásról. De mielőtt megkaptam volna a könyvet, rohant hozzám az üzletvezető, és szép szóval kérlelt: beszéljük meg talán előtte. hogy hátha lehetne segíteni a dolgon irkálás nélkül is. és hogy rögvest melegítenek egy kis tejet a nejlonzacskóból. De ha nem kérem a könyvet, maradok alig észrevett vendégecske. Ez a panaszkönyvi előjáték szinte minden alkalommal eljátszódik: „Tessék csak elmondani, mi a panasz, és majd mindjárt megoldjuk nem kell azért beírogatni!” Szóval rezeg a nadrág, ha kérik a könyvet. Az ősi és modern csalások olykor bi- zonyíthatóak. és ez mindig kellemetlen volt, mióta forog a Föld. De nem olyan egyszólamú ez a dolog. Elemezve, általában három részre választható a panaszok tömege: egyik a vevő. a vendég megkárosítása. Másik a modor. Harmadik az áruhiány. Utóbbi bejegyzés a legkevésbé izgalmas, mert a pincér, a kereskedő, üzletvezető és alkalmazott egyaránt tudja: az áruhiányról nem ö tehet — legalábbis nem mindig ö. Ezúttal vegyük csekély számú esetnek a ritka cikk pult alá dugdo- sását. jó pénzért vagy barátságért. A hiány általában mégsem a boltban születik, hanem valahol a gazdasági élet folyamatában. A megkárosítás? — Azt mondják a gazdaságtörténészek: ősi dolog ez, sőt, állítólag volt olyan korszak, amikor a kereskedelmi jog elsősorban a kereskedőt védte a vevőtől, nehogy éppen a vevő csapja be öt. például túlzott, erőszakos alku esetében. De hát a kicsi vagy nagyobb csalás a modern korba is átjött — korszerűsítette magát. Mióta villanyárammal világítanak, a fizetőpultnál gyakran „véletlenül’' igen gyenge égő világít. , Ha pedig a pénzérmek olyan hasonló fogá- súak, tapintásúak. mint mostanság a tíz- és a húszforintos, hát néha vigyáznunk kell. De ezerféle a „dörzsölt" módszer, amivel az észrevétlenségre törekszenek. Ha pedig egy csalás írásba kerül, az már nem észrevétlen. A pult előtt kevesebb a kereskedelmi ellenőr. mint a vevő. a csalás leplezése többnyire nem valószínű, de ha beírják . . . A harmadik eset nem függ össze pénzzel, áruval, legalábbis nem szorosan. Csak a modorral, külsőséggel. A nyegleséggel, a vendég semmibevételével, amikor néha csak úgy odalökik az olcsó üdítőt, mivel abból kevés borravaló ígérkezik. A kosz az abroszon, a fekete pincérköröm, rúzsos pohárszél. az ötperces trécselés a pult előtt várakozó vevők szeme láttára ... A vásárlók könyve — régi nevén: panaszkönyv — a néha áruhiányos, nemegyszer versenytárs nélküli bolt, vendéglő kiszolgáltatott vevőjének, vendégének egyetlen fegyvere. Használni kell, becsületesen, indokoltan, pontosan és főképp bátran. Mert bátorság is kell hozzá. Hiszen ahol csak egy bolt van egy faluban, ott a vásárlók könyvébe bejegyző vevő lesheti, hogy mikor kap hiánycikket! Talán ez az egyetlen helyzet, amikor nem bátoríthatjuk a vevőközönséget. hogy panaszát írja be ebbe a könyvbe, hanem inkább arra, hogy felsőbb helyre írjon panaszlevelet. A vásárlók könyvének elkérésekor keletkező pánik igazolja: ez hatásos fegyver, ha a vevő. a vendég kiszolgáltatott. F. D. Voltak olyan tisztviselők, akik nyíltan szembeszálltak a nyilas kormány rendelke* zéseivel. A hevesi főjegyző 1944. október végén nem adta át a traktorok és a gabonaraktárak jegyzékét az odaérkező katonai különítmény parancsnokának. November közepén pedig megtagadta a községi pénzkészlet kiadását. Vámosgyörkön Medve János községi bíró és Huszár Béla vezető jegyző szabotálta a községi vagyontárgyak és okiratok elszállítására vonatkozó nyilas kormányrendelet végrehajtását. Egerben Soó.s Imre nem hajtotta végre a levéltár anyagának elszállítására vonatkozó utasítást. Ennek köszönhető. hogy a levéltár megmenekült a pusztulástól. Voltak olyan személyek is a tisztviselők körében, akik erélyesen felléptek a német fasiszták és a nyilasok ellen. Gyöngyöspatán ilyen volt Schilháben Ernő főjegyző, aki a visszavonuló német csapatok erőszakos állathajtási és rekvirálási törekvéseit igyekezett meghiúsítani. Ezért a Gestapo letartóztatta és elhurcolta. A kiürítési parancsnak ellenálló Szalai Istvánt egy SS- alakulai katonái lőtték agyon. Maka Mihályt pedig megsebesítették. Karácsondon Király Jenő vezetőjegyzőt nyilasellenes fellépései miatt a Gestapo 1944. október 22- in letartózatta. Hatvanban a település vagyonának megőrzésére létrehozott Nemzetőrség, s a keretébe beosztott tűzoltóság parancsnokának utasítására nem tett hűségesküt a Szálasrkormányra. Általában jellemző volt, hogy a front közeledtekor a német és a nyilas hatóságok által elrendelt kiürítési parancsnak nem. vagy csak részben tett eleget a városok és a falvak lakossága. Megfigyelhetők voltak az ellenállás különböző formái a katonasággal kapcsolatban is. Már 1942-ben és 1943-ban. igaz még csak szórványosan, előfordult a behivási parancs szabotálása. Ez a jelenség 1944-ben tömegessé vált. Az év júliusában és augusztusában több mint 300 Heves megyei illetőségű katonaszökevény ellen adtak ki körözési parancsot. A nyilas hatalomátvétel után a bee - vóparancsok szabotálása még általánosabbá vált. Füzesabony lakossága „a katonai behívóparancsnak csak nagyon kis részben tett elegei' — irta a főjegyző. Mátra- balián is: „Tömeges szabotázs volt a katonai behívásokkal kapcsolatosan”. Mikó- falván 74 katonaköteles férfi a nyilas csendőrök elől az erdőbe menekült. Ilyen esetek még több helyen voltak. Találhatunk adatokat a szovjet hadifoglyok segítésére is. Ludason, a község felszabadítása előtt egy héttel német fogságból megszökött szovjet katona érkezett, aki* a helyi svéd vöröskeresztes gyermektelepen rejtettek el. A katonát felszólításra nem szolgáltatták ki az átvonuló német és magyar katonai alakulatnak. Tárnáméra lakossága 1944 nyarán emberséges magatartást tanúsított a csendőrök által a községbe bekísért szovjet sebesült pilóta iránt. Segítették a kórházba szállítását is. Az ellenforradalmi propagandával ellentétben, a lakosság körében főként azok, akik a októberi forradalom időszakában Szovjet-Oroszor- szágban jártak, 1919-ben direktóriumi tagok, vöröskatonák voltak, várva-várták a felszabadítókat, s azoknak segítséget nyújtottak. Farkas Márton baloldali magatartásáról közismert felnémeti lakos, a község felszabadításának napján, 1944. december 10‘én, életét kockáztatva átment a tűzvona- lon a harcoló szovjet katonákhoz, akiket tájékoztatott arról, hogy a német fasiszták a községet már elhagy- *ák. Kérte őket, hogy ne lőjék a falut, hanem jöjjenek utána. A község keleti szegélyén vezette be a faluba a szovjet katonákat. Az antifasiszta ellenállás kibontakozását Heves megyében is erősen fékezte a kormányzat terrorja, számos büntető intézkedése Mát 1941-béy Egerben a hatóságok letartóztatták, s internálták Ankli Józsefet, Ha- lázs Ignácot. Bóta Bernátot és Hajnal Mihályt. A terror különösen a német megszállás után-vált féktelenné. 1944. március 21-én Egerben a rendőrség bezáratta a Szociáldemokrata Párt helyiségét. Április elején a városban 21 kommunistagyanús és baloldali személyt tartóz tattak le. Ugyanekkor Gyön gvösröl és Hatvanból is több baloldali személyt internáltak. A megyei nyilas alispán 1944. október libán rendeletet adott ki „a kommunisták zsidónak minősülő és megbízhatatlan személyek őrizetbe vételéről". Ennek alapján Egerből, Gyöngyös ről és Hatvanból és más helységekből sok baloldali személyt internáltak, akiknek egy része a fasizmus ál dozata lett. A kormányzat terrorján kívül az-'ellenállás szélesebb körű kibontakozását, jelentősebb formáinak kialakulását gátolták helyileg is az ország egész területén ható okok. így a 25 éves ellen- forradalmi rendszer szovjetellenes propagandája, a súlyos vereségeket szenvedő Kommunista Párt szervezeti gyengesége, az uralkodó osztályok illúziókat keltő „országgyarapító politikája", az antifasiszta ellenállási mozgalom érlelödéséhez szükséges idő rövidsége. A Heves megyében kibon takozó antifasiszta ellenállás, ha szerény mértékben is, hozzájárult a fasizmus erőinek gyengítéséhez, s közelebb hozta a negyedszázados ellenforradalmi rendszer pusztulásának időpontját, segítette a népi demokratikus forradalom feltételeinek ér- lelődését, illetve kibontakozását. Szecskó Károly VÁLLALTÁK A KOCKÁZATOT Érdekeiket szolgálja _ B izony, nem egy vállalatnál okozott komoly fejtörést, hogy az új keresetszabályozási lehetőségek közül vajon melyiket válasszák. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azt kellett mérlegelni, hogy az egyes variációk hogyan felelnek meg az ottani körülményeknek, mennyire teszik lehetővé az eddiginél eredményesebb gazdálkodást. Nos, a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatnál is alaposan „megrágták" a dolgokat, s csak ezután mondták ki a végső szót. Hogy miként, milyen szempontok szerint és milyen elképzelések megvalósulásának reményében döntöttek, arról kérdeztük Oravecz Tibor munkaügyi osztályvezetőt. Ezekre a berendezésekre már csak felügyelni kell (Fotó: Perl Márton) Oravecz Tibor: —- Érdekeinket szolgálja ... — Akárcsak szerte az országban — kezdi a beszélgetést — számunkra is adott volt a jogszabály által biztosított három forma. Természetes, hogy nekünk ezekből arra kellett voksolnunk. amelyik az érdekeinket legjobban szolgálja. A központi keresetszabályozásra — annak rendkívüli szigora miatt — aligha gondolhattunk. Ezután számításokat végeztünk. hogy megtudjuk, mely- esetben zárhatnánk a leg- ideálisabban. Ezek egyértelműen. azt mutatták, hogy a keresetszint-szabályozás lesz a legoptimálisabb számunkra. Ez ma már a jelen, hiszen ez év január 1-től eszerint tevékenykedünk. — Konkrétan is érdekelne, hogy mi mekkora súly- lyal esett latba ... — Először is azt vizsgáltuk meg, hogy az adózást tekintve, mikor járnánk a legjobban. Kétségtelen például. hogy a „keresetnövek- ményes" formáció az előzőeket figyelembe véve, átmenetileg kedvezőbb lett volna, de nekünk hosszabb időszakra kell terveznünk. Legalább ilyen . fontos volt az is, hogy a környező üzemek — értve ezalatt nemcsak a megyebeli cégeket, hanem hazánk hozzánk hasonló gyárait is — ugyancsak a keresetszintes lehetőséggel éltek. Ha versenyben akartunk maradni, ha az embereinket meg akartuk tartani, akkor nem lehetett kétséges, hogy melyik úton kell elindulnunk. — A dolgozóik fizetése hogyan módosul majd? — Legyen szabad ennek érzékeltetésére néhány adatot említenem. 1981-ről 82- re egyszázalékos keresetcsökkenést regisztrálhattunk Egy évre rá 18,7 százalékos növekedést. Igaz, ezzel lényegében az előző szakasz sanyarú következményeit kompenzáltuk. Tavaly az emelkedés 9,5 százalékos volt. Ebben az esztendőben viszont — bár tizet terveztünk — 13,5 százalékig juthatunk el. Persze. ennek megvalósítása szorosan függ a teljesítményektől. Konkrétabban, mintegy 500 millió forintnyi nyereséget kell „kitermelni" ahhoz, hogy mindenki jól járjon. Ha énnél szerényebb lenne az eredmény, akkor már gond van. — Ügy értsük ezt. hogy most nagyobb a kockázat, mint régebben? — Pontosan. Itt például mindig az utolsó pillanatban határozhatjuk el. hogy meddig mehetünk előre az emberek anyagi ösztönzésében. Havonta ki kell számítani, hogy hol tartunk, mekkora az adóterhünk és ezzel összefüggésben mennyit produkáltunk. Ha ez utóbbi kívánnivalókat hagy maga után, akkor belép a „mozgó- bér-fék”. Vaktában nem szórhatjuk a pénzt. Szerencsére — s ezt mutatta a féléves értékelés —, ebből még nem volt semmiféle problémánk. S ha már az előbb utaltam a mozgóbérre ... Ennek jelentősége lényegesen megnőtt. — Érintettük már a munkaerőhelyzetet ... Ez hogyan változhat majd megfelelő módon? — Tény, hogy szükségünk van a dolgos kezekre. Különösen az integrált áramkörök gyártásához —, amelyeknek -elkészítése három műszakban folyik — kellenének betanított munkásnők. Kevesen jönnek, pedig tavaly július 1-tól az addigi negyvenszázalékos műszak- pótlék helyett már 75-öt fizetünk. Új berendezések vásárlásával is csökkentettük az élőmunka-igényt, de közel sem annyira, hogy a harmadik műszakról lemondhassunk, vagy hogy ne kellenének ide ügyes lányok és asszonyok. Természetesen tudjuk, hogy a legnagyobb vonzerőt a vastagabb boríték jelenti. 1985-ben a tervezett átlagkereset évi 68 ezer forint. Reméljük, hogy az új forma e területen is érezteti majd jótékony hatását. Az már önmagában is öröm, hogy a kilépési arány tavalyhoz képest csökkent. — Ha jól tudjuk, a létszámmegtakarítás kérdése is egyre inkább előtérbe kerül... — Az erre való ösztönzést lényegesen jobban megoldhatjuk most. Ez főleg az in- produktív területen tevékenykedőket érinti majd. Várhatóan ezzel segíthetünk a műszakiak bérezésének nehézségein is. Az viszont feltétlenül kell ehhez, hogy az emberek ne legyenek bizalmatlanok a létszámmegtakarítást illetően. — Nem bánták meg tehát a döntést? — Erről szó sincs. Ügy véljük, helytálló és célravezető volt. Ha okosan sáfárkodunk a lehetőségekkel, akkor nem lehet semmi baj. A kezdeti tapasztalatok- — a gyerekcipő ellenére is — jók. S hogy ilyenek is maradnak-e? Az csak az ottaniakon múlik... Sárhegyi István
