Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 1., szombat azt inni nem lehet, de mai- nem soká lesz így. jön a vízvezeték! Drága dolog, de megéri. Családonként húszezret kell befizetni. Akinek nincs, hitelt vesz föl. Hitel a kocsmában nincs, forgalom annál inkább. '„Kedves vendégünk. Van asztalunk, székünk. Italát azon fogyassza. Ne a pultot támassza!" — figyelmeztet egy perga' menttekercs díszes felirata, mégsem ülünk le. A pult mögött az üzlet szerződéses vezetője: Major Ferenc. Hinnénk. ő a világ legszerencsésebb kocsmárosa, mert olyan helyen dolgozik, ahol az embereknek egészségi okok miatt is tiltják a víz - ivást. Repedezett ujjait mutatja: — Ezek a sebek mind a sósavtól vannak. A feleségemnek két körmét is elvitte már. Mit csináljunk ... Azzal kell mosogatni, mert az itteni viztól megsárgulnak a poharak. — Az üzlet hogy megy? — Jól. Többet keresek, mintha könyvkereskedést nyitottam volna! Mióta maszek vagyok, a fiam hozza autóval az árut. Van mindenem. nem úgy mint régen. Távol esünk a főutak- tól, nem szívesen jöttek hozzánk az áruszállítók. Wilkinson pengét, vagy perui paradicsomos szardíniát nem v.isznek emlékbe? Egerben hiánycikk mind a kettő! Az Agria Bútorgyár kolonial garnitúrái messze- földön keresettek. A Gárdonyi Mgtsz váraszói fűrészüzemében készülnek e bútorok díszes lábai, rúdjai. gombjai Nem is a fü rész. hanem a faeszlerga a legföbbb szerszám. Igényes munka folvik itt. A gépek mellett nagyrészt asszonyok dolgoznak — Az üzem a 80-as évek közepén jött létre. — mondja Kovács Zoltán. a ..cég" vezetője. — Mintegy húsz partnervállalattal állunk kapcsolatban. Legfőbb megrendelőnk a bútoripar, de szerszámnyeleket. játékalkatrészeket is készítünk. Automata gépeinket a művezetők és a lakatosok pontosan beállítják, a terméket a betanított munkások készítik, ötven-hatvan emberrel két műszakban dolgozunk. Negyedévenként mindenki más helyre kerül. Ezzel az egész folyamatot sikerül átlátniuk és a helyettesítésekkel sincs így gondunk. Pál Vilmosáé kezébe fö- zőkanál illene, de a baltát is ügyesen kezeli. — Le kell faragni minden rúd végét, hogy beférjen az eszterga nyílásába — mondja. — A baltán csodálkozik? Megszoktam én azt már régen. Hat éve dolgozom itt. de azelőtt is volt már a kezemben ilyen jószág. öz- vegvasszonv vagyok, otthon sem vágja fel más helyettem a tüzelőt. — Hogyan tanult bele a mesterségébe? — Ügy. mint mások. Nem értettem én az esztergához egy kukkot sem. de ellestem a többiektől. Asszonyok csődülnek kö- rénk. — Látták már kezük munkájút lefényezve, kicicomáz- va. díszes bútorokon? — Tévében igen. Meg egyszer az áruházban. Elvihetnének már minket egv ilyen kiállításra a főnökeink! Megérdemelnénk — Keksz, cseresznye és LEGO Dolgozik a faeszterga (Foto: Szabó Sándor) Ivátly László: ..Nem azt kérdezik, hogy mit kapunk, hanem azt: mit segítsünk" Irány a lajtoskocsi ! Rossz víz — jó kőbányai... Uutkav Dénesne: „Nem igaz. hogy itt minden vackot „bevesznek" mondja Szekeres Oszkámé. betanított munkás. Az utcán egy tizenéves srác cédulaköteggel. Tolja a kerékpárját, majd nyeregbe pattan, és lelkesen a levélszekrénybe dugdossa a cetliket. — Kovács Attila vagyok. 7. b's — mondja, amikor utolérjük. — Az MHSZ-cso- port közgyűlésére a meghívókat kézbesítem. Magam is tag vagyok. Pálfi Rajmund a ..főnökünk". Cél- balövünk. futunk, gyakorlatozunk. mint a katonák. Jó ezt csinálni ! — Ha felnősz, hivatásos katona leszel? — Dehogy. Focista. — Váraszó csapatában? — Nem Valami komolyabban. az NB I'ben. — És utána? — Visszajövök a faluba. Itt fogok lakni. — Mert itt nőttél fel? — Persze. Meg azért is. mert ez a legszebb a világon. Kovács Attila egykori iskolája alig nagyobb eg.v lakóháznál. Miért csak egykori? Mert ő már Pétervá- sárán tanul. Még a nála fiatalabbak is minden reggel 7.10-kor buszra szállnak és irány a központi suli. Váraszón csupán az 1—2. és a 3. osztályosok 19 fős ..csapata’’ koptatja egyetlen tanterem padjait. A tanítás véget ért. a bejárat zárva. A falu egyetlen tanítónője Dutkay Dé- nesné szolgálati lakásában fogad. A polcok könyvektől roskadoznak, a falakon olajfestmények rengetege Nem is akármilyen kollekció! — Bajáról kerültem ide. Eleinte nehéz volt. Két apró fiammal orvos és kocsi nélkül! Mint messziről jöttét csak hosszú idő elteltével fogadtak be. de akkor végleg. Azt hiszem, innen megyek nyugdíjba. pedig magam sem tudom megmagyarázni. mi köt ide. Leginkább az. hogy érzem: szeretnek A tanító itt még va lakt! Nyolcvanéves bácsiké k hangos kézi tcsókolom mai köszönnek, s ez jó. Városon átnéznének rajtam. A férjem szintén itt volt pedagógus. most a péterkei pártbizottságon dolgozik. — Nem sajnálja, hogy két évvel ezelőtt még a negyedik osztályt is „elvet lék" az iskolától? — Nem. Az orosz nyék miatt jó. hogy így van. Azt csak beszélve lehet megtanulni. az összevont osztályokban pedig az óra nagy- részében hallgatni kell. Egyszerre csak egv csoport kap szót. Nálunk önálló munkára kell az oktatást építeni. Csak azt sajnálom, hog\ éppen akkor vitték el a negyedikeseket. amikor saját erőből sikerült bevezetnünk a magnós tanítást. — Azelőtt is összevont osztályokkal dolgoztak? — Együtt volt az első és harmadik, illetve a második és negyedik. Most már csak egyedül vagyok a három csoporttal. Felszabadult egy tanterem. Gondoltam, jó lesz testnevelés órákra, de csak akkor tudnánk tisztességesen befűteni, ha állandóan tüzelnénk a kályháikban. Arra pedig nincs mód. — Mivel töltik el a vára szóiak a szabad idejüket? — Mindenki belemerül valamibe. Könyvbe, háztáji ba vagy alkoholba. Ez egyé nenként változó. — Milyenek a szórakozási lehetőségek? — Van mozi. könyvtár, ifjúsági klub. népdalkor és citerazenekar. A művelődési házban évente két-három alkalommal szerveznek műsorokat. amelyeken rendszeresen feldühödök. Művészeink olyan útszéli haknikkal „szórakoztatják” a népet, hogy az ember gyomra felfordul. Nem igaz, hogy csak ez kell falura, nem igaz, hogy itt minden vackot „bevesznek"! Mintha az arcukra lenne írva: sietünk haza. Tisztelet a kivételnek. Az időnk lejárt, indulnunk kell. Szemből a bekötő úton még hazafelé baktat néhány diák. Gyalog jönnek Pétervásáráról. mert nem kaptak stoppot. Az autóbuszon ugyanis ma egy idegen sofőr ült. Elfelejtettek szólni neki, hogy az iskolánál vegye fel a váraszói gyerekeket. ők így is rátaláltak o hazafelé vezető útra — pedig az még a térképen sincs feltüntetve. Szabó Péter Egy görbe vonalkát lefe- lejtettek Magyarország autós zsebtérképéről. Ez egy utat jelölt volna. Keskeny asztaltsávot. amelyen kél autó csak akkor fér el egymás mellet, ha jobb oldali kerekeik a padkát faragják. A vonalka Pétervására északi határának egy pontjáról indulhatott volna felfelé, hogy kis karikába torkollva lakott településről árulkodjon. amelynek neve: Váraszó. A falu 1973 óta közigazgatásilag nem önálló — mondja Ivády László, Váraszó mai ..gazdája”, a pé* tervásári községi tanács elnöke — Annak idején „kongtak a vészharangok” a körzetesítés miatt, de bebizonyosodott, hogy jól jártak az átszervezéssel. A 55 000 Ft-os fejlesztési alapból nemigen telt volna nyolc- százezret érő hídra, amire bizony nagy szükség volt. Négy éve adtuk át. Legnagyobb gond az ivóvízzel van. de hamarosan kiépül a korszerű vízvezeték. Az alapvető ellátás biztosított, a vegyesboltban mindén szükséges kapható, bár hiánycikk mindig akad. de ez nemcsak váraszói gond. A közlekedés napi három autóbuszjáraton bonyolódik. Jelentős az ingázók száma. Főleg a borsodnádasdi lemezgyárba. a siroki fémmüvekbe és Pétervásárára járnak dolgozni az emberek. A téesz fafeldolgozó üzeme sokaknak biztosít helyben munkaalkalmat. Az elvándorlás megszűnt. A falu lakossága ma is annyi, mint két évszázaddal ezelőtt. A háztájiban főleg zöldségtermesztés folyik. Ezzel sokan évi 50—60 000 Fkot is megkeresnek. Viszonylag jómódú község. Segítőkész emberek lakják. Nem azt kérdezik „mit kapunk", hanem azt: „mit segítsünk"■ A falu büszkesége, az óvoda, csaknem teljes egészében a társadalmi munkának köszönheti létéi. 1901 szeptemberében vették ál az apróságok. A tanácsháza egykori épülete ez. Jócskán megváltozott. Udvarán falovacskák ácsorognak. köröttük pasztell színekre festett, kiérdemesült gumiabroncsok : egy ragyogó játszótér vidám díszletei. A kerítéseken mesefigurák, virágszirmok díszelegnek. Benn Tölgyesi Attiláné. Schwarcz Mariann óvónők szeretete és a játékbabák vigyázó tekintete ügyel arra. hogy az a harminckét ifjú emberke. akiknek e birodalom a második otthona, jól érezze magát. Ritmusra darálnak az apró fogak. ízlik a mai tízórai: mirelit cseresznye és keksz. — Megesszük, aztán legózni fogunk — mondja egy szőke kisfiú, akiről később kiderül, hogy a szomszéd faluból. Erdökövesdről jár ide. A falut dombok ölelik körül. Tiszta a levegő. A nagv csendet egy teherautó zúgása és éktelen tülkölése töri meg. A dudaszóra kinyílnak a kapuk, kiürülnek a házak, még az iskolában is megszakad a tanítás. Az IFA platóját vödrökkel, kannákkal felszerelt tömeg veszi körül. Az autó Egerből jött. tiszta vizet hozott. — így van ez nálunk minden hétfőn, szerdán és pénteken: várjuk a lajtoskocsit —. mondja egy fejkendős asszony csodálkozó tekintetünket látva. — Ami az itteni kutakból folyik. Váraszó lemaradt a térképről
