Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

-9 -7: 4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 12., szerda 30 éves a Magyar Rádió Gyermekkórusa 1955 tavaszán „tisztán csilingelő gyermek­hangon" mutatkozott be először az éter hul­lámain a Magyar Rádió Gyermekkórusa. A kórust — amely a magyar gyermekdal-kul­túra elismert műhelye — dr. Csányi László művészeti vezető és Botka Valéria karnagy alapította. .Jelenles előkészítő csoportokkal és kicsikkel együtt mintegy 400 gyerek tar­tozik a kórushoz. A mindenkori tagok, a több mint egy emberöltőnyi idő alatt a világ szá­mos országában koncerteken, fesztiválokon, lemezfelvételeken öregbítették a magyar ze­nekultúra hírnevét. Énekkari próba a rádióban Csányi László vezetésével (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Csifffáry Gergely: Életutak — életsorsok Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztve­vőinek életrajzi gyűjtemé­nye hagyta el a napokban a Heves Megyei Levéltár gon­dozásában a nyomdát. A munka tudomásunk szerint a hazai tudományos kiadvá­nyok sorában egyedülálló, s minden bizonnyal ez a kö­rülmény is sarkallta a kia­dó levéltárat a mű közre­adásában. A szerző, aki a Heves Me­gyei Levéltár tudományos munkatársa, 1978-tól kezdő­dően foglalkozott ezzel a témával, s gyűjtötte össze és kutatta fel a hallatlanul gaz­dag és változatos életrajzi adatsorokat, nemcsak az MSZMP Heves Megyei Bi­zottsága, de a Hazafias Nép­front Heves Megyei Bizott­ságának messzemenő támoga­tásával. A kötetben 96 olyan sze­mély. férfi és nő életrajzá­ról, antifasiszta katonai mun­kásságáról. tevékenységéről kapunk a lehetőség keretei között teljes képet, akik az európai fasizmus elleni fegy­veres harcban vettek részt, s vagy Heves megyei szárma­zásúak, vagy pedig itt tele­pedtek meg. Azokat ismer­jük meg, akik a szovjet fronton, s akik Franco dik­tatúrája ellen spanyol föl­dön vették fel a harcot. Ter­mészetszerűen az előbb em­lített csoport képezi a zö­möt. Helyt adott a szerző a kötetben azoknak az antifa­siszta személyeknek is, akik szovjet fogságba jutásuk után önkéntes jelentkezésük nyomán elvégezték ugyan a több hónapos kemény parti­zániskolát, de a háborús ese­mények előrehaladása, majd befejezése folytán már tény­leges harci bevetésre nem kerültek, de továbbra is ka­tonaként szolgáltak, és több­jük tagja lett az Első Par­tizán örzászlóaljnak. majd pedig az újjászervezett ma­gyar hadseregnek. Csiffáry Gergely felkuta­tott minden elérhető forrást. Értékes, változatos. gaz­dag, nem egyszer kalandos életutak bontakoznak ki a kötet lapjairól. Olyan embe­reket ismerhetünk meg Csif­fáry Gergely munkájából, akik közöttünk járnak, csak éppen nem tudjuk, hogy alapjában kik is ők. Sajná­latos tényként kell regiszt­rálnunk, hogy akadtak olyan antifasiszta harcosok. akik nem voltak hajlandók ada­tokat szolgáltatni. Akadtak olyanok is, akik a kötet kéz­iratának lezárulta után küld­ték meg a szükséges adato­kat. Ügy vélem, hogy ennek ellenére ezen személyeknek legalább a névsorát közölni kellett volna. Egyetlen olyan életrajz került csupán a kö­tetbe. mely bízvást kihagy­ható lett volna; ez Szőnyi Mártoné, akinek partizánte­vékenysége nem kapcsolódik megyénkhez. A munkát 125 jól sikerült fényképillusztráció teszi tel­jesebb értékűvé. Sugár István JURIJ RIHTER: A manu» levele December harmincegyediké volt. Pjotr Vlagyimirovics Papankov az irodájában ült, és a búcsúzó óesztendő utol­só. halaszthatatlan ügyeit' in­tézte. Szigorú arckifejezésé- vel, importból származó öl­tönyével Pjotr Vlagyimiro- vics a tetőtől talpig vezető hivatalnok benyomását kel­tette. Ha csöngött a telefon, Papankov felvette a kagy­lót, rövid, lényegre törő vá­laszokat adott. Sokoldalúsá­gára jellemző, hogy telefoná­lás közben sem hagyta abba az ügyiratok tanulmányozá­sát, szignálását, nem csoda hát, hogy ilyen vezetői ké­pességekkel a legendás hírű Julius Caesarra emlékezte­tett. Hirtelen Ljudocska. a tit­kárnő robogott be Pjotr Vla­gyimirovics szobájába. — Elnézést a zavarásért, Pjotr Vlagyimirovics. Ez a levél önnek szól. Saját kéz­be, személyes felbontásra — mondta egy szuszra, majd udvarias mozdulattal az asz­talra tette a paksamétát, és kisietett a szobából. Pjotr Vlagyimirovics fel­tépte a borítékot, és belemé­lyedt az olvasásba: „Drága mama! Szerető fiad ír most ne­ked. Sajnos, elég régen ír­tam utoljára, mert kikülde­tésben, szabadságon, kórház­ban voltam.. — Mi az ördög lehet ez? — mordult fel Pjotr Vlagyi­mirovics, és a borítékot kezdte tanulmányozni. Azon pedig ott látta a nevét, hi­vatalának pontos címével együtt. így aztán csodálkoz­va olvasta tovább a levelet: „Itt nálunk nagyon kelle­mes őszies, tavaszias, nyári­as, télies az időjárás. A minap voltam színház­ban, moziban, koncerten, sör­bárban. Szándékomban áll. hogy meglátogatlak, mondjuk egy hónapon, egy éven. öt éven belül. Ismerve szűkös anyagi helyzetedet, küldök neked harminc, húsz, tíz. öt rubelt. Engem közben főmérnök­ké, igazgatóvá, trösztvezető­vé neveztek ki. A feleségem, Vera, Nágya, Irina, Ászja is üdvözletét küldi. ölel szerető fiad: Petya." ■ Pjotr Vlagyimirovics zava­rában még egyszer elolvasta a levelet, majd belekukucs­kált a borítékba. Rövid kí­sérőlevélre bukkant. Ez volt ráírva: „Drága Petyenkám! Ügy szeretnék tőled levelet kap­ni. de tudom, végtelenül el­foglalt ember vagy, nem jut időd a levélírásra. Ezért én most helyetted fogalmaztam egy levelet, és neked csak az a dolgod, hogy a felesleges szavakat kihúzod a szöveg­ből. Csókollak: Édesanyád." Pjotr Vlagyimirovics ké­nyelmesen hátradőlt a puha karosszékben. — A mamában egy humo­rista veszett el — dünnyög- te maga elé. — Megáll az eszem! Es ráadásul pont most küldte, december 31-én, ami­kor ki sem látszom a mun­kából. Papankov félretolta az ügy­iratokat, egy nagyot sóhaj­tott, és a frissen érkezett le­vél mondataiból kezdte ki- húzgálni a fölösleges szava­kat. Oroszból fordította: Kiss György Mihály Elrendelte a tankö­telezettséget ... Látogatás Ercsiben . A tanév végén, a pedagó­gusnap körül megélénkül a vendégjárás Ercsiben. Eötvös József egykori otthonában. Az Eötvös utca 33. sz. alatt áll a múlt század elején épí­tett uradalmi házsor. Itt töl­tötte gyermekkorát a haladó szellemű politikus. író. pub­licista, a közművelődés és oktatásügy 19. századi ki­emelkedő egyénisége. Tevé­kenysége átfogta a század három nagy korszakát, a re­formkort, a szabadságharcot és a kiegyezést. 1848-ban. az első magyar független kor­mányban, majd 1867-ben a kiegyezés után is ő volt a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter. A népiskolai tankö­telezettség törvényesitésének kivívásával modern közokta­tásunk megalapítójává vált. Tiszteletet ás megil'.etődést keltenek emlékmúzeumában látható dokumentumok ar­ról, milyen állapotokból emeltette fel a néptanítói hivatást elöljárói szintre. Hogyan váltak a pusztai is­kolákból szabályozott, álla­mi tanterv alapján működő intézmények. Gondoskodott a néptanítók műveléséről. Nevelési Emléklapok cím­mel folyóiratot indíttatott a pedagógusok számára. A mú­zeum anyagából kiderül, mi­lyenek is voltak a nebulók száz évvel ezelőtt. A szigorú tanító előtt megszeppenten húzták össze magukat a me­zítlábas, szakadt ruhás gye­rekek; félelmet, tiszteletet keltett a nádpálca, hacsak felemelte a tanító, már vi- gyázállásban feszítettek előt­te. Szalmásszekér hozta őket az „oskolába". A legtöbbjük azonban sok-sok kilométert gyalogolt, messziről jött. hó­ban. fagyban, derékig érő sárban. Tarisznyájukban az elemózsiával, a palatáblával, a krétával. Egyetlen helyi­ségben üldögéltek az első­söktől a hatodik osztályoso­kig, a tanító korosztályon­ként foglalkozott velük, de a nagyobbak is bekapcsolódtak a kicsinyek okításába. A mai gyerekek érdeklődéssel fi­gyelhetik az ormótlan szá­mológépet a falon, a fekete füstös kályhát a sarokban, a tanító dobogóját, amelynek szélén térdepeltek a rendet- lenkedők. Hosszú madzagon lógott a tintásüveg, tollhe­gyek hevertek szanaszét az érdes, gyalulatlan padokon. És nem örültek egyöntetűen a kötelező iskolába járásnak, volt. akit vesszővel kísértek be a tanításra. Eötvös szobáiba is belép­hetünk. amelyek klasszicista stílusú bútoraikkal a ma­gyar vidéki nemesi otthonok hangulatát idézik. Ifjúkorá­nak emlékei, közéleti mű­ködésének dokumentumai tükrözik pályafutását. Vég­rendeletét versbe foglalta: ..Márványszobor helyébe. Ha fennmarad nevem. Eszémim gyözedelme legyen emlékje­lem". Élete végefelé egyre gyakrabban tért vissza Er­csibe. nagyszülei birtokára. Ügy rendelkezett, hogy ha­lála után itt helyezzék nyu­galomra. 58 éves korában te­mették el. sírja most a falu központjában levő parkban, a művelődési ház előtt all. Életművét fia. Loránd épí­tette tovább, nevét a buda­pesti Tudományegyetem vi­seli. Eötvös József tiszteletere helyezték el Ercsiben Ybl Miklós obeliszkjét. a táj, a Mezőföld egyik legszebb ki­látópontján, a Duna feletti domboldalon. Eötvös József szobra. ,Vilt Tibor alkotása pedig a faluban, sírja köze­lében látható. Az Eötvös csa­ládnak tulajdonítják ugyan­csak a Duna közelében épí­tett. 1763-ból származó temp­lomot, amely a magaslaton állva, alatta a falubeli há­zakkal, a folyóval. Ercsi lát­képének évszázados enteri­őrjét alkotja. Rrdösi Mária Az ercsi emlékmúzeum egyik terme A stralsundi tengerészeti múzeumban Az NDK 640 múzeumát évente 30 millió érdeklődő keresi fel. A látogatók szá­mából ítélve a legnépsze­rűbbek egyike a Tengerészet és Halászat Múzeuma Stral- sundban. A különleges lát­nivalókat kínáló hanza-váro- si intézmény tavaly például 750 000 látogatót fogadott. A múzeum joggal büszke hírére. Aki ide belép, a mélytengeri búvárokéhoz fogható élményben részesül. A tengerek és óceánok kü­lönös, színes élővilágát csak az üvegfalak választják el a nézelődőktől. Az akváriumok­ban megtévesztően termé­szethű környezetet alakítot­tak ki a szakemberek, s a valósághű körülmények kö­zött szemmel láthatólag jól érzik magukat a növények­nek és az állatoknak még az egészen ritka példányai is. A kiállítási teret állan­dóan bővítik. A közelmúlt­ban két egyenként 50 000 literes akváriumot állítottak fel, a trópusi vizek halai és tengeri emlősei részére. Az intézmény a több mint százéves kultúrtörténeti mú­zeummal együtt Stralsund egyik szép műemlékében, a Katalin-kolostorban talált otthonra. Eredetileg termé­szettudományi múzeum volt. s csak a hatvanas-hetvenes évek folyamán szakosították. Az intézményből idővel vi­lágszerte ismert múzeum llett, amely ma két szinten. 3600 négyzetméteren mutat­ja be a tengerek világát, ke­letkezésük történetét, kin­cseiket. A vonzerőt újabb és újabb kiállításokkal növelik. A legutóbb ,A távoli tengerek Világa” címmel rendeztek bemutatót. Ezen az NDK kutatóinak két vörös-tenge­ri útján zsákmányolt gyűj­teményét tekinthették meg a látogatók. Érdeklődés kí­séri a halászati kiállításokat is. amelyeken történelmi és ma használatos halászati eszközök, hajómodellek idé­zik a múltat és a jelent. Az idei különleges kiállí­tások közül érdekesnek ígér­kezik a „Tengeri szörnyek — legenda vagy valóság?" című bemutató, valamint a „Hét tenger zsákmánya — tengerészek gyűjtötték a múzeum számára” című program. „A tenger és múzeum” cí­mű kiállítást tavaly elvitték Dániába és a Szovjetunióba is. az idén ősszel pedig Bécsben mutatkoznak be ve­le a kitűnő stralsundi mu­zeológusok. Eötvös József portréja

Next

/
Oldalképek
Tartalom