Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 29., csütörtök 3. A párttaggá nevelés folyamata és a propaganda kapcsolata III 2. A párttaggá nevelés fo­lyamatában jelentős he­lyet foglal el a pártpro­paganda, az eszmei-politikai nevelőmunka. Ezt a leg­több pártszervezetünkben, helyesen értelmezik. De hi­bás az a nézet, miszerint a pártépítést elválaszthat­ják a propagandától, azaz a párttaggá nevelés elkép­zelhető lenne a politikai műveltség egyre magasabb szintű egybekapcsolása nél­kül is. A párttaggá válást két­irányú folyamatnak fog­hatjuk fel: az egyén — kü­lönböző hatásoktól indíttat­va — „elindul” a párt felé, s kéri a tagfelvételét. Éle­tének ez egy döntő mozza­nata. Ugyanakkor pedig a pártunk joga megválaszta­ni, elbírálni, hogy kiket vesz fel tagjai sorába. A politikai munka feltéte­lei, lehetőségei, körülményei ma nehezebbekké váltak. Nagyobb erőfeszítést igé­nyel a párt utánpótlásának nevelése is. Másként, más módon kell közeledni a ma ifjúságához, mert mások az ismereteik, mások a személyes tapasztalataik. Azonban a nehezebbé vált feltételek ellenére sem mondhatunk le a párt után­pótlásának folyamatos biz­tosításáról, a pártépítő mun­kával nem várhatunk ad­dig, amíg a feltételek ja­vulnak. A tapasztalatokból tudjuk, hogy a megszapo­rodott gondokból nem kö­vetkezik szükségszerűen a fiataloknak a mozgalom­tól való távolodása, ellen­kezőleg: ha világos prog­ram áll előttük, ha cselek­vési lehetőséget kapnak, amely egyben komoly erő­próba is. akkor az vonzó lehet a számukra. A párthoz való köze­ledés, a párttaggá válás fontos tényezője, hogy a fiatalok mit és mennyit tudnak a párt történelmi útjáról, politikai céljairól, a párttagsággal járó kö­vetelményrendszerről. Ta­pasztalatunk, hogy sok fia­talnak a párttal kapcsola­tos ismeretei rendkívül sze­gényesek, homályosak, nem­egyszer tévesek. A párt jövője szempont­jából is fontos a propa­gandamunka megújulása; a politika megvalósításának hatékonyabb segítése; a párttaggá nevelés eredmé­nyesebb szolgálata. A pro­pagandával szemben ma az az igény erősödik, hogy a minőségi követelmények-, nek fokozottabban feleljen meg. A pártpropaganda haté­konyságának mérése nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy mennyire segíti a pártépítő munkát vannak ki nem használt lehetősége­ink. Érdemes lenne példá­ul az újonnan felvett párt­tagok alapvető dokumen­tumait tartalmilag ele­mezni, vizsgálni, hogy a pártpropaganda, a politikai oktatás hatása „hol érhető tetten." Az önéletrajzok, az ajánlók véleményei. a vezetőségek javaslatai stb. tartalmaznak-e utalást az eszmei-politikai nevelő­munka hatására? Például „XY propagandista példá­ja nyomán, hatására kér­tem a tagfelvételemet.” A párttaggá nevelés, a pártépítő munka a párt- szervezeteink legfontosabb feladatainak egyike. Sok alapszervezetünkben ez rendszeresen, tudatosan folyik, tervszerű előkészítő munkával igyekeznek biz­tosítani az alapszervezet taglétszámának növelését. Hogy ki miért lesz ma a párt tagja, milyen indíté­kok vezetik a ' tagfelvétel kérelmezéséig, ennek reális megítélése nem is könnyű,; egyben felelősségteljes fel­adat. A párttagságra való alkalmasságot „megmérni” csak huzamosabb időn át, a munka folyamatában lé­hez igazán. Különösen vo­natkozik ez a fiatalokra, akik a munkán keresztül találkoznak a politikával leginkább. A pártszervezetek tudatos pártépítő munkájához tar­tozik a politikai oktatás megtervezése. Az esti egye­temi beiskolázások tapasz­talataiból az derül ki, hogy — s ez gond! — párt­építési céllal kevés hallga­tót iskoláznak be. A mun­kahelyi vezető és a párt- szervezet beiskolázási in­dokai nagy általánosságo­kat tartalmaznak, leginkább arra vonatkoznak, hogy „munkaköre (jelenlegi vagy újabb) betöltéséhez van szüksége a bővebb politikai ismeretekre." A párttagnak jelentkezők kötelesek elvégezni a párt- tagelőkészítő tanfolyamot. A gyakorlat például a vá­rosokban úgy alakult, hogy azt csak azok végezhetik el, akiket a küldő vagy irányító pártszerv beisko­láz. Bizonyos fajta szelek­ció tehát már itt történik. Gyakran tapasztalható, hogy a tanfolyam elvégzé­se és a tényleges tagfelvé­tel között hosszúra nyúlik az idő. Egyesek a tanfolyam elvégzését a tagfelvétel automatikus garanciájá­nak tekintik, noha ez csak egyik feltétele. A pártépítő munkában tapasztalható tervszerűség pozitívan értékelhető. Az. alapszervezetek megfigye­lik. kiválasztják az alkal­masnak látszó személyeket, megbízásokat adnak szá­mukra, egyszóval felkészí­tik a tagfelvételre. A tag­felvételnek az a formája azonban, amikor J valaki önként jelentkezik párttag­nak tehát maga kezde­ményezi a tagfelvételét, már igen ritka eset. Nem kellene-e újragondolni en­nek magyarázatát? Napjainkban tapasztal­juk, hogy megélénkült az érdeklődés a politikai kér-, dések iránt, növekszik a politikai érzékenység a pártonkívüliek, de kü­lönösen a fiatalok körében. Ennek okai mai társadalmi valóságunkban gyökerez­nek. Létfeltételeink nehe­zebbé váltak, megváltoztak; nagy gond a fiatalok pá­lyakezdése, a családalapí­tás feltételeinek megte­remtése; bizonyos rétegek­ben bérezési nehézségek okoznak feszültségeket stb. Mindezek és még egyéb tényezők befolyásolják a párthoz való közeledést, a pártonkívülieknek a pártról kialakított véleményeit. Számukra a pártot a munkahelyükön működő, pártszervezet jelenti. Ab­ból ítélnek, amit környeze­tükben (tapasztalnak. Tud­nunk kell. hogy a pártépítés szempontjából is fontos té­nyezők: a párttagok, a ve­zetők munkája, magatartá­sa. kommunista kiállása, amely lehet pozitív, eseten­ként negatív példa is. A pártalapszervezet élete le­gyen nyitottabb a munka­helyi kollektíva, a párton­kívüliek felé; tapasztalják, érezzék a pártszervezet fe­lelősségtől áthatott mun­káját. Az alapszervezet, az egész munkahely tevékeny­sége győzzön 'meg a poli­tika helyességéről. Különösen a fiatalok kö­rében jelentős, hogy mi­lyen a párttagok presztízse, mennyire becsülik meg a munkájukat, s a párttagok egymást miként becsülik Nemegyszer hallanj olyan véleményt, hogy előbb bol­dogulnak az életben azok. akik nem vállalnak közössé­gi munkát, akik távol tart­ják magukat a mozgalom­tól, hisz addig plusz jöve­delemhez juthatnak. A munkahelyi demokrá­cia és annak fórumai jó elöiskola a párttaggá neve­lésben. A jó légkör szóki­mondó, aktív részvételre serkent, ellenkező esetben még az aktívak is csak „bólogató Jánosaként vi­selkednek. Tóth Ferenc tanszékvezető (Folytatjuk) Ml A TITKA? Elöl: Gyurkóczky Zsuzsanna (Fotó: Zölei Magdolna) Szabó Jánosné a csemege pultnál Bocsi Mária telkes kereskedők Azt még csak megértet­tem, amikor a másodéves ta­nuló azt mondta, hogy ő el sem tudná képzelni magát más helyen, mert neki a ke­reskedelem mindennél szebb foglalkozás, de később annál inkább meglepődtem. Mert panaszt senkitől sem hallot­tam. Mi van itt? Ha arra gondolok, hogy általános­ságban mennyi gondot szok­tak felsorolni a kereskede­lemmel összefüggésben, se­hogy sem tudok kiigazodni. — Azt vártam, hogy sok­kal több nehézséget említe­nek majd a dolgozók — jegyezte meg Fehér Dezső, a gyöngyösi Mátrakapu ABC vezetője. Tehát ő is — csalódott? Lássuk, miket is mondtak a megkérdezettek. Kevés pénzből is Akár hiszik, akár nem, én még mindig csak moso­lyogni láttam Szabó János­áét, aki a pult mögött a hen­tesárut méri. Mintha neki lenne a legjobb dolga a világon. — Én még 1972-ben kezd­tem — hallom tőle. — Ak­kor a jövedelmem 2 800 fo­rint volt, most 3 500. Nem túl sok, de én nagyon sze­retem a szakmám. Amiből az is következik, hogy a vevők esetleges ri­golyái sem tudták elvenni még a kedvét. Ha elégedett, akkor azt is jelenti, hogy jó körülmények között élnek otthon is? — Eddig az anyósoméknál laktunk, de rövidesen köl­tözködünk. Kész a ház. — Ennyi pénzből? A kérdés naivitása rövi­desen kiderül. — A férjem is itt van a vállalatnál, ö festő-mázoló. Az építkezésnél sokat dol­goztunk mi is, de a barátok is sokat segítettek. Azt se felejtse el, hogy anyósomék­nál semmit sem kellett fi­zetnünk a lakásért, és ott segítettek ők is, ahol tudtak. Ha úgy tetszik: az össze­fogás olykor pénzben ki sem fejezhető érték. Neki könnyebb A pénztárban Bocsi Mária végzi a munkáját: sorra veszi a bevásárló kosár tar­talmát, a másik keze a szá­mokat nyomja be a gépen, aztán közli a végösszeget, öt éve csinálja ezt, előtte öt esztendeig pedig eladó volt. — Ez nekem könnyebb — mondja. — Jobban szeretem, mint ott a pultnál dolgozni. Arról faggatom, hogy mennyire tévedhet az elszá­molásnál. — Az csak a véletlen kö­vetkezménye. A napi össze­gezést ketten végezzük, te­hát nincs lehetőségem „ügyeskedni'’. A gép által megadott végösszegnek és a pénznek egyeznie kell. Ha hiányom van, akkor azt ne­kem kell pótolnom. Ha többletem, akkor következik a jegyzőkönyvezés. Ezt a többletet nem nézik jó szemmel. Van úgynevezett mankó­pénze is, havonta kétszáz forint, amit az esetleges hi­ány kiegyenlítésére használ­hat fel. Ez nem sok, és elő­fordul, hogy elég is. Mindebből az is kiderül, hogy a pénztárosnak nem érdeke az, hogy a tényleges­nél többet számoljon az áru­ért, mert abból neki sem­mi haszna. Mert ősMoglalkozás Azok közé tartozik Gyur- kóczky Zsuzsanna is, akik állandóan mosolyognak. Ez náluk természetes. — Hogy miért választot­tam ezt a pályát? Ezt kér­dezték tőlem a felvételinél is. Akkor azt mondtam, hogy arra gondoltam, ez olyan ósí foglalkozás. Már a legrégeb­biek közé tartozik. Olyan érdekes mindig emberek kö­zött lenni, és ellátni őket ke" nyérrel, cukorral, hússal meg mindennel. — Gondolt arra is, hogy mennyi itt a fizetés? — Nem, engem a pénz nem érdekel. Az a fontos, hogy jól érezzem magam. — Mennyire sikerült az elképzeléseit megtalálnia itt? — Általában: igen, sike­rült megtalálnom, bár ... Igaz, ami igaz: eleinte a fő­nöktől féltem, de most már ... ! — Véleménye szerint a ke­reskedelemben dolgozók va­lamennyien kedvesek, udva­riasak, figyelmesek? — Azt látom, hogy aki nem azért jött ide dolgozni, mert szereti ezt a foglalko­zást, az elmegy. Aki marad, az igazi kereskedő. Tessék, ilyen lelkesen vé­lekedik egy másodéves tanu­ló. Nincs utánpótlás Az üzlet és a vezetője, Fehér Dezső messze földön híres, ismert. Sokkal nagyobb is lehet­ne a forgalmunk, ha nem hiányozna most is kilenc dolgozó, ebből három a pénztáros. Havonta a for­galmunk így hatmillió körül mozog, de a nyolcmillió lenne az ideális. — Milyen beszerzési gond­jai vannak? — Elég nagy az ismeret­ségem. Most is egy hét alatt egymillió forint értékű árut adtam át más boltoknak, amelyekből nekem semmi hasznom, mert- az ilyen ügyletet csak beszerzési áron tudom lebonyolítani. A miénk bázisüzlet. Amikor épült, még úgy látszott, hogy minden kívá­nalomnak megfelel a Mátra­kapu. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy kicsi a raktártere, a göngyölegeket kipakolják az utcára. Az öl­töző és a mosdó pedig akko­ra, hogy oda kényelmesen beférni . . .? Két mosdókagy­ló áll a dolgozók rendelke­zésére. Ember, ember, ember kel­lene, csak ezt ismétli az üz­let vezetője. A fiatalok jön­nek, aztán elmennek, mert nehéznek tartják ezt a munkát. Hát tessék csak egyszer végignézni, mit ci- pekednek a raktárban és a pultok feltöltésénél. Csak az marad, aki elkö­telezte magát a kereskede­lem mellett. Akikkel be­szélgettem, ilyenek. G. Molnár Ferenc Betonelemek — magánépítőknek t A Beton- és Vasbeton- ipari Müvek gyárai pótol­ták a téli tcrmeléslema- ratlásukat. A rendkívüli tél és az átmeneti ener­giakorlátozás ugyanis lit) millió forint értékű ter­meléskiesést okozott, első­sorban a saját ház építés­hez szükséges, előregyár­tót! födémgerendákból, fö- démpaHókból, áthidalócle- mekből. A BVM budapes­ti gyára olyannyira pótol­ta a lemaradást, hogy a gyár készlete bőséges kí­nálatot ad a vásárolni szándékozóknak. Az idén mintegy ötezer családi házhoz elegendő beton­elem termék készül a bu­dapesti gyárban. Képün­kön: húszmillió forintos beruházással új béléstest- gyártó sort állítottak üzembe, amely percen­ként huszonnégy darabot készít. (MTI-fotó: Balaton József)

Next

/
Oldalképek
Tartalom