Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 20., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM rillanatkéo a dohanvií várnál tartott vájárról Az első? Közlekedési baleset a város határában Magyarországi' bemutató Topelius Sakarias: Hamupipőke Az Agria Játékszín idei első bemutatójaként Tope­lius Sakarias finn író mese- játéka elevenedett kedves látvánnyá a népkerti tóra emelt színpadon és vidékén. A kitüntető alkalomra a tó medrében víz csillogott, és lehetőséget kínált arra is. hogy a mesejáték egyik hő­se megfürödjék a „habok­ban". S mindez hétfőn dél­előtt tíz órakor történt, ami­kor derűs napfényben, a zöld gyepen, fák. bokrok között, a képzeletet is megmozdító üde környezetben kétszázöt­ven tagú gyereksereg, plusz ötven pótszékes lány. fiú és felnőtt átadta magát a va­rázslatnak, amelyet a finn Poriból. Eger testvérvárosá­ból érkezett rendező. Kari Suvalo készített az itteni gye­rekseregnek. Minden együtt volt a kel­lemes szórakozáshoz. Az öt- negyedórás játék nem meg­erőltető mese, nem nagy dik- ciókat görget, inkább rokon- és ellenszevtől kísért hősö­ket. hősnőket mozgat a tó vize fölött, a tó körüli uta­kon. A rendező eleve lemon­dott a mesterséges fényef­fektusokról. A díszletek, a ruhák — Kalmár Kati mun­kái — anyag adta elevensé­gükkel, színességükkel ha­tottak, mértéktartóan jelez­ték a királyi csillogást, a vidéki női uraság lompossá- gát. az úrhatnámságot és a lélektől átitatott nemességet. A rendező a viszonylag bő­kezűen befogott térben úgy mozgatta-szakadtatta szerep­lőit. hogy az ének, az elhang­zó szöveg, a táncok, mondó- kák ritmusa lendületes ma­radjon. Ha már eredeti ez a finn mesejáték, mondjuk el váz­latát. A finn lélek számára- úgy tűnik — a frank kö­zépkor az a világ, amelyben minden hihető csoda meg­eshetett. Ott ál Lothar, ott választ mátkát fiának, Hil- debertnek. De az országos versengésben minden előke­lőség, születési, vagyoni rang ellenére a kisemmizett győz. ......a jók g yőzzenek és eljussanak a boldog véghez." (Fotó: Szántó György) vagyis, hogy Dina nyeri el a trón kegyét. Mert csak őt tudja megszeretni a herceg. De hát róla. Dináról is kisül, hogy nem akármi pórnép lá­nya, ő is hercegnő, bár lel­kiekben valóban méltó, vagy méltóvá válik a jutalomra, az élet boldogságára, a sze­relemre és a szeretetre. Itt eleve jók és rosszak az em­beri szándékok, s minden megítélés olyan szilárd, mint amilyen a királyé: „A beszé­déből nemesség sugárzik, ,s ez elég nekem." Ennél meg­győzőbb érvek után már nem is kell. nem is szabad ku­tatnunk, mert akkor megtö­rik a varázs, amiért a kö­zönség. ez a háromszáz em­berpalánta összejött, sok-sok anya és apa kíséretében. Lá­zár Ervin, a darab fordító­ja jól beszélhető színpadi nyelven szólaltatja meg a mesejátékot magyarul. Nem tudjuk a hazai be­mutató szokatlan voltánál fogva, sem azonnal lemérni, milyen hatást vált majd ki ez a darab, ha ennek a sza­badtéri megfogalmazásnak majd máshol, más adottsá­gok között megrendezik a párját? De azt, a gyerekek között ülve, szinte rezzenés­telen fegyelmüket érezve magunkon máris megállapít­hattuk, hogy ez az előadás sokuknak életreszóló, jól el­raktározható élményt biztosí­tott. Nem tudjuk, mennyire mélyen munkált a színészek­ben a felelősség, mennyire irányította-vezette mozgásu- kaf-játékukat az a „rátapa­dás”. ahogyan a nézősereg, a maga átélt szándéka sze­rint segíteni-irányítani akar­ta a hősöket, hogy a jók győz­zenek. és eljussanak a bol­dog véghez. A rendező ott tett ötlete­ket a büntetendőkre, ott vet­tetett bunkfencet az arra ér­demesekkel. ahol és akik megérdemelték, a játék lo­gikája szerint. És mert ezt a darabot csak hittel, méltó­sággal szabad eljátszani, rö­vid pórázra fogott minden­kit — az összhatás kedvéért. Így született meg a jó csa­patmunka. Fehér Anna tiszta fehérben bájos jelenség, bár rongyaiban is érzékeltette, hogy több ő. mint aminek éppen látjuk. És mert az író udvariasságból, vagy egyéb okból jóval plasztikusadban írta meg a női szerepeket, mindvégig élvezhettük Fehér Ildikó, Martin Márta, Holl Zsuzsa. Máhr Agi, Kim Bor­bála, Balogh Judit, Bodor Er­zsébet alakítását. Hildebert herceg — Pogány György jól tűrte ezt a kiosztást — pár mondattal kényszerült eltűr­ni a hölgyek ostromát. A király — Kalapos László — szentenciák kinyilvánítására alkalmaztatott az író szerint. Grim szerepében több lehető­séget kapott Zsolnai András és Pippeként hatásosan moz­gott Tasi István. Bájosak voltak a névtelen kismanók akik valóban röpködtek a tó körül. Trubadúrokként Bar- czi Zsoltot és Kürti Pétert hallottuk. Az Agria játékokban friss megoldásként jókor jöttek ezzel a mesével. Remélhető­leg fogjuk még később is elemezni, emlegetni, értékel­ni ezt. a bemutatót! Farkas András és 5 német nyelvűt) talál­tunk. amelyek bőségesen fog­lalkoznak az előadással. Túl­nyomó részben az első ol­dalon Lévő Tárca rovatban, néhány lapban a Színház és Zene vagy Irodalom és Mű­vészet című rovatban olvas­hatók a bírálatok .Terjedel­mük átlagosan 160—180 sor. Vegyük sorra néhány kriti­ka lényegesebb megállapítá­sait és ahol szükséges, fűz­zünk hozzájuk megjegyzést. Magyar Estilap (sz. m.). Már a bemutató estéjén meg­jelent számában, tehát elő­zetesen ír az eseményről: A darab egy csendes lélek bá­jos szülöttje. Lehetséges, hogy éppen a filozófiamen­tes naivitás, a csendes, jó­ízű magyar elmélkedés, a jámbor, borsmentes humor ragadja meg a közönséget. Az Annuska meséje a vég- letegik egyszerű, az úri kör nyezethez nem illő. És eb­ből a szerző három felvo­nást csiholt ki. Kevesebb több lett volna, mert csak az első két felvonás sikerült. A harmadik Gárdonyihoz nem méltó ízléstelenség. Mivel a többi kritikában is előfordul a túlméretezettség. az elnyújtottság vádja, meg­említem. hogy Gárdonyi már ebben az időben is, később pedig különösen határozot­tan küzdött a rövidségért. Titkosirásos jegyzeteiben a legkülönbözőbb helyeken és formákban bukkanunk az alapelvnek tekintendő pa­rancsra: Mindent lehet rö­viden! Élete utolsó éveiben készített naplófeljegyzései­ből tudjuk, hogy hosszú írói pályájának tapasztalataira tá­maszkodva minden korábbi művét át akarta dolgozni tgy érthető az Annuskára vonatkozó naplóbejegyzés: „Az Annuska klasszikus mü lett volna, ha csak az első felvonást adom belőle a vi­lágnak.” Biztos, hogy az An- nuskát az elsők között írta volna át. Egyetértés (Tímár Szanisz- ló) : Gárdonyi Géza hamisí­tatlan tiszta magyar felfogá­sának s a benne rejlő igazi költői erőnek köszönheti, hogy egyénisége és poétái szelleme mind győzedelme­sebben bontakozik ki az iro­dalomban és a színpadon. A darabnak csupa belső, lélek­tani mozzanata van és még­is úgy lebilincseli a nézőt, hogy lélekzetét visszafolytva várja a fejleményeket. Igaz, hogy a harmadik felvonás már bőbeszédű, darabos, szögletes, de a két elsőben levő szépség a darab sor­sát a szerző javára döntötte el. A színészek kiváló telje­sítményt nyújtottak. Ide iktatom Gárdonyi kéz­iratban megtalált jegyzeté­nek ’ szövegét. amely megvi­lágítja a darab eredetét és az író szándékát: „Ezt a víg­játékot Ligeti Juliskának és Rózsahegyi Kálmánnak ír­tam. Ez a két fiatal színész A borban elragadó kedves­séggel játssza azt a két rö­vid kis szerepet, s én arra gondoltam, hogy nekik írok valami olyan drámát, amely­nek az ö kedvességük legyen a főereje. így írtam Annuskát. Reményeimben nem csa­latkoztam. E vígjátékban Li­geti Juliska is, Rózsahegyi Kálmán is elsőrangú színész­nek bizonyult. Ligeti Julis­kának csak a mozdulatairól könyvet tudnék írni, s Ró­zsahegyi természetes játéka tanulmányul szolgálhatna a színé sziskolák növendékei­nek. Valahányszor látom őket a vígjátékban, úgy érzem ma­gamat, mintha a mesebeli forrásból innám, amely visz- szaadja az ifjúságot. Ez a művészet varázsa, az igazi művészeté, amely az embert a tiszta gyönyörűség tündérvilágába emeli. Éá én e művészet hatása alatt illesztem a fejükre há­lás elismerésemnek ezt a kis koszorúját. G. G A kritikák mindig hivat­koznak a színészek jó játé­kára, ideírom hát a bemu­tató szereposztását: Nagy­istván Péter, földbirtokos — Szacsvay Imre; Anna, fele­sége — Vízváriné; Annuska, leányuk — Ligeti Juliska; Prépost. Nagyistván testvér­bátyja — Egressy Ákos; Sá­ri. Annuska barátja — V. Molnár Rózsi; Balogh Miklós, földbirtokos — Rózsahegyi Kálmán; Tétény. földbirto­kos, Miklós nevelőapja — Gál Gyula; Vas Imre, taní­tó — Mihályfi; Plébános — Molnár László; János, kol­duló barát — Gabányi Ár­pád; Főasszony — Paulayné; Holdován — Hetényi; Jegy­ző — Abonyi; Körorvos — Mészáros; Lukács, szabó — Latabár; Kati, Marci, Nagy­istván cselédjei — Nagy Ibo­lya. Szőke, 1-ső. 2-ik. 3-ik fiú — Kóré E.. Kóré S.. Gá- losi; Egy inas — Nárcisz. Pesti Hírlap (k. t.): Hálá­san fogadunk mindent, amit Gárdonyi Géza ír. Roszat. értéktelent ő nem csinál, fi­nomsága. költészete, zama­tossága és mindenekfölött sugárzó humora megkapja a szívet és megragadja a fi­gyelmet. Annuskát is kö­szönjük, de el kell monda­nunk róla egyet-mást. A no­vella színpadon is novella marad, csak hosszabb, nyúj- tottabb és ennélfogva üre­sebb. Struktúrája beérné egyetlen felvonással. A kri­tika» ezt a hatalmas írót ha­talmas sikerekre tartja hi­vatottnak. nem külsőikre. Pesti Napló (Tábori Ró­bert) : Gárdonyi új darabján mutatkoznak a túlságosan gyors produkció tünetei. Ér­tékes és értéktelen anyag ke­veredik benne. Érték a nyelv szépsége és üdesége. a köl­tői hasonlatok gazdagsága.’ki- fogásolható a cselekmény so­ványsága, a naiv szerkezet, és hogy a bonyodalom nem a lelki életből, hanem a szol­gálatkész véletlenből indul ki. Különösen bírálható Já­nos barát inkább bohózati alakja és az egész, gyenge 3. felvonás. Alkotmány (ml.): Annuska roppont kedves, naiv, kis li­ba. vérbeli bakfis. Hajszál- finom lelki processzus, de kérdés, hogy képes-e tar­talmat adni három felvonás­hoz. Ilyen tücsökciripeléssel három órát betölteni hálát­lan vállalkozás. A darab tö­kéletes novella volt és az is maradt minden dramatizáló kísérlet ellenére. Magyar Hírlap (Makszá- nyi Dezső dr.): A darab üde falusi levegőt hoz a színpad­ra. Gárdonyi a rövid mesét felcicomázta vidám ötletek­kel. kedves képekkel, derűs epizódokkal. Az epizódok a darab fénypontjai, amelyek többet érnek az egésznél. Ez a darab a A bor után nem emelkedés, de rokonszenves tehetség érdemes munkája. Magyar Állam (Acanthus) Gárdonyi Gézának, az is­mert pantheista írónak da­rabja helytelen, igaztalan és csúf dolgot művel, hogy egy olyan barátot szerepeltet, aki csipdesi a szolgálót, el­kártyázza a csuháját. Ez „héber orfeumi komikum”! Talán elkapta Gárdonyit a gyorsan felhabzsolt dicsőség és elvesztette önkritikájál vagy tényleg nem tud elég választékos lenni? Tetszeni akar az őt emelő fenegyere­keknek ? A papság felháborodását tartalmazó kritika kivonatos említésekor utalni kell ar­ra, hogy Gárdonyi évtizede­ken át gyűjtött írói alapel­vei között gyakran olvasható a durvaság minden formájá­nak elutasítása és a humor mások hántása nélküli al­kalmazásának kötelezettsége. A titkosírással készített Mes- terfüzetekben önmagát is fi­gyelmezteti, hogy az epe egyetlen cseppje egész hor­dó mézet elronthat. Ezeket az alapelveket egy, másfél évtizeddel Annuska írása után fogalmazta meg. A Já­nos barát alakjában testet öltő „vaskos” tréfa a Göre- korszak maradványának te­kinthető. Gárdonyi a papság és a vallások kérdéseivel gyak­ran foglalkozott. Húszévesen még a ferencesek rendjébe is jelenkezett felvételre. A papi nőtlenség problémája és a házasság felbonthatóságá­nak kérdése egész életében érdekelte. Magyarország (Sebestyen Károly) : Bármit írjon Gár­donyi. igazi író munkáját végzi. Becsületes magyar szív. nemesen gondolkodó agy nyomja rá bélyegét min­den művére. Annuska no­vellának jó volt. de a drá­ma többet követel. Gárdonyi nem jól fogta meg a témát, inkább a könnyebb végét, a tetszetősebbet, a mosolygói kereste. Kár. hogy elkerülte a „tusát”. Annuskában nincs fejlődés; A bor frisebb. me­részebb. Gárdonyitól többet követelünk. János barát alak­jával túllépi az ízlés hatá­rát. Gárdonyi van olyan le­gény, aki elbírja a teljes igazságot, de kiérzi a bírá­latból is a szeretetet és a te­hetségébe vetett bizalom alaphangját. Budapesti Napló (Ábrányi Emil): Nem elég éles és kí­méletlen az úri réteg rajza Gárdonyi képes lenne erre. de nem él az alkalommal. A komoly szociális háttér ki­maradt a darabból. Az egy­szerűség nála nem hiba. ha­nem alapvető tulajdonság János barát alakja a nevel­tetés legolcsóbb eszköze Gárdonyinál a hibákat és hiányokat eltakarja a jó tün­dér. aki választottjait a hu­mor. a poézis. a gazdag és üde kedély megvesztegető bájával ruházza fel. A bor tökéletesebb. öt németnyelvű budapesti napilap: — a Pester J-loyd, a Neues Pester Journal, a Politisches Volksblatt, a Neues Politisches Volksblatt és a Budapester Tagblett — is előkerült Gárdonyi hagya­tékából. Mindegyik száznál több sorban foglalkozik az Annuska bemutatójával. Ezek a kritikák még szigorúbb szavakkal ismétlik a magyar lapokban is szereplő kifogá­sokat. A főváros németül be­szélő polgárai még kevésbé érthették meg Gárdonyi szín­művét. Az író igyekezett a németnyelvű bírálatokat is megszerezni, noha nem igen remélhetett például bécsi bemutatót, hiszen ott A bor is csak tíz előadást ért meg Korompai János Utcaresztet (mai Széche­nyi utca) Az Öres laceum a század első évtizedében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom