Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 18., vasárnap 5. A hagyaték tovább él Fejezetek Égercsehi múltjából és jelenéből Szalmás József — Hogy miért jöttem ide? Mert a feleségem itteni. Meg aztán szeretem a nyugodt életet. S az is igaz — mint. hogy a nejem óvónő, s hely­ben dolgozik —. hogy a pe- dagóguskölcsön is sokat n.yo­Egercsehi lakossága ma ünnepel. Hétszáz észtén, de je ugyanis annak, hogy egy írás megemlíti a köz­ség nevét. Persze ,a források másról is tanúskod­nak. . . Például arról, hogy ez a terület valamikor a Baksa nemzetség ősi birtoka volt. Jóval később — 1554-ben — szinte teljesen kiürült a település, mert az ottaniak szedték a sátorfájukat, s kétségbeeset. len menekültek a fosztogató törökök elöl. Az 1635- ös összeírás szerint nemesek laktak itt. Utóbb már csak a szomorúbb eseményeket jegyzi fel a króni. ka. Azt. hogy 1791. augusztus 23'án óriási tűzvész pusztított, s majdnem az összes ház a lángok mar. lalékává vált. 1900 áprilisában pedig felhőszakadás okozott mérhetetlen károkat. Aztán a XX. század első évei meghozták a döntő változást. A föld értékes kincse Történt ugyanis, hogy a vidék „gazdája”, Beniczky György földbirtokos a sa­ját területén igen kiváló minőségű barnaszenet ta­lált. A nagyszerű üzleti ér­zékkel s nem kevés vállal­kozószellemmel megáldott ember nem is hagyta ki­aknázatlanul a lehetőséget. Sok-sok utánajárás, szer­vezés s tetemes anyagi be­fektetések révén elérte, hogy 1907-ben megindulhasson a nagyüzemi szénbányá­szat. Csupán a pénzszerzés yágva hajtotta vagy valami más is? Ki tudja... Annyi azonban bizonyos, hogy tet­tével hosszú-hosszú idő­re meghatározta az itteniek s, a környékbeliek sorsának alakulását. Egercsehi! Közigazgatá­silag mára rnár egy, de vol­taképpen mégis két részből áll: a községből és a bá­nyatelepből. Először az előbbiben nézünk szét. A táj igazán festői szépségű. Amerre a szem ellát, min­denütt dombok és meredé­lyek váltogatják egymást, s ezek között kígyózik az apróbb-nagyobb házak so­ra. Üdülőparadicsom is le­hetne. de a csendet mégsem töri meg a kirándulók, pi­henésre vágyók zsivaja. Az utcák üresek, s csak nagy- néha pillant ki valamely ablakból egy-egy idős né­niké. Rövid kérdezősködés után megleljük Boza Mik­lós, községi párttikár há­zát. Jó helyre kopogtatunk, hiszen ő itt is született, n.á' la jobban aligha ismerhe­ti valaki a minket érdeklő dolgokat. Hová lesznek a fiatalok? — Féltem ezt a kis tele­pülést — kezdi a beszélge­tést. — Ha végigsétálok az utcákon, sokszor az elmú­lás érzése vesz rajtam erőt. Hédin valamikor dehogy gondoltam ilyesmire. Pezs­gő élet zajlott itt kulturá­lis és sportesemények egész sorával, a helybeliek szí­nielőadásával. A kultúrház az első hároméves terv ide­je alatt lett készen. Aztán elhasználódott, s 1978-ban építtettük újjá. Itt alakítot­tuk ki H postát, egy KISZ-, és egv párthelyiséget vala­mint a könyvtárat. Jelen­leg azonban nem dúská­lunk a programokban, a szó­rakozási lehetőségekben. Aztán meg mi lesz a fia­talabb generációval? A köz. ség lélekszáma már nem éri el a négyszázat, s java. részt nyugdíjasok laknak itt. Az ifjabbakat elviszi tőlünk a város. a tanulás. Ez utóbbi nem is lenne baj, csakhogy vajmi kevés remény van arra. hogy egy­szer visszatérnek. A hely­zetet az is jelzi, hogy csu­pán huszonkét KISZ-ta- gunk van. Az itteni iskola is megszűnt három éve. mert már csak kilenc ne­buló járt oda reggelente. No. de azért vannak bizta­tó jelek is.. Mindenek, előtt az. hogy a bányát mégsem szüntetik meg. Ha ez bekövetkezett volna, ak­kor még súlyosabb követ­kezményekről kellett vol­na beszámolnunk, mint a valamikori természeti csa­pások. így is sokan elmen­tek. mert nem hittek a bá­nya jövőjében. Azt is el­árulhatom. hogy a 700 évvel kapcsolatos ünnepséggel egy titkos célunk is van. Nevezetesen az, hogy egy kicsit a reflektorfénybe ke­rüljünk. s felkeltsük a fia­talabbak érdeklődését. Ha ez sikerül, akkor már meg­érte. . Egy régi kúria és egy új ház Múlt és jövő ritkán ke­rül szorosan egymás mellé. Mi mégis tanúi lehettünk ennek a „csodának”. Az út melett. az egyik kanyar után megpillantottuk “ Beniczky család egykori székhelyét. A klasszicista stílusú épület elég lehan­goló látványt nyújt. Mála- dozó vakolat, betört abla­kok. repedezett ajtók. Ma a termelőszövetkezet tulaj­donában van a ház. s két család él itt. Bizony nyoma sincs a hajdani, bizonyára megkapó eleganciának, szép­ségnek. A régi hajlék egy­re sorvad, pusztul... De talán még nem késő. Nem, hogyha valaki odafigyel er­re is. Alig megyünk tovább pár száz métert, máris a má­sik végletbe csöppenünk. Modern, emeletes, új csa­ládi ház magasodik előt­tünk. Előtte szorgoskodik a gazda. Csornán y József, a Mátra Volán fiatal buszso­főré. Egy regi kúria mott a latban, amit arra az esetre ígértek, ha,itt telepü­lünk le. 1982-ben kezdtem el az építkezést, s 83. no­vember 7-én költöztünk. Egy négyéves gyermekünk van. s jól elférünk ebben a négy­szobás lakásban. Errefelé nem sok hasonló korú tár­sam vágna bele ilyen mun­kába. Részben meg lehet ér­teni őket. mert bizony sok változásra lenne szükség. Javulnia kellene az ellátás­nak is. A bányatelepi ABC pazarul néz ki. modern, de a választék meglehetősen szegényes. Én sem mindig ott vásárolok, hanem in­kább innen-onnan hozom a különféle élelmiszereket. Szórakozásra, igényes kikap­csolódásra pedig végképpen nem számíthatunk. így az­tán gyakran beülünk a ko­csiba. s irány Eger . . A jövő egyik záloga A bánya egyik irodájában találkozunk Szalmás János bányamesterrel, aki szintén tősgyökeres csehi lakosnak számít. — Több mint szá­zan vagyunk itt olyanok, akik vagy a községből vagy a telepről járunk ide dol­gozni. Ennek a számnak a többszörösét te­szik ki azok. akik innen mentek nyugdíjba, s már a jól megérdemelt pihené­süket töltik. Nem kell külö­nösebben részleteznem, hogv nagyon sokáig úgy volt, hogy felszámolják a bányát. Főképpen ezzel magyaráz­ható. hogy többen másfelé indultak, máshol próbálták megtalálni a boldogulásu­kat. Jelenleg úgy fest a do­log, hogy hét esztendeig Péter József Szabó István még biztosan üzemelünk, A távlatokról csak annyit, hogv sok függ a 2-es mező feltá­rásától is. Egv ipari létesít­mény mindig fundamentu­ma egv helység létének. Nagyon hiszünk abban, hogy új korszak nyílik itt. s nem­csak a helybelieknek lesz erősebb a kötődése, hanem máshonnan is eljönnek hoz­zánk. — Sőt. ami külön öröm — kapcsolódik be Péter Jó­zsef, belüzemi párttitkár — az az. hogy valószínűleg sok olyan is visszatér, aki a bánya bizonytalan sorsa miatt hagyott el bennünket. Bár a föld alatti munkakör­be most is folyamatos a felvétel, várható, hogy szep­tember 1-től még többen je­lentkeznek majd. Az átlag­életkor pillanatnyilag 44 esztendő körül van, de ezt igyekszünk — ha lehet — lejjebb szorítani. Ugyancsak a terveink között szerepel a belyi szakmunkásképzés beindítása. Szeretnénk se- gédvájári majd vájári tan­folyamot szervezni. Az is a fiatalok érdekét szolgálná, hogyha a kedvezményes bá­nyászlakásvásárlási akció tényleg létrejöhetne. Mind­ezekért. meg aztán a kultu­rális és sportélet fellendíté­séért sokat tehet majd az új tulajdonosunk, a Mátra­aljai Szénbányák. Ha ők is így látják a dolgokat, akkor aligha van mitől félnünk. .. Csak előre nézni... A tanácson Szabó István elnök fogad. Jóllehet talán mj vagyunk az első ügyfe­lei. hiszen július 1-től tölti be ezt a funkciót. — Valóban így van. mert azelőtt a bányánál dolgoz­tam lakatosként. Apropó, bánya'I,.. Biztosan sokat hallottak róla, mióta itt van­nak. Megérthetik, hiszen ez foglalkoztatott mindenkit. Valamennyiünk számára képtelenségnek tűnt a bezá­rás gondolata. Úgv véltük. ez a biztos „halált” jelen­tené. Most nagv az öröm . . . De nem állunk meg. újabb munkaalkalmak megterem­tése a célunk. A régi isko­la épületében egy varrodát szeretnénk létrehozni, s ez egy budapesti szövetkezet egysége lenne. Néhánv lány és asszony foglalkoztatásá­ra adna módot. Más épüle­teket is kj lehetne okosan használni, csakhogy a pénz aligha lenne elegedő. Így például jelentős összegeket emésztene fel a kultúrház felújítása, aztán a falu óvo­dájának és orvosi rendelő­jének rendbehozatala. Más helységekkel ellentétben mi legalább a tanárellátottsá­gunkra nem panaszkodha­tunk. Igaz. azért lenne min változtatni. Nem tartom ugyanis egészségesnek azt. hogy sok pedagógusunk — ők Egerből járnak ide nap mint nap — a munka után veszi táskáját és indul ha­za. A hivatalnokszellemnek nem szabadna érvényesül­nie, hiszen egy falusi tanár az órák után tehetne leg­többet lakóhelyéért. Talán megváltozna a helyzet, ha szolgálati lakásokat építe­nénk ... Az itteniek igazán megérdemelnék a gondosko­dást. Szorgalmas, dolgos, se­gítőkész emberek élnek itt. Olyanok, akik fenntartások nélkül befogadják az ide­települt újakat. Nagyon vár­juk már a 700 esztendő megünneplését. Egy kézzel­fogható eredmény máris szü­letett. Az erre az alkalom­ra meghirdetett helytörté­neti kiállításra olyan bősé­ges anyagunk gyűlt össze, hogy ebből később létre­hozhatunk egv állandó mú­zeumot. S a tárgyak — az idő múlásával — egyre sza­porodnak majd... Egercsehi lakossága ün­nepre készül. Persze az iga­zi örömöt nem elsősorban az eltelt hét évszázad adja. Sokkal inkább az. hogy megvan az alap. a remény a következő hétszázra is ... Sárhegyi István .. .és egy új ház (Fotó: Szántó Györgyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom