Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-28 / 123. szám

NÉPÚJSÁG 1985. május 28., kedd Turizmus a félhold jegyében — A svéd királynő bátyját is megbabonázta Isztambul — A törökök egymilliárd dollár hasznot várnak a turistáktól Utazzunk a minaretek országába?! A gyalogsebes futógépely Szinte már mosolyra kész­tető közhely: baráti társa­ságban. munkahelyi kollek­tívákban. ha egy esetleges törökországi kirándulás, ne­tán nyaralás kerül szóba, akkor az is, aki még soha sem járt arra a következő, kötelező „nevezetességeket" sorolja fel: bőr, bunda, arany, fedett bazár ... Csak néhány igazi világjáró tud­ja, hogy ezen kívül, még milyen igazi csodákkal fo­gadja az arra valóban kí­váncsiakat az a legnagyobb közel-keleti állam. amely­nek egy része még a Bal­kánnal határos, ám partját négy tenger mossa, iszlám építészeti remekművekben, természeti szépségekben egyaránt gazdag, s ami egy­általán nem mellékes: itt nem csupán a pénzünkért fogadnak testvéri szeretet­tel minket! Írásunkat nyár eleji tájé­koztatásnak. érdeklődés- és lehetőségfelmérésnek szán­juk. Ki-ki mérlegelje anya­gi helyzetét, mert, ahogy a helybéliek szóhasználata mondja: „Törökország út­jai, kövei már nincsenek aranyból”, azaz már nem a legolcsóbb célpont, még a külföldieknek sem! Hittestvérek inváziója A legtöbb turista az el­múlt két évben a környe­ző arab országokból érke­zett. Ennek kettős oka van : Isztambul az Iszlám Csúcs határozatainak értelmében a muszlint művészettörténet, irodalom- és művelődésku­tatás központja lett, míg Ankara a közgazdaságtudo­mány igazhitű kutatóit vár­ja. A másik ok sokkal gyar­lóbb és „gazdaságosabb”: a cipőtisztító kisfiúktól, a ra­finált aranyárusig minden­ki jól jár, ha megjelennek a vastag pénztároájú arab emírek. Különben is ilyenkor ké­ső tavasszal a sivatagi ha- bub elől jól esik a tulipá­noktól. rózsáktól, jázminok­tól illatozó Boszporusz-part- ra menekülni a tekintélyes megjelenésű sejkeknek és családtagjaiknak. Egyéb­ként is a hamisítatlan ke­leti mennyország képét idézi a több száz dzsámi és kar­csú minaret. S itt is ötször szólít imára a müezzin. Nem mellékes szempont az ara­boknak az sem. hogy még a legmagasabb török ár is igen olcsó nekik. Nem is csinál titkot ebből az an­karai kormány sem, szerin­tük is a török gazdaság egyik legjövedelmezőbb for­rása a turizmus, főleg a kö­zel-keleti! Amint a helybéli napila­pokból is és Mükerrem Tascsioglu, kulturális és idegenforgalmi miniszter­nek az Isztambulban ha­vonta megjelenő NEW MIDDLE EAST folyóirat legfrissebb számának adott nyilatkozatából kiderül: az idei szezonban, csak arab turistából 750 ezret várnak. Egyébként is külön „ipar” lett a legnépszerűbb üdü­lőhelyeken az arab vendég­fogás és -fogadás! Még a legzsúfoltabb isztambuli bel­városban is 4—500 dollárt kérnek egy emeleti lakré­szért míg az öböl menti kioszkokért havi 1000—1500 kemény valutát kémek az élelmes török tulajok. Így aligha csodálkozha­tunk azon. ha a legszeré­nyebb körülmények között lakók is — különösen ra- mazán idején, amikor a legnagyobb a férőhelyhiány — arab albérlőikről álmod­nak ... Az iszlám turizmus egyik legfrissebb híre az, hogy a Pierre Loti regényekből is ismert Boszporusz-partnak rövid időn belül királyi bér­lője akad, a szaúdi Abdullah herceg személyében. Isz­tambul város főpolgármes­tere újságírók kérdéseire el­mondta, hogy 02 1500 hek­táros területen kíván nyári palotát építeni a sivatagi ki­rályság sarja. Többen elle­nezték ezt, hiszen a hely­beliek egyik szemefénye ez a terület, de a főpolgármes­ter szerint komoly bevételi forrást jelent a javakban egyébként nem bővelkedő államkasszának! Abdullah herceg különben is szíveseb­ben fekteti be vagyonát hit­testvérei körében, mint pél­dául az athéni Akropolisz mellett, mert ha a törökök ajánlata nem jön közbe, ak­kor ott építkezett volna. E szavakkal tett pontot a vita végére Bedrettin Da­lán. Várják a svéd királynőt? A közelmúltban rövid lá­togatást te'it Isztambulban a svéd királynő bátyja Ralf de Toledo Sommerlath. A kulturális érdeklődésű főne­mes az elragadtatás hangján számolt be benyomásairól. A GÜNES c. napilap riporte­rének, többek közt elmon­dotta, hogy családjával és királynő húgával a lehető legrövidebb időn belül visz- szatér ide, hisz művészeti és kulturális értékeiben az egy­kori szultánváros Párizs- zsal vetekszik. Ám a vendéglátók is ko­molyan veszik a dolgukat. Nemcsak a „kékvérű” ven­dégek. hanem az egyszerűbb látogatók kedvéért is igyek­szenek megtenni minden tő­lük telhetőt. Az isztambuli nyárssütők, büfések, kávé- és teaházak. valamint a moz­góárusok számára külön tan­folyamot szerveztek, ahol a fel- és kiszolgálás legra­fináltabb igényeire is felké­szítik a résztvevőket. Sajnos azonban a népván­dorlási szezon „hiénái” sem tétlenkednek. Egyre gyak­rabban szerepelnek a lapok hasábjain. Május első heté­ben például nagyszabású pénzhamisító bandát leplez­tek le, akik hamis török bankjegyeket — öt- és tíz­ezer lírás címletekben — próbáltak nyugat-európai piacokon elhelyezni. így te­hát nem árt az óvatosság! Egy alapszabályt az ide igyekvőknek mindenképp be kell tartani: csak hivatalos intézetekben, határátkelő­kön váltsanak! Eddig főleg az úgyneve­zett elit-turizmusról adtunk képet. Ám az ide indulók legnagyobb része sem emír, de még csak milliókkal ren­delkező gróf, vagy báró sem. Viszont még mindig igen nagy becsülete van an­nak, aki magát magyarnak mondja, ám vigyázni kell a helyiek érzékenységére és tekintettel kell lenni szoká­saikra is. A legtöbb magyar utazót fogadó ügynökségek, irodák vezetői tolmácsai azt pana­szolják, hogy általában hon­fitársainkat csak akkor ér­dekli a látnivaló, a tulaj­donképpeni élmény, ha zseb­pénzét már az utolsó líráig a fedett bazárban elköltötte. Sajnos, erről a gyengénk­ről már messziről felfedez minket a bazár! felhajtó, s nem mindig olyan minősé­get kapunk a pénzünkért, mint amilyet elképzeltünk. Ne feledjük tehát el Török­országban sem a hazai „aranyigazságot" nem mind arany, ami fénylik! Megbíz­Árak — csak idegeneknek Dzselal Baslangics a .,Cumhuriyet” napilap ide­genforgalmi szakírója szerint az idei szezon árai csak a keményvalutával bíró kül­földieknek megfizethetők. Bárhogy is próbáljuk szépí­teni ; az ankarai és szófiai kormány közötti „mosoly- szünet” sem csökkenti a/ utazási kiadásokat. Egyre gyakrabban emlege'-ik, hogy az Európa felől érkező szer­vezett csoportokat Bulgá­riából hajón fogják az isz­tambuli kikötőig szállítani. Arról is szó van, hogy az itteni utazási irodák még árkedvezményt is hajlandók adni. Egy biztos, az első „vízi turisták” már megér­keztek, s lelkesen ecsetelték a hajókázás szépségeit, de az árakról nem szól a fáma. Mindenesetre, nem árt fel­készülni nekünk, magyarok­nak sem arra. hogy Burgasz- tól Sztambulig — ha a helyzet nem javulna — ne­künk is „hajózni kell .. ." Elsősorban mégis az ér­dekli az ide érkezőket: ho­gyan alakulnak a szezon árai az idén? A luxusszállodák szobadi­jai 40—60 dollárnál kezdőd­nék. Ám az ennél alacso­nyabb kategóriájúak, még az Égei-tenger partján ta­lálható. legfelkapottabb el­ső osztályú panziók, mote­lek is megfizethetők, még azoknak is, akik egyéni va­lutakeretük terhére vállal­koztak a kirándulásra. Az első osztályú hotelekben tel­jes ellátással kb. 12—15 dol­lárt kémek személyenként. A motelek még ennél is jóvaíl olcsóbbak. Egy három­tagú család egynapi étkezé­se — tiszta helyi jellegű orientális étteremben — szin­tén megoldható napi 5 dol­lárból. Nem kell félni a török ételspeciali '(ásóktól, azok biz­tos. hogy jól vannak elké­szítve. s tisztán, hiszen az idevalósiak is azt eszik. Búcsúzóul ejtsünk szót a fedett bazár árairól is. Egy jó minőségű női irhabundát 120—140 dollárért vásárolha­tunk. A férfi sportos fazon ennél valamivel olcsóbb. Bőrkabátot, dzsekit 50—Í0, míg hosszú felöltőket 80— 100 dollárért vehetünk. Még egy jó tanács: mos­tanában igen gyakran elő­fordul, hogy a legelső török határállomáson felszállnak a vonatokra, buszokra az egyes üzletek nepperei, felhajtói, akik elég jól beszélnek ma­gyarul. Ne higgyünk nekik, ne higgyünk a filléres, olcsó bevásárlóhelyekben. Az isz­tambuli magyar főkonzulá­tusnak nem egy szorult helyzetbe került női honfi­társunkat kellett „kiváltani” az olcsó garniszállókból, le- bujokból! Nem árt tehát az óvatos­ság már csak azért sem. hogy a barnító keleti nap­sütésből nehogy túlságosam leégve kerüljünk haza. Soós Tamás Ezen a néven mutatta be 1835-ben a Honmüvész című lap a kerékpárt, a napjaink­ban újra egyre inkább ked­velt közlekedési és sportesz­közt A százötven éve be­mutatott szerkezet neve nem csupán fura nyelvújítási szó- íacsarmány, hanem a való­ságra utaló, igen képszerű elnevezés: a legelső, mai biciklinkhez hasonló szer­kezet kél kereket egy desz­kával kapcsolt össze, s a föl­dön taposva lehetett hajtani. Az ilyen szerkezetek leg­nagyobb hátránya az volt. hogy kormányozni nem le­hetett. Óriási lépés a kerék­pár fejlődéstörténetében Drais erdőmérnök 1817-es szabadalma, mely ezt a prob­lémát megoldotta. Még min­dig fából készült a szerke­zet, nem volt rugózása és a földre érő két lábbal kellett lökdösni. Angliában annyit változtattak, hogy vasvázzal készítették el. A sportkedve­lő angolok „hobbyhorse”- nak nevezték. Valami ehhez hasonló volt a címben is említett „gyalogsebes futó­gépely”. Vagy ötven újabb esztendő kellett a talán leg­forradalmibb újításig: 1863 körül Micheaux pedált sze­relt az első kerékre. így már igazi sporteszköz jött létre, alkalmas a hosz- szú ideig tartó egyensúlyo­zásra is. Jött a következő ötlet : hát­rább helyezték a nyerget, s az első kerék villára láncos­fogaskeréken áttétel segítsé­gével vitték a pedálról a hajtóerőt. Ez volt az úgy­nevezett kenguru, 1879-ben Lawson a meghajtó pedálo­kat a két kerék közé he­lyezi. S az egyforma nagy­ságú kerekek közül a hát­sót hajtja meg. Lényegében kész a mai kerékpár. Még egy forradalmi újítás: Dup­lop levegővel felfújt gumi­tömlőt tesz az abroncsokra. A kerékpár már rugalmas, gyorsabb és készen áll ar­ra. hogy tömeges „játék” légyen. Természetesen a technikai fejlődés nem volt olyan egyenletes, mint itt vázol­tuk. Számtalan az elágazás, a zsákutca — amiket ma, mint érdekességeket emle­getjük. S ki tudja, valame­lyik elfeledett ötlet nem születik-e újjá. nem lesz-e ismét divatos játék vagy sporteszköz. Magyarországon már 1869- ben árusítottak Angliából beszerzett kerékpárokat. Nem sokkal később megkezdődött a gyártás is: először a jó­zsefvárosi Simor utcában. Később Csepelen. A század- forduló előtt már megala­kult a kerékpár-kereske­dők és iparosok egyesülése. Ugyanebben az évben, 1894 május 3*án, a városligeti Weingruber vendéglőben a Magyar Kerékpáros Szövet­séget is létrehozták. Mi is lehetett volna jobb reklám, mint a sport? Két évvel ké­sőbb a kontinens akkor ta­lán legmodernebb verseny- pályája, a Millenáris is fel­épült. Az 1896-os első új­kori olimpia egyik ver­senyága volt a kerékpáro zás. Hamarosan szabályozni kellett a kerékpárosok köz­úti közlekedését is. Elren­delték a gyártási számok, azonosíthatósági jelzések fel­tüntetését. rendszámot ka­pott a bicikli és igazolóla­pot a tulajdonosa, ötven év­vel ezelőtt már előírták, hogy megbízható dörzsfék- kel. legalább 30 méter tá volságra hallható csengővel, elöl színtelen üvegű lám­pával, hátul jól látható he­lyen piros prizmával ellá­tott gépeken (lakott terüle­ten 20 km/óránál nem na­gyobb sebességgel) vehetnek részt a forgalomban a ke­rékpárosok. A kerékpárnak érdekes a múltja, de a jelene és jö­vője sem közömbös. Az or­szágban sok millió kerékpár van. A főváros kivételével (ahol erre a feltételek a legmostohábbak) az összes közlekedésre fordított idő­nek a fele gyalog vagy ke­rékpáron telik. A baleseti statisztikában — sajnos — előkelő helyen kell nyilván­tartani a biciklistákat. Eb­ben talán a szokások is köz­rejátszanak: nálunk még (vagy már?) nemigen van külön megjelölt sáv vagy útszakasz a kerékpárosok­nak. N. Gy. Eger Város Tanácsa V. B, Munkaerő­szolgálati Iroda állásajánlatai: Park Szálló: Eger, Klapka u. 4. Felvesz férfi-női mosodai dolgozót; szakácsot; betanított szakácsot; konyhalányt; éttermi és szállo­dai takarítókat: adminisztrátort; kőműves szakmunkást; segédmunkást. KAEV: Egen-, Kistályai út 6. Felvételre keres NC‘ és CNC-vezérlésű gépek üzemeltetésének és karbantartásának irányítására felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert; festő szakmunkásokat; fémelörajzolókat; fémcsiszolókat; targoncavezetőt; őr-portást. ZÖLDÉRT Hűtőháza: Eger, Küisösor u. Nyári szezonra gépkocsival rendelkező asztali áruso­kat keres felvételre. Országos Ere- és Ásványbányák: Eger, Kertész u. 128. Felvesz központjába gépírni tudó számítógép-kezelőt; takarítónőt. Felném«(ti őrlő- és Bányaüzemébe (Eger, Tarkanyi út) hegesztő, lakatos, esztergályos szakmunkásokat; segédmunkásokat. Istenmezeji föld alatti nyersbento- nit-bányájába jó kereseti lehetőséggel vájár szak­munkásokat. TÜZKÉV: Eger, Klapka u. 9. Visontai Erőmű részlegéhez szakii|ányú végzettséggel rendelkező kirendeltségvezető-helyettest keres felvételre. Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság: Eger, Kossuth L. u. 18. Alkalmaz sztk-ügyintézőt ; pénztárkezelő adminisztrátort; gépkönyvelőket; bérelszámolót; számlázó gépírót. ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK! Minden héten szerdán 15 órától 17 óráig díjtalan munkajogi tanácsadást biztosítunk. ható helyen ne sajnáljunk pár Urával többet kiadni: akkor biz‘os nem csalódunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom