Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. május 25., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Kass János rajza téma a gyermekek világának a, de kevés művész tudja iga- ;özös hangot megtalálni a lég­iéi. Ha mégis, akkor többnyi- m, a rácsodálkozás a fő élmé- kotónak, annál is inkább, mert : szögletében nem fenyegeti :kvő nemzedéket az éhség, a ság, hanem legtöbbjüket féltő szeretet veszi körül. Most a lap alkalmából olyan rajzokat ink össze, amelyek hű tükrei idáinak, amelyek a gyermekek i tükröződnek legjobban. Mel- eséket, gyermekverseket köz- rt a legapróbbak ebben talál- nagyobb örömet. Gábor László Ivészet gott egy tömlő bort. egy ke­rek sajtot és elment a he­gyek közé. Egész nap evett, ivott, heverészett a füvön, számolgatta az ég madarait, este pedig hazament, át­nyújtotta apjának a rubelt és így szólt: — Itt van, apám, fogd. Nem könnyen kerestem meg ezt a rubelt a hátam se tudom kiegyenesíteni, any. nyit dolgoztam. Elvette az apja a rubelt, forgatta, pörgette, alaposan szemügyre vette, egyik te­nyeréből a másikba tette, az­tán behajította a tűzbe. — Nem — mondta. — ezt a pénzt nem te kerested meg. A fiú csak a vállát vono- gatta: „Ha nem hiszed, hát nem hiszed” — és ment aludni. Másnap az anyja adott neki egy másik rubelt, és így oktatta: — Édes fiám. aludj. he_ veréssz egész nap, de ami­kor hazafelé jössz, fuss egy darabon. Kiizzadsz, elfáradsz, s akkor majd apád elhi­szi hogy egész nap dolgoz­tál. teljesítetted a kívánsá. gát. s arcod verejtékével kerested meg a pénzt. Sajnálta a lusta legény a lábát, de még jobban saj­nálta az apai örökséget. Fogta a rubelt. ételt, italt vitt magával és újból el­indult a hegyekbe. Napkel­tétől, napnyugtáig evett, ivott süttette a hasát a nappal, este pedig, amikor eljött az ideje, hogy haza­menjen. nekidurálta magát, és a fél utat futva tette meg. Verejtékben úszva érke­zett az apjához. Leroskadt a padra úgy nyújtotta felé a pénzdarabot. — Nagyon nehézen keres­tem ezt a rubelt — mondta. — Mint a bivaly robotoltam egész nap. Leesek a lábam­ról a fáradtságtól. Elvette az apa a rubelt, újból forgatta, ismét alapo­san megszemlélte s megint bedobta a tűzbe. — Nem — mondja —. be­csapsz te engem. fiam. Ezt a rubelt is ingyen kaptad. Fölöslegesen futkároztál a hegyekben, csak a cipődet koptattad. A lusta meg csak elvigyo- rodik: „Ha nem akarod ne hidd el.” És indul aludni. Édesdeden alszik, ám az anyjának sehogyan sem jön álom a szemére. Látja már. hogy az öreget nem lehet becsapni csak a pénz pusz­tul el hiába, a fiának sem­mi haszna belőle. Másnap reggel felköltötte a fiát. és így szólt: — Hát fiam. akarod vagv sem igazán dolgoznod kell. Apádnak nem lehet túljárni az eszén, apád, magad is tudod, nem másítja meg a szavát. Mit volt mit tennie. a lustának engedelmeskedni kellett. Egy álló hétig lelkiisme­retesen dolgozott kinek ci­pelni segített, kinek más­ban ; ki egy rézgarast adott neki. ki meg kettőt, így las­sanként összejött az egy ru­bel. Hazaérve az apja elé szórt egy marék aprópénzt. Az öreg az egyik tenyeré­ből a másikba rakosgatta a pénzdarabokat, hallgatta a csörgésüket, aztán megszó­lalt: — Nem. fiam. megint be­csapsz engem. Nem te ke­rested meg ezt a pénzt. — Ezzel összeseperte 1 vala­mennyi pénzdarabot és be­hajította a tűzbe. Ezt már a fia nem bírta ki. Odaugrott a tűzhelyhez, puszta kézzel szétkotorta az izzó széndarabokat, és a lán_ gok közül kikaparta a réz­garasokat. — Micsoda dolog ez! — siránkozik. — Én egy álló hétig görbítettem a hátam, te meg mint a szemetet a tűzbe dobod a pénzemet! Akkor az öreg ráemelte a tekintetét és ezt mondta: — Látod, most már elhi­szem. hogy te kerested meg ezt a rubelt. A más pénzét nem sajnáltad, az idegen pénznek olcsó az ára, a sajá­todat viszont nehezen sze­rezted. ezért <s sajnálod, így, így fiam. Vésd jól az eszedbe a szavaimat: ha dolgozni fogsz, mindened lesz. Ha meg nem dolgozol, az idegen pénz nem segít. Az idegen pénznek garas az ér­téke. Ekkor az apa a fiára hagy­ta egész vagyonát, ő maga pedig eltávozott oda. ahon­nan senki nem tér vissza. Zahemszky László fordítása DÚSA LAJOS: Gyermeknap Próbálnék mókázni még én, de ez már késő. Jobb volna, ha ti játszanátok, s hadd legyek itt ez az öreg szilvafa. Darvadt ágaimra egy hintát idekötözhetsz, mintha még ágad volnék, nem ágról szakadt ajándékozót játszanék. BÖKKON GABOR: Kis tavaszi fohász Havat csengettyűzve — Észak a cél —. Tovasuhan ezüst szánján a Tél. A rügyek körül, mint fürge méhek Máris viliódznak zümmögő fények ; Mindengyik bimbó a ringó ágon: Nyarak illatát rejtő zöld álom. Kis rügy! Dajkál a szél, táplál a Nap. Ne félj! Bontsd ki hóként vakító szirmodat ! PASS LAJOS: Jó tanácsok szünidő előtt Három pöszméte, kél leffentyü. Két leffentyü, hat „ezmegaz". — Vásárolj mindért nagy légycsapókat; Marad egy lapos rézgaras. A rézgarast váltsd manóra. A manóért végy sok legyet. — Szerezz be még egy forró nyarat — Teljes lesz így az élvezet! Ez a néni Ez a néni olyan pici — Hiszi-e a Piszi? — Tavaszi szél is elviszi ! — Nem hiszi a Piszi. Pedig vinné, ha a zsebe Cérnával nem volna tele. Ugyan — kétli Piszi — Akkor is csak felröppenne. Pitypangejtőernyő lenne — Vélegeti Piszi. Csakhogy tű is van zsebében Ugyan — kérdi Piszi — Mire jó a tű ha nem szúr? Arra: varrjon, ne nyughasson. Néninek csak munkát adjon : El ne röpítse a szél. Konczek József: A hűvösvölgyi nagyréten Május, május, könnyű táncdal. Vizet isznak orgonáid. Vízi virágmuzsikával nyög az eső. messze látszik. Ködfüggönyön, rózsaiángon kék hangszórók nyiladoz­nak, óriás harangvirágok. ... Apám kezét fogtam aznap. Szavai a jövőt festik. O még mindent tőlem kérdez. Harangoz a hangom estig. A fény illik a szeméhez. Május! Nézz a kislányomra. Itt hajlong a zöld. zöld réten. Gyermekláncfű sárga csokra. korong-ecset a kezében. I 'lldögél egy napon Apendi a háza előtt, s fennhangon így beszél ma. gában: — Ö, Allah, adj nekem száz aranyat! Ám meglegyen a száz, mert ha annak bár egy arany híja lesz is, én, el nem fogadom. Arrajártakor meghallja e szavakat Apendi szomszéd­ja, a pap. Szöget üt fejébe a dolog, s egy napon elható_ rozza, hogy próbára teszi: vajon igazat mond-é vagy csak hazudik. Belerak hát egy erszénybe kilencvenki. Apendi aranyai Kirgiz népmese lene aranyat, s a háza tete­jéről ledobja az utcára. Jön Apendi, fölveszi az erszényt, kibontja, majd az aranyakat megszámlálván továbbáll ve­le. Rohanvást nyomába ered a pap: — Állj meg, Apendi! — kiáltja. — Nem Allah dob­ta le neked azt a pénzt, ha. nem én, hogy próbára tegye­lek! Hisz magad mondtad: „Kilencvenkilenc aranyat nem fogadok el!” — Márpedig ezt a pénzt nekem Allah küldte a kí­vánságomra — válaszolta Apendi —, s az erszénnyel együtt pontosan százat ér. Ha nem hiszed, Allahtól kérdezd. Azzal az erszényt zsebre- vágván faképnél hagyta a papot. Kirgizből fordította: Buda Ferenc fii való az egérhez? Kaukázusi népmese Egyszer az egér elhatározta: egérfiának olyan menyasszonyt keres, aiki a legerő­sebb ezen a kerek világon. Megkérdezte az embereket, mondják meg neki, vajon ki a legerősebb. Azt mondták: az emberek között csakis az uralkodó a legerősebb — eredj, kérd meg a fiadnak a lánya kezét. — Az emberek azt mondták, te vagy a legerősebb ezen a világon. Add feleségül a fiamhoz a lányodat. — Sokkal erősebb nálam a tűz — fele­li az uralkodó —, hiszen a legkisebb szik­rája is fájdalmat okoz. Elmegy az egér a tűzhöz. — Mondd csak tűz, ki a legerősebb ket­tőtök közül: te vagy az uralkodó? így szól a tűz: — Ha én lennék a legerősebb, hogyan olthatna el a víz? A víz erősebb nálam. Az egér felkeresi d vizet. — Vizecském, vizecském, te vagy a leg­erősebb, vagy a tűz? — Ha én lennék a legerősebb, akkor nem szárítana fel a nap. Megkérdezi az egér: — Ô, m.ondd, te drága nap. erősebb vagy a víznél? — Ha az lennék, miért takarnának el a felhők? . — Felhöcskék, felhöcskék, ti erősebbek vagytok, mint a nap? — Ha erősebbek lennénk, akkor nem kergethetne el a szél. A szelet is megkérdezi az egér: — Mondd csak, szél, erősebb vagy mini a felhő? — Ha én lennék^a legerősebb, akkor mi­ért nem tudom kitépni a bokrot gyökeres­től? — Hallod-e, te bokor — fordult hozz ti az egér —, te vagy a legerősebb? — Nem én, hanem az egér! Hiszen ö elrágja a gyökereimet! így hát az egér meggyőződött arról, hogy ő a legerősebb széles e világon, s hogy ezen a földgolyón nem akad vetélytársa. Épp ezért, felkeresett egy másik egeret, hogy fia számára megfelelő feleségre lel­jen. „Az egér meghálálja a maga egerét” — tartja a közmondás ma is. Baraté Rozália fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom