Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-28 / 123. szám

4. NÉPÚJSÁG. 1985. május 28., kedd Az újabb kutatások, eredmények érdekében Neveléstudomány és közművelődés a MAB keretei között Bíztunk abban, hogy a MAB munkabizottságának megalakulásával újabb lendületet kap Ëszak-Ma- gyarország neveléstudománya és közművelődése, hogy közös kutatási témákat sikerül kialakítani, le­hetővé válik egymás kölcsönös megismerése: a há­rom megye tudományos erőinek összefogása újabb, a korábbinál jelentősebb eredményeket produkál... Az első évek a szervezés, szerveződés jegyében teltek el. Megyénkén belül tud­tunk egymásról valamelyest, akik azonos érdeklődéssel végeztük munkánkat, fog­lalkoztunk tudományos kér­désekkel. A másik két me­gye viszont sokkal kevés­bé volt e vonatkozásban is­merős. Az első teendők kö­zé tartozott a megyei cso­portok erőinek számbavéte­le, majd tudományos mun­ka megismerése. Borsodban arra is vállalkoztak. hogy a neveléstudomány, mind a közművelődés elméletével foglalkozó, addigi publiká­cióiból bibliográfiát készíte­nek az ottani megyei könyv­tár segítségével. Nagyon fontosnak tekin­tettük, hogy a korábban már jól működő megyei szerve­zetekkel — a Hazafias Nép­front művelődéspolitikai munkabizottsága, a TIT pe­dagógiai bizottsága, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatai, a Magyar Népművelők Egyesülete — kialakítsuk a munkakapcso­latot, meghatározzuk a pro­filokat, körvonalazzuk a sa­játos feladatokat. Szerettük volna a látszatát is elkerül­ni annak, hogy a MAB egyik munkabizottsága mások sze­repét veszi át. A feladatok összehangolása az alakulás­tól kezdve érezteti kedvező hatását, tgy mindhárom me­gyében a tudományos jelle­gű rendezvényeink egyik gazdájává vált a Miskolci Akadémiai Bizottság. Mivel anyagi eszközökkel egyáltalán nem rendelkezik a MAB, eleve rá vagyunk utalva a más szervekkel va­ló együttműködésre. Még ki­küldetési lehetőségünk sincs, így csak a munkabizottság vezetőivel, illetve a társa­dalomtudományi szakosztály tagjaival van módunk időn­ként személyes találkozásra. Gondot okoz egymás ren­dezvényeinek látogatása is. Ez esetben már nem csu­pán anyagi problémáról van szó. Utalnunk kell ar­ra a hiányérzetre is, hogy a MAB-nak még saját kiad­ványra sincs pénzügyi le­hetősége, holott más regio­nális bizottságoknak, példá­ul a Debreceni Akadémiai Bizottságnak jelentős összeg áll ilyen célra rendelkezés­re, ezért újabb, ötödik ter­jedelmes (22 íves) kötetünk Neveléstudomány és gyakor­lat címmel nemrég jelenhe­tett meg. Felmerül a kérdés, mit is tettünk a MAB keretei kö­zött eddig a neveléstudo­mány és a közművelődés fej­lesztése érdekében — főleg itt. Heves megyében? Rend­szeresebben tájékozódhat az Akadémia az itt folyó tu­dományos munkáról, a ko­rábbinál jobban tarthatunk igényt támogatására. A Mis­kolci Akadémiai Bizottsá­gon belül a neveléstudo­mánnyal és a közművelődés elméletével foglalkozók is helyet kaptak, ettől remél­hető élenkébbé válása, a többi tudományterülettel va­ló jobb kapcsolat. Címlista készült a három megyében a munkabizottsá­gunkhoz tartozókról, ami a további munkakapcsolat ki­alakítása szempontjából alap­vetően fontos. Megkezdődött a publikációk számbavétele is. Számos rendezvényt (in­tézményi védés. felolvasó ülés, tudományos tanácsko­zás. emlékülés, nemzetközi konferencia, stb.) szervez­tünk, ami újabb tudományos feladatot is jelentett kollé­gáink számára. Az alakulás óta eltelt öt év alatt sokan szereztek a három megyében egyetemi doktori címet, de van újabb kandidátusunk is. Várható, hogy számuk az újabb öt évben megtöbbszöröződik. Tanulmányok, cikkek, ön­álló kiadványok, recenziók születtek, sok kollégánk vál­lalkozott lektorálásra és op- ponálásra is. Ma már a MAB-on belül igen jelentős kutatási témáink vannak. Csak néhányat ezekből: a mozgalmi nevelés aktuális problémái. a közéletiségre nevelés kérdései, az iskola- televíziós pedagógia, a népi kollégium mozgalom nevelé­si problémái, ellenőrzés és értékelés a felsőoktatásban, esztétikai nevelés kérdései és andragógiai és gerontoló­giai problémák feltárása. Megoldandó feladataink kö­zé tartozik, hogy szorosabb munkakapcsolatot alakít­sunk ki a szomszédos regio­nális bizottságokkal, hogy az általuk nyert tapasztala­tok birtokában további ered­ményeket érhessünk el. Szük­ség volna saját időszakos ki­ad ványra is, amely újabb publikációs teret biztosítana a tagok számára. Főleg a fia­tal kutatók számára adna jó lehetőséget. Mindemellett jó lenne közelesen megjelentet­ni azt a bibliográfiát is, amely a három megyében működő kollégáink írásai­nak címleírását tartalmazza. A fokozottabb követelmé­nyek ellenére is növelni kí­vánjuk az egyetemi dokto­ri és a kandidátusi fokoza­tot elérők számát. A neve­léstudomány területén to­vábbra is tervezzük az úgy­nevezett házi viták rendezé­sét a MAB területi keretei között. Közös rendezvénye­inkkel szeretnénk kapcso­lódni az oktatás, a nevelés jelentősebb évfordulóihoz is. Középtávú munkatervünkben szerepel olyan regionális té­mák kialakítása, amelyekben közös feladatot kaphatnának a három megye kutatói. Ilyen például a televízió pe­dagógiája, a mozgalmi ne­velés, az integrációs intéz­mények sajátos helyzete. A Miskolci Akadémiai Bi­zottság neveléstudományi és közművelődési munkabizott­ságának nem lehet célja több önálló rendezvényszer­vezése, sokkal inkább az újabb kutatások elindítása, a kapcsolatok kialakítása és a meglévők erősítése, a ré­gió ilyen jellegű tudomá­nyos eredményeinek gyara­pítása. Dr. Nagy Andor kandidátus cA (W'átjk&thju't UKUfifar A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál virágkötészeti bemutató keretében bemutatkozott Lippert Tamás- né, aki augusztusban Detroitban a Virágkötészeti Világkupán képviseli a magyar színeket. A képen: gyümölcsből, virágból, növényekből készül a kompozíció (MTI-fotó — Kerekes Tamás felvétele — KSl KITAIBEL PÁL ORSZÁGOS VERSENY Egri erdésztanulók sikere A Búvár és az Élet és Tudomány című lap még tíz évvel ezelőtt kezdeményez­te — az észak-dunántúli me­gyék segítségével a Kitaibel Pál középiskolai tanulmányi verseny megrendezését. Az egy évtized múltán országos rangra emelkedett biológiai és természetvédelmi erőpró­bát a közelmúltban rendez­ték meg, számos gimnázium és szakközépiskola részvéte­lével. Az egriek számára emlé­kezetes sikerrel ért véget a verseny: a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szak- középiskola két tanulója is az élmezőnyben végzett. Mitró Attila másodikos er­dészeti szakközépiskolás az országos döntő második he­lyezettje lett: — Igaz nehéz, de érdekes feladatokkal kellett megbir­kóznunk, — mesélte. — Az írásbeli tesztek után elő­adást tartottunk. Jómagam Nógrád megye természetvé­delmi területet választottam témámul. — Kötődsz ehhez a táj• egységhez? — Igen. gyermekkorom­ban sokat kóboroltam az erdőben, a hegyekben. Na­gyon gazdag e vidéknek a növény- és állatvilága. Az. hogy közelebbről ismerem, előnyt is jelentett a döntő­ben, hiszen olyan feladato­kat is kaptunk, hogy meg kellett adni a madarak, a vadak természeti értékét. — Szülői indíttatás is se­gített a természet szereteté- hez, ismeretéhez? — Inkább baráti. A jó ismerősömmel gyakran jár­tam. a szünidőben ma is vadászatra. Beléptem a ma­dártani csoportba, ennek ke­retében igen sokat tanultam. És természetesen, további életem is a természet köz­vetlen közelében képzelem el: erdőmérnök szeretnék lenni. Szmorad Ferenc I. e. osz­tályos tanuló a szakközépis­kolások kategóriájában az első helyen végzett a ver­senyen. — A Bélkő növény- és állat­világát ismertettem a dön­tőben. — idézi fel a verseny emlékét. — Diaképes nemű- tatóval „fűszereztem" a kis­előadást. Salgótarján mel­lett, Szalmatercsen lakom, nekem is módom nyílt ala­posan megismerni hazánk e táját. Maga a verseny na­gyon izgalmas volt. hiszen a döntő nyílt színen zajlott, így közönség előtt kellett számot adni tudásunkról. — Szabadidődben mit csi­nálsz a legszívesebben? — Nagyon sokat kirándu­lok, ha lehet így mondani, kicsit tudományos igénnyel. Sok természettel foglalkozó könyvem van; a legkedve­sebb olvasmányaim. A kát győztes fiú felké­szítő tanára, Konja Tamás: — Manapság, amikor egy­re nagyobb kinccsé válik a természet, rendkívül hasz­nosnak tartom az ilyen jel­legű versenyeket. Hiszen nemcsak maga az ismeret a cél. Például Magyarország védett területeiben, nemzeti parkjaiban kell jártasnak lenni, rendelkezni kell a bio­lógiai és geológiai értékek ismeretével. De sokkal főm tosabb az a cél. hogy véd­jük is értékeinket, vigyáz­zunk környezetünk tisztasá­gára. Megdöbbentő például a kutatások eredménye, hogy hazánk talajának egyharma- da élettelen, és elrettentő példákat találunk a víz. a levegő szennyezettségére is. — A versenyben tehat nemcsak a siker, hanem a további ismeretszerzés is fontos.. . — Feltétlenül. Hiszen az ország minden részéről részt vettek a középiskolások a döntőben, amit az iskolai házi vetélkedők előztek meg. És elhatároztuk, hogy a két nyertes tanuló a szakközép- iskolában, az osztályban is megtartja előadását, átadják ismereteiket a többieknek. Fontos, hogy minden fiatal közelebb kerüljön a terme­szei szeretetéhez, védelmé­hez. ( mikes) Herceg Árpád : MÍRT NEW VAGY OÍMSEJOPÜ? II,'2. Holnap pedig Ázsiába megyünk. Kérdezik a fiúk. hogy az merre van. A lép­csőháziban. vagy fenn a gangon? Mondom, az at­tól függ. hogy milyenek lesz­nek az időjárási viszonyok, hol tud majd leszállói re­pülőgépünk. Miért, repülővel me­gyünk?— csodálkoznak a Zoli-szemék meg a Balázs- szemek. Azám! repülővel. Most ipedig gyorsan fürdés, bú- jás az ágyba, aztán alvás. Hosszú lesz az út, és nagy hegyei vannak Ázsiának ! A gyerekek csakhamar el- piihenneik. Mi meg „Éva nénivel” nekifogunk. pál­cikákat faragunk és kötö­zünk. papírt vágunk, ragasz­tunk, rajzolunk, festünk — éjfélre sikerül is szárnya­kat varázsolni a szomszéd kis kocsijára. Elemes mo­tort is eszkábálunk rá, hadd berregjen, ha már egyszer repülőgép. Fáradtak va­gyunk. de még duruzsolunk vagy egy órát. Mert újra és^újra fölve­tődik a kérdés: hogyan to­vább? Mire számíthatok, mire számíthatunk? A vá­lás Viharos volt; peresked­tünk a gyerekekért. Vesz­tettem. Szerepet kellett vál­tanom: nem volt könnyű. Hogy a gyerekekkel minél több időt tölthessek, ezer­nyi kompromisszumra kény­szerültem. A volt feleség a törvénytől megtámogatva és a sikertől megmámorosod- va. küldözgetni kezdte fe­lém a bosszú nyilait. Eleve­nembe talált mindegyik, és úgy kellett tennem, mint­ha fel se venném. Gon­doltam, egyszer majd csak elfárad a másik, a puskás ember. Nem így történt; más nyilak, más mérgek röpködnek felém ma is. Ügy vélem: ha kapcso­latom megmarad a fiúkkal, neveltetésükhöz is közöm lesz. De újra és újra rá kell jönnöm, hiú ábránd; mindennapjaikban nem le­hetek jelen. A ritka talál­kozásokkor mindig rácso­dálkozom a gyerekekre: ide­genek, mások, egyre több bennük az. amit már nem én alakítottam. Vajon, mi­lyen kép élhet bennük ap­jukról? Mit hallhatnak ró­lam? Mi történik, ha fel­említenek? Felemlítenek-e még? Egykor lobogó nevelési szándékomat arra korlá­tozom, hogy a gyerekek­ben lévő zavaros képeket igyekszem feloldani. Kevés sikerrel. Ehhez a másik em­ber hasonló törekvése is kellene; félre a fegyverek­kel! Csak így volna elke­rülhető az újabb és újabb konfliktusokkal terhelt helyzetek kialakulása. És újra és újra felvetődik a kérdés: a gyerekeknek mi volna jobb? Mi volna a kevésbé rosszabb? Értel­mem elfogadja, hogy sok rossz között a legkevésbé rossz az volna, ha a gye­rekekkel nem találkoznék. Mert ha már így alakultak a dolgok, gondolkodó szü­lő lévén, tudnom kell: egy­féle hatást, egyféle neve­lést szabad csak érvényesí­teni. A fölnőtt logikáira, persze, számos esetben rá­cáfol az élet: gyermekeiket megtagadó apákat és anyá­kat is megkeresik az „ál­dozatok”. Várjak hát tü­relemmel erre a ti zen- egynéhány év múlva majd­nem bizonyosan bekövetke­ző alkalomra? S mit fe­lelnék akkor? — Mert fe­lelni kell! Mit mondhat­nék olyat, amit a felnőtt gyerek elfogadna? S ha be­állít hozzám tíz év múlva, mondván: ezentúl itt aka­rok élni: ki az. ki keres? Milyen ember? Hogyan gondolkodik? Mik a szoká­sai? Törvényei? Olvastam, hallottam er­ről tudós emberek vélemé­nyét. A gyermekpszicho­lógus logikusan levezeti : ér­tem és megértem. Tudom, megnyugtató választ meg­fogalmazni nem lehet. Ese­te válogat ja... önző lennék? Apa va­gyok. A jogszabály adta ke­reteken belül ragaszkodom a fiaimmal' való találkozá­sokhoz. Így egyik oldalról nézve talán „zavarom” a gyerekeket. A másik oldal­ról meg talán „erősítem" őket. Netán: azzal „zava­rom”, hogy „erősítem"? Vagy: fordítva? Ügy gondoltam egykor: példát mutathatok, és a gye­rek emlékezni fog a példá­ra. És emlékezete majd se­gítségére lesz abban, hogy eligazodjék életünk min­denféle dolgai között. Tu­dom, látványos eredmények­re nem számíthatok; tu­dom. vannak dolgok, amik­re a gyerek nem is emléke­zik majd — bár ezek a dolgok azért hatnak. ott munkálnak sejtjeiben. Ez. ad erőt ahhoz, hogy csi­náljam, hogy lehetősége­imhez és a gyerekek lehe­tőségeihez mérten — se­gítsék. Értelmes dolog mindez? Én azt hiszem, igen; terjesz­teni is szeretném, mert Balázs és Zoltán fiaimon kí­vül még sok kis barátom van; koravénes komoly­ság, zavart mosoly; sar­kaiból kibillent világok néz­nek rám mindannyiszor. Ez a két sarkaiból kibil­lent világ nékem négy­ezer forintomba kerül ha­vonta; rendszeres fizeté­sem alig több ennél. Üjra és újra szembe kell néz­nem ezzel a prózai tény­nyel is. A múltkor próbál­tam megmagyarázni Ba­lázsnak, miért nem ve­szünk szilvát is meg kör­tét is. ha egyszer az almát már megvettük. Tudod, kis­fiam, ha olajsejk lennék... — próbáltam feloldani vé­gül a „férfibeszédet”. A gyermekész villámgyorsan vágott: Hát. mért nem vagy olajsejk, apu?! (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom