Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 18., vasárnap 3 • Politikai intézményeink (XII/12.) Érdekképviseleti szervek, egyesületek A korábbiakban bemuta­tott társadalmi szervezetek közül jó néhánynak lényegi funkciója az érdekvédelem és az érdekképviselet. A dolgozók, a lakosság külön­féle csoportjainak érdekeit kifejezi és képviseli a szak- szervezeti mozgalom, a KISZ, az MTSZ. a népfront egyes szervei, az országos nőta­nács, a nemzetiségi szövet­ségek. Mellettük tovább» egyéb érdekképviseleti szer­vek is működnek országunk­ban. Ilyenek a szakmai-ér­dekképviseleti szervek, me­lyek a szóban forgó terület dolgozóinak szakmai tevé­kenységével kapcsolatos ér­dekképviseletét látják el. Ezek közé tartozik például a Kisiparosok Országos Szer­vezete (KIOSZ), és a Kis­kereskedők Országos Szerve­zete (KISOSZ), amelyek a kisiparosok, illetve a ma­gánkiskereskedők érdekeit képviselik az állami és tár­sadalmi szervek előtt, tag­jaik részére különféle szol­gáltatásokat nyújtanak, részt vesznek továbbképzésükben, közreműködnek a társada­lombiztosítási, szociálpoliti­kai, munkavédelmi, adózási feladatok ellátásában. Ha­sonló jellegű az Országos Ügyvédi Tanács és az álta­la felügyelt ügyvédi kama­rák, amelyek az e foglalko­zási ághoz tartozók önkor­mányzati és érdekképvisele­ti szervei. Fontos tényezői társadal­munk életének a szövetkeze­tek területi és országos ér­dekképviseleti szervei. Ren­deltetésük:, hogy segítsék a társadalom és a szövetkeze­tek érdekeinek egyeztetését, a szövetkezetek gazdálko­dásának és belső életük de­mokratizmusának folyama­tos fejlesztését. A mezőgaz­dasági, az ipari és a fogyasz­tási szövetkezetek országos érdekképviseleti szervei a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa (TOT), az Ipari Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsa (OKISZ), és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa (SZÖVOSZ). Tagjaikat az országos szövetkezeti kong­resszuson választják meg. Az országos tanácsok irány­elveket és ajánlásokat dol­goznak ki, kötelező határo­zatokat azonban nem hoz­hatnak a szövetkezetekre és azok területi szövetségeire. A szövetkezetek számára különféle szolgáltatásokat nyújtanak, kezelik az orszá­gos közös pénzalapokat, kap­csolatot tártanak más orszá­gok hasonló jellegű szervei­vel, és a nemzetközi szövet­kezeti szervezetekkel. Közös társadalmi tanácskozó tes­tületük az Országos Szövet­kezeti Tanács, amely egyéb feladatok megoldása mellett előzetesen véleményt nyilvá­nít a törvényhozás és a kor­mányzat elé kerülő szövet­kezeti ügyekben, s maga is kezdeményezheti jogszabá­lyok meghozatalát. A Ma­gyar Kereskedelmi Kamara az állami vállalatok társa­dalmi érdekképviseleti szer­ve. Ellátnak érdekképviseleti feladatokat az alkotóművé­szek — például az írók, a képzőművészek, az építőmű­vészek szakmai szövetségei is. Ezek a demokratikus ala­pokon álló társadalmi szer­vezetek egyúttal a maguk eszközeivel hozzájárulnak művészeti águk fejlődéséhez, az alkotók és a társadalom kapcsolatainak erősítésé­hez. Talán nem szerényte­lenség, ha külön is említést teszünk a sajtó és a tömeg­kommunikáció dolgozóinak társadalmi és érdekképvise­leti szervezetéről, a Magyar Újságírók Országos Szövet­ségéről. A MUOSZ szervezi és elősegíti az újságírók köz­életi és társadalmi tevé­kenységét, foglalkozik szak­mai képzésükkel és tovább­képzésükkel, jogi és erkölcsi védelmet nyújt tagjainak az őket ért igaztalan támadá­sukkal szemben, ugyanak­kor fellép az szocialista új­ságírás etikai normáit meg­sértők ellen. Az illetékes szakszervezettel közösen fi­gyelemmel kíséri az újság­írók élet- és munkakörül­ményeit, egészségügyi és szo­ciális ellátását, művelődési és sportolási lehetőségeit. A szövetség keretében külön­féle klubok, szakosztályok és tagozatok működnek, me­lyek elősegítik az újságírók tájékozódását, szakmai prob­lémáik megvitatását, ta­pasztalataik kicserélését. A különböző tudomány­ágak művelőinek társaságai ugyancsak jelentős fórumai a hazai közéletnek, tudomá­nyos életünknek. Az azonos szakterületen dolgozók ön­kéntes társadalmi tömörülé­sei társadalmi eszközökkel mozdítják elő tudományáguk fejlődését: vitákat, konfe­renciákat és más hasonló rendezvényeket szerveznek, folyóiratokat, lapokat és egyéb kiadványokat jelentet­nek meg, pályázatokat ír­nak ki, közreműködnek tag­jaik tudományos továbbkép­zésében. Bizonyos szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátnak, így felkérésre véleményt mondanak a szakterületüket érintő kon­cepciók, jogszabályok, dön­tések tervezeteiről, javasla­tokat, kezdeményezéseket te­hetnek az illetékes állami szerveknek. A rokon szakte­rületeken működők eseten­ként szövetségbe tömörül­nek, mint amilyen az MTSZ vagy a Magyar Or­vostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége. a MOTESZ. Az említetteken kívül még igen sok egyesület működik országunkban. Ezek célja tagjaik valamilyen irányú szükségleteinek, igényeinek, érdeklődési körének kielégí­tése, az ehhez szükséges fel­tételek biztosítása. Működ­nek tudományos, szakmai, közművelődési, sportegye­sületek, azonos hobbival rendelkezők (bélyeggyűj­tők, horgászok, kisállatte­nyésztők) egyesületei, és így tovább. Közvetett vagy köz­vetlen módon olykor egyes állami feladatok megoldásá­ban is részt vesznek, vagy fontos társadalmi célok tel­jesülését segítik (gondoljunk például az önkéntes tűzol­tó vagy a városszépítő egye­sületekre). Egyesület alapí­tását bármely állampolgár kezdeményezheti, de a szer­vezés megkezdéséhez, majd az egyesület létrehozásához a törvényességi felügyeletet gyakorló állami szerv enge­délye szükséges. E szerv vizsgálja meg az előírt fel­tételek meglétét, s azt, hogy az egyesület céljai nem el­lentétesek-e társadalmi ren­dünkkel, nem ütköznek-e törvényeinkbe. Az egyesület legfőbb szer­ve a valamennyi tagot ma­gában foglaló közgyűlés, amelynek az egyesületet érintő kérdésekben döntési joga van. A közgyűlés kü­lönféle ügyintéző és képvise­leti szerveket választ, ame­lyek irányítják, szervezik és ellenőrzik az egyesületben folyó munkát. Léteznek he­lyi, illetve országos egyesü­letek, ez utóbbiak helyi szervezeteket, csoportokat is létrehozhatnak. A tagfel­vétel módját, a tagok jo­gait és kötelességeit, a bel­ső felépítést az egyesület alapszabálya határozza meg. Az MSZMP Xlll. kong­resszusa hangsúlyozta, hogy a párt támogat minden köz­hasznú egyesületet, mozgal­mat, amely szocialista ala­pon, törvényeinkkel össz­hangban, társadalmunk ja­vára tevékenykedik. Ezzel is fejleszteni kívánja a fel­tételeket ahhoz, hogy az ál­lampolgárok közvetlenül, vagy az őket képviselő tár­sadalmi szervek, testületek, egyesületek útján részt ve­gyenek közös ügyek intézé­sében. Gyenes László — Vége — Nép és hatalom Interjú Markovics Ferenc megyei tanácselnökkel ..A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé ...” — mondja több más mellett alkotmánypnk. A közelgő ünnep alkalmából szer­kesztőségünk aktuálisnak találta, hogy egyfajta megvilágításban részletesebben is beszéljünk erről. Ennek során a Népújság képviselője Markovics Ferenctől, Heves Megye interjút : — Kedves Markovics elv­társi Az államhatalom helyi megtestesítői — mint ismeretes — taná­csaink. Vajon hogyan tükröződött szűkebb ha­zánk dolgozó népének joga. akarata például a néhány hónapja tartott választásokon? Milyen az új testületek össze­tétele? Mely szervek­ben, fórumokon van le­hetőség megvalósítani a kisebb-nagyobb közössé­gek vágyait, elképzelé­seit? — A választásokról szól­va is elmondhatom, hogy la­kosságunk ismét nagy poli­tikai érettségről tett bizony­ságot. Országgyűlési képvise­lőit és tanácstagjait annak tudatában jelölte, választot­ta. hogy még hatékonyabban működő népképviseleti szer­vekre van szükség, s ehhez elengedhetetlen a testületi tagok rátermettsége, felké­szültsége. Állampolgáraink bátran éltek a jogaikkal, le­hetőségeikkel. s így például 167 spontán jelölés történt Heves megyében. 9 jelölt pe­dig nem kapta meg a sza­vazatok szükséges egyhar- madát. A spontán jelölések­re jellemző, hogy 96 személy neve a Hazafias Népfront jelöltjei mellett, míg 62-é a HNF által javasoltak he­' lyett került a szavazólapok­ra. A megalakult helyi ta­nácsok többnyire az egyes települések társadalmi össze­tételét tükrözik, s ha kis­sé meglepő is. aligha tulaj­doníthatunk különösebb je­lentőséget annak, hogy — néhány helyen — valame­lyest mérséklődött a fizikai dolgozók részvétele testüle- teinkben. vagy például a korábbinál kevesebb nyug­díjas kapott mandátumot. Ugyanekkor feltétlenül fi­gyelmet érdemel, hogy ál­talában nőtt a kommunista tanácstagok száma, a fiata­lok és a nők aránya. Ami pedig a tisztségviselők tevé­kenységét illeti : nos. a ta­nácsokban, a végrehajtó bi- zottságokban — kisebb fal- vainkban. az elöljáróságok­ban —. illetve a későbbiek­ben. a tanácsokba be nem került társaikkal együtt is, a különféle bizottságokban kamatoztathatják képessé­geiket. Ez azonban csak ak­kor járhat igazi sikerrel, ha minden kérdésben maguk mögött érzik választóikat, s azok tevékeny segítségét is. — Mit jelent ma tanács­tagnak lenni, tanácsi bi­zottságban tevékenyked­ni? Egy-egy döntésben mekkora a szerepük az említett tisztségviselők­nek? — Tanácstagnak lenni — s ez meggyőződésem. nem pedig udvarias kijelentés ré­szemről — igen megtisztelő feladat. Korántsem puszta cím. üres megbízatás, hanem igenis, komoly munka, amit tisztségviselőink mindegyike kapott. A még oly tekinté­lyes felkészültség, a legna­gyobb rátermettség mellett is. folyamatos ismeretbőví­tést kíván, hiszen tanácstag­jainknak olyan véleményt kell kialakítaniuk, amelyek­ből nemcsak az „igen”, ha­nem a „nem” is megérthe­tő. elfogadható a választók körében, amikor a jelölő gyűléseken elhangzott köz­érdekű javaslatok vagy a tel­jes választókerületi prog­Tanácsának elnökétől kért ram megvalósításának hely­zetét számonkérik. Már ön­magában további segítség lehet az eredményes műkö­désben a póttanácstagok lé­te. hiszen feltétlenül a leg­nagyobb bizonyításra, a leg­többre. legjobbra serkenti a funkcióban levőket. S még szerencsésebb az olyan mun­kamódszernek a kialakítása., amely a területi tanácsi fel­adatok végzésébe konkrétan be is vonja a póttagokat. Mindezek alapján a kisebb létszámú, a tanácstagok jobb felkészültségével megerősö­dött testületektől az eddigi­nél is érdemibb munkát vá­runk. s a HNF-bizottságok- kal. tanácsi apparátusaink­kal együtt azon vagyunk, hogy ez maradéktalanul va­lóra váljon ... S hogy egy- egy döntésben mekkora sze­repük van a tisztségviselők­nek? Nos. hadd válaszoljam erre azt. hogy a különböző kérdésekben mindenekelőtt általában a munkabizottsá­gokban foglalnak állást, ta­nácsüléseinkre a legfonto­sabb témák kerülnek — me­gyei tanácsunk például leg­utóbb nem kisebbről, mint a VII. ötéves tervünkről ha­tározott —. különösen helyi tanácsaink elég gyakran le­veszik üléseik napirendjéről azt az előterjesztést, amelyet elfogadhatatlannak ítélnek. S például a megyei végre­hajtó bizottság ülésein is előfordulnak ilyesmik. Rövi­den: van súlyuk a szavaik­nak. — Milyen a választott tes­tületek és a kialakított apparátusok kapcsolata? — Volt olyan szemlélet, miszerint a választott testü­letek és szakapparátusok kö­zött élesek az ellentétek. Véleményem szerint ennek az állításnak aligha volt reá­lis alapja, legalábbis az utób­bi esztendőkben ilyen ta­pasztalatokkal nem találkoz­tam. Már csak azért sem. mivel számos apparátusi ve­zető egyben választott tiszt­ségviselő is ... Hangsúlyoz­zuk és érvényesítjük is azt az álláspontot, hogy a szak- apparátusok kötelessége a testületi munka feltételeit, zavartalanságát a legmaga­sabb szinten biztosítani. a testületeket szolgálni. Követ­kezetesen azon vagyunk, hogy a testületek elé kerül­jenek mindazok a témák — akár egyedi ügyek is —. amelyek befolyásolói. alakí­tói a lakossági közérzetnek. Olyan felfogás, gyakorlat ki­alakítására törekszünk, amely a testületeket megha­tározó politikai intézmények­nek tekinti nélkülözhetetlen keretet lát bennük a közös akarat kialakításához, a tár­sadalmi egyetértés erősítésé­hez. Az apparátusok dolgo­zói — vezetői — kötelesek az interpellációkra a legrö­videbb idő alatt és a leg- megnyugtatóbban válaszolni. Szakigazgatási szerveinknek ágazati feladataik ellátása mellett a választási ciklus­ban legalább egy alkalommal — ha szükséges: többször is — be kell számolniuk a tes­tületeknek ügyrendi tenni­valóik végrehajtásáról. Jó­nak. egészségesnek ítéljük meg az ilyenféle kapcsolatot s bízunk abban, hogy a to­vábbiakban még inkább ja­vul. — A választópolgár a ta­nácsházán ügyféllé vá­lik, sajnos még nem­egyszer érzi bizonyos kiszolgáltatottságát. s gyakran szenvedő ala­nya a bürokráciának. Sokszor ma is megle­hetősen bonyolultak, ne­hezen érthetők vagy ép­penséggel kíméletlenek a szakigazgatási szervek határozatai, levelei, las­sú az ügyintézés. Nincs-e valamiféle ellentmondás a jogok gyakorlásában? Mit tesznek az „ember- arcúbb" hivatalért, a munka rugalmasabbá, korszerűbbé válásáért tanácsainknál? — Nem mondanám, hogy megyénkben az ügyfelek a hivatalok kiszolgáltatottjai, miután a tanácsi vezetőknek és ügyintézőknek egyaránt csak egy törekvésük lehet: az állampolgárok kérelmei­nek teljesítése a törvényes keretek között. Aki nem így kezdi vagy folytatja a taná­csi munkát : rövid ideig dol­gozhat köztünk! S ügyfele­ink már csak azért sem le­hetnek kiszolgáltatottak, mert többségüknek kisebb- nagyobb jogszabályi ismere­teik vannak. Ütközőpontot legfeljebb az jelenthet, hogy ezek birtokában csakis pozi­tív döntést várnak, aminek aztán nemegyszer a megen­gedhetőnél is nagyobb han­got adnak az ügyintézők iro­dáiban ... Az ügymenet egy­szerűsítése határozott szán­dékunk. iparkodunk a ma bizony sajnos még valóban használt ,, hivatali nyelveze­tet” érthetőbbé. „szebbé" tenni, levelezésünkben ha­tározottan törekszünk a kü­lönben egy-két mondatos rendelkező részek egész ol­dalas magyarázásának meg­szüntetésére. Egyetértünk azzal, hogy formanyomtatvá­nyaink szövege is számos esetben kifogásolható, mert utasít, felszólít, bírságot he­lyez kilátásba — amikor más módon is tárgyalhatnánk ügyfeleinkkel. Feltétlenül az egyenrangú kapcsolatok kialakítása a célunk. ami persze, a legkevésbé sem vezethet elvtelen, törvény- sértő engedélyekhez. Ügy véljük, figyelmet érdemlő, hogy amíg megyénkben pél­dául 1983-ban a 30 napon túl intézett ügyiratok aránya 3,74 — a városi tanácsoknál 8,25 — százalékos volt. ad­dig tavaly már 0,5. illetve 1,4-re csökkent, ami dolgo­zóinktól nemegyszer igen fe­szített munkatempót köve­telt. A mind általánosabbá váló gépi adatfeldolgozás pe­dig még tovább csökkenti a várakozási időt. — Tanácsaink önállósága a jövőben az eddiginél is jobban növekszik. Sok­kal inkább kihasznál­hatják helyi lehetősé­geiket a településfejlesz­tésben, szerephez — elöl­járója útján az eddigi­nél nagyobb képviselet­hez — jut megyénk leg­kisebb helysége is. Meny­nyiben lehet ezután egyeztetni a helyi és megyei érdekeket, jut-e elegendő a „közös ka­lapba"? A települések eltérő adottságai nem vezetnek-e esetleg ke­vésbé kívánatos diffe­renciákhoz? — A következő esztendő­től kétségkívül jelentős vál­tozások történnek a gazda­sági önállóságot illetően. Az összes megyei szintű fejlesz­tést szolgáló pénzeszköz mintegy felével népességszá­maik arányában rendelkez­nek majd a helyi tanácsok, vagyonukkal, az intézménye­ik fenntartására, működteté­sére hivatott összegnek pe­dig az egészével. A fejlesz­tési keret további, mintegy negyede céltámogatás formá­jában — pályázat útján ke­rül hozzájuk. mig ugyan­ennyi egy-egy nagyobb kör­zet. illetve az egész megye ellátási feladatainak megol­dását segíti. Csupán ez utób­bi jelenti azt a bizonyos „kö­zös kalapot". Ennélfogva természetesen szorgalmazzuk a szomszédos. illetve az egymás közelében levő hely­ségek együttműködésének fo­kozását a 'legfontosabb ten­nivalókban. A megyei el­osztásnál pedig nyilvánvaló­an továbbra is a rászoru- lóbbakat részesítjük előny­ben. hogy az ellátásban tom­pítsuk az elkerülhetetlen különbségeket. A társadalmi összefogás, a lakossági, az üzemi segítség azonban egyes helyeken ezután is úgy megélénkítheti a fejlő­dést. hogy a legjobb szán­dékunk meHettk.sem szűnnek úgy a különbségek, mintsem településeinken esetleg vár­nák. Ezért inkább a ma még elmaradottabb falvak, váro­sok népét is csak hasonló buzgalomra, igyekezetre biz­tathatjuk a településfejlesz­tésben. a tanácsainktól vi- lóban a legügyesebb. leg­eredményesebb gazdálkodást kérjük mindenütt. Gyakorol ják úgy a hatalmukat, hogy látszódjék: igazi, jó gazdáik helységeiknek! Gyóni Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom