Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
10. I A TUDOMÁNY ÉS VILÁGA NÉPÚJSÁG, 1985. július 20., szombat Az aminosavak aránya Az élettan a szervezetben végbemenő életfolyamatok okát és törvényszerűségeit kutatja. Igyekszik azokat az alapvető természeti törvényekre, azaz a fizika, a kémia és a biológia törvényeire visszavezetni. Az anatómia és az élettan igen szorosan összefüggnek egymással, hiszen szerkezet nélkül nem magyarázható meg a működés. Ugyanakkor az alak és felépítés nem más. mint a belső életfolyamatok szerkezet beli megnyilvánulása. A forma és a működés tehát feltételezik egymást. Mai összeállításunkban az élettan néhány érdekes eredményére hívjuk fel olvasóink figyelmét. Az öregkori csonttörések ellen A testmagasság csők kéné" se és a bőr ráncosodása mellett az öregedés egyik legnyilvánvalóbb tünete, hogy testünk csaknem valameny- nyi csontja törékenyebbé válik. Az idős emberek kar és lábcsontjai már enyhe erőbedobásokra vagy elesésre könnyen, sőt olykor maguktól is eltörnek. Ez azért következik be, mert a csontokban a keménységet és szilárdságot adó kalciumvegyü- letek mennyisége a kor előrehaladtával csökken! A már nem növekvő fiatal és a középkorú emberek csontjaiban kalciumegyensúly van: a mellékpajzsmirigy termelte egyik hormon hatására ugyanannyi kalcium jut a csontokból a vérbe, mint amennyi a pajzsmirigy másik hormonja révén a vérből beléjük rakódik. Idős emberekben azonban ez az egyensúly felborul: a csont több kalciumot veszít, mint amennyi pótlódik. Az öregkori csonttörések megelőzésére, a csont erősítésére az látszana kézenfekvőnek. ha az idős emberek kalciumban gazdag táplálékot ennének. Ez azonban nem hoz javulást, mert szervezetükben "a táplálékból csak kevés kalcium szívódik fel a vérbe. A bethesdäi Országos Szív- és Tüdő Intézetben (Egyesült Államok) új eljárást dolgoztak ki a csontok kalciumveszteségének megakadályozására. Abból a feltételezésből indultak ki. hogy ha a vér kalciumtartalmát mesterségesen a normális szinten tartják, akkor megszünik, vagy legalábbis csökken a csontok kalciumvesztesége. Injekcióval juttattak kalciumglükonátot a csontritkulásos beteg vérébe 12 alkalommal. Kilenc esetben jelentős javulás következett be: a betegek fájdalmai megszűntek és ismét járni tudtak, csonttörés veszélye nélkül. A kezelés hatása hónapokig, sőt egy esetben több évig megmaradt. Az új eljárás előnye, hogy a hatás megszűntével a kalciumfúzió bármikor megismételhető. A fehérjék mind a növényi. mind az állati sejt ci- toplazmájában előfordulnak A növények képesek szervetlen anyagokból, a levegő széndioxidjából, a talaj vizéből és nitrit-, illetve nitráttartalmából felépíteni a nagyrészt szén-, hidrogén-, oxigén- és nitrogén-atomokból álló nagymolekulájú ve- gyületeket. Egyes növények a levegő nitrogénjét is hasznosítani tudják a fehérjeszintézishez. Az állati szer- vezetben ez a szintézis nem játszódik le, ezért létfontosságú a táplálék fehérjetartalma az ember számára. A fehérjék építőkövei az aminosavak. Jelentős mértékben ezek szabják meg jellegzetes kémiai, fizikai és biológiai tulajdonságaikat. A természetes fehérjék elemzése során huszonhat aminosavat lehet kimutatni, amelyek közül az élelmiszerfehérjékben általában húsz fordul elő. Az élelmiszer-fehérjék tápártékének megállapításakor igen fontos az aminosav-összetétel és a mennyiségi arányok meghatározása. Jóllehet már régebben tudják, hogy a fehérjék hidrolizálva az őket felépítő aminosavakra esnek szét. ezek egymás melletti minőségi és mennyiségi meghatározása mégis hosszú ideig problémát jelentett az élelmiszer-analitikusok számára. A szétválasztás és elemzés első eredményes módszerének a papírkromatográfia tekinthető. amely azonban nem elég pontos. A vékonyréteg- kromatográfia már valamivel jobb eredményt ad, s alkalmazásával lényegesen lerövidül a szétválasztási idő. Korszerű meghatározás a különböző konstrukciójú automata aminosav-analizátorok- kal végezhető. Vírusok nyomában A növényi, az állati és természetesen az emberi szervezet sejtjeit évmilliók óta támadják a vírusok. De még ma sincs általános vírusellenes gyógyszerünk. A vírus nagyságáról akkor alkothatunk fogalmat, ha meggondoljuk, hogy egy milli- méternyi hosszúságban negyvenezer fér el belőlük sorjában. Napjainkban már több száz vírust tudnak megkülönböztetni alakjuk, szerkezetük és élettani tulajdonságaik alapján a kutatók. A vírusok belső magból és külső köpenyből épülnek fel. Ellentétben a baktériumokkal és más. láthatatlan mikroorganizmusokkal. táptalajon nem szaporodnak. Régen azt tartották, hogy egy-egy kiállott vírusfertőzés után nem marad vírus a szervezetben. Később azonban kiderült, hogy sajnos nem így van. mert a virus — esetleg töredéke — évekig vagy akár évtizedekig szunnyadhat szervezetünk sejtjeiben anélkül, hogy betegséget okozna, illetőleg tudomást szereznénk róla. Ilyen például az ajaksömört — szaknyelven herpeszt — okozó herpeszvírus is. Elég egy gyomorrontás, az első nyári napozás, vagy nőknél a havivérzés ahhoz, hogy az ajkak körül jelentkezzenek ezek a hólyagocskák. amelyekben a vírus kimutatható. Nem kell tehát fertőződni, mert a szervezetünkben valahol lappangó vírus ilyenkor megtelepszik a szervezet olyan sejtjeiben, amelyeket „szeret”. Egyelőre nem tisztázott még biztosan, hogy a lappangó vírusok pontosan hol rejtőznek, de az sem, hogy a gyomorron tás vagy a napozás hogyan juttatja őket felszínre, és miként segíti szaporodásukat. Képünkön — sötét magból és az azt körülvevő gyűrűkből (a köpenyből) álló — herpeszvírusokat láthatunk elektromikroszkópos felvételen Élettani vizsgálatok a Humboldt Egyetemen Az NDK fővarosa Humboldt egyetemének Élettani Intézetében a kutatók különféle terhelés alatt mérik a szívműködést, valamint a szív és érrendszer alkalmazkodóképességét bizonyos erőkifejtések során. A paramétereket — mint képünkön is látható — elektronikus adat- feldolgozás segítségével értékelik. Ezek a vizsgálatok segítséget nyújtanak az orvosoknak a hipertónia és vérkeringési zavarok korai felismerésénél is. Az egyetemet Alexander Humboldtról, a neves német természettudósról neveztek el. Humboldt (1789— 1859) főiskolai tanulmányait az Odera melletti Frankfurtban, Berlinben és Göttingen- ben végezte. Technológiával, görög nyelvvel, növénytannal. majd általában természettudományokkal foglalkozott. Göttingenben irta első müvét a rajnai bazaltkőzetekről. Freibergben irta első növénytani értekezését. 1792- ben a frank hercegségek föbányamestere volt. 1793- ban beutazta Felső-Bajorországot, Salzburgot, majd Galíciát, ahol a sóbányászatot tanulmányozta. Később Velencében Lombardiábau és Svájcban járt. Comoban Vol tával. Paviában Scarpávul ismerkedett meg. 1799-ben kötött ki Amerikában, s Venezuelán keresztül az Orinoco folyamhoz utazott. 1802" ben Bonpland botanikussal megmászta a Csimborasszót. 5810 méter magasságig ha toltak fel. majd Limában csillagászati megfigyelést végeztek. Amerikai expedíciójának tudományos eredményeit latin és francia nyelven Párizsban publikálta 1807-ben. Hosszú tudományos munkásság után 1859-ben Berlinben halt meg. Baktériumölő magzatvíz Gyors sebgyógyulás Felgyorsult ritmusú életünkben egyre gyakoribbak a kisebb-nagyobb sérülések. A sebek mielőbbi tökéletes gyógyulása fontos társadalmi érdek. A nyílt felületű sebek azonban könnyen fertőződnek. gennyesednek, ami hátráltatja a gyógyulást. Ezek leküzdésére újabban olyan hintőport állítottak elő a skandináv országokban és az NSZK-ban, amely molekuláris szerkezete révén a gyulladást okozó anyagokat, baktériumokat és baktériummérgeket magába szívja, s a nedvező sebet ezáltal zavartalan gyógyuláshoz segíti. A hintőpor nagymolekulájú poliszacharidokból (szénhidrát) áll, amelyeket éter" szerűen glicerinhidak kötnek össze; így sajátos térbeli hálózatrendszer alakul ki a molekulák sokaságából, ami finom porózus szerkezetet biztosít a hintőpornak. Ezáltal nagy mennyiségű vizet tud magába venni : 1 gramm hintőpor 4 milliliter vizet képes magába szívni, ebből 2,5 ml a finom pórusokban. 1,5 ml pedig a térhálózat kapillárisaiban kötődik meg. A nedvvel telítődött hintőport a sebről le kell mosni. Ma már Angliában is széleskörűen használják az új készítményt, amely a másod- és harmadfokú égési sebeknél is jól bevált. Már korábban is ismert volt a kutatók előtt, hogy a testnedvek gátolják a baktériumok szaporodását A kutatók eleve feltételezték, hogy a magzatvíz is hasonlóan hat, de ennek bizonyítása csak a legújabb kísérletekkel sikerült. A kutatók császármetszés vagy más jellegű beavatkozás során nyert magzatvíz-mintákat hoztak össze különböző baktériumtörzsek mesterséges tenyészetével. Ezekben a tenyészetekben megállt a baktériumok szaporodása, sőt némely esetben a bak" tériumok teljesen elpusztultak. Felforralás után a mag- zatvíz-minták egy része elvesztette baktériumellenes hatását. A mintákat elemezve öt eltérő szerkezetű anyagot sikerült kimutatni, amelyek önmagukban is gátolják a baktériumok fejlődését. Fertőzésveszély szennyezett levegőtől A levegőszennyező gázok egy része — például a kéndioxid — jól oldódik a vízben. Ezeket a légutak nyálkahártyája megköti, így nem jutnak a tüdő mélyére. A nitrogén-dioxid azonban, amely főleg a dízelmotorok kipufogógázaiból ered. vízben rosszul oldódik. így a légutak mélyére is lejut, és mérgező hatást fejt ki Majmokon kísérleteket végeztek arra nézve, hogyan befolyásolja a nitrogén-dioxid a tüdőgyulladást okozó baktériumokkal fertőzött állatok gyógyulását. Kis meny- nyiségű nitrogén-dioxidot tartalmazó levegőben tartottak fertőzött és nem fertőzött majmokat. A fertőzöttek közül több elpusztult, a nem fertőzöttek alig reagáltak. A kétszer annyi rîit- rogén-dioxidot tartalmazó légkörben a fertőzött állatok a fertőzés után még 50 nappal is ürítették a tüdejükből a baktériumokat, míg azok a majmok, amelyek tiszta levegőn tartózkodtak, legkésőbb 18 nap után baktériummentesek voltak. A nitrogén-dioxid ugyanis bénítja a légzőrendszer védekező-tisztító berendezésének a működését és ezáltal elősegíti, hogy a baktériumok megtapadjanak és tovább tényésszenek a légutakban. Ez okozza a fertőzés elhúzódását és a halálozási arány növekedését. A levegöszeny- nyeződés tehát csökkenti a majmok ellenállását a baktériumos fertőzésekkel szemben. Egy másik kutatócsoport kólibaktériumokat lélegeztetett be huzamosabb ideig az állatokkal. Azután különféle levegőszennyező anyagok hatásának tették ki őket, majd mintát vettek a tüdejükből. Azt tapasztalták, hogy egyetlen levegőszennyező anyag — például csak a kéndioxid vagy csak a korom — külön kismértékben csökkentette a fertőzéssel szembeni ellenállást. Ha azonban kél vagy több szennyezőanyag együtt volt a levegőben, akkor az ellenállás rohamosan csökkent. Csökkentette a védekezőképességet a cigarettafüst is. ! ;
