Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

Vízvédelmi munkák Visontán Az elmúlt napokban közel 170 milliméter csapadék hullott Visontán: ilyen nagymértékű, intrnzn esőzés a Mátra déli lábánál ritkaságba megy. A Thorez Külfejtése* Bányaüzem területén lévő pa­takok vize megduzzadt és veszélyeztette a termelést. Közel kétszáz kommunista bányász és szoeia lista brigádtag vállalta, hogy szabad, illetve pihenőnapokon részt vesz a bánya vízvédelmi munká­lataiban. így biztosítva a zavartalan széntermelést. Nagyteljesítményű szivattyúkat telepítettek. — amelyek percenként húszezer liter vizet emeltek ki. — homokzsákokkal erősítették meg a veszélyez letett területeket! Mint Dakó György főmérnök, a vízvédelmi munkálatok irányítója elmondotta, felkészültek a természet következő csapásaira is. Egyelőre — mint képeink bizonyítják — az ember az erősebb. (Szabó Sándor képriportja) A minap történt az egyik értekezleten, hogy egy középikorú. csinos, talpraesett asz- szony magával ragadó hozzászólást mon­dott el. s amikor utána a szünetben a folyosón gratuláltak neki. akkor derült ki: bizony, már nem középkorú. Jócskán nyug­díjas éveit tapossa, szép unokái vannak. A kedves bókokat mosolyogva hárította el: — Hja, a feladat megfiatalítja az em­bert. Sok szó esett a megyei, a városi, nagy­községi pártértekezleteken a körzeti, lakó- területi pártszervezetekről; történetünk szereplője is erről beszélt. Elhangzottak beszámolók egy-egy ilyen pártszervezet vonzó, eleven, mozgalmas életéről, az ott­honosság érzetét megteremtő jó légköré­ről; környezetükben pedig a meggyőződés és meggyőzés kisugárzó politikai hatásá­ról. De elhangzottak önkritikus vagy pana­szos helyzetrajzok is: akadozik a szerveze­ti élet. nem tudnak ésszerű foglalatosságot keresni maguknak, nem találják helyüket, szerepüket, a munkahelyekről nyugdíjba vonulók közül vannak, akik nem jelentkez­nek át ide. inkább kilépnek vagy kima­radnak a pártból. Nem egy taggyűlés és pártértekezlet felszólalói címezték a ké­rést vagy javaslatot a párt legfelső, rö­videsen összeülő fórumához: vizsgálja fe­lül az átjelentkezést kötelezően előíró ko­rábbi határozatot. Sok idős párttag szeret­ne ott maradni régi munkahelyének párt- szervezetében. a megszokott kollektívában. Anélkül, hogy minősítenénk ezeket az emberileg egyébként érthető óhajokat, egy gondolatot hadd vessünk fel. Egyoldalúság csak erről az oldalról megközelíteni a kör­zeti-lakóterületi pártszervezetek ügyét. Mert van egy másik oldal is: az ország, a társadalom politikai szükségleteinek olda­la. Egyoldalúság volna csak abban látni e szervezetek rendeltetését, hogy „legyen hol szervezeti életet élniük” az idősebb kom­munistáknak. legyen hol összejönniük, tá­jékozódniuk. véleményt nyilvánítaniuk, legyen hol „elpolitizálgatniuk". Először is: ez elnagyolt általánosítás, hi­tzen. a körzeti pártszervezetekben éppen­séggel vannak még fiatalok is, dolgozók, munkaképes korúak. Olyanok például, akik­nek munkahelyén — a kis létszám miatt — nem működik önálló pártszervezel. Párttag kisiparosok, s más önálló foglalko­zást űzök. Átmenetileg munkaviszonyban nem álló háziasszonyok. Olyan kommunis­ták. akiknek épp az üzemi pártszervezetük adta pártmegbízatásul, hogy a .lakóhelyen végezzenek pártmunkát, fis így tovább. Te­hát nemcsak 55—60 éven felüliekről van szó. bár többségükben természetesen igen. Ám nem is ez a körülmény készteti első­sorban meggondolásra az embert. Gondoljuk csak végig: az ember élete — nagy általánosságban — két színtéren zaj­lik. Az egyik a munkahely, ahol dolgozik. A másik: a lakóhely, ahol él, az utca, lakó­telep, városrész, a községnek az a fertálya, ahol lakik; ez a munkahelyhez képest mindemképpen lazább szervezeti forma. Merev válaszfal persze nincs a munkahe­lyi és a lakóhelyi létforma között; az azonban nyilvánvaló, hogy a politikai köz­életnek — ha valóban a köz élete — át kell fognia mindkét színteret. A pártnak, a párt szervezeteinek jelen kell lenniük és hatniuk kell mindkettőn; ez egyenesen következik a párt történelmileg elismert és alkotmányosan rögzített társadalmi veze­tő szerepéből, épp azért, mert ez a vezető­szerep, mint módszeren, elsősorban a meg­győzésen alapul. A munkahelyi pártszer­vezetek, az üzemi-intézményi kommunista kollektívák politikai munkája, eszmei be­folyása az esetek többségében jól érzékel­hető és lemérhető az üzem, intézmény ered­ményein. Ilyen politikai hatást, befolyást gyakorolni a lazább lakóhelyi körzetre minden bizonnyal nehezebb mint a szer­vezett munkahelyi kollektívára. De az, hogy nagyon is szükség van rá életünknek ezen a szinterén is. hogv itt sem nélkülöz­heti a társadalom, a politikai stabilitás, a kiegyensúlyozottság, az nyilvánvaló. A szo­cialista társadalomépítés jelenlegi idősza­ka, s azok a nehéz, bonyolult feltételek, amelyek között ez az épitőmunka folyik. nem könnyű próbatétel, új feladatok ele állítják a lakóterületen is a párttagot. Ilyen új feladat az országgyűlési és ta­nácsválasztások lebonyolításának politi­kai segítése. Ebben természetesen eddig is, máskor is jeleskedtek a lakóterületi pártszervezetek. Most azonban nagyobb, minőségileg kissé más. valóban újszerű gondolkodásmódot kivánó politikai munká­ról van szó. Köztudomású, hogy új válasz­tójogi törvényünk értelmében ezúttal első ízben tesz kötelező két (vagy több) jelöltet állítani. Egy kicsit maga a törvény is vizs­gázik a gyakorlatban, és a tét nem kicsi: tovább tudunk-e lépni a szocialista de­mokrácia fejlesztésének útján? Most tehát kevés csupán azt szorgalmazni, hogy meg­ismerve a Hazafias Népfront programját és jelöltjét, lehetőleg mindenki vegyen részt a szavazáson. Most ahhoz kell hozzásegí­tenünk állampolgártársainkat. hogv való­ban — választani tudjanak. Köztudott, hogy a kettős jelölés nem je­lent alapvetően különböző politikai célok közötti választási lehetőséget; szocializmus- ellenes programmal senki sem indulhat. Nem az lesz tehát a teendő, hogy egyik jelölt mel­lett és a másik elten agitálunk. ^kortesked­jünk”, illetve megfordítva. A jellemző még­is inkább valószínűleg az lesz. hogy a nép­front átfogó programján belül az egyik je­lölt ilyen, a másik amolyan konkrét helyi, fejlesztési célok képviseletét itáliaija. A vá­lasztások politikai munkásainak dolga pe­dig csakis az lehet, hogy mindkét jelölt el­képzeléseivel. azok előnyeit és hátrá­nyait egyaránt megvilágítva, minél ponto­sabban. minél világosabban megismertes­sék a választókat, hogy azok így jól infor­máltam saját érdekük szerint valóban vá­lasztani tudjanak. Minden bizonnyal kissé szokatlan az új választási rend az állampolgárok egy ré­szének is. Például az egymással való ver­sengés a választóktól való szorosabb füg­gés. a vállalt célok eredményre vezető kép­viselete. és az ezzel való fokozottabb el­számolási kötelezettség. Segíteni átlendülni e szokatlanságon — nemes, ám nem meg­szokottan régi. hanem merőben új agitá* ciós, „népnevelői”, politikai feladat. Nem győzzük hangsúlyozni: újszerű, modern, a mai kornak megfelelő gondolkodásmódot követel. Mint ahogy azt követelnek nem­csak a választások, hanem az elkövetke­zendő évek más. várható közéleti újdon­ságai is. Az utóbbi években, évtizedekben sok jó módszere alakult ki a lakóterületi párt- munkának. A pártszervezetnél szélesebb ér­telemben vett politikai körzetek jöttek lét­re: ezekben együttműködtek a pártszerve­zetek a helyi tömegszervezetekkel és moz­galmakkal. az országgyűlési képviselővel, a tanácstagokkal. Vannak példaként is ajánl­ható jó kezdeményezések arra is, hogy a lakóterületi pártmunkában együtt dolgoz­nak a körzeti pártszervezetek valamint egyegy ottani üzem. intézmény munka­helyi pártszervezetének tagjai. A lakóte­rületi pártmunkával szemben olyannyira megnövekedtek a követelmények, hogy — különösen a választásokra készülve — nem is nélkülözhetik a lakóterületi pártszerve­zetek az intézmények szervezett segítsé­gét, az aktívan dolgozó kommunisták len­dületét. energiáját. , , Koncz István

Next

/
Oldalképek
Tartalom