Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-17 / 193. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 17., szombat A fő: a helyi önállóság és érdekeltség „H szocialista demokrácia fejlődése előrehaladásunk kulcskérdése.. Négyen a jútalmazottak. kitüntetettek közül: Sütő Bertalanná. dr. Búzás holtán. Horváth Józsefné és Forgó Miklós (Fotó: Perl Márton) (Folytatás az l. oldalról) tervosztályának vezetője tűzött szóbeli kiegészítést. Mint elmondotta, a középtávú elképzelés kialakításánál mindenekelőtt figyelembe vették az elmúlt időszak legfontosabb párt- és állami határozatait, irányelveit, állásfoglalásait. Ugyancsak tekintetbe vették az országgyűlés által elfogadott hosz- szútávú terület- és településfejlesztési koncepciót. A tervezés előkészítésénél az eddiginél szélesebb körben kérték ki a véleményt: a megyei szakigazgatási szer. vekét és bizottságokét, a helyi tanácsokét, a megye gazdasági életében fontos szerepet játszó vállalatokét és szövetkezetekét, de segítséget nyújtottak e munkához a különféle politikai szervek, valamint az ágazati minisztériumok is. A koncepció tulajdonképpen a tervező tevékenység első szakaszát lezáró dokumentum, amely elsősorban a főbb feladatok meghatározására, az irányvonalak kijelölésére törekszik. Hangsúlyozta az előadó, hogy az elkövetkező időszakra szóló elképzelések sorában kiemelt szerep jut a tanácsi gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének, de mindenekelőtt a helyi államigazgatási szervek önállóságának. Ez elsősorban azt jelenti, biztonságosabb megoldásokat terveznek a községek anyagi alapjainak megteremtésében. Lényegében a helyi önállóság és érdekeltség növekszik jelentős mértékben. Ezzel együtt erősödik az évenkénti tervezés nyitottsága, a lakosság beleszólása a döntések meghozatalába. A korábbiakhoz képest — tájékoztatta az ülés résztvevőit Molnár Miklósné — mindenképpen új vonás, hogy a terület- és településfejlesztésben a korábbinál arányosabban igyekeznek megteremteni a községek számára a lehetö- geket. A szóbeli kiegészítést követő vitában — amelyben a hozzászólók egy-egy részterület főbb feladataira irányították a figyelmet — valamennyien egyetértettek abban, hogy a megyei koncepció alapul szolgálhat a VII. ötéves időszakra szóló tervezőmunka továbbviteléhez, a szükséges egyeztetések, pontosítások elvégzéséhez, a társadalmi vita folytatásához, a megyei tervjavaslat elkészítéséhez. (Folytatás az 1. oldalról) új. minden eddiginél tartalmasabb életre teremtett módot, a társadalom legszélesebb rétegeit szolgálva erősíti a demokráciát hazánkban. Igazán eredményes azonban csak mindannyiunk közös akaratával lehet, s ez valamennyiünk kiemelkedő feladata, hiszen a szocialista demokratizmus fejlődése előrehaladásunk kulcskérdése. Nincs könnyű helyzetünk a munkához. Országunk gondjai közismertek minden állampolgár előtt. Egyrészt a problémák megoldásáért kell tennünk legjobb akaratunk, tudásunk, igyekezetünk szerint, másrészt pedig a békeharcban van szükség közös helytállásunkra. Lényegében így fogalmazott pártunk XIII. kongresszusa is, amelynek programja méltán vált nemzeti programunkká. Tudjuk, érezzük tennivalóink súlyát, s eddigi sikereink alapján bizonyosak vagyunk abban, hogy úrrá leszünk megint a nehézségeken. Bízunk abban is, hogy feloldódnak a nemzetközi konfliktusok feszültségei. Jó érzéssel tölt el bennünket — folytatta az előadó —, hogy a békéért való összefogás egyre szélesebb szerte a világon. Napról napra veszít hiteléből a háborús uszítás propagandája, egyre több emberben világos a meggyőződés arról, hogy csakis a béke diadalmaskodhat földünkön. Végül arról beszélt Rónai Rudolf, hogy mi nem avatkozunk bele mások politikájába, de igen is megbecsüljük mindazokat, akik küzdenek a pusztítás, a vérontás, az újabb világégés ellen. Nagyra értékeljük a helsinki békekonferencián elhangzottakat és dokumentumba öntötteket, a záróokmány szellemében munkálkodunk a békéért. Becsülettel teljesítjük a nemzetközi határozatból fakadó kötelezettségeinket, s tisztességgel őrizzük, s.segítünk a továbbiakban is megóvni a békét. Nagy tapssal fogadott ünnepi beszéde után — mint az ilyenkor már hagyományos —, elismerésekre, jutalmazásokra került sor a megyei tanácsnál. Több esztendős, eredményes tanácstagi tevékenységük elismeréseként dr. Hóka József megyei tanácstag, a Hatvan Városi Bíróság elnöke, Juhász Jenő megyei tanácstag, Tárnáméra Községi Közös Tanácsának elnöke, Horváth Józsefné, megyei tanácstag, mátraderecskei üzletvezető és Szalóki János megyei tanácstag, a Mátravidéki Fémművek Siroki Gyárának dolgozója, Marôti Sándor általános elnökhelyettestől vették át a HNF „Kiváló Társadalmi Munkáért" kitüntetését. 3,5 éves tanácsi szolgálatukért Sánta Pálné, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főelőadója és Pók Anna, az ellátó szervezet postázó ja értékes pénzjutalmat kaptak. Tanácsaink apparátusaiból öten vették át a törzsgárda arany, nyolcán az ezüst és tizenhármán a bronz fokozatát Az alkotmányt köszöntő megyei ünnepi megemlékezés a Szózattal zárult. Gyóni Gyula »» A terrorizmus hullámai Gyilkos sakkjátszma Az amerikai TWA-gép két eltérítője a pilótafülkében (Fotó: TIME — KS) Nehéz megnyitni az újságot, megnézni egy-egy Tv- híradót anélkül, hogy ne találkoznánk valamilyen terrorista cselekmény, bombatámadás vagy géprablás hírével. A jelenség nem új, gondoljunk csak a Vörös Brigádok akcióira, Aldo Mo. ro elrablására és meggyilkolására, vagy a nyugatnémet . Baader—Meinhof csoport tetteire. Túlzás nélkül megkockáztatható, tehát a kijelentés, hogy manapság a nemzetközi politika szinte elmaradhatatlan, mindennapos kísérőjelenségévé vált az, amit úgy nevezünk terrorizmus. Géprablások, túszdrámák Az idei nyár, a mögöt' tünk álló hetek különösen bővelkedtek szörnyítő ese~ ményekben. Idézzünk fel hirtelenjében csupán kettőt, annak érzékeltetésére, hogy mennyire összefonódott a vak erőszak, a válogatás nélküli öldöklés a világ különböző válsággócaival. Emlékezetes például az az indiai terrorhullám, amellyel egyes szikh szélsőségesek az új. delhi kormányzat ellen fellépve azt igyekeztek bizonyítani, hóin erejük a Pan- dzsábban bevezetett rendki. vüli állapot, a katonai ellenőrzés dacára töretlen: képesek öiszehangolt akciókra. Csakhogy a célpontok jelen esetben nem kormányhivatalok, vagy laktanyák voltak, hanem nyüzsgő forgalmú pályaudvarok, közlekedési csomópontok. A robbanószer- kezeteket legtöbbször kis tranzisztoros rádióba rejtve helyezték el s amikor a gyanútlan megtaláló bekapcsolta. bekövetkezett a detonáció. A másik, vitán felül világpolitikai léptékű eseménysor júniusban az amerikai TWA légitársaság Athénből Rómába tartó járatának elrablása volt. A Boeing—727 több tucatnyi túszának elhúzódó kálváriája jól mutatta, milyen kibogozhatatlan problémaköteggé gubancolódott össze a terrorizmus és a diplomácia: az időnként önmagában is áttekinthetetlen libanoni krízis, a tágabb közel-keleti helyzet (hiszen a gépeltérítők követelése siíta foglyok izraeli börtönökből való szabadon bocsátása volt) és a katonai fenyegetés, hogy csak az amerikai flottamozdulatokra és a sűrűn beígért megtorló intézkedésekre utaljunk. Aligha feledhető az Air India Jumbó-gépének tra- v_ gédiája: az ír partok- közelében robbanás végzett a repülő összes, 329 utasával. A több hetes keresés után robot-tengeralattjárók segítségével felszínre hozott „fekete dobozok” szinte biztossá teszik, hogy merénylet történt. A véres akció után alig néhány nappal • bamba robbant a frankfurti repülőtéren. Tokóiban, s a nyomozás szálai Kanadába és az USA-ba is elvezettek. Változatlan célok Aligha lehet tehát tagadni: napjainkban ismét a nemzetközi terrorizmus felfelé ívelő ágában járunk, sőt. az elmúlt hónapokban a szakértők új jelenségekre is kénytelenek voltak felfigyelni. Kiterjedt egyrészt a terrorista akciók hatóköre, ma már a legtöbben „euro- terrorizmusról” beszélnek. Franciaországban vagy Belgiumban énpúev előfordulnak támadások, mint a hagyományos helyszínnek számító Olaszországban vagy az NSZK-ban. Másrészt egyre sűrűbben kerülnek a célpontok közé amerikai vagy NATO-létesítmények. irodák. raktárak vagy üzemanyag-vezetékek. Végül újdonság az is. hogy a „felszabadító sejtek”, „harcoló kommandók”, s más hangzatos nevű csoportok nemcsak a kormányzati, vagy a katonai gárdára csapnak le, hanem elkövetnek merényleteket olyan gazdasági vezetők ellen' is. akik csak közvetve vannak kapcsolatban a fegyvergyártási és -kiviteli tevékenységgel. Alapvető céljaik persze nem változtak. Nem kisebb személyiség, mint Alberto Moravia, a világhírű olasz író nyilatkozta nemrég az Ixália-szerte megélénkült erőszakcselekmények kapcsán: „A gyilkosság pánikot, politikai zűrzavart szül. Éppen ez a terroristák célja. Rezzenet- lenül folytatnak egv sakkjátszmát. ahol a gyalogok áldozatok”. Mások inkábba különbségeket hangsúlyozzák az új terrorhullám értékelésekor. „Ha azonosítani akarjuk a nyolcvanas évek brigádtagjait, ez csaknem lehetetlen, csupán gyér ismereteink vannak róluk. Jelentősen megfiatalodtak a soraik, kevesebb a politizálás. több a szélsőség" — vázolta a helyzetet például a L’Espresso című hetilap. Megint mások kiemelik az ideológiai eltéréseket is : a politikai felkészültség, a munkásosztályhoz fűződő kapcsolatok hiányát, s mindemellett az egyre szerteágazóbb nemzetközi kötelékrendszert, amely az akciók tervezésében és kivitelezésében is nyomon követhető, s amely alaposan megnehezíti a bűnüldözők dolgát. Felelősség (nem) vállalók Hogy a hatóságok feladata milyen bonyolult, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy legtöbbször (hacsak nem világosan motivált cselekményről van szó) még annak megállapítása is gondot okoz, hogy egyáltalán ki a felelős az adott akcióért. Többnyire bombarobbantásoknál fordul elő ilyen helyzet: a rendőrség sokszor kénytelen-kelletlen arra vár, hogy a háttérben maradó tettesek maguk forduljanak legalább egy újsághoz. vagy juttassanak el üzenetet valamelyik hírügynökséghez. amelyben jelzik: ki és miért követte el a merényletét. * Néha persze az ilyen „felelősségvállalás" — az idézőjel indokolt, hisz voltaképp éppen annak nem vállalásáról van szó — sem jelent különösebb segítséget. Az említett frankfurti repülőtéri robbanás ügyében például nem kevesebb, mint harminc (!) telefonáló vagy levélíró jelentkezett. Mindannyian azt állították, hogy ők helyezték el egy csomagban a három utas életét kioltó pokolgépes szerkezetet. (A sebesültek száma 57 volt.) Az önjelölt tettesek között volt a Vörös Hadsereg Frakció, de érkezett levél szélsőjobboldali csoporttól is „Heil Hitler!" aláírással, magáénak tulajdonította a cselekményt egy korábban ismeretlen „Arab Forradalmi Szervezet”, s egy másik. „Az örmény Igazság Kommandó” nevet viselő szervezet is. Ugyanilyen nehézséget okoz. hogy számos esetben a helyszín (különösen egy-egy forgalmas nagyáruház. pályaudvar, vagy légitársasági iroda) olyan, hogy ott gyakorlatilag bárki megfordulhat, az ellenőrzés és szemmeltartás szinte lehetetlen, így egyszerűen nincs nyom. amin el lehetne indulni. Hol van hát a megoldás? Mit tehetnek a gyakran sötétben tapogatózó bűnüldözők? Egyáltalán meg lehet-e akadályozni a terrorizmust” Nos, a hozzáértők a legutóbbi géprablások és túsz" szedések időszakában jó- néhány célkitűzést megfogalmaztak, amelyek valószínűleg hozzájárulhatnak a kegyetlen merényletek esé- .lyének csökkentéséhez. Néhány javaslat: szigorúbb rendet a biztonságosnak nem bizonyuló repülőtereken; fokozni az ellenőrzést és hatékonyabb óvintézkedéseket tenni a valószínűsíthető terrorista célpontoknál; javítani a nemzetközi rendőrségi együttműködést és így tovább. Kérdéses persze. hogy ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel .csakugyan hatékony gátat lehet-e emelni a terrorista hullám elé. Valószínűleg inkább azoknak a szakértőknek van igazuk, akik újból és újból figyelmeztetnek: a terrorizmus nem ok. hanem okozat, az azt kiváltó mozgatórugók megszüntetése, a mélyben meghúzódó társadalmi problémák megoldása nélkül aligha remélhető felszámolása. Vagyis félő, hogy a gyilkos sakkjátszma folytatódik — tovább szedve ártatlan áldozatait. Szegő Gábor Megrázó kép az indiai terrorhullám következményeiről
