Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 18., vasárnap A KENYÉR ÜNNEPÉRE Biztonságban az idei gabonatermés A héten megyeszerte befejeződött a nagy nyári munka, az aratás. Jó minőségben biztonságban van az idei gabonater­més. Szőkébb hazánk agrártörténetében ezúttal a második legnagyobb mennyiséget takarították be. A kenyér ünnepét, tehát megnyugvással, a becsületes helytállás sikerével kö­szöntik mezőgazdasági üzemeink. Nem jut azonban sok idő a pihenésre, hiszen mindenütt megkezdték már a jövő évi előkészületeket, a talajmunkát, az őszi gabonavetésre való felkészülést. BÉLAPATFALVAN NÉPSZERŰEK A PÉKEK Az aratás befejezése azon­ban mégis módot nyújt rö­vid számvetésre, értékelésre. Koós Viktor, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője összegezte munkatársunknak a tapasztalatokat. — Hogyan zárta az esz­tendő első felét megyénk mezőgazdasága? — Már többször említet­tük. de most is hangsúlyoz­ni szeretném, hogy az idei rendkívüli kemény tél nem kis gondot okozott a gazda­ságoknak. A fagykár, majd később tavasszal, a belvíz és a jég is csaknem egymilli­óvá forint kiesést jelentett. Mindezek ellenére a kalá­szosok jól teleltek és tavasz- szal biztató képet mutattak. Az első félévben lehullott csapadék mennyisége 350 milliméter volt. amely az el­múlt három aszályos észtén, dő után kedvezőbb helyzetet teremtett, ugyanis 34 száza­lékkal haladta meg az eső mennyisége az elmúlt ötven éves átlagot. Mindez jelentős belvízkárokat okozott az üzemekben. Napfényben sze­gény és alacsony hőmérsék­letű május, illetve június kö­vetkezett. amely különösen a kertészeti növényekben, de még a kalászosokban is mér­sékelte a terméskilátásokat. Mindezeket figyelembe véve a mezőgazdasági üzemek még nagyobb szervezettséggel ké­szültek fel a nyári munkák­ra. — Javultak-e az aratas technikai feltételei? — Az elmúlt évekhez ké­pest számottevően. A nagy­üzemekben időben és szer­vezetten kijavították az ara­tó-cséplőgépeket. ugyanakkor nőtt a nagyteljesítményű kombájnok száma. Ezért kü­lönösen az egri AGROKER, valamint a termelési rend­szerek. különösen a Szolno- kti Gabona és Ipari Növé­nyek Termelési Rendszere tett sokat. így összesen öt­száz kombájn vett részt az aratásban, ezen ktvui a szomszédos csehszlovákiai üzemekből félszáz arató- cséplőgép és szállítójármű se­gítette a munkát. Ezáltal olyan feltételeket teremtet­tek. hogy a csaknem két héttel később kezdődött ara­tást veszteségmentesen, au­gusztus közepére befejeztek. Szeretném kiemelni, hogy az idei nyáron tovább bővült az üzemek közötti együttmű­ködés. A vezetők, a kombáj- nosok. a gépkocsivezetők, a szerelők összehangolt mun­kát végeztek. Amellett, hogy megtalálták számításukat, te­vékenységükön jól tükröző­dött az elhivatottság, a fele­lősségvállalás. Helytállásukért ezúton mondunk köszönetét. — Milyen terméseredmé­nyek születtek? — A kedvezőtlen időjárás miatt a várttól kevesebb ga­bonát takarítottak be gazda­ságaink. mégis Heves megye agrártörténetében a tavalyi után búzából a második leg­nagyobb mennyiség került a raktárakba. Az őszi árpa eredménye azonban csalódást okozott a szakembereknek, miután lényegesen elmaradt a várttól. Néhány üzem az idén is kimagasló hozamokat ért el. így például a Hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet­ben hektáranként 6 tonnát, a detki. a gyöngyöshalászi, a hatvani közös gazdaságban 5,5 tonnát hektáranként. Több üzemben viszont meg­haladta a termés mennyisé­ge az öt tonnát. A kalászo­sok termelésének tapasztala­tait egyébként még az őszi vetés előtt közösen értékel­jük majd a nagyüzemek, il­letve a termelési rendszerek képviselőivel. — Hogyan alakult a ga­bona felvásárlása? — összesen 74 ezer hek­tár területről takarították be a termést, amelyből 58 ezer hektár volt az őszi búza. A Heves Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat dolgozói szervezett munkát végeztek, hiszen eddig 180— 190 ezer tonna gabonát vet­tek át. összesen 14 helyen 36 átvevöhelyen fogadták a termést, sokszor megszakítás nélkül, éjjel-nappal, amiért elismerés illeti őket. Egyéb­ként megyeszerte felgyorsul, tak az aratást követő mun­kák. Jó ütemben halad a tarlóhántás és a szalmabe­gyűjtés a tarlókon, ezért en­nek megszüntetésére minde­nütt megteszik a szükséges intézkedéseket. Megyénk malmaiban egyébként új bú­zából őrölnek lisztet és meg­kezdték az exportszállításo­kat is. — Más növényekből mi­lyenek a terméskilátások? — A múlt héten lehullott 28—48 milliméter csapadék szinte az utolsó órában ér­kezett. A júliusi nagy szá­razságot követően jó hatást gyakorolt a kukorica, a nap­raforgó, a cukorrépa fejlődé, sére. így biztatóak a termés- kilátások ezekből a növé­nyekből. Ugyancsak segítette az eső a zöldségfélék, és a szőlő fejlődését is. Amennyi­ben a hőmérséklet is ked­vez. ez a közeli napokban minden bizonnyal a piaci felhozatalban is kedvezőb- j ben mutatkozik majd. Ügy tűnik, hogy a növényterme­lés az 1985. évre tervezett eredményeket hozza, sőt va­lamivel túl is teljesíti. Az állattenyésztésben viszont további jelentős tennivalók vannak a terv teljesítése ér­dekében. Már most látjuk, hogy a kertészeti ágazat nem éri el a célkitűzéseket. Kü­lönösen vonatkozik ez a sző. lőtermelésre. amelyet káro­san befolyásolt a kedvezőt­len időjárás. — Milyen feladatok vár­nak az üzemekre? — Nagyon lényeges, hogy a kombájnosok, a szerelők épp olyan gondossággal ké­szítsék fel a gépeket az őszi munkákra, mint azt az ara­tás előtt tették. A . megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya, a Ma­gyar Nemzeti Bank. a TE- SZÖV illetékeseivel. vala­mint az üzemekkel hamaro­san közösen elemzi az esz­tendő eddigi eredményeit. Minden erőnket az idei terv teljesítésére kell. hogy össz­pontosítsuk. Külön megvizs­gáljuk a kedvezőtlen gazda­sági feltételek közé került üzemek helyzetét, és továb­bi közös intézkedéseket te­szünk a kiesések mérséklésé­re. Fontos, hogy minden üzemben nagy hangsúlyt he­lyezzenek a költséggazdálko­dásra. Szükség lesz a foko­zott együttműködésre, a kö­zös cselekvésre — mondta befejezésül Koós Viktor. Mentusz Károly Ezt nem elég jól csinálni A jó kenyérnek gyorsan híre megy. Meri beszelhe­tünk a csillagháborúról, az atomkorról, a legkorsze­rűbb. táplálékot pótló űrben fogyasztott készítmények­ről, a kenyérnek ma is rangja van. Méghozzá nem is kevés. S nemcsak pusztán szimbólum, mint annyi min­den más, őseinktől ránk maradt hagyomány. A kénye, rét tiszteljük ma is. Sorban állunk érte, s dohogunk, ha nem az igazi. Ezért is igaz aztán, hogy a jó kenyér­nek híre megy. S nem sajnáljuk az időt, a fáradtsá­got néhány utcával, bolttal, esetleg községgel is ar­rébb menni az ízletes, finom, ropogósra sült. minden igényt kielégítő betevőért. A bélapátfalvi kenyérről is először az egriektől hallottam. De a pékség előtt meg­áll a távolsági autóbusz, s többen pedig autóba ülnek, nem sajnálva a drága benzint, hogy a környékbeli fal­vakban is ennek az üzemnek a termékét fogyaszthas­sák. Pető Tibortól, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat bélapátfalvi üzemének vezetőjétől népszerű­ségük titkát szerettük volna megtudni. — Nagy sztároktól, híres filmszínészektől, labdarúgók­tól hallottam olyan nyilatko­zatokat. hogy nem mindig a legnagyobb öröm a népsze­rűség — mondta. — Ezzel mi is így vagyunk. A napok­ban például elkaptam egy illetőt, akit már régóta fi­gyelek. Negyven-ötven da­rab kenyeret felvásárol, az­tán az egyébként 15,20 fo­rintos árut néhány község­gel odébb 20—25 forintért eladja. S nemcsak ez az egy ügyeskedik így. hanem má­sok is ilyen módon élnek vissza a mi kedvelt kenye­rünkkel. — Ezek szerint nagyobb tételeket nem is adnak el? — A becsületeseket nem akarjuk ezzel sújtani. Most is itt van Noszvajról egy nagyobb tételű megrendelés. amit lakodalomban fogyasz­tanak majd el. Ilyen alkal­makra nemcsak kenyeret sü­tünk. hanem három és más­fél kilós kalácsokat is. Ez Boros László: ., Ragaszkodtunk a hagyományos gépekhez, ezek már bizonyítottak " utóbbiból is eladunk évente 15—20 mázsát. — A kenyérből menftyi fogy? — Naponta negyven má­zsát sütünk, szombaton es vasárnap, s egyéb jelesebb ünnepre 50—56 mázsát — Mitől jobb ez a kenyér, mint ugyanannak a vállalat­nak. ugyanilyen technológiá­val dolgozó, hasonló nagysn gú üzemeiben? — Talán az — neveti el magát —. hogy én is csak a jó kenyeret szeretem. Ko­molyra fordítva a szót: nem titkolózni akarok, de tény­leg nem tudnám megmonda­ni. hogy itt miért jobb. mint máshol. Más üzemek mun­káját nem ismerem. Annyit azonban tudok, hogy 15—20 éve együtt dolgozó, szakmai­lag felkészült, ugyanakkor mégis fiatal társasággal mun­kálkodhatok együtt. Lehet, hogy ez vezet a sikerhez. Én is lehúztam itt 16 évet. a vállalatnál pedig pontosan huszonötöt. Ismerjük vala­mennyien az igényeket, s annak, eleget is akarunk ten­ni. — Megbecsülik-e a mun­kájukat? — A tanács nagyon elis­mer bennünket, minden tá­s egyben brigádvezetőtől is azt kérdeztük, hogy mi a jó bélapátfalvi kenyér tit­ka. mogatást. segítségei megka­punk. A fiatal, letelepedni vágyó pékeket lakáshoz jut­tatják. A vállalat pedig be­vezette a minőségi bérezést, s így nem járunk rosszul, ha igazán jó kenyeret sütünk. A lakosság véleménye pedig felér egy harmadik fizetés­sel. Faluhelyen mindenki is­meri a másikat, s szinte mindennapos a dicséret, de ha netán valami oknál fog­va nem a szokott jó kenye­ret kapják nálunk, azt is szóvá teszik. Egy azonban tény: itt minden reggel — szombaton is — kenyérnek kell lennie. Ha véletlenül valami miatt nem nyitna ki a boltunk, azt nem lehet megmagyarázni. Többek kö­zött ezt is még Tiszanánán tanultam néhai mesteremtől. Pásztor Istvántól. Rendkí­vül szigorú ember volt. ma már azonban nem bánom. Boros (zászló dagasztótól. Pető Tibor: „ a falun!" — Jó érzés, hogy felemelt fejjel mehetek vég — A liszten sok múlik — válaszolja —. meg aztán mi is odafigyelünk. Személye­sen ismernek bennünket Nagyvisnyótól Felnémetig En például Balatonba nő­sültem. ott élek. Nem sze­retnék úgy hazamenni, hogy szidják a kenyeret. — Itt valóban minden ilyen szép. problémák nin­csenek? — Az igazság az. hogy kevesen vagyunk. Nemreg beállítottak egy új kemen­cét. ami tovább növelte a létszámgondunkat. Elhatá­roztuk, hogy felveszünk né­hány szakembert, de mind­járt az elsővel megjártuk. Állandóan részegen jött be dolgozni, s így egy hónap után túladtunk rajta. Félt­jük a kivívott rangunkul. Sejtelem. atlunés. pedig „csak" rétestészta. De mi­lyen! Kemény munka, lágy kenyérért... azért mi keményen megdol­goztunk. s nem engedjük hogy bárki is tönkretegye. Ezt ugyanis nem elég csak A kel műszak ellenére is öl ev gárda nel rövidebi) gyakorlatú bélapátfalvi pék nincs, erős a tör/s­(fotó: Köhidt Imre) jól csinálni, valóban s/.erel- ni is kell. így adhatunk iga­zán jó kenyeret. Kis Szabó Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom