Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-23 / 171. szám
2» NÉPÚJSÁG, 1985. július 23., kedd Reagan tanácsadóival tárgyalt —( Külpolitikai kommentárunk )— Hat és fél perc iszonyat HAT ÉS FÉL PERC ÁRADAT, amely elpusztított minden útjába kerülőt, legyen az ember, állat vagy épület. Az észak-olaszországi tragikus gátszakadás szomorú — és még nem végleges következményei már ismeretesek a híradásokból!; több mint kétszáz halott és rengeteg eltűnt személy. A Trento várostól 75 kilométerre fekvő, falvakkal és nyaralóhelyekkel' benépesített alpesi völgy felett létesített fluoritbánya mesterséges tavának gátja péntek délben szakadt át, ám életben maradt helybeliek szerint már tavaly is jeleztek vízszivárgást. Az érintettek akkor ezt a figyelmeztetést elengedték a fülük mellett. Pedig különösen nagy figyelmet kel. lett volna ennek szentelniük, hiszen a tározó vize a bekerült kőzet miatt háromszor-négyszer megnövelte a gátra nehezedő nyomást. Megdöbbentő gondatlanság. hogy ennek ismeretében is csak egy primitív védőtöltést építettek, azt is közönséges földből. Olaszországban nem először fordul elő ilyen jellegű szerencsétlenség; szinte minden évben összedől egy-egy lakóház, számos emberéletet követelve. A tragédiákat első látásra a természeti elemek szeszélyei okozzák, azonban különösebb vizsgálat nélkül is hamar kiderül, hogy például az alapozásnál egészen egyszerűen kispórolták a cementet. így persze, nem meglepő, ha az épület — vagy a gát — nem bírja ki a felhőszakadást követő víztengert. A HAROMMÉTERES VÍZ- ÉS ISZAPTENGER elöntötte Stava és Tesero falu sok házát, szállodáját. Az egyik hotelben hatvan olasz kisiskolás nyaralt — tanáraikkal együtt egy szálig odavesztek. A felháborodás óriási, mivel a kezdeti sokk után már nyilvánvaló: itt is és most is bűnös, mulasztás tör. tént. Ezen a véleményen van pártállástól függetlenül az olasz sajtó, követelve a bűnösök felelősségre vonását. Nos, a helyi hatóságok máris negyven személy ellen indítottak eljárást. A vád ellenük : felelőtlenségből és bűnös mulasztásból elkövetett tömeges emberölés. Nagy kérdés, hogy szárazon kerül-e ki a botrányból a bánya és tározó két olasz állampolgárságú magántőkés tulajdonosa, akik jelenleg az NSZK- ban élnek, A La Stampa mindenesetre óvott attól, hogy az ügyet „néhány mérnök letartóztatásával elintézzék.” (d. I.) Pérez de Cuellar a Nyugat-Szaharáról Külügyminiszterek a Contadora- szigeten A közép-amerikai feszültség csökkentésének lehetőségeiről, a békés rendezésre irányuló újabb erőfeszítésekről kezdtek tanácskozást vasárnap a Contadora- csoport országainak külügyminiszterei. A kétnapos tanácskozást zárt ajtók mögött, a panamai Contadora-szigeten tartják, ugyanott, ahol két és fél esztendővel ezelőtt, 1983-ban a négy ország először kezdeményezte a közép-amerikai válság békés megoldását. Mexikó, Kolumbia. Venezuela és Panama külügyminiszterei a tanácskozás előtt derűlátóan nyilatkoztak a békefolyamat továbbvitelének lehetőségeiről, annak ellenére, hogy a legutóbbi javaslataik nem találtak meghallgatásra a Nicaraguával szembenálló országok — elsősorban az Egyesült Államok — részéről. Daniel Ortega nicaragu- ai államfő a hét Végén levelet intézett a Contadora- csoporthoz, amelyben ismerteti a nicaraguai helyzet legutóbbi fejleményeit. Indiai légikatasztrófa Biztosítási csalás? A kanadai rendőrség azt vizsgálja, megfelel-e a valóságnak az a feltételezés, hogy az indiai repülőgép katasztrófájának hátterében nem pölitikai terrorakció. hanem biztosítási csalás áll. Mint emlékezetes, az Air India Kanadából Indiába tartó Boeing 747-ese június 23-án zuhant le — minden bizonnyal robbanás következtében — az Atlanti-óceánba. és a fedélzeten tartózkodó 329 személy életét vesztette. A kanadai „Vancouver Province” című lap rendőrségi forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy most — rejtélyes bejelentés alapján, amely a Vancouver körzetében lakó indiaiaktól származik — a biztosítási csalás hipotézisét vizsgálják. A hatóságok azt ellenőrzik, hogy kik. milyen mértékben kedvezményezettjei az elhunytak életbiztosításának. Kilenc nappal műtétje után Reagan amerikai elnök hétfőn egyórás eszmecserét folytatott vezető tanácsadóival a Fehér Házban. Tárgyalt George Bush aleh nökkel. Donald Regan személyzeti főnökkel, és Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadóval. Reagan tanulmányozta a Li Hszien-nien kínai elRichard Nixon, volt amerikai elnök hivatali ideje alatt négyszer foglalkozott az atomlegyvei bevetésénei gondolatával — derül ki abból az interjúból, amelyet az egykori elnök a Time amerikai hírmagazinnak adott. öt évig volt elnök Richard Nixon: 1969 és 1974 között töltötte be a tisztséget. Első alkalommal a vietnami háború idején ötlött fel benne az atombomba bevetésének gondolata, de egyrészt úgy érezte, hogy .,hagyományos fegyverekkel is el tudjuk érni katonai céljainkat”. Másrészt a nukleáris fegyver bevetése akkor véget véthetett volna a szovjet—amerikai viszony javulásának — közölte az interjúban Richard Nixon. A volt elnök 1969-ben. a szovjet—kínai határincidens idején szintén foglalkozott az atomtámadás gondolatával. Akkor azért, mert úgy vélekedett. hogy a „Szovjetunió esetleg nukleáris fegyvert vet be Kína ellen, és meg kellett volna mutatnunk Hunyadi-emlékművet avattak hétfőn délben a jugoszláv fővárosban. A belgrádi vár felső részében elhelyezett fehér márvány- tömbbe vésve szerb-horvát és magyar nyelvű felirat hirdeti: „1456. július 22-én Belgrád védői, élükön Hunyadi Jánossal, ezen a helyen arattak döntő győzelmet a törökök felett”. Az emlékmű leleplezési ünnepségén a Magyar Népköztársaság kormánya nevében Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, az emlékművet állító Belgrád képviseletében pedig Milica Babies, a városi művelőnőkkel keddre tervezett találkozójára vonatkozó tájékoztató anyagokat is. Mint Larry Speakes fehér házi szóvivő elmondta, az elnök kedden a Fehér Házban fogadja a kínai vendéget. az ilyenkor szokásos 30 perces ceremóniát azonban lerövidítik. a szovjeteknek, hogy ilyesmit nem tűrünk el”. 1971-ben. az indiai—pakisztáni háború idején Nixon — mint most elmondta — úgy vélekedett: fennáll annak a veszélye, hogy Kína Pakisztán oldalán beavatkozik a konfliktusba. „Ebben az esetben Kínát szovjet támadás fenyegette volna” — visszhangozta most a volt elnök az akkori amerikai felvetéseket. Ezt a „támadást” az Egyesült Államok a Szovjetunióra ledobott atombombával kívánta volna megakadályozni. 1973-ban. az arab—izraeli háború idején is fontolóra vette Nixon az atomtámadás lehetőségét mert akkor úgy vélte, ' hogy a „Szovjetunió egyoldalúan be akar avatkozni a térségben”. „Nem annyira fenyegetni akartuk a Szovjetuniót, mint inkább csupán jelezni, hogy képesek vagyunk az ellenállásra hagyományos és atomfegyverrel egyaránt” — állítja Richard Nixon az interjúban. dési és oktatási bizottság elnöke mondott beszédet. Ünnepi beszédében Rátkai Ferenc, a belgrádi győzelem jelentőségét méltatva, hangsúlyozta: az ostromlott várban és a felmentő seregben vállvetve harcoltak magyarok, szerbek és más népek fiai, a fenyegetettség nehéz pillanataiban megvalósítva mindazt, amit uralkodó osztályaik tárgyalóasztalainál csak ritkán sikerült elérni. Az emléktábla magyar és szerb nyelvű feliratával — közvetve — erre az összefogásra is emlékeztet. Beszéde további részében a miniszterhelyetPAR/ZS Francia—jamaikai kormányfői tárgyalások voltak hétfőn Párizsban. Laurent Fabius és Edward Saaga elsősorban a karibi térség és Közép-Amerika problémáiról folytatott eszmecserét. Szó volt Jamaika gazdasági helyzetéről, valamint a szigetországnak a kábítószer-kereskedelem letörésére irányuló erőfeszítéseiről is. BONN ötórás megbeszélést folytatott vasárnap a késő esti órákban Bonnban Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter és vendéglátója. Hans-Dietrich Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője. A bonni külügyminisztérium közleménye szerint a találkozón a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokról. a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokról, valamint a Közös Piac problémáiról volt szó. Howe és Genscher hétfőn délelőtt Brüsszelbe utazott, hogy részt vegyen az EGK külügyminiszteri tanácsának kétnapos ülésén. LISSZABON A portugál fővárosban megkezdődött az FP—25 elnevezésű titkos szervezet tagjainak pere. Hetvenhá- rom személyt vádolnak azzal, hogy összeesküvést szőttek a portugál állam ellen. A per fővádlottja Otelo de Carvalho alezredes, akinek vezető szerepe volt az 1974- es áprilisi forradalomban. Tizennégy személy ellen távollétében folyik az eljárás. tes — a magyar—jugoszláv együttműködés eredményes alakulásáról szólva — kiemelte: a Hunyadi-emlékmű felavatása a mindkét részről egyaránt tapasztalható és kölcsönösen növekvő készségről tanúskodik, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk közös történelmünknek azokra a mozzanataira, amelyek tovább szilárdíthatják szocializmust építő népeink barátságát. Milica Babies beszédében szintén a két szomszédos szocialista ország baráti kapcsolatait méltatta, kiemelve a kulturális együttműködés jelentőségét és fejlődését. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár derűlátóan nyilatkozott a nyugafsza- harai kérdés rendezésének lehetőségeiről vasárnap, miután befejezte háromnapos rabati látogatását. A világszervezet főtitkára II. Hasszán marokkói királlyal és Mohamad Karim Lamrani kormányfővel tárgyalt a foszfátban gazdag terület hovatartozásának kérdéséről. Tájékoztatta vendéglátóit azokról a megbeszélésekről, amelyeket az AESZ csúcsértekezletén folytatott Algéria. Líbia és Mauritánia képviselőivel. Richard Nixon és az atomfegyverek Hunyadi-emlékmű Belgrádban Fenyegető árnyak a Távol-Keleten A második világháborús „New Jersey” nevű amerikai csatahajót korszerűsítették és a csendes-óceáni 7. flottához vezényelték. A szolgálatba állítás ceremóniáján ott volt (Fotó — KS) Az újságolvasónak bizonyára feltűnt, az utóbbi időben mennyire megszaporodtak az amerikai, a japán, a kínai és a dél-koreai vezetőknek egymás országa fővárosában tett kölcsönös látogatásai. A tágabb összefüggések megértéséhez mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy a nemzetközi imperializmus három erőközpontja — az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán — az alapvető célok tekintetében» összehangolt terveket dolgozott ki a Szovjetunió és szövetségeseinek „bekerítésére”, az ellenük bevethető politikai, gazdasági és katonai tartalékaik maximális mozgósítására. Az erőknek ebben a széles körű, mondha tni globális stratégiai - hadászati felvonultatásában — helyzeténél, lehetőségeinél és súlyánál fogva — az USA játssza a főszerepet, és saját önző érdekeinek, világuralmi törekvéseinek szolgálatában minden módon igyekszik biztosítani magának a másik két erőközpont feltétlen támogatását. Amiként a nyugat-európai rakétatelepítés, ugyanúgy az ázsiai és a csendes-óceáni térfélben megfigyelhető katonai előkészületek is azt bizonyítják, hogy a Reagan- kormányzat minden lépését a szocialista közösséggel szembeni „totális konfrontáció” tételei határozzák meg. Ezeket a tételeket a meginduló szovjet—amerikai tárgyalások sem változtatják »meg, miután Washingtonnak feltett szándéka, hogy a „nyugati front” mellett egy „keleti frontot” is megnyit. Az NSZK-Öan megjelenő Europäische Wehrkunde című katonai szaklap az ázsiai és a csendes-óceáni biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozva. 1984 márciusában a következőket írta: az Egyesült Államok — nemcsak Európában, hanem a Távol-Keleten is .gyorsított ütemben építi ki az első csapás méréséhez szükséges hadszíntéri berendezéseit, támaszpontjait, s vonultatja fel' hadműveleti csoportosításait. .,A Japántól Dél- Koreán át Tajvanig és a Fülöp-szigetekig. az ASEAN- országoktól Ausztráliáig és Üj-Zélandig. a Csendes-óceán déli övezetétől — a mik- ronéziai szigetvilágtól — az Indiai-óceánig húzódó hatalmas térségben a Pentagon a katonai bázisok sűrű láncolatával veszi körül a kommunista tömböt” — olvashatjuk a folyóiratban. És ezekről a Szovjetuniót ugyanúgy fenyegethetik, mim a népi Koreát. Vietnamot, vagy a Washingtonnak nem tetsző politikát folytató független el nem kötelezett államokat. Mostanában mind többször hallani olyan amerikai hangokat, hogy az Egyesült Államok — mérlegelve Nyugat-Európa „hanyatlását" — katonapolitikájának súlypontját az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra helyezi át és ez — mint mondják — szinte felért egy „korszak- váltással”. Ha ebben a megfogalmazásban van is némi túlzás, hiszen az USA számára Nyugat-Európa. mint a szocialista közösség elleni közvetlen „harcérintkezési hídfő”, nem veszítette el jelentőségét. az aligha vitatható, hogy az Egyesült Államok keleti, tehát a Csendes-óceánnal érintkező partján nagy lendülettel fejlődő ipari óriások most job- Iban érdekeltek az ázsiai orientációban! Ez az irányváltás kifejezésre jut a Rea- gan-adminisztráció általános politikájában is. Az amerikai—japán—délkoreai katonai „háromszög”, és ennek Kína esetleges bevonásával való négyszögesítése pillanatnyilag a washingtoni hatalmi törekvések tengelyében áll. Reagan elnöknek Kínában, Japánban és Dél-Koreában tett látoga- tása, Weinberger hadügyminiszter tokiói és szöuli vendégeskedése, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének pekingi tárgyalása, Nakaszo- me japán kormányfő csendes-óceáni körútja egyaránt azt tanúsítja, hogy valamiféle nagyobb szövetkezés körvonalai vannak kibonta- kozőban ebben a térségben. Az antikommunista koalíció összekovácsolásában eddig Japán és Dél-Korea ment el a legmesszebbre, s ez a sokoldalú kapcsolatokban, s az ottani amerikai katonai jelenlét nagyságában mérhető le a legjobban. Naka- szone japán miniszterelnök például kijelentette: a szigetországot „elsüllyeszthe- tetlen repüilőgép-anyahajó- vá” alakítják át, és Tokió magára vállalja a Japánt körülvevő ezer tengeri mér- földes körzet „ellenőrzését”, válság esetén pedig a Szovjetunió csendes-óceáni flottája kifutásának megakadályozását a közeli tengerszorosok lezárásával. Japán ugyanakkor — az 1987-ig terjedő ötéves haderőfejlesztési programjában — lázas Reagan elnök is sietséggel fejleszti az „önvédelmi erőket”, és 65 milliárd dollárnak megfelelő összegeket költ majd katonai célokra. Emellett az 1983-ban alakított közös amerika— japán katonai bizottság keretében az eddiginél is aktívabb részt vállal a fegyverkezés, a legkorszerűbb technológiák átadásának koordinálásában. Ami pedig Dél-Koreát illeti, az ott állomásozó 30 ezer főnyi amerikai csapatokat az 1980-as évek végéig további modern fegyverzettel szerelik fel, s a jelenlegi 600— 700 darabos nukleáris készületüket Pershing—2-es rakétákkal és robotrepülőgépekkel egészítik ki. Az Egyesült Államoknak az ország határaitól távol állomásozó második legnagyobb csoportosítását, a csendes-óceáni parancsnokság (a PACOM) alárendeltségébe tartozó közel 150 ezres haderőt (ehhez tartozik a 7. amerikai flotta is), ugyancsak új rakéta-atom- eszközökkel látják el. Szovjet értékelések szerint a Távol-Kelet — ha a fegyverkezésnek ez a tendenciája folytatódik — egy „korlátozott” atomháború potenciális hadszínterévé válhat, annak minden súlyos következményével együtt. Serfőző László alezredes
