Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A BÁNYÁSZNAPI ÜNNEPSÉGEKRŐL JELENTJÜK Munkájuk megbecsülést érdemel és tiszteletet parancsol * Szombaton folytatódtak a 35. bányásznap esemé­nyei. Megyeszerte is számos megemlékezést tartottak, köszöntötték a szén-, az olaj- és az ásványbányászo­kat. A kellemesen meleg nyár végi időjárást kihasz­nálva, több százan vettek részt az ünnepségeken, me­lyekre a vidámság, a jó hangulat, a baráti együttlét volt jellemző. Felelősség a jovoert Véget értek a vakáció napjai, visszatértek a kis ' és nagy diákok az iskolák padjaiba. Kinek több, ki­nek kevesebb mondaniva­lója lesz az eltelt hetekről, hónapokról, de valamilyen kellemes minden bizonnyal valamennyiüknek. A tanu­lás mellett — vagy helyett — alighanem ez jelenti a legfőbb témát az első idők­ben, mert — el kell ismer­ni — a hosszú szabadság után nekik, leányainknak és fiainknak sem könnyű visszazökkenni a megszo­kott munkába. Előbb vagy utóbb azon­ban mindenki a régi ke­rékvágásban halad. Ki ko­molyabban, ki pedig keve­sebb felelősséggel folytatja a dolgát. S azok teszik job­ban, akik már előbbre is néznek: korántsem a köte­lező terhet, hanem az is­meretek szükségét látják, érzik mindennapi feladata­ik megoldásánál. Akik — ahogyan mondani szokás — az Életre készülnek. Jóllehet, a játék, a szó­rakozás is az életünkhöz tartozik, valójában többre, { sokkal többre kell gondol- ; ni. Sorsunknak ugyanis igazából a munka az ala­kítója. Ha sajnos, még mindig akadnak is kivéte­lek, tulajdonképpen az bol- ; dogul, aki dolgozik, becsü­lettel, tisztességgel újra, meg újra elvégzi a társa­dalom tennivalóiból neki jutó porciót. Megdöbbentő, hogy mégis milyen sokan megfeledkez- , nek erről, mennyi gyermek és szülő közömbös a jövő iránt! Hány, de hány ti­zenéves leány, vagy fiú nem tervez különösebbet kevéssel a tanulás utolsó esztendejében, de még vég­zős korban sem; Hol ez, hol az vah rá hatással, hol erre, hol árra kacsintgat, s úgyszólván a teljes bizony­talanságban érkezik a tény­leges választásig. S gyak­ran a legkisebb rátermett­ség, hivatásérzet nélkül dönt végül is erről, vagy arról — ami aztán később oly sok keserűséghez, ku­darchoz, nem egy esetben egészen megrázó válságok­hoz vezet. Aligha kell hangsúlyoz­ni: nem a 24. órában — hanem jóval előbb lenne szükség képességeink ala­posabb mérlegelésére, gyer­mekeink további életének a tervezésére. S tekintve, hogy nem minden fiatal­ban alakul ki ehhez, vagy ahhoz a pályához a kellő készség — bizony, ebben is lehetne jócskán segíteni. Akár csupán a szülők, a rokonok, barátok, ismerő­sök munkája iránti érdek­lődés felkeltésével, akár pedig egyéb területekre is elkalauzolva, más szak­mákba is valamelyest be­vezetve a gyermekeket. Legalább a tanulás be­fejező évét vegye végre kellő komolysággal gyer­mek és szülő —, hogy az esetleges csalódásokat el­kerüljük, vagy csökkent­sük* S talán nem ünnep­rontás erre figyelmeztetni csengőszó után, hisíen a jó szándék nyilvánvaló, s vi­tathatatlan a haszna! Győni Gyula Egercsehiben Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára volt az ünnepi szónok Az ország általános és kö­zépiskoláiban. illetve felső- oktatási intézményeiben ün­nepélyes külsőségek között megkezdődik a tanév. A tan­évnyitón pedagógus és diák számot vet mindazzal, ami a következő tíz munkás hóna­pot jellemzi. Most Köpeczi Béla művelődési miniszter tanévnyitó beszédéből idé­zünk, amely az „országos becsengetést” jelentő ka­zincbarcikai ünnepségen hangzott el. — A közeljövőben az egyik legfontosabb felada­tunk az oktatás tartalmi kor­szerűsítésének folytatása. Most már mindenütt beve­zettük az új tanterveket és tankönyveket, és sok tan­tárgyban megfelelő pedagó­giai tapasztalatokkal ren­delkezünk a szükséges kor­rekciók bevezetésére. Kerül­ni akarunk minden kapko­dást, erősiteni a szükséges A megyei kiemelt ünnep­séget Egercsehiben, a Mát­raaljai Szénbányák üzemé­ben tartották. Kora délelőtt a központi épület előtt gyü­lekeztek a résztvevők, majd a díszegyenruhába öltözött bányászzenekar pattogós in­dulójára mentek a népkert­be, az ünnepség színhelyére. Csíki István, a bányaüzem vezetője köszöntötte a részt­vevőket: dr. Cseh József ipa­ri miniszterhelyettest, Lá- jer Lászlót, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete tit­kárát, Németh Lászlót, az MSZMP Eger Városi Bizott­sága első titkárát, Bágyi Imrét, Heves Megye Ta­nácsa elnökhelyettesét. to­vábbá a társadalmi és tö­megszervezetek más képvi­selőit. Ezután Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának első titkára, or­szággyűlési képviselő mon­stabilitást, szervezetten és jól előkészítve bevezetni az elkerülhetetlen változást, a korszerűsítést szolgáló szak­mai programokat vitára bo­csátjuk és kérjük — min­denekelőtt a pedagógusok véleményét. A fejlesztési programnak megfelelően kezdjük meg a nevelőtestületek önállóságá­nak növelését, a diákönkor­mányzati szervek tevékeny­ségének fejlesztését szolgáló intézkedések bevezetését. De­mokratikusabb és egyben nyitottabb iskolát akarunk, olyat, amely támaszkodni tud a szülők és a szélesebb közösség ösztönzésére, bírá­latára, anyagi és erkölcsi se­gítségére. Az ifjúságnak fel kell mu­tatni mindazt, amiért érde­mes tanulni, dolgozni, élni. Az iskola szemléletével, rendjével, példamutatásával szolgálni tudja olyan tulaj­don beszédet. Kiemelte, hogy 1950-ben a párt és a kor­mány közös határozatot ho­zott a bányászok anyagi és erkölcsi megbecsülésére. En­nek szellemében szeptember első vasárnapján évről évre a bányászokat köszöntjük. Munkájuk eredményeként fény árasztja el a városok, a falvak utcáit, lakóházait, melegebbé. bensőségesebbé válnak a családi otthonok. A bányászat nélkülözhetet­len és elengedhetetlen része múltunknak, mai létünknek, eredményeinknek és jövőnk- nek. Ezután szólt arról, hogy munkájuk mindig megbecsü­lést érdemel és tiszteletet parancsol. Az erőfeszítések ellenére továbbra is ez az egyik legnehezebb, legve­szélyesebb, embert próbáló és kiváló tulajdonságokat kö­vetelő tevékenység. Bányá­szaink felkészültsége, ta­pasztalata, ereje, ügyessége kiáll minden nemzetközi ösz- szehasonlítást. A továbbiak­ban a ma feladatairól be- . szélt. Kiemelte az MSZMP XIII. kongresszusának ha­tározatait, az idei népgaz­dasági terv eredményeit. Aláhúzta, hogy a gazdasági növekedést megalapozó ter­melés az első félévben a számítottnál kisebb lett. Az ipar csak kevéssel tudta nö­velni teljesítményét, a me­zőgazdaság — bár még sok feladat van hátra — remél­hető, hogy összességében el­éri a tervezett termelést. Az építőipar és a szénbányá­szat termelése is elmaradt a népgazdasági követelmé­nyektől. Hangsúlyozta, hogy a me­gyei gazdálkodó egységek tervteljesítését is hasonló mértékű lemaradások jel­lemzik, melynek egyik oka volt a rendkívüli hideg tél. Ezt még növelte a mező- gazdaságot később sújtó víz- és jégkár is. Az életszínvo­nal és a szociálpolitikai cél­kitűzések teljesítése érdeké­ben az MSZMP Heves Me­gyei Bizottsága, a KISZ, a szakszervezetek támogató donságok kifejlesztését, mint a munka megbecsülése, ér­telmes fegyelem, az egymás iránti tisztelet, amelyek nél­kül a társadalomban nem lehet élni vagy legalábbis nem lehet emberségesen él­ni. Mindezt nem a család nélkül, hanem a családdal és azokkal a közösségekkel együtt, amelyekkel az ifjú kapcsolatba kerül. Minden szülő, minden pedagógus hisz abban, hogy az embert ne­velni lehet, ne szégyelljük ezí a meggyőződésünket han­gosan és főleg hatásosan -hirdetni. A szocialista neve­lőiskola — amely a célunk — egyszerre akar hatni ér­telemre és érzelemre a múlt és a ma jó példáival, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeivel, azzal a pedagógiai akarással, amely olyan nagy jelentőségű volt mindig az emberek formá­lásában. Dr. Cseh József miniszterhelyettes adta át a Munka Érdem­rend arany (okozatát Kálomista Imre visontai üzemigazga­tónak (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődött a tanév Köpeczi Béla művelődési miniszter beszéde Meg kell kezdeni a leszerelést A Szovjetunió becsületes, előítéletektől mentes tárgyalásokra számít — jelentette ki Mihail Gorbacsov a Time-nak adott nyilatkozatában A szovjet—amerikai kap­csolatokról, ezen belül a no­vemberre Genfbe tervezett csúcstalálkozóról, valamint a nukleáris és űrfegyverke­zés megállításával kapcsola­tos szovjet álláspontról nyi­latkozott a Time amerikai hírmagazinnak Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára. A Moszkvában vasárnap este nyilvánosságra hozott válaszaiban Gorbacsov bo­nyolultnak, feszültnek, sőt robbanásveszélyesnek nevez­te a nemzetközi helyzetet, s mint mondotta ez az állapot még tovább romlik. Ezért össze kell szedni a politikai bátorságot, s meg kell állí­tani az egyre előbbre tartó fenyegető folyamatot. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, meg kell kezdeni a leszerelést és a kapcsola­tok javítását — jelentette ki a szovjet politikus. A Szovjetunió — folytat­ta az SZKP KB főtitkára — nem pusztán szorgalmazza a kapcsolatok javítását, ha­nem egészen konkrét javas­latokat és gyakorlati lépése­ket is tesz ennek érdekében. Ezt szolgálja többek között a nukleáris robbantásokra meghirdetett szovjet mora­tórium, s az a javaslat, hogy az Egyesült Államok csatla­kozzon e moratóriumhoz és újítsák fel a nukleáris kí­sérletek teljes tilalmáról folytatott tárgyalásokat. E cél érdekében született a vi­lágűr békés hasznosításában való együttműködésről és az űrfegyverkezési hajsza meg­állításáról szóló indítvány is. A felelős amerikai veze­tőknél azonban nyílt ellen­állásra találtak a szovjet ja­vaslatok, amelyeket meg­próbálnak csupán propagan­dafogásnak feltüntetni. Bárki, aki egy kicsit is tisztában van ezekkel a kér­désekkel rögtön láthatja, hogy javaslataink mögött a legkomolyabb szándékok és nem valamiféle a közhangu­lat befolyásolására irányuló törekvés húzódik meg — mutatott rá Mihail Gorba­csov. Minden lényeges, a nukleáris fegyverek korláto­zását szolgáló erőfeszítés a kísérletek betiltásával kez­dődött. A nukleáris kísérle­tek teljes megszüntetése a legveszedelmesebb területen, a minőségi fejlesztés terén állítaná meg a fegyverkezé­si hajszát. Ráadásul nagy­mértékben hozzájárulna ah­hoz, hogy fennmaradjon és még erőteljesebbé váljon a nukleáris fegyverek elter­jedésére vonatkozó tilalom. Az Egyesült Államok kor­mányzata a szovjet morató­riumra kihívó módon azzal válaszolt, hogy sietve végre­hajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig az­zal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver el­ső harci körülmények közöt­ti kipróbálását. Ezenfelül még újabb gyúlöletkampányt is indított a Szovjetunió el­len. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lé­péseiről, az amerikai kor­mányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A tény ugyanis az, hogy akár tet­szünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kér­dés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetni az­zal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja. s készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés el­képzelésekben gondolkodni és cselekedni. A Szovjetunió erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mi­hail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban íté­li meg. mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan ké­szülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket (Folytatás a 2. oldalon.) Jó közösségként készülnek a szemlegyakorlatra Sajtótájékoztató a Munkásőrség Megyei Parancsnokságán A munkásőrök mindennapi életéről, tevékenységéről és a szeptember elején Mátra ’85 elnevezéssel sorra kerü­lő szemlegyakorlatról adott tájékoztatást a sajtó képvi­selőinek Farkas Sándor, me­gyei munkásőrparancsnok. Mint elmondta: jó közös­ségként végzik önként vál­lalt feladataikat a fegyveres testület tagjai, a kiképzés­ben is új, korszerűbb mód­szereket vezettek be, így minden remény megvan arra, hogy eredményesen záruljon a gyakorlat. Mint a megyei parancsnok hangsúlyozta, elsősorban a XIII. pártkongresszusra való készülés volt az év fő fel­adata: a határozatokat fel­dolgozzák, tanulmányozzák e körben is. De ugyanígy je­lentős a szerepük a munkás- őröknek a felszabadulási munkaversenyben. Nem túl­zás azt mondani, hogy nép­szerű ez a forma: kevés az igazi közösség, gyakran túl­feszített élettempóban éljük mindennapjainkat, itt pedig barátokat, fegyvertársakat találhat a jelentkező. Elsősorban a gyakorlás, a készülés a feladata a testü­letnek: az, hogy megbízatá­sát a legjobb szinten hajtsa végre. Politikailag is elkö­telezettek a munkásőrök: döntő többségük párttag, vagy itt találkozik — a fel­vétel közben — a mozga­lommal. Megyénkben megala­kulásától teljes létszámmal tevékenykedik a testület. Ráadásul egyre több a fiatal, a túlnyomó rész szocialista brigádban tevékenykedik. Ilyen körülmények között kiemelkedő szerepe van az emberformálásnak: aki ér­deklődik a munkásőrség iránt, az egyben politikailag érettebbé, tudatosabbá is válik a közös munka folya­mán. Mind több figyelmet for­dítanak a társadalom legki­sebb sejtjére. a családra: sokszor olyan programokat szerveznek, ahol férj és fe­leség, szülő és gyermek kö­zösen szerez élményeket. Igyekeznek a ma követelmé­nyeinek is megfelelni más területen is: a fiatalok szi­gorúan elvárják, hogy értel­me, célja legyen a kiképzés­nek, s minél szemléleteseb­ben tanulmányozhassák a tananyagot. , Jól felszerelt bázis szolgálja ezt a célt. Végezetül szólt a megyei parancsnok a szemlegyakor- latrál, amely komoly erő­próba a testület tagjai szá­mára, Sirok körzetében az érdeklődő családtagok szá­mára még bemutató gya­korlatot is tartanak. Ai ese­mény Egerben ünnepélyes külsőségek között zárul: az egységek csapatzászlóikkal jelennek meg a Lenin téren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom