Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. július 2., kedd Amerikai jégrevii Budapesten Magyarországon a Budapest Sportcsarnokban szerepel a Holiday on Ice amerikai jégrevii. (MTl-fotó: Cser István) Lőkös István: 'Száznegyven év a felnémeti ..tanítói állomáson” Szabadidő-központ Peking közelében A pekingi Ming-sírok kö~ zelében szabadidő-központot terveznek — jelentette a pekingi Zsenmin Zsipao. A temetkezési hely Kína egyik legismertebb történelmi nevezetessége. északi részén golfpályát építenek, ezen kívül több éttermet. egy uszodát és egy nagy akváriumot terveznek. szállási engedélyt, de senki sem tudta fogadni, mert g repülőtér dolgozói közül hat nap óta senki sem jelent meg a ymunkahelyén. Ugyanezen ok miatt forgott a rádió stúdiójában is ugyanaz a lemez. Hat nappal ezelőtt tették fel. •— de nem volt senki, aki levegye: a rádió munkatársai sem dolgoztak. A bank felé tartó szakértőknek egy fura menet zárta el az útját. Két farkas, egy sakál, néhánj), különböző színű róka ballagott az utcán, meg egy nőstény- oroszlán — ezt két hímoroszlán kísérte'. Az állatok fejüket lecsüggesztve vánszorogtak, és annyira kimerültek voltak, hogy még csak nem is ordítottak. > A bús menet végén egy óriási elefánt haladt. Időnként kinyújtotta ormányát az első emeleti erkélyek felé, és fi" kússzál, begóniával és muskátlival csillapította éhségét. Az elefánt nyakán a helyi állatkert öntöttvas kapuja lógott, amely . két tonna súlyú lehetett. Amikor az elefánt kitörte a kaput. fejét átdugta a tömör vasru- dak között, de kihúzni már nem tudta, úgyhogy a kapuval a nyakán járkált. Az állatkertben nyilván szintén senki sem dolgozott hat nap óta, és nem adtak enni az állatoknak. ’ — Istenem! Mi történt ezzel a várossal?! — kiáltották fel a szakértők, ez alkalommal már kórusban, amikor a bankban sem találtak egyetlen tisztviselőt sem. Valóban, mi történt? Nem tartom magam feljogosítottnak arra, hogy tovább kínozzam az olvasókat a szörnyű bizonytalansággal. Nem, nem pestis tört ki a városban, a világ vége sem köszöntött be. Valahai szörnyűbb dolog történt. Olyasmi, aminél szörnyűbbet kitalálni is nehéz. Hat nappal ezelőtt a helyi labdarúgócsapat, amelyet a városban mindenki imádott, 0:5 arányú szégyenletes vereséget szenvedett. és kiesett a köztársasági kupa döntőjéből. .. És N. város mélységes gyászba borult. Fordította: Gellért György VII 1. Felhémeten, az iskolával átellenben, ódon, hangulatú emeletes ház vonja magára a figyelmet. Néma méltósággal ül a középkori templomdomb aljában, homlokzata Egernek fordul, hosszanti fe- lának ablakai meg a falu nyugati felére néznek. Arra, amerre valaha a falu legrégibb iskolaépülete állott, jó száz éven át. Aligha az építőmester ötlete volt ez, sokkal inkább az építtetőé, aki a hajdani iskolaépület falai között töltötte gyermekkorát, s ifjúsága éveit. Az építtetőt Boross Józsefnek hívták, s abban az időben a falu kántortanítója volt. Láthatóan nagy gondossággal készült ez a ház. A domboldalban omladozó pincék voltak, betömésükhöz kocsiszámra hordanák a földet, az épület északnyugati sarkán pedig a domboldalba építettek csigalépcsőt kemény kőből, hogy az emeletről a földszintre és vissza, ne kelljen nagyot kerülni. Az előszobának szánt földszinti helyiségből kis kamra nyílott, másik oldalt pincelejárat, amelynek vége valahol a templomdomb alatt volt. Az udvart koronatövisfákkal ültették be, amelyek idővel toronymagasságúvá nőttek. Valaha a falu széle is itt volt. az urasági majorba éppúgy erre vitt az út, mint a falu patakon túli, újabb részébe. Boross József már tősgyökeres felnémetiként látott a fészekrakáshoz. Itt született. ebben a hányatott sorsú. de mégis mindig talpra állni képes faluban, ahol már apja is az iskolamester tisztét töltötte be, évtizedeken át. írásos feljegyzés tanúsítja: Aloysiuss Boross „l-ö Napján Novembr. 1822" már felnémeti lakos, ám a hagyomány azt tartja, sokkal korábban kezdte itt pályáját s — ez is legenda inkább — ö is apjától örökölte a felnémeti icántorságot. Gyerekként sokat hallottam e kántortanító-dinasztia tagjairól. A nálam néhány évvel idősebbeket még tanította az utolsó „Boros Kántor". azaz Boross Endre, az akkori öregek pedig még Boross Alajos „tanító úrra" is emlékeztek. Boross Endre 1937-ben halt meg, Boross Alajos pedig 1822-ben — ha nem is kinevezett kántortanítóként — már bizonyosan Felnémeten működött. A két évszám közötti idő száztizenöt esztendő, ami három generáció működésének megfelelő időtartam. A családi hagyomány ezt is hosszabbnak tudta. Legalábbis Boross Endre nyugalomba vonulásának évében, amelynek írásos nyoma is van. „Érdemes a feljegyzésre — olvassuk az 1936-ban kelt bejegyzést a felnémeti plébánia História Domusában —. hogy a Boross családban 140 éven keresztül apáról fiúra szállott a felnémeti kántorság. Boross Endre, a most nyugalomba vonult kántor 40 évet töltött itt mint kántor, édesapja: Boross József 52 évet. s 70 éves korában vonult nyugdíjba, nagyapja: Boross Alajos pedig 48 évet." Az effajta kötődés egy-egy faluhoz nem egyedüli e tájon. Mohás Lívia szép regényének (Zuhog, zuhog a hó) tanítóhősei, a Rozsovicsok is. nagyjából így követték egymást az „állomáshelyeken". S hogy milyen módon, arról írásos feljegyzések vallanak. A Boross család krónikáját ugyan nem írta meg senki, ám a családi história s főként kántortanítóságuk krónikája, anyakönyvek, beadványok, kérelmek stb. alapján rekonstruálható. Egy 1824. december 22-i anyakönyvi bejegyzés örömteli eseményre utal: Boross Alajos helybéli kántor (Cantor loci) felesége, Ludvik Borbála fiúgyermeknek adott életet. aki a keresztségben az Andreas Antonius Aloysius neveket kapta. Egy újabb bejegyzés szerint 1827-ben ismét fiút szült Ludvik Borbála, akit apja nevére kereszteltek. Sajnos az ifjabb Alajos mindössze két esztendőt élt. 1829. február 11- én már el is temették. BoHriszto Pelitev: Mélységes gyász ross Alajos életében ez a haláleset nehéz évek nyitánya volt. 1836-ban feleségét is elveszítette, nagyon fiatalon, hisz a „Cantorissa” mindössze harminchét esztendős volt. Magára maradt két. eladósorban levő lányával, közülük Borbála volt az idősebb, Mária a fiatalabb. A gyászév letelte után új asszonyt vitt házába. Schuller Erzsébet, az új „Cantorissa” hat gyermeknek, adott életet, akik közül Aloysius József János három és fél, József János pedig másfél esztendős korában halt meg. Életben maradt a három lány (Erzsébet, Karolina Franciaska és Otília) és az 1846. március 7-én született József Sándor. Közben az első házasságból származó Borbálát és Máriát is férjhez kellett adnia. Borbálát 1839. május 7-én. a megözvegyült harangozó, Szele János vezette oltárhoz, Mária pedig Ivádra került. 1842. május 2-án, a huszonkét esztendős Stészel János „Ivádi Kántor és Tanító" vette feleségül. Az iskolát, ahol Boross Alajos negyvennyolc éven. át szolgált, még báró Fischer István érsek építtette 1816- ban, a hozzá tartozó tanítói lakással együtt, amely utóbbi még 1852-ben is mindössze egy szobából és mellékhelyiségekből állott. Az egyetlen tanterem 26,5x18 láb alapterületű volt. s nem csupán az oktatás nemes célját szolgálta, ez volt a segédtanító otthona is — már amikor volt ilyen. Az iskolai viszonyokkal foglalkozó, egykorú feljegyzésben olvassuk: a tanterem „tökéletes felszerelésére még néhány székek hiányoznak”, „a tanító egy szobával ellátva lévén. az iskolai termet szükségből használni kéntelenít- tetik. Kü'lönben a segédnek állandó lakása." Nyáron még csak megjárta, mert mindössze hatvan gyerek látogatta az iskolát, de télen bizony már szűknek bizonyult, mert a létszám duplájára nőtt. (Folytatjuk.) Amikor a tapasztalt szakértők kiszálltak N. város pályaudvarán a vonatból, kihalt utcákat láttak, a nagy ritkán elébük kerülő férfiakból pedig egyetlen értelmes szót sem tudtak kiszedni. A szakértők figyelmét hirtelen felkeltette egy fura szerzet; átlós irányban haladt át a téren, néha fel-fel- nézett az égre, és ezt dudo- rászta: „ó, add már ide azt a kék mellényt, anyuskám!” Nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy az illető a helyi repülőtér vezetője. Az égre pedig azért nézett, mert repülőgép panaszos zúgása hallatszott onnan, a mellénykéről szóló dalocskát pedig hat nap óta állandó; an közvetítette a helyi rádió, és így mélyen belevésődött a főnök emlékezetébe. Az égen zúgó repülőgép valójában még tegnap szállt arra. és azóta kért le— Szeretem a meséket — mondja. — Sokszor olva" som őket felnőtt fejjel is. Kedvencem a Tizenegy vadhattyú . . . — És a Hamupipőke? — Emlékszem rá. amikor először találkoztam a történettel. Felejthetetlen emlék. Előttem van még a könyv is, amiből megismertem. Vastag, táblaszerű lapjai voltak, amikor széthajtottam őket, felágaskodtak benne a színes figurák. Kastélyok, báltermek bomlottak ki a térben. A mezőkövesdi Matyó Múzeumban e táj gazdag paraszti világával és népi díszítőművészetével ismerkedhetnek meg. Felvételünkön egy szobarészlet látható a summások életét bemutató ruhaneműkkel, használati eszközökkel (Fotó: Szabó Sándor) Sivatagok Japánban nincs sivatag. Csak távolról emlékeztet sivatagra Honshu szigetének egy kis partmenti területe, ahol néha több mint 70 méter magas homokdűnék láthatók. Itt nemrég megnyitották a világ egyik legkülönösebb múzeumát — a sivatagok múzeumát, ahol egyedülálló térkép látható bolygónk sivatagairól, ho- „ múzeuma mokminták a világ minden tájáról, valamint egy ..vadaskert”, amely az ebben a természeti övezetben élő növény- és állatvilág képviselőit mutatja be. A legnagyobb érdeklődést az a kiállítási tábla keltette fel. mely a sivatagi homokbuckák és dűnék kialakulásának mechanizmusát szemlélteti. N. város sem nagy, sem kicsi nem volt, és nem új, de régi sem. Közönséges, átlagos város, amelynek — sajnos, de való — nem zavartalan a vízellátása, s a helyi lapban megjelenő, vizenyős karcolatok ezért aligha nyújtanak kárpótlást. A legutóbbi hat nap alatt ez a város halott volt. és talán még sokáig senki sem emlékezett volna rá. ha központi pénzügyi szervek nem léteznének a világon. Ezek jöttek rá elsőnek arra, hogyha hat napon keresztül semmilyen bevétel nem érkezik egy városból, akkor ezzel a várossal valami rendkívüli dolog történhetett. Legott elhatározták, hogy tapasztalt szakértőket küldenek N. városba, s függet-- lenül attól, hogy N. él-e vagy meghalt — behajtják tőle azt, ami jár. Visszafogott eszközökkel játszik. Idegen tőle minden, ami harsány, ami mesterkélt. Egész lényében van valami gyermeki. Természetessége, közvetlensége teszi széppé, tehetségessé. — S hogy érzi magát most, hogy ,.beleköltözött" e díszletbe? Milyen Hamupipőkének lenni? — Jó. Kicsit a büszkeségemet is simogatja. Egerben tavaly és idén egyaránt címszerepben játszani . .. ! Ez megtisztelő. Ügy érzem, a közönség is szeret. Nemrégiben itt ünnepeltem barátaimmal a névnapomat. Ahol csak ' megfordultunk, megszólítottak a járókelők, felismertek az üzletekben, mindenkinek volt egy-egy kedves szava hozzám. Fehér Annát volt ideje megismerni az egrieknek, hiszen hatodik nyarát tölti itt a nyári játékokon. Még főiskolásként jött először. Játszott a Gyilkosokban, övé volt az Aiasz női fő— Hogyan lett színésznő:’ — Tizennégy esztendős voltam, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné színpada egy szerepre, egy szőke kislányt keresett. Engem választottak. Így lettem amatőr színjátszó, aztán főiskolás, később a szolnoki Szigligeti, majd a budapesti József Attila Színház tagja. A szőke kislányból azóta csodaszép nő lett, de a szeme még most is úgy csillog, mint a gyermekeké. Szabó Péter (Fotó: Szántó ' György) szerepe, majd az Elektra következett. s most a Hamupipőke... A kőszínházi sikerekből is bőven kijutott neki. Négy éve kapta meg diplomáját és már olyan szerepek állnak mögötte, mint a Hamlet Ophéliája, a Liliom Julikája vagy Schiller Stuart Máriája. Az utóbbi időben a filmesek is fölfedezték. — Elágedett vagyok eddigi sikereimmel — mondja. — De ez a pálya hosszútávfutás. A jó indulás kevés a biztos célba érkezéshez. Az öltözőtükörnél: Fehér Summások életéből
