Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-23 / 119. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 23., csütörtök Makrisz Agamemnon: Aki I I Művészházaspár közös kiállítása Makrisz Zizi képei, I * y I Makrisz Agamemnon szobrai 75 éves a vidék legöregebb napilapja A Délmagyarország állomásai Május 26-ig látható a Vigadó Galériában a két görög származású, Európa-szer- ta híres alkotó tárlata. Görögök, de éltek, dolgoztak Párizsban. Művészetük közös forrása és értékrendje, tiszta virágzása emberi szövetségükön alapul. Makrisz Makrisz Agamemnon: Portré Makrisz Zizi: Pej (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Zizi rajzait Vlagyivosztokból. Szahalinból. Jerevánból, Strasbourgból, Kréta szigetéről és Budapestről származtatja. Makrisz Agamemnon szobrainak forrásvidéke az egyiptomi, az archaikus görög szobrászat, a bizánci hagyományok és a korszerű plasztika újabb eredményei. Ezt a sokrétűséget ötvözi műveiben, szoborrá alakítva álmait, elgondolásait. Makrisz Zizi egynemű rajzi áradása más-más közegben éri el magaslatait, — gobelinné, mozaikká véglegesülve — nem is annyira helyettesítve a táblaképet, sokkal inkább megvalósítva azt, hiszen Makrisz Zizi kövekkel, színes fonalakkal fest. Állampolgárságuk görög, de művészetükben az egyetemességet vállalják és teljesítik ki Magyarországon. Makrisz Zizi Sabácon született 1923-ban. Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat, rajzi forrása négy világrész. E műfaji, szemléleti tágasság finom ízléssel párosul, ez mutatkozik meg most is ázsiai, európai rajzsorozatán, remek évszak- gobelinjein. Méltán kapott munkásságáért kétszer is Munkácsydíjat. méltán aratMakrisz Agamtímnon: Tükör tak sikert müvei nemcsak Budapesten, hanem Francia- országban, Kubában. Görögországban és az 1966-os Velencei Biennálén is. Mostani anyaga összegzés, mérleg az eredményeket és a távlatokat illetően. „Engem a divat nem érdekel, s bár nem ítélem el az absztrakciót sem, az én forrásom a görög és a magyar táj, az emberi természet, minden, ami karakteres. Különösen izgatnak a fák. Minden fa más, szinte egyegy ember, annyira lüktet benne az élet.’’ Makrisz Agamemnon Kos- suth-díjas Kiváló Művész hasonlót mond: „Mindig dolgozom. Más ember lettem. Innen vágyom Attikába, Athénban Budára — az én városom a Föld.” Ezúttal legújabb alkotásait mutatja be, egy pompás fogalmazású fekvő aktot, a remek Tavaszi táncot és Johanna női pápát, mely újabb törekvéseinek nemes bravúrja nemcsak a formát illetően, hanem a gondolat mélységét tekintve is. Vajon gondolhatta-e Róna Lajos szerkesztő, amikor az 1910. május 22-én. hatodik szegedi napilapként útjára bocsátotta a Délma- gyarországot, hogy az akkori. tiszavirág életű társait háromnegyed századdal is túléli? Budapesti terjedelmű. 64 oldalas lapját polgári radikális szemlélettel szerkesztették. s igyekeztek Szegedről kitekinteni távolabbi horizontokra is. Munkatársi gárdája közé megnyerte többek között Ady Endrét, Juhász Gyulát. Gábor Andort. Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Móricz Zsig- mondot. A Tanácsköztársaság idején Juhász Gyula forradalmi kiskátéja igazolta hovatartozását, csoda-e, ha az ellenforradalmi időszakban. 1921-ben betiltották, a szerkesztőség tagjai viszont együtt maradtak és Szeged névvel új lapot indítottak. Móra Ferenc, Juhász Gyula. Vér György, Donászy Kálmán, Dettre János. Sarló Sándor, Pásztor József és Domonkos László alkották a Zenei napok Hatvanban Idén is megrendezi a hatvani zenei napokat a Vörösmarty Művelődési Központ és az Állami Zeneiskola. Elsőként május 24-én, pénteken, este 7 órakor a cukorgyári művelődési házban, a Hatvani Kamarazenekar ad koncertet, Pusher Imre vezényletével. A műsoron Händel, Bach, Mozart, Bartók ás Ránki művei szerepelnek, szólistaként pedig Oláh Zoltán, Kratofil Sándor, Ardai Géza, Dajkó Ágnes, Papp István lép pódiumra. A zenei napok második hangversenye május 31-én, pénteken, este 7 órakor lesz, ugyancsak a cukorgyári művelődési házban, ahol ez alkalommal az Állami Zeneiskola tanárai, valamint a helyi pedagóguskórus szerepelnek, utóbbi Tóth Antal vezényletével. Kiállítás Czinke Ferenc alkotásaiból Szuronyukon őszirózsa címmel Czinke Ferenc, a Magyar Népköztársaság Érdemes művésze alkotásaiból ma 14 órakor, kiállítás nyílik Egerben, a Magyar Néphadsereg Lenkey János Honvéd Kollégiumában. Ez alkalommal művész—közönség találkozóit is tartanak; bevezetőt mond Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára. teljes újságírógárdát. Ebben az időszakban nyomtatták ki — igaz. hogy csak az apró- hirdetések között — József Attila Tiszta szívvel című versét. Néhány év múlva visszakeresztetkedtek Dél- magyarországra. A harmincas években a lap kezdeményezte a Szegedi Szabadtéri Játékok indítását, s ott bábáskodott történetének első évtizedében. Támogatták a szegedi fiatalok művészeti kollégiumát és közeledtek a munkásmozgalomhoz. Ojabb jelentős időszak az 1940. és 1945. közötti fél évtized. Ekkor a baloldal visz- szaszerezte az újság irányítását. de a munkatársi gárda tagjait vagy eltiltották vagy munkaszolgálatra rendelték. A város felszabadulását követően, 1944. október 9-én, a Délmagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánuma jelnet meg, fejlécén a három szerkesztő, Balogh Páter, Erdei Ferenc és Révai József nevével. Amikor 1945. július 24-én — betöltve hivatását — a párt lapA műsorban három szerző, Berlioz, Mendelssohn, Dvofák egy-egy műve szerepelt. Aki csak egyszer hallotta Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, vagy Requiem- jét, Mendelssohn bármelyik művét, Dvofák IX. szimfóniáját, érzékelhette, tudja mekkora lélektani, szellemi, felfogásbeli, hangvételi különbség van a három zeneszerző között. S most mégis remek élményt, nagyszerű, egységes hangulatot keltettek a szerda esti két órában, az egri színházban. Berlioz nyitányát, a Római karnevált csakis koncertnyitó számként képzeljük el. Ez a viharos száguldás, a hangszerelésnek, a zenei szerkesztésnek ez a zseniális „trükksorozata” bárkit felvillanyoz. A felforrósodó atmoszférában már magától értetődő, hogy Mendelssohn e-moll hegedűversenye (op. 64.) a dallamokat egymás után kibontó áradásával, ünnepi lebegésével már egy lélektanilag jól előkészített hallgatóságot érintett meg. És még ha ehhez hozzászámítjuk, hogy Dvofák VIII. szimfóniája (op. 88.) nem más, mint egy sorsában, sikereiben — győzelmeiben ki- teljesedett művészember élet- szeretetének és vidámságának a „kotta-letéte”, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, ennyire harmonikus, a derűt, az optimizmust, az életbe vetett hitet sugárzó műsort ritkán hallottunk így, az utóbbi időben Egerben. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara nem gyakori vendége Egernek. Fellépéseit mindig is nagy várakozás előzte — előzi meg. Most is rászolgált a tapsra, az elismerésre. Nagy létszáma miatt csaknem szétfeszítette ez az együttes az egri ja lett, Révai azt irta a vezércikkben: „Ahogy az 1944 novemberében megindított Dél-Magyarország vállalta a közösséget a március 19-i hazaárulók által betiltott Délmagyarország demokratikus hagyományaival, úgy vállalja a kommunista Délmagyarország a közösséget azzal a Délma- gyarországgal, mely tavaly novemberi megszületése óla úttörő lapja volt Magyarországon a függetlenség, a demokrácia, a nemzeti összefogás gondolatának. Ezeket a hagyományait fogja ápolni, fejleszteni, továbbvinni a kommunista Délmagyarország, és a magyar újjáépítés, a magyar felemelkedés, a magyar demokrácia, a nemzeti egység ügyét fogja szolgálni." Ezt a programot teljesíti ki immár negyven esztendeje az egyetlen vidéken megjelenő reggeli városi újság, most naponta 63 ezer példányban szolgálja ezt az ügyet. színház apró színpadát, de a három megszólaltatott mű az adott térben kitűnő hatással érvényesült. Tudjuk, hogy elsősorban vonós alakzatai erősek, de ez alkalommal a fúvósok is megmutatták, mi a szerepük Berlioznál, Mendelssohnnál és főként Dvofáknál. Frantisek Vajnar rutinos karmester, a nemzetközi porondon szereplő prágai zenész, akinek a meghívását bizonyára a Dvofák-mű indokolta. Az ő esetében azonban nem kell indokokat keresnünk. Nem túláradó temperamentum, kevés mozgással, csaknem észrevétlen hangsúlyozási vezetéssel fogadtatja el, mit akar a müvek egyes részleteiben még színesebbé, még magától érte- tődőbbé fogalmazni. Mindhárom műben külön gonddal kísérte a fúvósokat. Amíg Berliozt szinte élvezettel dirigálta, addig tudomásul vette, hogy Mendelssohnnál „csak” csatlakoznak a fúvósok a vonósok által életre hívott dallamokhoz. Dvofák szimfóniájában viszont éltek a rezek, színesen, gazdagon koronázták meg a művet, Frantisek Vajnar miatt is, aki ezt a szimfóniát partitúra nélkül vezényelte. Az e-moll hegedűversenyt Kiss András szólaltatta meg. A lírai alkatú hegedűművész első sikerei idején járt már és koncertezett Egerben. Az időközben eltelt évtized nagyot érlelt ezen a művészen. Most érett, tudatosan, szép, bensőséges előadásával nemcsak a művet nyitotta fel hallgatósága előtt, de saját magáról is határozottabb, az eddigieknél is rokonszenvesebb képet hagyott itt ezen az estén. Farkas András L. M. Makrisz Zizi: Fák című sorozatból Hriszto Krisztev: Régi felvétel Tegnap este rendet csináltam a könyvesszekré. nyem ben, és egy régi mag. nókazetta akadt a kezembe. Vagy tíz éve hánykolódott ott az egyetemi évek után fölöslegessé vált könyvek és füzetek mögött. Forgattam ujjaim között a kazettát, és kíváncsiságból betettem a magnóba. Legnagyobb meglepetésemre a kis tekercsről saját hangom hallatszott: — Egy. . . Kettő. . .■ három ... Próbafelvétel... Felve. szem a hangom, hogy vala_ mikor meghallhassam, meny- nyire változott meg... Hi_ szén az évek múlásával az ember is megváltozik ... Mi_ lyen leszek majd? Bizonyára elvégzem az egyetemet, és dolgozni fogok ... Valami jó és hasznos dologgal szeretnék foglalkozni... Es hogy ne talpnyalás árán csi_ náljak karriert!... Aztán ... Azután megnősülök, el_ veszek egy kislányt szerelemből, és nem a papája és a bácsiké ja miatt... Gyere_ keim lesznek, és én vidám, becsületes és emberszerető embereket nevelek belőlük. Senki előtt nem fogok haj- longani!... Ha igazam van. a szemébe mondom az igazságot — nem vagyok én született hajbókoló! Zengett a hang, betöltötte az egész házat, és én kő. vé meredten hallgattam. Mit fecseg ez az alak? Mit akar ez, megbolondult? Az első gondolatom: azonnal le kell törölni ezt a felvételt. Nyújtottam a kezem, de a hang a kis tekercsről szigorúan rám szólt: — Tudom, hogy le akarod törölni a felvételt! Ügy látszik, azt hiszed, így mindent helyre lehet hozni? Semmit sem lehet helyre, hozni! Felelj nekem őszintén: szeretsz még valakit? Hány barátod maradt? És legalább néha táncolsz-e? Itt megállítottam a magnót, és letöröltem a hangom. Tíz éve huszonhárom éves voltam.. . Mit tud az ember ebben a korban az életről? ... Semmit! Elkezá ordibálni meg ilyen-olyan fogadalmakat tenni!... Előbb élj egy kicsit, és azután fogadkozz! Fordította: Juhász László Sz. Simon István A Filharmónia egri hangversenyén Dvorak mű-cseh karmesterrel A Gárdonyi Géza Színházban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara hangversenyezett. A vendégkarmester. Frantisek Vajnar Csehszlovákiából érkezett. A kétmondatos hír mögött jelentős zenei élmény húzódik meg. Azt már nem egy ízben nyugtáztuk, hogy az Országos Filharmónia előzékenyen és magas szinten veszi figyelembe azokat az igényeket, amelyeket a egri zenebarátok támasztanak a nagy zenekarokkal szemben. Ebben a műsorban és ez alkalommal — úgy érezzük — minden együtt volt.
