Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 3., szerda 4= Lőkös István Száznegyven év a felnémeti „tanítói állomáson“ VÁ LTOZÓK Kőhidi Imre fotókiállítása Egerben VII/2. Boross tanító úr és segédje tanított hittant, továbbá az Ó- és Újszövetséget heti négy-négy órában, ezenkívül „religióvázlatot" ugyanennyiben, míg ,,az olvasás elemeire" hat óra jutott; írásra és számtanra két-kát óra, az „egyházi szertartások magyarázatára" és „énekre” egy óra hetenként. Az iskolakönyvet, amelyben mindez nagyjából megtaláltatott, 1851-ben nyomtatták „az érseki Ly- ceium betűivel”, szerzője pedig nem kisebb személyiség volt. mint a költő Tárkányi Béla, Petőfi barátja és tisztelője. A mindössze negyvennyolc lap terjedelmű könyvecske alsóbb és felsőbb osztályosok ismeret- anyagát egyaránt tartalmazta. Kezdődött az ABC-vel, s befejeződött a „sokszorozó táblával”. Még apróbb „elbeszéléseknek” és egy „Erkölcsi ABC”-nek is jutott hely benne, s hogy nevelő célzata milyen volt ezeknek, példaként álljon itt egy-két szemelvény: Amit kívánsz tenmagadnak. Azt tedd embertársaidnak. Légy kész inkább békén tűrni. Mint másokkal perlekedni. Senki neked jobb barátod Nincs szülédnél, ezt jól látod: Légy hát neki szófogadó Tiszteletei s becset adó. Zabolázd meg haragodat, S minden rossz indulatodat: Légy békében mindenekkel Isteneddel s emberekkel. öt esztendő múltán. 1857- ben újra megvizsgálták az iskola állapotát, a tanító élet- és munkakörülményeit, s feljegyzés készült évi jövedelméről is. Hatósági feljegyzések szerint még akkor is csak „egy nagy iskolaszoba" szolgálja az oktatást, ahol mintegy száznyolcvan gyerek tanulja a betűvetést, a számtant, az olvasást, a ..segédtanító által a tanító felügyelete alatt”. Nagyobb lett a tanító lakás: a népes Boross jcsalád otthonát most már két szoba, konyha alkotja, s van gazdasági udvar is istállóval és kocsifészerrel. Boross Alajos évi jövedelme 420 forint és 3 krajcár volt. amelyből fedeznie kellett a segédtanító járandóságának tetemesebb részét is, azaz egyszáz forintot, amelyet a község évi 60 forinttal egészített ki. Nagyjából ilyen körülmények között teltek a további évek is Boross Alajos életében, s aztán elérkezvén az 1866. esztendő, a tanító úr úgy érezte: ideje nyugalomba vonulni. Hetven éves volt ekkor, s ebből a hetven évből negyvennyolcat töltött iskolamesteri pályán. Kérelemmel fordult hát előbb faluja népéhez, fogadják el leköszönését, egyben támogassák a segédtanítói poszton már néhány éve kifogástalanul működő fiának, Józsefnek kérelmét, hogy az ő örökébe léphessen . . . 1866-ban Felnémet plébánosa Balássy Ferenc volt, akiről ma már csak kevesen tudják, hogy részt vett a szabadságharcban, hogy kiváló történész volt — a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába is beválasztották —, s hogy Kazinczy Gábor baráti köréhez tartozott. Az önzetlenségéről, demokratikus érzelmeiről. segítőkészségéről híres paphoz — Hermánn János nótáriussal az élen — írásos kérelemmel fordultak a falu elöljárói: „Támogassa a felsőbb egyházi hatóságoknál a falu és Boross Alajos együttes, Boross József jelenlegi segédkántor és tanító mind józan és példás magaviseletével, mind pedig hivatalának pontos teljesítésével, melyet négy év óta közöttük szorgalmatosán és dicséretesen, elöregedett Atyjának könnyebbségére visz. teljes megelégedésünket kiérdemelte volna. Azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy mi készek vagyunk a nevezett ifjút Atyja helyébe elvállalni. Ugyanazért kérjük Na- gyontisztelendő Plébános Urat, hogy méltóztatnék kieszközölni: miszerint a nevezett segéd Kántor és tanító mint elöregedett édes Atyja huzamos és hív szolgálatának elismerése tekintetéből Atyja helyébe, a Kántori, s azzal összekapcsolt tanítói állomásra Érsek Ö Excellentíája által kineveztetnék és abban megerö- sítetnék. Kik is egyébiránt megkülönböztetett tisztelettel maradunk. Felnémeten 1866 Augusztus hó 29-én." Balássy, aki Bartakovics érsekkel személyes jó kapcsolatban volt, másnap maga nyújtotta be a következő támogató javaslatot az érseknek: „Ajánlat. Melynél fogva mi alolírottak a felnémeti egyház és uradalmi tisztség részéről a Községnek e f. hó 29-dikén kelt, s ide mellékelt kérelemlevelében nyilvánított óhajtását osztván és belegyezésünkkel támogatván, az abban megnevezett Boross József jelenlegi fel-némethi segéd- kántor-tanítót jó magaviseleté és hivatala pontos tellyesítésénél fogva az édesatyja leköszönése folytán ürességbe jövendő fel-né- metheti kántortanítói állomásra ezenrtel ajánljuk. Kelt Fel-némethen 1866 Kisasszonyhava 30-dikán. Trnovszky Ignác mk. Tiszti tart) ó Forgó Mihály mk. erdész Balássy Ferencz plébános Barta János keze vonása X egyházgondnok’’ (Folytatjuk) A vérbeli riporter — akár tollat, akár fényképezőgépet fogjon kezébe — nem tagadja meg önmagát. Az élet bármely területét is indul felkutatni, elsősorban az ember érdekli. Kőhidi Imre ízig-vérig riporter. Fotóin mindig történik valami. Ha emberarcot ábrázol, ha életképet jelenít meg, ha érzést, hangulatot fest meg — fotóinak dramaturgiája van. Az Egri Ifjúsági Ház galériájában látható kiállítás. Változók címmel, erről győzi meg a szemlélőt. Alkotója szerkezeti rendet teremtett a képek összeállításában, mondhatnánk, születéstől a halálig vagy még inkább: születéstől az újjászületésig. A kronológiai koncepció jó alkalmat ad arra, hogy a fotóriporter kifejtse véleményét. Mert a kiállításon látható képeken Kőhidi Imre nemcsak azt fogalmazza meg, hogyan látja az élet egy-egy szeletét. elmondja azt is, mit gondol róla. Kezdve az Elindulás-tói. ahogyan végigkíséri az „emberélet útját”, képein átsüt egyénisége, látásmódja. Ez a világlátás nem kendőz, nem mentes az éltől. L'art pour Tart soha nem keresi a szépet, inkább filozofikus hajlammal bir. Már a témaválasztás is erről tanúskodik: a cigányiskola gyerekeiről készült sorozat jól illusztrálja ezt. Általában nem a sima, az egyszerű dolgokat keresi és látja meg a fotó- riporter. sokkal inkább érdeklik az ellentmondások. ha kell. az „árnyoldalak' Ám. a kritikán minden esetben átsüt a derű, a humor. olykor a gunyoros összeka- csintás a szemlélővel. El kell mosolyodni az Előtte, Utána és a Fontos esemény című fotókon. A Karthágó hangulata egyben pompás jellem- rajz is . . . Szociográfikus igényű ez az összeállítás, egy-egy mozzanat megörökítése egész sorsokat beszél el. A munka szépségében is elsősorban az emberarcok, a figyelő tekintetek érdeklik Kőhidi Imrét: az Öntödei emberek sorozata plasztikusan láttatja a kétkezi munkás erejét, hovatartozását. A kiállítás talán legkiemelkedőbb fotói a jászberényi állami-egyházi szociális otthonban készültek. Az öregség, a halál természetes voltát fogalmazzák meg e kompozíciók. Külön blokkot szentel az idős emberek portréinak: a Nézelődő kivételével — mely ritka szép parasztmadonna — az alkotó minden esetben miliőbe helyezi alanyait. Nála egy régi tűzhely, egy tarisznya, egy görbebot egész életfor mát láttat. Az, hogy nem lakkozza a valóságot, hogy a lényeget, a fontosat emeli ki. remek komponálási készségét mutatja. — mi — Öntödei emberek Fiatal művészek itthon és külföldön Az Interkoncert Fesztivál- iroda és a Jeunesse Musicales közös szervezésében jó néhány olyan zenei program várja a nyár folyamán országszerte az érdeklődőket, amelyen fiatal zeneművészeink mutatják be tudásukat. A júniusi, mosonmagyaróvári Flesch Károly országos hegedűverseny volt az első, amelyet a soproni régi zenei napok követett. Szombathelyen július 7-én kezdődik a nemzetközi Bartók^fesztivál, amelyen a Bartók-szeminárium előadásai mellett a zeneszerző és kortársainak jó néhány alkotása is megszólal. Ezzel csaknem egyidőben, július 5-e és 20-a között tartja nyitva kapuit a 17. pécsi nemzetközi zenei tábor. Augusztus első felében kerül sor a barcsi nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor és verseny eseményeire, valarpint a nemzetközi rézfúvós kamarazenei fesztiválra. Közben, július 22-e ás augusztus 4-e között, Sebők György, a bloomingthoni egyetem professzora, zongoraművész tart mesterkurzust Keszthelyen, a Festetics-kastélyban. Nyírbátorban, augusztus 3-tól 20-ig, a IX. nemzetközi ifjúsági vonószenei tábor rendezvénysorozat eseményei zajlanak. Ugyancsak augusztusi program a 4-től 17-ig tartó VII. nemzetközi gitárfesztivál és szeminárium Esztergomban, amelyet az idén J. S. Bach születésének 300. évfordulója és az őszi budapesti európai kulturális fórum jegyében rendeznek meg, ezúttal is Szendrey-Karper László vezetésével. A fiatal művészek seregszemléjét szeptember 3-a és 15-e között, a 23. budapesti nemzetközi zenei verseny zárja, amelyen — Pablo Casals emlékére — a világ minden tájáról érkező ifjú gordonkaművészek mérik össze tudásukat. Fiatal művészeink egyébként külföldi versenyeken is figyelmet érdemlő sikerrel szerepeltek. Januárban Soly- mosi Zoltán, az Állami Balett Intézet VII. évfolyamos növendéke, bejutott a Prix de Lausanne nemzetközi balettverseny New York-i döntőjén a legjobb tizenkét versenyző közé. Két hónappal később, a rotterdami gaude- amus nemzetközi előadói versenyen az Amadinda Ütőegyüttes szerepelt kimagasló sikerrel: a verseny I. díját hozta haza. Áprilisban Colmarban, a nemzetközi kamarazenei verseny résztvevőjeként, az Aquincum Fúvósötös elnyerte a verseny Frederic Liebstoeckl külön- díját. Ugyanebben a hónapban III. díjat szerzett a Dés László vezette Bop Art Együttes a dunkerque-i nemzetközi dzsesszfesztiválon. amelyen ezenkívül Dés László megkapta a legjobb szólista címet is. Végül Mocsári Károly, aki az 1981-es budapesti Liszt—Bartók-zon- goraversenyen különdijat, tavaly pedig a montreali nemzetközi zongoraversenyen. V. díjat és a londoni Terence Judd-díjat szerezte meg. ez év májusában a texasi Fort Worth-ban, a Van Cliburn nemzetközi zongoraversenyen V. díjat nyert. Vagyim Arefjev: Óvintézkedés Okos szemű, de zöldfülű, vézrta diákként hirtelen nőttem ki az iskolapadból, akár puha földből a zsenge fűszál. Az utolsó évben annyi információözön ért, amennyit az első Orosz akadémia száz év alatt sem gyűjtött össze. Kapásból levezetek bármilyen szisztémával bármilyen matematikai tételt; remekművekről írott dolgozataimba több eszmei mondanivalót gyömöszöltem, mint maga a szerző. Feladatokat oldottam meg játszva, mielőtt szabályukat végighallgattam volna . . . Mindennel tisztában voltam, de szüleim — merő óvintézkedésből — magántanárokat fogadtak mellém. A matektanár azonnal megmondta. hogy többet tudok, mint ő, és felajánlotta: külön fizetés ellenében oldjam meg azokat a példákat, amelyeken tanszéki tanárok kotlának eredménytelenül... A fizikatanárral már az első foglalkozás során egy új, elemi részecskét fedeztünk fel. s ő a tervbe vett foglalkozásokat előre fizetve, villámgyorsan egy szim- pozionra repült, hogy szenzációs felfedezésünkről előadást tartson. De szüleimnek még ez sem volt elég! Hozzáláttak főiskolai felkészítésemhez. Apám mikrofilmre vette a teljes középiskolai anyagot. Nagyapám, Puskin szabadságszerető verseitől kezdve napjaink költészetéig, harminc golyóstollra véste rá az összes iroda- lomanyagot. Húgom zsebkendőim sarkába kémiai képleteket hímzett: a formaldehideket — kékkel, a szeszfajtákat — pirossal. ... A felvételim napján, családom valamennyi tagja valeriánát nyelt reggeli helyett. Idegességük láttán nekem is elment az étvágyam. Felhörpintettem egy kis teát, s a nagyanyám által odakészített, apró, betűivel telerótt, konstansokat felsoroló almába, szándékom ellenére bele se haraptam. Az egész család velem együtt indult a buszmegállóhoz. Sokáig válogattak a szerencsés számjelzésűnek vélt autóbuszok között, míg végre, egy szerencsés sorszámú menetjeggyel ellátva f elszánhattam. A főiskola bejárata előtt egészen elhűltem: nem törődve a tikkasztó hőséggel valamennyi felvételiző színes, kötött sálakba bugyo- Iáivá didergett. Felsorakoztunk. Őrjöngő szüleinket felsőbb évfolyamos hallgatók áttör- hetetlen kordonja vette körül — ott rekedtek a küszöbön kívül. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, De bent. a főiskola falai között is megtették a szükséges óvintézkedést: mielőtt eljutottunk- volna a felvételire kijelölt terembe, hol felvezettek a lépcsőn, hol le, összekeverve, át- meg átcsoportosítva valamennyiünket, majd leültettek egy teremben, ahonnan csakhamar átirányítottak egy másikba. Végül kikötöttünk az egyikben. Ott végérvényesen szétosztottak, és jól megnéztek bennünket, öv és zsebnélküli fehérneműt, finom zsinegen függő, fogunk közé csippenthető kincstári töltőtollat kaptunk. Mindenki elé egy videomagnetofont állítottak, hátunk mögé egy-egy vizsgáztató ült, hogy a legparányibb mozdulatod se maradjon rejtve! A fáradtságtól elcsigázva hozzáláttunk a feladatok elolvasásához. S ekkor, a ránknehezedő csendben én meghallottam a vízlefolyó csövéből érkező morzejeleket: — Tarts ki fiam, mi veled vagyunk! A következő pillanatban, nagy fekete varjúnak1 álcázva, nagyanyám szállt le deltaszárnyon az ablak- párkányra, hogy átnyújtson nekem egy almát. De én, még a kisujjamat sem érkeztem mozdítani, amikor a hátam mögött ülő vizsgáztató elkapta az almát, és villámgyorsan lenyelte. Hogy figyelmemet a feladat megoldására összpontosíthassam, elkaptam szemem az ablakról, de nyomban észrevettem: a főiskolával szemben levő ház tetejéről — fiatal matróznak öltözve — nagyapám küldi jelzéseit egy kis zászlócskával. Hirtelen kivágódott az ajtó, s telerajzolt vödörrel, kötött portörlővel, bevágtatott a takarítónő, a rémülettől az asztal alá bújtam ... ... Sikeres felvételimet az egész család fehér asztal mellett megünnepelte. Nagy volt az öröm: mintha mindenkinek a névnapja lett volna. S ahogy tartott az ünnepség, a tv képernyőjén megjelent főiskolám rektora, és elemezni kezdte a felvételiről nyert benyomásait. Befejezésül így szólt: — A vizsgaeredmények jobbára az idei követelményszintet tükrözik, de negatívumként említést kell tennem arról, hogy imitt-amott még fellelhetők az egészen eredeti, egyéni megoldás-variációk. Hogy a közeljövőben, a szubjektív faktorok érvényességét megfelelő módon likvidálhassuk: a jövő évi felvételi vizsga egységességét komputerek közreműködésével biztosítjuk. Egy pillanatra meghűlt bennünk a vér: jövőre érettségizik a húgom! Elsőnek nagyanyám tért magához. — Megszervezzük ezt is — mondta —, s cinkos mosollyal nézett a bácsihámra, aki tapasztalt matematika-programozó. — Csak semmi pánik! (Fordította: Baraté Rozália) 4 Nézelődő
