Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1985. május 2., csütörtök A hetve esztendős Quinn Egybeesés és emlékezés Anthony Quinn Hetvenéves Zorba. Zampano. Quasimodo és sok más emlékezetes film főszerepének alakítója, a világsztár színész. Anthony Quinn. Anthony Rudolph Quinn 1915. április 21-én látta meg a napvilágot a mexikói Chi- huahuában. Anyja indián származású mexikói, apja ir volt. aki hamarosan Pancho Villa forradalmárai között harcolt. Az anya a kisfiúval az USA-ba menekült, s miután a parasztvezárt meggyilkolták. az apa is követte őket. Először kellékes volt Hollywoodban majd operatőrként dolgozott. A kisfiú mindössze kilencéves volt, amikor elveszítette az édesapját. Anthony építész szeretett volna lenni, de anyagi helyzete nem engedte meg. hogy tanuljon. Volt gyümöcsszu- retelő munkás, taxisofőr, profi bokszoló, táncos és parodista. Végül a színpadnál kötött ki, kis szerepeket játszott. 1936-ban John Barrymore vitte vissza a jó külsejű fiatalembert a filmvárosba. Tanult, és ott is kis szerepeket kapott. A megvetett kisebbség tagjaként gyakran érezte, hogy — ahogy könyvében később megírta —: „slampos, piszkos, hamis, csaló, marihuánát szívó mexikóiéként kezelik. 1938-ban feleségül vette a befolyásos producer, Cecil B. de Mille mostohalányát. Karrierje ennek ellenére nehezen bontakozott ki. 1947-ben, a Broadway-n A vágy villamosa egyik szerepében aratta első® igazi sikerét, öt évvel később Oscar-díjjal tüntették ki. mint a legjobb mellékszereplőt. Elia Kazan Vira Zapatájában. Ez volt az első sikert hozó „Z” az életében. A ma világsztár Anthony Quinn azóta mintegy másfélszáz szerepet tud maga mögött. Volt szerelmes hős, kalandor, gyilkos, kalóz, mutatványos, komikus, vadnyugati hős és szabadságharcos. És a másfélszáz szerep között volt két felejthetetlen alakítása, a másik két „Z”-betűs. Fellini Országútjának Zampanó- ja, és Zorba, a görög. Milyen ellentétes két figura. A hallgatag. elvadult Zampano és a csupasziv. temperamentumos, kedves Zorba. Erről mondta: „Ilyen szerepet, amelyben ki lehet játszani a legbensőbb énünket, legfeljebb egyszer kap életében a színész. Zorba egy darab volt belőlem, egy férfi, aki ismeri az életet, mégis gyermek maradt." Quinn nős. nyolc gyermek apja. hobbija a festés és a sakk. Szeret írni, 1973-ban publikálta Harc az angyallal című életrajzkötetét. Elnevezték az ezerarcú embernek. Egy volt közülük Quasimodo, A Notre Dame-i toronyőrben. És a Van Gogh- film Gauguinje — ezért az alakításáért kapta a második Oscar-díjat. Tucatszám forgatta az át- lagfilmeket. de népszerűsége nem csökkent. Rendezőkkel. filmcsillagokkal ritkán volt afférja. Inkább a magánélete szolgáltatott nagybetűs címeket a pletykalapoknak. Húszévi házasság után elvált Katherine de Mille-től (akitől öt gyermeke született), ás feleségül vette az olasz Jolanda Addolarit — röviddel harmadik fiuk születése előtt. Ennyit az emlékezésből. És az egybeesés? Anthony Quinn ez év április 21-én volt 70 éves. Négy nappal később mutatták be a magyar mozik az 1981-ben készült Tál nagy rizikó című filmet, amelynek ő az egyik főszereplője. Végezetül idézzük egyik nyilatkozatát: „Nem lehet úgy élni, hogy ártunk másoknak. Emlékszem a nehéz évekre, a szegénységre, az ürességre, a sikerekre és a vereségekre. Ma, 69 évesen már tudom, hogy az ember ne kövessen csalóka vágyakat. Szerettem volna úszómedencét, szép házakat, gyors autókat... Miattuk legtöbbször eladtam maga • mat. Ma már tudom, hogy mindezek nélkül is meg lehet lenni. Minél öregebb leszek, annál inkább foglyul ejt az egyszerűség.” (erdős) PUTNOKON KEZDŐDÖTT Első lett A tény röviden: első helyen végzett a Gödöllőn megrendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián, ahol 170 pályamunka fölött döntöttek. A marxizmus—leninizmus témakörben Kiss Gyula dolgozata pontokkal előzte meg a többiekét. Opponensei voltak dr. Bihari Mihály, az ELTE jogi karának kandidátusa ás dr. Szretykó György. a gödöllői egyetem tanársegédje. Kiss Gyula a gyöngyösi főiskola harmadik éves hallgatója. Ha a kezdeteikig akarunk visszamenni, akkor éveket kell felidéznünk a múltból. Putnok, mezőgazdasági szakközépiskola. Itt .fertőződött meg” a fiatal diák, méghozzá úgy, hogy a világnézeti tárgyat tanító tanára sokat beszélgetett vele. Már itt eljutott a pártba. Ez volt 1980-ban. Figyelemre méltó körülmény. Aztán Felsőzsolca következett, az ottani Lenin Tsz. A főmérnök időnként felidézte az 1956-os ellenforradalmi eseményeket, amelyeknek leküzdéséért ő is tett egyet, mást. Nagyon kíváncsi lett a részletekre a politika iránt egyre fogékonyabb fiatalember és be-bement a miskolci könyvtárba búvárkodni. A tsz ösztöndíjjal a gyöngyösi főiskolára „küldte”. A korábbi események sora itt folytatódott. Megint egy újabb tanár: dr. Horváth Mihály adjunktus érlelte tovább egyre erősödő érdeklődését. Két évvel ezelőtt a gyöngyöspatai tsz elnökével, dr. Németh Andrással beszélték meg. hogy lehetőséget kap a búvárkodásra a közös gazdaságban a szövetkezeti demokrácia tárgykörében. Igv született meg később a dolgozat, amely nagy sikert hozott az ifjú „kutatónak”. Engem érdekel az is. hogy a bajuszos fiatalember milyen akkor, amikor nem a politika köti le a figyelmét. — Egy kis faluban. Kon- dón laknak a szüleim — válaszolja a kérdésemre. — Valamikor bányavidék volt. az apám még most is lent dolgozik a föld mélyén. Már leszázalékolták, de nem tud elszakadni a bányától. Hogy kerültem én a mezőgazdaságba? Otthon kertes házunk van. és én mentem az apámmal a szőlőtőkékhez, a fákhoz, az ágyásokhoz. ígv kezdődött. Tehát nem kényszer szülte az elhatározását, hanem a vonzódás. — Most sem csak a marxizmus köti le az időmet, a többi tantárgy is érdekel. Az átlagom négyes fölötti. KiISZ-titkár is. — Az ifjúsági mozgalomban a legnagyobb gondot a megfelelő program kialakítása adja. Nem mindig azt kínáljuk, ami a fiatalok zömét érdekli, hanem azt. amire lehetőségünk van. — Mennyire nehéz a főiskolások között politizálni’.' — A többségükkel jól mennek a dolgok. Van egy hangadó kisebbség is, akik nem nagyon lelkesednek. Azt nem hiszem, hogy engem „kinéznének" maguk közül azért, mert ériekei a politika. De azt sem hiszem, hogy mindenki szeretne. Ide kívánkozik a „bölcsesség”: ilyen az élet. Persze, hogy ilyen. Nem mindig búvárkodik. Szeret táncolni is. Az Avar bárjába időnként felruccannak. Nincs máshová menniük, mondja. Színházba a főiskola szervezésével járnak a fővárosba. Udvarlás? A barátnője Miskolcon él. Hangsúlyozza: nem menyasszony-jelölt, barátnő. Itt... ? Gyöngyösön ... ? Semmi komoly, csak a tánc. A főiskola elvégzése után már a nyáron visszamegy Felsőzsolcára. Ott találkozik újból a főmérnökkel, aki... — Azt gondolom — mondja dr. Horváth Mihály —, hogy Kiss Gyula nem hagyja abba a tudományos érdeklődésből fakadó munkát. Feltételezem, hogy publikálni fog. Azt is természetesnek tartanám, ha politikai pályára menne. Két évet „húztak le' együtt a pályázatra való felkészüléssel. Jó segítőtársuk akadt a tsz párttitkárában. Kovács Jánosban és a személyzetisben, Nagy Miklósban. A már elkészült dolgozatot is átnézték, és még ekkor is akadt jó tanács a tarsolyukban. — Nem volt könnyű munka — foglalja össze a felkészülés időszakát az országos első, Kiss Gyula. — Az emberekkel folytatott beszélgetés is eléggé változatos képet eredményezett. A tsz- nek is adott azonban hasznosítható ötletet a dolgozat. Ügy tudom, ennek nyomán fokozták például az emberek tájékoztatását általánosságban is és az ismeretek részleteiben is. Lám, mennyi „haszonnal járt” a tanulmány. Ha valaki azt gondolná, hogy egy főiskolai hallgató, aki szívesen mélyed el a marxizmus—leninizmus tanulmányozásában, valamiféle „furcsa” lény, sürgősen változtassa meg a véleményét, mert Kiss Gyula pontosan olyan, mint a többi társa. Azaz, bocsánat: mégsem. Abban valóban különbözik a többitől, hogy ő országos első lett a dolgozatával. Bárki követheti a példáját. Tessék. G. Molnár Ferenc NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT ... II tavaszi mezőgazdasági munkák rajtja Heves megyében A megye felszabadulása után egyik legsürgősebb és legnehezebb teendő a tavaszi mezőgazdasági munkák megszervezése volt. Az MKP egri szervezete már 1945. február 19-én „Emlékiratot” küldött az alispánnak és a megyei nemzeti bizottságnak, amelyben felhívta a figyelmet a mezőgazdasági munka és a termelés megindítására. Javasolta, hogy a termelési bizottságok azonnal kezdjék el működésüket és a gazdasági felügyelettel együttműködve „a megye 108 községében mérjék fel, hogy mennyi igaerő, traktor cséplőgép, eke és borona áll a mezőgazdasági munkák rendelkezésére és a tavaszi vetőmagok hiányainak pótlására milyen lehetőségek vannak ...” Az alispán az MKP-nek küldött válaszában közölte, hogy a megye községeibe tett kiszállásai alkalmával meggyőződött arról, hogy a lakosság mindent elkövet, hogy a termelés folytonosságát a legprimitívebb eszközökkel is biztosítsa. A szántási és a vetési munkák elvégzését az iga- és a gépierő hiánya akadályozta. Az alispáni jelentés szerint — amelynek eredeti példánya a Heves Megyei Levéltárban található — az igavonásra alkalmas ló- és szarvasmarha-állomány a háború alatt felére csökkent, a paraszti gazdaságok, különösen a földhöz juttatottak 75 százaléka nem rendelkezett igaerővel, a megye területén összeírtak 356 darab traktort, amelynek többsége üzemképtelen volt. Ilyen körülmények között adta ki rendeletét 1945. március 24- én, a megyei főispán, amelyben utasította a járások főszolgabíróit, a polgármestereket és a községek termelési bizottságait, hogy „haladéktalanul tegyenek meg mindent saját hatáskörükben, hogy a mezőgazdasági tavaszi munkálatok megindítását semmi sem akadályozza, és állíttassanak le minden más munleát erre az időre, hogy az összes igák és munkáskéz az elkövetkezendő pár hétre kizárólag erre a célra szolgáljon ... ” Sajnos, a saját erőknek az összpontosítása nem volt elegendő, hogy az életfontosságú mezőgazdasági munkák beindulhassanak- A háború következtében őszről tavaszra maradt talajmunkák és az igaerő vesztesége miatt a néhány hétre felgyülemlett tavaszi munkát jó minőségben és maradéktalanul akkor sem lehetett volna elvégezni, ha a megye egész traktorparkja üzemképes állapotban maradt volna. Segítségre volt szükség. amelyért a megyei szervek a szovjet katonai parancsnoksághoz fordultak. 1945. március 30-án írta alá dr. Bartha István alispán és Túr gárdaőrnagy, Heves megye és Eger város katonai parancsnoka azt a megái lapodást, amely két nyelven rögzítette a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz nyújtott szovjet támogatás feltételeit. A parancsnokság csupán a következő feltételeket szabta meg: „a használati idő alatt a kölcsönvevö gazdák kötelesek a lovakat oly táplálkozásban részesíteni, hogy azok közepes, jó erőben adassanak vissza■ Az alispán minden ötödik napon tartozik a katonai parancsnoknak jelentést tenni..." A Gyöngyösi Néplap 1945. április 22-i száma már arról tudósított, „hogy a járás derék dolgozó népe megnyerte a május elsejei versenyt.... mert a járás területén egyetlen hold bevetetlen terület sem maradt, az új földtulajdonosok is megművelték a juttatott földeket.. • ” Kiemelte Vámosgyörk. Atkár, Visznek, Detk, Ludas, Do- rnoszló és Nagyfüged községeket. ahol már mindenütt elvégezték a tavaszi munkákat. A megye más járásaiban is a népi szervek irányításával, a szovjet katonai paranosnokság segítségével és a parasztság áldozatos munkájával sikerült elérni, hogy a községek határaiban megmunkált földek és zöldellő vetések hirdették a megye felszabadult dolgozóinak élni akarását. Dr. Horváth Mihály JEVSZEJ KRUKOVEC: Hogy is mondta a bölcs! A vonat megnyugtatóan zakatolt kerekeivel a sínek illesztőkéin. Kupébeli szomszédom, egy kövérkés, őszes- hajú férfi meg-megvillantot ta laposüvegű orrcsipte- tőjét. — Csodálatos időnk lett, nemdebár? — szólalt meg, szemmelláthatólag beszédbe akarva elegyedni. — Hát. szép .. — Márpedig, ha jó az idő — ahogy Descartes mondotta —, jó a hangulat is. Üjból bólintottam beleegyezésem jeléül. Ámde kínosan éreztem magam amiatt, hogy nem ismerem Descartes-nak ezt az érdekes kijelentését. Igaz — jutott eszembe — Descartes- ot sohasem olvastam. — Hangulat, hangulat — nyújtotta el a szót szomszédom, mintha szónokolna. — Mindennek ez a kezdete és mindennek ez a vége — ahogy azt Heinrich Heine állította .. • Heinrich Heinét olvastam, de ilyen megjegyzése se- hogyse ugrott be. De hát lehet mindent észben tartani? Beszélgető partnerem eközben pedig tovább szorongatott műveltségével, — És egyáltalán hol a kezdete annak a végnek, amivel végződik a kezdet? — ahogy azt Jean-Jacques Rousseau szerette mondogatni. Valami hasonlót már hallottam valaha, de úgy rémlett ezek valaki másnak a szavai. Szomszédom úgy nézett rám orrcsíptetőjének üvegén át, ahogy a professzor néz a vizsgán megbukott diákra. És így folytatta: — Mit mondjak, minden relatív, ahogy azt Albert Einstein megállapította. Lám maga meg én most itt utazunk ... De hová ? Végül is ennek mi a jelentősége? Ahogy Voltaire mondotta : menj a magad útján, és az emberek hadd mondjanak azt. amit akarnak ... összerezzentem. Hiszen ezek — ugrott be hirtelen — nem Voltaire szavai, hanem Dante-é. Ám beszédpartnerem nem hagyott magamhoz térnem— Emlékszik, mit mondott Cicero a nép tömegről: jöttem, láttam, győztem. Másrészt viszont Arisztotelésznél azt találjuk: ember — ez olyan büszkén cseng. Sehogysem akaródzott veszíteni tekintélyemből egy ilyen nagy tudású ember szemében, és ugyanakkor nagyon szerettem volna olvasni az előttem fekvő könyvet. Éppen ezért megtörtem a csendet: — önnek tökéletesen igaza van. Igazolásként szeretném emlékeztetni az ön által is jól ismert indiai filozófus. Prijmaputra. (a nevet futtában találtam ki) szavaira, aki azt állította: az ember, az emberiség öröme. — Vagy — ahogy Jaroslav Hasek mondta: változnak az idők, megváltozunk mi is. Tulajdonképpen éppen ezért volt meg Artur Conan Doyle-nak minden oka, hogy azt állítsa: így múlik el a földi dicsőség. De nyilvánvaló, hogy erre Byronnak köszönhetően jött rá, aki egyik történelmi tanulmányában prok- lamálta: lásd a gyökereket!... Amíg ezt a szóáradatot elmondtam, szomszédom felállt, és hátrálva az ajtó felé ment. — Köszönöm az érdekes beszélgetést — motyogta. — Manapság nem oly gyakran sikerül találkozni a vonaton ilyen művelt emberrel. Nagyon örültem. — Én még jobban! — kiáltottam a mögötte bezáruló ajtónak'. Eltűnt a folyosón. Végre kinyitottam a könyvet- Ám alig merültem bele az olvasásba. azt hallom a szomszéd fülkéből: — Ha jó az idő, tudja, jó a hangulat is — ahogy Marcello Mastroiani mondta .. (Fordította: Juhász László)
