Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
NÉPÚJSÁG. 1 »85. au9u,z.„, 31,zon,bo. MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9 Tanévkezdés Véget ért a varázslatos vakáció. kezdődik a diáksereg szellemi pallérozódását szolgáló tiz munkás hónap. Kétoldalas összeállításunkban erről nyilatkozik a mű' velödési miniszterhelyettes. a megyei művelődési osztály újságíró is. hangsúlyozva. vezetője, erről beszélnek az hogy mindenfajta pedagó■ iaazaatók s a haidani csen- giai sikeT e°yik le<?lényegeigazgatoK. s a najaani csen se|)f) meghatározója a nevelő göszó emlékét idézi a tanár- személyisége oszó get, s ha felszólították hibátlanul visszaadta. Egészen addig, amíg tanítónője rá nem jött a turpisságra. Meg- semmisülten állt, s feszültsége csak akkor oldódott, amikor hozzá. otthonába hívta, hogy ingyen — az ötvenes évek elején mindenki vékonypénzű volt — okítsa. örvendezett, amikor úrrá lett bizonytalanságán, amikor a legjobbakkal versengett. Közben mennyi impressziót rögzített, képzeletében évek múlva is feltűntek a tornáchoz vezető méregzöld bukszusok, az árnyakba hajló alkonyokon illatozó estikék, a cipész apa arca. némán is beszédes tekintete. amely büszkeséget sugárzott, ha pedagógussá vált lányát pásztázta. S az a választás, amikor leszavazták, amikor az őrs vezetője ellenlábasa lett. Csalódottsága dühbe torkollott. a majd felszakadó zokogással birkózott, ö nyugtatta meg, szeretettel, megértéssel aranyozott mosolya győzte meg — mindez csak később tudatosult benne —. hogy az igazi értékek nem a címekhez és rangokhoz kötődnek, hanem a kötelességteljesítés nyomán fakadt elégedettséghez. Nem vallotta be, de rajongott nevelőjéért, aki felfigyelt hangulatváltozásaira, jó szóval kötözgette a szülői házban kapott lelki sebeket. Azt hitte övé a központi hely. a főszerep. Ezért nem értette a kísértő borongást, hiszen ismét találkozott vele, akivel újabb tíz hónapra kötötte össze a tanulás. Megrezzent, mert a kedvelt hang sötét színezetet vett fel. — Búszúzom tőletek. Csak fél év múlva jövök vissza. Kórházba utaltak ■.. Addig helyettesít... Legyetek jók ... Ne engedetlenkedje- tek ... Kisietett a teremből. Ott maradt az a másik. Észre sem vette .hanem az ajtóhoz rohant, feltépte, s futott utána. Elérte és sírásként szakadt fel belőle az elementáris erejű ne. Szinte bújt bálványához. A könnyzuhatag mögül felnézett rá. s meghökkenve vette észre, hogy azokban a szemekben az öröm fényei bujkálnak. Hajában érezte a vigasztaló ujjakat, de értetlenül elsompolygott. Jó húsz évvel később maga is a katedrán állt. Egy megszűnt gimnázium általa irányított első osztályától búcsúzott abban az intézményben, ahol azért kellett kardot rántania, hogy gátat vessen az igazgatói önkényeskedésnek. a tanári önérzet megtépázásának. Viaskodott, hogy megőrizhesse hitét, azt a tisztességtartalékot, amely nélkül nincs tovább. A közeli városban járt, onnan sétált vissza a szomszédos nagyközségbe, kezében a túlórapénzből vásárolt holmik. Diákjai a kapu mögül robbantak eléje, s hívták, jöjjön be. Nem töprengett, hallgatott rájuk, s a piszkosszürke, hóterhes decemberi felhőrengeteg is sugallta a kj nem mondott tényt. Itt a válás ... egy történetnek vége, s kezdődik valami más. De hogy mi, arról az a reménytelen égbolt nem tanúskodott. Benn ünnepélyes csend fogatita. Kihűlt, csak szemlélődött, mint egy turista, aki idegen utakon jár. Mindenki felállt. Néhá- nyan szipogtak. Harminc- nyolc arc borongott, szorongott felé. Felrémlettek csínytevéseik, aztán a közös kirándulásokra. a turistaházi meghitt beszélgetések perceire gondolt. Felfelé kari- káznak az öreg estében a hegyoldalon, s vonzzák őket az ablakszemek meleg fényei. Eh. kamaszok, esitrik. végül is ez illendő tisztesség- adás — ridegkedett, de mindegyik arca közelképben ugrott elé. s valamennyi arról vallott, hogy őszintén ragaszkodnak hozzá, s bántja őket a viszont nem látás tudata. Akkor találkozott ismét lrénke nénivel, s felrémlett előtte álló önmaga. Az egykori tanácstalan ■ megfejtette a hajdani titkot, hiszen őt is áthatotta az az elégedettség, az a némán is ujjongó öröm, amit a hamisítatlan szeretet vált ki az emberben, aki ilyenkor rájön, hogy az a sok hétköznapi áldozat nem volt hiába, hogy a kötődésre szomjúho- zó ifjak - fogják jelzéseit, hogy az elvetett mag de szépen szárba szökkent. Indult a bizonytalan birodalmába, oda, ahol aligha számíthatott társakra, csak leeresztett sisakrostélyú viadorokra. Mégsem riadozott, mert már tudta: ezentúl nincs, nem lesz soha egyedül. Akárcsak az a régi tanítónő ... Már nem kételkedett ab” ban, hogy az utolsó órát jelző csengetés nem elszakította, hanem visszavezette azokhoz, akikhez mindig is tartozott. Ilyenkor szeptemberközeiben mindig találkozik velük. A tornáchoz méregzöld, vigyázó bukszusok vezetnek, a veranda előtt fehérlő estikék pazarolják a bódító il- latözönt, s azok a nebulók vele karikáznak a Bükk erdőrengetegében ... Igazgatók— gondokról és örömökről Országszerte — így megyénkben is — a legtöbb általános iskolában ma tartják az 1985 86-os tanév megnyitóját. Az esemény különösen az újdonsült nebulók és szüleik számára jelentős, de — s ezt minden felnőtt visszaemlékezéséből tudja — egy negyedikesnek vagy hatodikosnak sem közömbös a nyári vakáció után újra átlépni az iskola küszöbét. A pedagógusnak természet tesen már korábban megkez' dődött a felkészülés. Augusztus utolsó tíz napjában a tanítók, tanárok a tervezéssel. a szokásos szeptember előtti iskolai teendőkkel foglalkoztak. Három általános iskolai igazgatót kértünk meg, szóljanak az új tanév feladatairól. várható gondjairól, örömeiről. Bényei Tamást. a horti Általános Iskola igazgatóját a tervezés kellős közepén találtuk, örömmel újságolta: — Hosszú előkészítő munka után végre elmondhatjuk, hogy idén szeptembertől már megvalósítjuk az egy műszakos tanítási rendet. Ehhez arra volt szükség, hogy teljes mértékben megújuljon, bővüljön az épület. Az elmúlt tanévben átvehettünk hat új és három felújított tanermet. Igaz, a munkálatok miatt egy éven át nyolc termet kellett nélkülöznünk. Az idei tanév elé reménykedve nézünk, hiszen a 19 tanterem mellett új műhelyek, gyakorlati foglalkoztatók állnak rendelkezésünkre. — így teljes mértékben megvalósul a szaktantermi oktatás? — Már négy éve próbálkozunk ezzel a rendszerrel. Nemcsak nekem, a kollégáimnak is az a véleménye, hogy a megfelelő feltételek hiányában kár e módszert eröltetni. örömmel mondhatom, ma már minden készen áll ahhoz, hogy eredményesen oktathassunk. Például lehetőség nyílik a megszokott orosz nyelvoktatásra. Két tanterem segít abban, hogy kevesebb létszámban. így nagyobb intenzitással tanulhassák a nyelvet a gyerekek. 'Megvalósult az énekterem. ahol délutánonként zongoraórákat vehetnek a tanulók, és minden feltétel biztosított a rajzanteremben is. — Ügy tűnik, nagy szükség volt ezekre a feltételek' re egy négy és félezer lakosú községben ■ .. — Valóban, négyszázötven tanulónk van, 16 tancsoportban. Némi büszkeséggel mondhatom el, hogy 1978 óta. amióta vezetem az iskolát, nem volt szükség arra. hogy képesítés nélküli tanerőt vegyünk igénybe. Mind a 28 pedagógusunk szakképzett. — Nehéz volt ezt elérni? — Ügy hisszük, elsősorban annak köszönhető, hogy jó a megtartóereje a községnek, és a közvélemény szerint jó hírű az iskola. Több tanárunk nem helybéli — magam is Lőrinciben lakom —, mégis szívesen tanítunk Horton. Az új tanév pedig még több jóval kecsegtet. Hiszen a három épültszárny- ból álló iskola teljes egészében megújult, az is önmagáért beszél, hogy ebből az iskolából szinte százszázalékos a továbbtanulás. A gyöngyösi 3. számú Általános Iskola igazgatója, Koncz László arról tájékoztatott, hogy itt is szinte új környezetben kezdhetik meg a tanulást a diákok. — Tíz évvel ezelőtt adták át az épületet, nagyon is ráfért az alapos felújítás jellegű festés és szépítés. Így elmondhatom, hogy a tárgyi feltételek megfelelnek a követelményeknek. Hogy milyen újdonságokról számolhatok be? Nos, a napközi otthonos konyhákat az idén átveszi az üzemélelmezésí vállalat. Tizenöt napközis csoportunk van 800 gyerekkel. De mint eddig is. az új tanévben is , valamennnyi igénylő kap menzai ellátást,. — Van elegendő pedagó' gusuk? — Minden helyünk még a távollevőké is be van töltve. Igaz, négy-öt nyugdíjas segítségét kértük, de ebben a tanévben sem kell képesítés nélkülit alkalmaznunk. A mi iskolánk tulajdonképpen a gimnázium bázisa. Angol tagozatosak vagyunk, harmadik osztálytól nyolcadikig tanulják a nyelvet a diákok. Az 58 tanerő közül csupán a nyelvszakosoknak lesz nagyobb számú túlórája Evek óta megvalósítottuk a 3—4. osztályban a tantárgy- csoportos oktatást. Ezeket a gyerekeket 3—4 pedagógus tanítja, s véleményem szerint nincs is szükség többre Hiszen az életkori sajátosságok miatt nagyobb a kötődés a pedagógushoz, s ha minden tárgyat más-más tanerő tanítaná, amit nyernénk a szakmában elveszítenénk a nevelésben. — A 3~as számú iskola a körzeti korrekciós felada' tokát is ellátja . . . — Az elsős korrekciós osztályba próbálkozunk az is' kolaotthonos oktatással. Az új tanévtől szerkezetében lazább lesz a program, például egy ének- vagy egy testnevelés óra délután is lesz. Nem győzöm eleget hangsúlyozni: a korrekciós osztályokba nem szellemi fogyatékos gyerekek járnak, hanem azok, akiknél a moz- gészservi koordináció nem fejlődött kellőképpen, akik több törődést igényelnek. Itt nagy tudású^ tapasztalt pedagógusok tanítanak, méghozzá olyan eredménnyel, hogy az első év után már átmehetnek a kicsik az eredeti osztályukba. Bár ha személy szerint engem kérdeznének, a korrekciós oktatást két tanévben valósítanám meg. így könnyebb.- biztosabb lenne az átállás minden kisgyereknek ... Az egri 6-os Számú Általános Iskola igazgatója Bar' ta Károly beszélgetésünkkor legelébb a gondokról szólt. — Ez lesz a hatodik tan' éve az iskolának. Eredetileg 700 tanulóra tervezte',, s most 1450 gyerek jár ide Nem csoda, hogy erre az évre elhasználódott az épület. Hat év után először történt meg, a teljes tisztasági felújítás. Fél éve lezárták az egyik lépcsőt, mert életveszélyesssé vált. Ha a tanév kezdetére nem is. de egy-két hét múltán elkészülnek a munkával. A nagy lészám miatt sajnos az új tanévben is igénybe kell vennünk az úgynevezett szükségtantermeket. Tanítani kell a kémiai. fizikai előadókban, de még az ebédlőben, a folyosók végében is. Azt hiszem indokolja ezt, hacsak annyit mondok: az idén 7 párhuzamos ötödik osztály indul. — Az Önök iskolája sport' tagozatos. A tárgyi feltété' lek ismeretében el tudják'e látni ezt a feladatot? — Az uszodánkat még az elmúlt tanév második félévében felújítottuk. Eléggé kihasznált: nemcsak a mi gyerekeink, hanem a környék több iskolájának másodikosai is itt tanulnak meg úszni. A nem sporttagozatosok viszont már csak elvétve jutnak be ide. Ugyanez a helyzet a tornateremmel is. Tartanunk kell órákat az udvaron, s folyosókon, az aulában. Az új tanévben azt szeretnénk elérni, hogy iskolánkból minél több gyerek résztvehes- sen a tömegsportban. Nem könnyű feladat, hiszen az órarendet ennek szellemében kell megtervezni. S még egyéb feladat is vár ránk ebben az új tanében: az első félévben öt, a másodikban pedig kilenc főiskolai hallgatócsoport tölti majd gyakorlatát nálunk, örülünk, hogy a felsőoktatás segítségére lehetünk, s hogy kol~ legáinkat alkalmasnak találták drra, hogy a leendő ta' nárokat felkészítsék. Mikes Márta
