Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 18., vasárnap Folytatódtak az augusztus 20-i ünnepségek « (Folytatás az 1. oldalról) sinszki Béiáné baromfigon- dozónak. Tóth Istvánnak, a detki tsz kertészeti ágazat- vezetőjének. .Pál Ferencné söffejtőnek, Krakóczki Imrének. a gyöngyösi szövetkezet mezőgazdasági gépszerelőjének. Pataki Ferenc fogatos- nak. Gunics József gyöngyöshalászi erőgépvezetőnek. Huszár Zoltánnak, a vámos- györki tsz mezőgazdasági gépszerelőjének. Vas István agrokémiai vezetőnek. Palik János inszeminátornak. Gyarmati József erdőtelki rakodógép-kezelőnek. Patkó Janos kiskörei raktárosnak. Veres Pálnak, a pélyi tsz tehenészének. Áriné Mészáros Melinda központi agronó- musnak. Juhász Imrének, a tiszanánai tsz állattenyésztő brigádvezetőjének. Nagy József erőgépvezetőnek. Sípos Andrásáénak. a Heves Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás karanténlabormér- nökének. Újvári Pálnénak. a karácsondi szövetkezet könyvelési csoportvezetőjének és Kis Imre főagrenómusnak. A TOT ..Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért” kitüntetésében részesítették Árva Pált. a tiszanánai tsz állattenyésztési brigádvezetőjét és Oláh Béla nyugdíjas építésvezetőt. Hegedűs Rafa- elnét. a füzesabonyi tsz állatgondozóját. Kalmár Ignácot. a komlói tsz traktorosát. Kovács Bélánét. a bélapátfalvi tsz bérszámfejtőjét és Székely Lászlót, a hatvani tsz ágazatvezetőjét. A kitüntetések átadásánál jelen volt többek között dr. Asztalos Miklós, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Salles Gyula. a MEDOSZ megyei titkára és Tóth Mihály. a TESZÖV elnöke is További elismerések A tudományos ismeretterjesztésben kifejtett, kimagasló tevékenységének elismeréseként. szombaton, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos központjában dr. Bakos József a Szocialista Kultúráért kitüntetést vette át. Kovács András. a TIT megyei szervezetének nemzetközi szakosztályvezetője Kiváló Munkáért című elismerésben részesült. A Heves Megyei Finommechanikai Vállalatnál, az Alkotmány ünnepe alkalmából dr. Gál János megbízott igazgató Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtott át Kerekes Juliannának és Palotai Sándornak. Az egészségügyben dolgozók közül ugyancsak a Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Dobos Sándor- né adminisztrátor. Csutorás Ferencné műtőszakasszisztens. Kelemen Istvánné ápolónő dr. Sashalmi Sándor főorvos és Molnár Gézáné röntgenasszisztens. Miniszteri dicséretet kapott dr. Bereczky Zsoltné asszisztens. Borbély Ernöné ápolónő. Leisztner Rozália csoportvezető. Mata L ajosné betanított munkás. Marinov Georgien Markoviié ápolónő. Po- zsik Lajosáé ápolónő és Szerencsi Lászióné raktáros. A „Megye egészségügyéért" kitüntetést vette át dr. Szerdahelyi Ferenc főigazgatóhelyettes főorvos. Új létesítményeket avattak Füzesabonyban és Szihalmon Szombaton délután, a Füzesabonyi 2-es Számú Általános Iskolában kibővített ünnepi tanácsülést tartott a Füzesabonyi Városi Jogú Nagyközségi Tanács. A Himnusz akkordjai után az ülésen elnöklő Zay Béla tanácselnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket: a tanácstagokat. a meghívott vendégeket — köztük az elnökségben helyet foglaló Kovács Sándornét. Heves Megye Tanácsának elnökhelyettesét. Antal Lajost, az MSZMP Füzesabonyi Városi Jogú nagyközségi Bizottságának első titkárát —. majd felkérte dr. Bocsi Józsefet, a helyi tanács elnökét ünnepi megemlékezésének megtartására. A szónok hangsúlyozta: — Évszázados küzdelem eredményeként született meg az 1949-ben elfogadott Alkotmány. Hosz- szú út vezetett államalapító István királyunk törvénveiEzután az ünnepség résztvevői látogatást tettek a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. ahol a megyei tanács elnökhelyettese az öt és fél millió forintos költséggel létesített. ötvenszemélyes kollégiumot is felavatta. Tegnap délután, öt órakor kezdődött meg az ünnepi tanácsülés. amelyet a szihalKozsér István a megyei tanácson átveszi kitüntetését Bágyi Imrétől, Heves Megye Tanácsa elnökhelyettesétől (Fotó: Szántó György) tői a nép Alkotmányának írásba foglalásáig. Az ünnepi ülés keretében az Egészségügyért. Művelődésügyért. Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényeket adott át a tanács elnöke. Sor került a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. együttműködését szimbolizáló új kenyér átnyúj- tására is. Ezt követően Kovács Sán- dorné átadta rendeltetésének a 2-es számú általános iskola új épületizárnyát, amelyben hat tantermet alakítottak ki. s ez a befejezés előtt álló. új tornateremmel együtt, közel 24 millió forintba került. Ebből a helyi lakosság 550 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. mi községi tanács a helyi népfrontbizottsággal közösen rendezett meg. Az ünnepség szónoka Bessenyei Péter, a füzesabonyi városi jogú nagyközségi párt-végrehajtóbizottság tagja volt. Ezt követően adták át a község új. négytantermes általános iskoláját, amelynek építése 1982 tavaszán kezdődött. a helyi GAMESZ vállalkozásaként. Az épület költségeit sikerült a tervezett összeg alá szorítani. Ebben nagy része volt annak a nagyszabású összefogásnak, amit a szihalmi lakosok fejtettek ki. Több ezer órát vállaltak társadalmi munkában. Jaskó Béla egymaga hatszáz órát teljesített így. építésvezetőként. Ennek elismeréseként. pénzjutalmat adtak át neki. Ugyancsak ilyen elismerésben részesült Domán József kőműves. Joá Sándor általános iskolai igazgató pedig a megyei tanács „Társadalmi munkáért" elnevezésű kitüntetését vehette át. Megemlékezés a népfrontbizottságon Szombaton délelőtt, az Alkotmány megszületésének 36. évfordulója tiszteletére, ünnepséget rendeztek a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságának egri székházában is. Az eseményen az alkotmánynapi megemlékezés mellett kitüntetések átadására is sor került. Népfrontmunkáért elnevezésű. országos érdemérmet nyújtottak át Bódi Jánosnak. a HNF Recski Nagyközségi Bizottsága elnökének, dr Molnár Lajosnénak. a HNF Hatvan Városi Bizottsága mellett működő nőbizottság tagjának. Deák Tibornénak. az adácsi népfrontbizottság tagjának. A kitüntetéseket Mészáros Albert, a HNF Heves Megyei Bizottságának titkára adta át. Ünnepi beszédet mondott dr. Végh Miklós, a megyei népfrontbizottság elnöke. Munkás—paraszt találkozók Alkotmányunk törvénybe iktatásának évfordulója tiszteletére munkás—paraszt— katona találkozót rendezett szombaton Gyöngyösön. a Mátra Kincse Termelőszövetkezet a gazdaság kultúrtermében. Ünnepi beszédet mondott Kiss József, Gyöngyös Város Tanácsának általános elnökhelyettese. Az ünnepségen részt vett a Mikroelektronikai Vállalat, a MÁV Kitérőgyártó Üzem. a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár gyöngyösi üzemének, a MEZŐGÉP gyöngyösi gyárának küldöttsége. Megjelentek a Magyar Néphadsereg alakulatainak küldöttei is. Eddigi kiemelkedő teljesítményének elismeréseként I a Kiváló Munkáért kitün- ’ tetést Pataki Ferenc fogatos és Krakóczky Imre szerelő vette át. Kiváló dolgozó kitüntető jelvényt négyen kaptak, a Szakma Ifjú Mestere kitüntetést pedig Kiss István kőműves érdemelte ki. A Hazafias Népfront Gyöngyös Városi Bizottsága társadalmi munkájuk elismeréseként három személynek adományozott kitüntetést. A termelőszövetkezetek dolgozóinak küldöttsége pénteken részt vett a Mikroelektronikai Vállalat ünnepségén .szombaton pedig a kitérőgyár és a húsipari vállalat ünnepségén jelentek meg. A megyeszékhelyen, a Platán Étteremben tegnap déK után került sor arra a találkozóra, amelyen a Csepel Autógyár Egri Gyárának, és az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinátnak, az. Egri Csllagok Termelőszövetkezetnek, a Finomszerel- vénygyárnak, a KAEV Egri Gyárának, a Mátrai Erdó- és Fafeldolgozó Gazdaságnak, a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat Egri Gyárának, a Heves Megyei Helyőrségi Parancsnokságnak, a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak, a VILATl Egri Gyárának összesen mintegy 180 képviselője jelent meg. Az ünnepségen Demeter Pál, a Csepel Autógyár Egri Gyárának igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Békési József, az Egri Városi Tanács általános elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az új kenyér megszegését baráti beszél- 1 getés követte. Helsinki üzenete Alkotmányunk ünnepe egyben az új kenyér ünnepe, s nincs már messze a szüret sem. A jókívánságok a bort, búzát, békességet fűzik egy láncra, s nem csengenek üresen ezek a szavak. Ha valamit megtanultunk az elmúlt években, akkor ez az: - mi magunk vagyunk saját sorsunk, felemelkedésünk kovácsai, ám az, hogy menynyire, mennyi idő alatt, mekkora erőfeszítéssel érünk célt, elválaszthatatlanul ösz- szefügg azzal, ami a világban történik és történt. Ünnepelünk és egy évforduló megemlékezései vannak mögöttünk. A közelmúltban ünnepeltük a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulóját. Volt mire emlékezni: a Fin- landia-palota félköríves asztala mellett 1975. augusztus 1-én 33 európai ország, va- lairiint az Egyesült Államok és Kanada képviselői írták alá azt a dokumentumot, amelyhez hasonlót nem ismer a diplomácia történelme. Akiket az a szerencse ért, hogy az aláírásnál jelen lehettek — mint e sorok íróját —, s azok a százmilliók, akik ezt a tévé jóvoltából látták, érezték, hogy nagy pillanat szemtanúi, s hogy ott nemcsak aláírtak, hanem történelmet írtak ... Persze semmi sem olyan nehéz, mint a történelmet előre látni — ma sincs ehhez kristálygömbünk — és úgy tűnik, nemcsak a könyveknek, hanem az egyezményeknek is megvan a maguk sorsuk. Az aláíráson, a finn fővárosban, azt remélte a legtöbb megfigyelő, hogy innen tovább visz az út az átfogó kelet—nyugati együttműködés felé. A dolgok ennél bonyolultabban alakultak: a történelem vargabetűt tett. A hetvenes évek végétől amerikai részről komoly teherpróbának tették ki Washington és Moszkva kapcsolatait. Ám a kelet— nyugati kapcsolatok egészében korántsem „hűltek le" olyan mértékben, mint a szovjet—amerikai viszony és ebben — éppen ebben — mutatkozott meg elsősorban a helsinki folyamat hosszú távú hatása. Jellemző volt az, hogy miközben a nemzetközi helyzet kiélezettebbé vált, miközben katonai síkon az Egyesült Államok szövetségesei többségét fel tudta sorakoztatni tervei mögé, — Európa nyugati felében is tért hódított felelős politikusok között az a. felismerés, hogy a béke megőrzése csak a kapcsolatok fenntartása révén lehetséges. Így állt elő ez a szokatlan, ellentmondásos jelenség: miközben a szélsőséges körök tevékenysége miatt fokozódott a feszültség, folytatódtak, sőt sokasodtak a kelet—nyugati találkozók. Budapest mérlege a Helsinki óta eltelt tíz esztendőről világos és egyértelmű. Hazánk az európai folyamatoknak nem nézője, hanem aktív résztvevője. Magyar- ország — a többi szocialista országgal szorosan együttműködve — jelentős erőfeszítéseket tett és tesz az enyhülési folyamat vívmányainak fenntartásáért, politikánk mindig kiszámítható volt, és nem kelthetett senkiben sem kétséget, milyen javaslatok valóra váltásán dolgozunk. Abból indultunk ki, hogy ha a párbeszéd és a kontaktusok fontosak voltak a napfényes napokon, akkor még fontosabbak egy olyan időszakban, amikor a politikai meteorológia változékonyabb időt regisztrál és jelez előre, gyakoribb zivatarokkal. Magyar részről olyan párbeszédre törekedtünk, amely megegyezéshez vezet az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján, a kölcsönös érdekek figyelembevételével. Budapest képviselői különösen aktívan működtek közre olyan kezdeményezések kidolgozásában és támogatásában, amelyek Európában, s annak határain túl a katonai szembenállást csökkentenék. Ma már ugyanis — épp az elmúlt időszak tanulságai alapján is — világos, hogy az enyhülés folyamata csak akkor válhat tartóssá, végérvényessé és visszafordíthatatlanná, ha a katonai területre is kiterjed. És a szembenállás csökkentésének úgy kell történnie, hogy a nemzetközi erőegyensúly érintetlen maradjon. Ez a nemzetközi erőegyensúly korunk alapvető realitása, és elválaszthatatlan Európa leghosszabb békés időszakától Az eltökéltség ennek az erő- egyensúlynak a megőrzésére, ez nemcsak a „lenni vagy nem lenni?” sorskérdése a szocialista országok számára, hanem egyszersmind alapja annak is, hogy biztosítani lehessen az egész emberiség „túlélését". Ám, nem mindegy, hogy ez az erőegyensúly milyen szinten, milyen áldozatok árán valósul meg. Hogy a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén jön-e létre, a fegyverkezés új hulláma nélkül, vagy pedig egy olyan szinten, amely valósággal elszívja a népek alkotó energiáját. S azt például, hogy az űrfegyverkezés az utóbbi perspektívát tenné reálissá, aligha lehet tagadni. Számokkal persze nem mindent lehet érzékeltetni, de egyet-mást azért tanúsítanak a számok is. A magyar kormány 1976. második felében, majd 1979-ben kezdeményezést tett, amelynek keretében tizenhét nyugat-európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányainak diplomáciai úton javaslatokat nyújtott át. Ezek az indítványok a záróokmányban foglaltaknak a kétoldalú kapcsolatokba való „átültetésére" vonatkoztak. És ha nem is valamennyi indítvány, de ezek közül a legtöbb 1985- re megvalósult, része lett a kétoldalú kapcsolatrendszernek ... Talán nem alaptalan a fel- tételezés: népünk nemzetközi presztízse, megbecsülése jut kifejezésre abban is, hogy most ősszel épp Budapesten rendezik meg az Európai Kulturális Fórumot. Házigazdaként is azok erőfeszítéseit pártfogoljuk, akik semmivel és senki által nem pótolható szerepet töltenek be az európai megértés elmélyítésében. Gyakran mondják: a fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Az Európai Kulturális Fórum az ellenkező célt szolgálja: hogy a múzsák hangja szárnyaljon, és hogy a fegyverek hallgassanak továbbra is azon a kontinensen, ahol már annyi fegyverropogást, annyi halálhörgést hallottak, s ahol az elmúlt negyven év volt a leghosszabb, háború nélküli időszak. Egy évfordulóra visszatekintve Helsinki optimizmusra okot adó szimbólum is, a második világháború nyomán kialakult európai határok elfogadásának, a józan, az érdekeket kölcsönösen figyelembe vevő kompromisszum lehetőségének a jelképe. Helsinki végső helye ’a történelemben attól függ. mennyire tudjuk kihasználni a békés egymás mellett élés jelenkorra kialakult kereteiben rejlő le: hetőségeket. mennyire sikerül az együttműködés, a józan politika elemeit elfogadtatni Nyugaton is. sikerül-e korlátok között tartani a kétségtelenül meglevő veszélyeket. Ehhez napjainkban is csak egy út vezet: kontinensünk és a világ realitásainak elfogadása, a háborús veszély elhárítását szolgáló kelet—nyugati párbeszéd fenntartása, minden vitás kérdés érdemi tárgyalások útján történő rendezése, az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitele. Ez Helsinki üzenete. A történelem maga-magát nem ismétli, ám a példa tanulságos. Nem könnyű, de meg lehet találni a közös nyelvet még harmincöt állam közt is, hidal lehet verni olyan álláspontok közt is. amelyek áthi- dalhatatlanul távolinak tűnnek: a bizalom elengedhetetlen minimuma kell hozzá és a politikai szándék Ez a jövő ígérete is, amelyre valamennyiünknek szüksége van, s amelynek valóra váltása mindannyiunktól függ. Saját magunk holnapjáról és holnapután járói is szó van, mint ahogy rajtunk is múlik, milyen lesz másoké- Korszakos feladataink végrehajtásához béke kell. Vajda Péter
