Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-12 / 136. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 12., szerda AZ ISKOLAÉRETTSÉG KÉRDÉSEI A rugalmas iskolakezdés Egy ismerős házaspár úgy döntött, hogy fiukat, aki már augusztusban betölti hatodik életévét, csak jövőre íratják be az általános iskola első osztályába. Addig óvodás marad. A gyerek ugyanis a közelmúltban komoly betegségen esett át. fizikai állapota megromlott. Úgy gondolják, előnyösebb neki, ha felerősödve lát munkához az iskolapadban. Elhatározásuk —. ha nem is egyedi — nem mondható általánosnak. Sokkal inkább az a jellemző, hogy a szülök a hatéves kori iskolakezdést szorgalmazzák. Voltaképpen némileg érthető a papa, a mama „kiállása”, mivel a köztudat könnyen, s általában visszavonhatatlan előítéleteket állít a később érő, „kicsit má- sabb” gyerekekkel szemben. Pedig számtalan jel sürgeti az új látásmódot, a meglévő mérce átállítását, mert hiszen a később érc nem egyenlő az elvetnivaló- val, a rosszal. Példa erre Illyés Gyula, aki szinte minden nyilatkozatában bevallotta: későn érő gyerek volt. Mégis: nagysága, kiemelkedő személyisége — vitathatatlan. Ezekben a hetekben, hónapokban, gyakorta téma a családokban, szerte az országban: elkezdheti-e szeptemberben az általános iskolát agyerek? Megkezdődtek ugyanis az iskolaérettségi vizsgálatok. Az a gyakorlat, hogy tapasztalataik alapján a döntéshez az óvónők adnak javaslatot. Megfigyeléseik szerint a nyári születésűek közül kerül ki az általános iskola első osztályával nehezen birkózó, külön segítségre szoruló gyermekek többsége. Amennyiben az óvónő nem tud egyértelműen állást foglalni, a gyereket a nevelési tanácsadóban vizsgálják. De gondoljunk bele: csak egyszeri vizsgálat alapján születik meg a döntés. Ha ettől a ténytől el is tekintenek a szülők, figyelembe kell venni, hegy nem egységes szempontok alapján teszik mérlegre az iskolába készülő kisfiúkat, kislányokat. Így aztán a vitatott gyerekek, az úgynevezett „határesetek”, lehet, hogy az ország egyik részében az általános —, a másik részében viszont a kisegítő iskolába kerülnek. A tudományos kutatás a mai napig sem tudta kellően tisztázni, hogy milyen arányban oszlanak meg a szerzett és a magunkkal hozott tulajdonságok. Mindenesetre azt vallják az óvónők, a tanítók; egyre emelkedik az iskolaéretlen gyerekek száma. Ellentmondás jellemzi a korrekciós osztályokat. Egyfelől azt mondják: több kellene, másfelől nem tartják elegendőnek az egy évet arra, hogy a gyerekek felzárkózzanak, és a második tanévet az úgynevezett normál osztályban folytassák. Az iskolaérettség ügyében az is igaz, hogy testileg-szel- lemileg teljesen egészséges gyerekek is kerülhe nek kisegítő iskolába, pusztán azért, mer,t mondjuk nehezebben kezelhetők, rosszak. Ennek a taniulásbeli következményei pedig ismertek. Jóllehet ez az írás nem hatolhat a gyökerekig, nem vizsgálhatja minden oldalról a problémát, arra talán mégis elegendő, hogy felhívja a figyelmet: változtatásra kell gondolni az iskolaérettség dolgában. Elképzelések mór vannak. Az Országos Pedagógiai Intézet alsófokú nevelési osztályának az év végéig ki kell dolgoznia a rugalmas iskolakezdés tervét. Ennek az a célja, hogy minden gyerek —, káros következmények nélkül — érettségének megfelelő időpontban kezdhesse el az általános iskola első osztályát. Ha rendkívüli adottságokkal, fejlettséggel bír, úgy akár ötévesen is beülhessen az iskolapadba, ha pedig később érik be, hétévesen rajtolhasson. De mindenképpen a későbbi időpont a kedvezőbb. Ezzel egyidejűleg egységes szempontokat állítanának fel az iskolaérettség meghatározásához. Hogy mi mindent vegyenek figyelembe, tegyenek mérlegre, azt most állítja össze az intézet és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem pszichológiai tanszéke. Év végén több fővárosi óvodában ennek alapján döntik el: melyik gyerek iskolaérett, melyik nem. A szakemberek pillanatnyilag úgy vélik, hogy a rugalmas iskolakezdés csupán egyetlen lépés lenne, mert mellette a korrekciós osztályokra továbbra is szükség lesz. Aztán fontos kérdés az is: ki és miként fejlessze a gyereket iskolakezdésig? Legkézenfekvőbbnek és legjobb megoldásnak az óvoda látszik. Felvetődött: az ötéves kortól kötelezővé kellene tenni az óvodai elhelyezést. Ám, ha a gyerekek alakíthatóságát vesszük alapul, kedvezőbb erre a harmadik életév. Az érvényben lévő szabályok szerint azonban nem kötelező óvodába járni. De, most már lehetőséget kellene teremteni arra, hogy bármelyik gyerek óvodás lehessen, ha szülője akarja. Csakhogy, az ötlet megvalósításához az óvodai hálózatot szélesíteni kellene, mégpedig a jelenleginél kisebb létszámú csoportok kialakításával. Más megoldással is kísérleteznek. Például az óvodai nagycsoport és az általános iskola első és második osztálya közötti kapcsolatot próbálják erősíteni, olyképpen, hogy feloldják az iskola merevségét. A tanterv ugyanaz, de az óvónő és a tanítónő egyidőben jelen van, mindkét iskolatípusban, valamiféle állandóságot teremtve ezzel. Azt mondják: a kísérletek eredményesek, mert csökkent az óvodában visszamaradó és a korrekciós osztályba kényszerült gyerekek száma. Van aki úgy véli, hogy a két megoldás: a rugalmas iskolakezdés és az óvoda— iskola együttes alkalmazása lenne hatékony. Más felfogás szerint a korrekciós éveket két évre szükséges növelni, végleges és hivatalos állásfoglalás még sincs. Nyilván a döntés sem egyszerű, hiszen bármelyik mellett voksolnak az illetékesek, a hatás szerteágazó lesz. Hogy mást ne említsünk; az óvónők és tanítók magasabb szintű képzését is igényli. Mondhatni, ennek előfutára az úgynevezett diplomamegújító komplex képzés, amely ősszel indul az újabb ismeretek, elvek, gyakorlatok elsajátíttatása végett. Végül is egyetlen szempont vezérelheti a döntéshozókat: megközelítően egyenlő eséllyel indulhassanak a gyerekek az életbe! Olyan módszerre van szükség, amely lehetőleg kiküszöböli a hátrányokat. De bármekkora kiadással is jár az új út kiépítése, a forintok busásan megtérülnek az egészséges gyerekekben. És kell-e ennél több? H. T. VIT-dosszié 12 kép — 12 találkozó Már javában folynak a/ előkészületek a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozóra A fiatalok e színpompás seregszemléjének immár másodszor Moszkva ad otthont A július végén kezdődő találkozó előtt érdekes lehet dióhéjban, egy-egy kép segítségével áttekinteni az eddigi fesztiválok történetét. 1951 — Berlin — A hidegháború szele fújt Európában, dörögtek a fegyverek Koreában és Vietnamban. A nyugati kormányok durva beavatkozása ellenére 104 ország 26 ezer fiatalja énekelte: ,.Amerikaiak, menjetek haza!” A képen: magyar sportolók a VIT-tel párhuzamosan rendezett Universia- dén. (Fotó: Szabó Sándor) Este o „Csiriben” A selypi medence fiataljai körében igen népszerű az eternitgyár ifjúsági klubja, amelyet az üzem KlSZ-bizott- sága működtet. A hét végeken változatos, színes programokat biztosítanak nemcsak az itt dolgozó, hanem a helybéli és a környező települések fiataljai számára. Felvételünk egy szombat esti diszkón készült. Fiatalok Felsőtárkányban Tudósítónktól Hétköznap van, szemerkél az eső. A felsőtárkányi rendkívül hosszú főutca szinte teljesen kihalt. Késő délutáni csend. Néha felbukkan egy nénike sietve, vagy egy hazafelé tartó motoros. A foci- pályán azonban az egyre sűrűbb esőben néhány tizenéves srác fáradhatatlanul rúgja a bőrt. — Meg sem kottyan ez a néhány csepp — mondja a kapus, Rozsnaki Simon, aki az egri Finomszerelvénygyár- ban dolgozik. — Szinte minden nap kijárunk ide rúgni a lasztit. Ha pedig elfáradunk. leülünk egy kicsit beszélgetni a közeli játszótéren. Egerbe gyakran járunk meccsre, de kedveljük a Pla- tán-beli diszkót is... El kell válnunk a labdarúgóktól, menekülni kezdünk az eső elől, ők fociznak tovább. A Sziklaforrás csárdába nézünk be. Vendég híján a zenészek káriyázgatnak. Mi sem ülünk be, mert az eső hirtelen elállt, folytatjuk sétánkat. Fiatal pár közeledik a fák között. Zsíros János és Radvánszky Ágnes nyíregyháziak, most itt üdülnek. — A csárdában csak hét végén van forgalom — mesélik tapasztalatukat — ilyenkor nekünk sincs kedvünk bemenni, hisz ha csak turisták nem járnak erre, kong az ürességtől. Mi egyébként így is jól érezzük magunkat, hiszen pont ilyen nyugalmas helyre vágytunk. Közben a nap is kisüt. Kijönnek az emberek is a ház elé egy jót beszélgetni, vagy csak nézelődni: kik ülnek vajon az országúton elgördülő autókban. Kocsis Zoltán, az egri szakmunkásképző diákja is két lánnyal diskurált. amikor megzavartuk őket. — Kevés a szórakozási lehetőség — kezdi összefoglalva a gumicsizmás fiú. — Ha valakinek kedve van, rendez diszkót, de ez ritka alkalom. Néha megpróbálunk a KISZ- táborba bejutni, de ezt ott nem veszik jónéven. . . Barta Erika közbevág: — Azért tudunk mi szórakozni! Nem messze a falutól egy tisztáson létrehoztuk a Bohém-tanyát. .. Kíváncsian nézek rá. — Fából építettünk egy kis házikót is — lendül bele. hétvégeken, ha jó az idő mindig kijárunk. Nyársalunk, főzünk, énekelünk — jól érezzük magunkat.. . — Mi van, ha rossz az idő? — kérdezem. — Volt a művelődési házban egy játékklub — veszi vissza a szót a fiú — ott is jól el tudtuk tölteni az időnket de sajnos nemrégiben megszűnt, viszont több szakkör is működik. — Moziba is járunk — szólal meg a nyolcadikos Dusza Melinda — Egerből alig néhány napos késéssel jönnek az új filmek, hetente háromszor van vetítés. A beszédes Erika-, aki egyébként kárpitostanuló, még hozzáfűzi: — Ritkán eljárunk máshová szórakozni, például a bélapátfalvi videó-diszkóba is. Csak hát kevés a pénzünk. .. Már alkonyodik, a házak ablakán kiszűrődik a televízió fénye, az utca lassan elnéptelenedik. miközben az autóbusz Eger felé indul. Kovács Attila A XIII. pártkongresszus egyik kedves, megható pillanata volt, amikor az úttörők levélben köszöntötték az őket is képviselő küldötteket- Ilyen levelet írtak az egri 3-as Számú Általános Iskola úttörői is, és ezt megköszönni látogatott hozzájuk Balogh János, a Tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet villanyszerelője. A találkozón Balogh János számolt be kongresszusi élményeiről (Fotó: Kőhidi Imre) Élménybeszámoló A kisdobosok virággal, majd kis műsorral köszöntötték a pártkongresszus küldöttét
