Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 31., szombal Hadgyakorlat—évfordulón Béketüntetők — halottnak tettetik magukat, hogy így figyelmeztessék a világot a nukleáris fegyverkezés veszélyeire '.mla! Amerikai hadihajók kikötése ellen tiltakozó japánok A fedőnevet még nem hozták nyilvánosságra, de a méretek már nagyjából ismertek, s ez elég ahhoz, hogy a szakértők megállapítsák: Japán augusztus végétől az 1945 utáni időszak eddigi legnagyobb katonai manőversorozatát tartja. A tokiói Nemzetvédelmi Hivatal (hadügyminisztérium) szóvivőjének közlése szerint a hadászati gyakorlatok három hétig tartanak, s mintegy 140 ezer katona vesz rajtuk részt. Alkalmatlan időzítés A hivatalos bejelentés nem kis felzúdulást keltett. Több okból is. Egyrészt épp a manőverek idején szeptember 2-án emlékeznek meg a második világháború befejezéséről. Május 9-én csupán az európai hadszíntéren értek véget az ellenségeskedések, Ázsiában a hitleri fasizmus el- tiprása után még hosszú ideig kegyetlen, véres harcok folytak. 1945 nyarára fejeződött be Okinawa elfoglalása, érték el tetőpontjukat a japán nagyvárosok elleni, egyre szisztematiku- sabb amerikai légitámadások. A jaltai konferencián vállalt szövetségesi kötelezettségeinek maradéktalanul eleget téve augusztus elején a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, s a hatékony hadműveletek nyomán a széteső, milliós Kwantung hadsereg megalázó vereségek sorát szenvedte el Koreában és Kínában. A háború folytatását mereven, elvakultan követelő politikusok, tábornokok kénytelenek voltak meghátrálni. Sikertelen maradt a fasiszta tisztikar egy részének utolsó próbálkozása, a puccskísérlet is, amellyel a legfanatikusabb csoportok a feltétel nélküli megadástól akarták eltántorítani a császárt. Utána, 1945. szeptember 2-án bekövetkezett az elkerülhetetlen vég: a tokiói öbölben, a fellobogózott Missouri hadihajó fedélzetén az újjáalakított japán kormány képviselői aláírták a kapitulációs okmányt. Röviddel a Hirosima és Nagaszaki ellleni amerikai atombombázás úgyszintén heves érzelmi hullámokat kavaró 40. évfordulós ünnepségei után, aligha választhatott volna a Naka- szone-kabinet rosszabb idő„Ha tényleg olyan biztonságos, raktározzák Washingtonban, selejtezzétek Tokióban és kísérletezzetek vele Párizsban!’’ A Cook szigetekhez tartozó Raroton- gán egy kókuszpálmára kitűzött plakát célzása félreérthetetlen: az atomfegyverről van szó. A nukleáris kísérletek elleni tiltakozás különösen fokozódik a Csendes-óceán 25,8 millió négyzetkilométerre kiterjedő, ötmillió embernek otthont adó szigetvilágában. A múlt héten a térség déli részének 13 országa Rarotongán rendezett konferenciáján atommentes övezetté nyilvánította a világnak ezt a térségét, követelte, hogy a nukleáris hatalmak tartsák magukat a dokumentumokhoz. A tiltakozás nem új keletű ebben a térségben. Akkor bontakozott ki, amikor Amerika 1946-ban a Mar- shall-szigeteken nukleáris kísérleteket hajtott végre, majd kiszélesedett, amikor Franciaország 1966-ban megkezdte robabntásait a Mururua-zátonyon. Időközszakot a hadgyakorlat lebonyolítására. Persze, meglehet. hogy a hivatalos Tokiót épp az a szándék vezette, hogy a manőversorozat tudatos időzítésével is érzékeltesse a gyökeresen megváltozott körülményeket. Mint az közismert, a Japán és az Egyesült Államok között kialakult, s minden átmeneti kereskedelmi ellentét dacára igen szoros szövetségesi kapcsolatok az eltelt évtizedekben jelentős katonai kötelékekkel is kiegészültek. Ez egyébként a másik ok. amely a hadgyakorlat kapcsán újból számos belpolitikai kritika célpontjává tette a tokiói vezetést. Felrúgott alapszabályok? A japán stratégia alapja hosszú idő óta egyértelműen a Washingtonnal aláírt biztonsági szerződés. Ám a feltételek időközben jócskán módosultak: az USAban az elmúlt években megerősödött a követelés, hogy Japán vállaljon fokozottabb szerepet, nagyobb terheket a „kelet-ázsiai és óceániai térség védelmében". Nemritkán érkezik szabályszerű sürgetés Washingtonból a szigetország katonai költségvetésének emelésére. Július végén például a Pentagon egy titkos momorandumban szólította fel a tokiói kormányt, hogy haladéktalanul szerezzen be bizonyos amerikai fegyvereket. Azt is félreérthetetlenül világossá tették, hogy a Reagan-adminisztráció részben e követelések teljesítésétől teheti függővé, milyen lépések, esetleges szankciók mellett dönt az évről évre egyre horribili" sabb, lassan 40—50 milliárd dollár körül járó japán kereskedelmi többlet ügyében. Az állandósult amerikai nyomás önmagában persze valószínűleg nem lenne elegendő. Ám a Naka- szone-kabinet saját irányvonala is egyre szemléletesebben utal arra, hogy Tokió elszánta magát egyes katonapolitikai alapelvek felrúgására. Ilyen mindenekelőtt az az elhatározás, hogy a japán kormány feladja a katonai költségvetés korlátozására alkalmazott alapszabályt: eszerint a Felkelő Nap országában a védelmi kiadások nem haladhatták meg a bruttó nemzeti termék egy százalékát. Az elmúlt időben ezt ben ezen a tájon hét szigetország függetlenné vált, s a mozgalom, amely már szavát, Ausztrália és Ujjúval hangosabban hallatja Zéland kormányzó pártjaiban jelentős politikai erővé vált. Üj-Zéland fontos lépéseket is tett: kitiltotta kikötőiből a nukleáris fegyvereket hordozó és nukleáris meghajtású hajókat, s ezzel szinte szakadást idézett elő az Ausztráliát, Üj-Zélan- dot és az USA't tömörítő ANZUS-szövetségben. Az amerikai haditengerészet mintegy 200 hajót, köztük becslések szerint 20 nukleáris meghajtású tengeralattjárót állomásoztat a térségben — a hajók egy része nukleáris fegyvereket is hordoz. Így nem meglepő, hogy Washington aggodalommal figyeli a fejleményeket. Igen óvatosan tesz csupán lépéseket egy korábbi terve megvalósítása felé: a Honolulutól 1600 kilométerre délre lévő Palmyra- szigeten szándékozott elhelyezni 10 000 tonna nukleáris hulladékanyagot. Az Egyesült Államok mintegy 110 nukleáris kíkormányfő a határt csak sorozatos adatkozmetikázással lehetett statisztikailag betartott- nak feltüntetni, de most már semmilyen pénzügyi manipuláció nem fedheti el a tényeket. A fegyveres erők tagjai részére idén folyósítandó fizetésemelések, s még inkább az 1986—1990 közti hadseregfejlesztés már napvilágra került részletei igencsak azt bizonyítják, hogy Nakaszone kabinetje megsérti a katonai kiadások visszafogására vonatkozó íratlan törvényt. Japán, amelynek alkotmánya elvileg mindenfajta hadsereg fenntartását, bármilyen külhoni bevetését tiltja, már jelenleg is a világranglista nyolcadik helyén áll a hadikiadások terén. Ha pedig az egy százalék helyett kétszázalékos szintre állnak be, akkor a tőkés világban a második helyre rukkol elő! Nem lehet említetlenül hagyni a fegyvergyártás és -export területén bekövetkezett változásokat sem. Az Egyesült Államok például maga is számos korszerű harcászati célra felhasználható berendezés átvétele iránt érdeklődik — bár az ilyen hadi- technológia-kivitelt a japán törvények megint csak lehetetlenné tennék. Veszélyben az alkotmány Tokióban minden alkalommal a kemény vonal hívei tudják érvényesíteni akaratukat. Az USA-ba irányuló katonai exportot kivételnek minősítik a tilalmak alól. Elvileg is feladatává teszik az immár negyedmilliós hadseregnek az ország érdekeinek, kereskedelmi és utánpótlási útvonalainak védelmét a határokon kívül, mintegy 1600 kilométeres körzetben! Fontolóra veszik saját felderítő műholdak fellövését — ismét csak felrúgva sérletet hajtott végre a térségben. Nem egy hatása még ma is érezhető. Jól emlékszik a világ, mi történt Bikini szigetén: az 1954-es amerikai kísérleti robbantás következtében — egy téves számítás miatt — rádióaktív hamu hullott három lakott szigetre és egy japán halászhajóra, súlyos sugármegbetegedéseket okozva. Bikini lakosait kitelepítették, majd 1971‘ben visszaengedték lakhelyükre, 1978'ban azonban ismét költözniük kellett, mivel testükben jelentős mennyiségű radioaktivitás halmozódott fel. Washington arra is rákényszerült, hogy 105 millió dolláros költséggel megtisztítsa az Enewatok-zá- tonyt az ottani nukleáris kísérletek nyomaitól: a plutóniummal fertőzött talajt lekaparták, s a zátony fölé betonkupolát építettek. Japánt is óvatosságra inti az egyre érezhetőbb nyomás. Tokió küldötte a ra- rotongai értekezleten bejelentette : országa eltekint attól a korábbi tervétől, azt az 1969-ben született parlamenti határozatot, amely Japán számára a világűr kizárólag békés célú felhasználását engedélyezi. S egyre több jel mutat arra, hogy Japán (kormányszinten vagy a magáncégek hallgatólagos ösztönzésével) részt akar venni az amerikai csillagháborús tervek előmozdításában, a szupertechnológiát ígérő kutatások előrevitelé- ben. Különös ugyanakkor, hogy a szigetország diplomáciai célkitűzései közt változatlanul előkelő helyre sorolja a leszerelés érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Csakhogy a hadseregfejlesztés üteme, az amerikai—japán katonai kapcsohogy kétmillió, nukleáris hulladékanyagot tartalmazó hordót süllyesszen el a Csendes-óceánban. Csak Párizs nem mutatja semmiféle jelét annak, hogy véget akarna vetni a Mururoa-zátonyon folytatott kísérleteinek, amelyekből eddig több, mint százat hajtott végre. 1975- ig az atmoszférában folytak a kísérletek, akkor ' azonban Ausztrália és Üj-Zéland a nemzetközi bíróságnál eszközölt ki olyan döntést, amely betiltotta ezeket a robbantásokat. Azóta föld alatti kísérletek folynak, a környező országok azonban attól tartanak, hogy a korallzátony alapja megrepedhet, s radioaktív anyag szivároghat az óceánba. A Greenpeace környezet- védő szervezet Rainbow Warrior elnevezésű hajóját felrobbantották, sokak feltevése szerint a francia titkosszolgálat közreműködésével. Ha ez beigazolódik, akkor a portugál fotós, aki életét vesztette, a nukleáris fegyverkezés legújabb áldozatának tekinthető. Tény, hogy a francia hadihajók latrendszer gyors tempójú bővítése érdemi cáfolat erre. Sőt, félő, hogy azoknak a szakértőknek van igazuk, akik szerint a Nakaszone- kabinet a fegyverkezés útjában álló elvi akadályok eltávolítására, sőt adott esetben az antinukleáris alapelvek felülvizsgálatára törekszik, s akár a kényelmetlenné, megszorítóvá vált, úgynevezett békealkotmány módosítására is hajlandó. Kérdés, hogy a fegyverkezés belpolitikai hatását ismerve képes lesz-e a kormányfő a veszélyes tervek megvalósítására, vagy a kedvezőtlen következményektől tartva mégiscsak vissza kell hogy fogja az egyre hangosabbá váló „héjákat". Szegő Gábor ott cirkálnak Mururoa körül, s feladatuk megakadályozni, hogy illetéktelenek megközelítsék a francia nukleáris kísérleti telepet. A szigetvilág lakói nagyon is tudatában vannak, milyen veszélyeket jelentenek a nukleáris kísérletek. Elég tanulmányt olvashattak arról, hogyan okozhat a sugárzás sok súlyos betegséget, torzszüléseket. A Csendes-óceán déli térségének szigetvilágában, s különösen Ausztráliában és Oj-Zélandon akár természetes életösztönként is felfogható, hogy a nukleáris kísérletek elleni tiltakozó mozgalom az államok külpolitikáját formáló erővé vált. Valószínűleg sokan támogatják majd Vanuatu köztársaság miniszterelnökét, aki szerint a rarotongai dokumentum nem elég szigorú a nukleáris hulladékok elhelyezésének. valamint a nukleáris fegyverek állomásoztatásának és áthaladásának tiltását illetően. Emellett úgy véli, hogy a szerződés akkor lenne hatásos, ha az egész Csendesóceánra kiterjedne. Aligha tekinthető véletlennek, hogy a megállapodás azokban a napokban született, amikor a világ megrendültén emlékezett meg az első két atombomba ledobásának 40. évfordulójáról, s Hirosima és Nagaszaki sok százezer áldozatáról. Watts: Húsz év után Húsz éve már, hogy Los Angeles színesbőrűek lakta negyedében, Watts-ban egy fekete fiatalembernek nézeteltérése támadt néhány fehér rendőrrel. Így kezdődött az Egyesült Államok történetének talán legsúlyosabb gettólázadása. 1965 augusztusának derekán valóságos csatatér volt Watts: hat napon át géppisztolyok és gépfegyverek szóltak, páncélozott harcjárművek és dzsipek cirkáltak az utcákon, házak égtek, a zűrzavarban egymást érték a fosztogatások Harmincnégyen vesztették életüket, négyezer színesbőrűt tartóztattak le, az anyagi kárt 40 millió dollárra becsülték. Húsz év telt el — de Watts lakói élete nem sokat változott. A lepusztult, agyonfirkált falú házak, az utcai szemétkupacok, a do- logtalan emberek, akik egész nap az alkoholt árusító üzletek előtt lézengenek: mindez ma is a nyomorról és a reménytelenségről tanúskodik. A munkanéküli- ség ma is olyan súlyos, mint egykor: a gettó lakóinak 20, egyes színesbőrü vezetők szerint 50 százalékának nincsen munkája. (Los Angelesben átlagosan 7 százalékot tesznek ki az állástalanok). A watts'iak 60 százaléka szorul élemiszerse- gélyre, a kamaszok ugyanilyen arányban nem fejezik be középfokú tanulmányaikat. Ördögi kör: az iskolából kimaradottak, a munkanélküliek az alkoholba, a kábítószerbe menekülnek, és lassan elveszítik nemcsak munkaképességüket, hanem emberi tartásukat, életük megjavítására való törekvésüket is. Watts a bűn, az erőszak melegágya is. Bár Los Angeles maga is egyike az Egyesült Államok „elátkozott városainak” a huligánbandák többsége néger gettóban garázdálkodik. Az év első öt hónapjában 136 embert gyilkoltak meg Watts- ban. A bandák többsége fia- talkorúakból áll, akik nem élték át a húsz évvel ezelőtti véres eseményeket. Az erőszak már rég elveszítette a fajgyűlölet elleni töltését, az elkeseredés az önmagáért való bűnbe torkollik Los Angeles Harlemjében. Mindennek ellenére egyesek úgy vélik: az 1965-ös forró augusztus 34 áldozata nem halt meg hiába, mert történtek azóta pozitív változások, mindenekelőtt a közigazgatásban. 1972-ben felépítették Watts nagy kórházát, amelyet Martin Luther Kingről. a polgárjogi mozgalom mártírjáról neveztek el. Tom Bradley. Los Angeles polgármestere, aki maga is színesbőrű, különösen büszke egy új egészségügyi központra és egy új vásártelepre. Ez utóbbi éppen azon az úton épült fel. ahol húsz évvel ezelőtt a legsúlyosabb zavargások zajlottak le. Némiképp megváltozott a rendőrség szerepe, amely húszéve még egyértelműen elnyomó alakulat volt jtt: most már bizonyos védelmet is nyújt a lákosságnak. A rendőröknek ma több mint 10 százaléka színesbőrű. A helyi lakosok egy része elhatározta. hogy a hatóságok közbelépésére nem várva megszervezi a kábítószer és az alkohol elleni küzdelmet. A többségnek azonban nincsenek illúziói. Az alapvető különbségek a fehérek és a feketék között megmaradtak, nemcsak Watts-ban. hanem Harlemben, Miamiban, Atlantában és máshol is. Az évforduló nemcsak a húsz évvel ezelőtti drámára emlékeztet, hanem a jelen gondjaira is. Atomkísérletek: Akik ellenzik és akik folytatják