Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 15., szerda Az. első perctől égette a kezünket __ ( Fotó: Perl Mártom Példázat a becsületről Mottó : Lepisto Reijo - Finnországból \ becsület olyan mint az esőkabát. A/, esőkabátot csak natty zivatarban lehet kipróbálni, napsütéses időben minden ballnn vízhatlan. (ősz Ferenci Hol volt. hol nem volt. volt egyszer egv ember, aki elveszítette a pénzét. Megtalálta egy másik ember, és megtartotta. Mindennapos történet. Nem is mese. Esetenként lehet cifrázni a sztorit. Hol szegény ember hagyja el a pénzét, és módosabb találja meg. hol fordítva. Hol azért nem adják vissza, mert nagy szükség van a talált összegre, hol pedig azért, mert nincs, de tanuljon meg az illető vigyázni a dolgaira. Meg egyáltalán?! A pénzt találó futkosson a tuljadonos után? — Mennyi volt az a legnagyobb összeg, amelyet idáig egyszerre tartottak maguknál? — Amikor építkeztem, akkor 20—25 ezer forinttal is futkostam tégla. cement után nap mint nap. — Egyszer 94 ezer forinttal indultam el hazulról. Ennyibe került ugyanis az autóm. Egyébként 50—100 forintot hordok csak magamnál általában, meri a' ezresekre nagyon kell vigyázni. Kérdésünkre Ziep János és Mészáros Gábor a péter- vásári áfész szervizének autószerelői válaszolnak. A két fiatalember néhány nappal ezelőtt 23 ezer forintot talált. — Munka után haza indultunk szülőfalunkba. Istenmezejére. A pétervásári buszmegállóban láttuk, hogy ott hever a járdán egy rongyos pénztárca. Belerúgtam kettőt. Mintha pénz csör- rent volna benne. Mondom a barátomnak, hogy vedd már fel Gabikám, hátha akad benne valami. Erre ö visszaszól: vedd fel te. Kinyitottam, s láttam. hogy telisteli ezresekkel. Viszont semmilyen papír nem voll benne. amelyből kiderüli volna a tulajdonos neve. \ bugyellárist visszavittük a a munkahelyünkre, betel iük egy fiókba. — Találtak már máskor is ilyesmit? — Nem. De hagyni már hagytam el — folytatja mosolyogva Ziep János. — Persze az nem pénz volt. hanem személyi igazolvány. Nem kaptam vissza. — A pénztárcám már én is elhagytam. Azóta sem került jásszá — teszi hozzá Mészáros Gábor. — De amikor egyszer a buszbérletem eltűnt, postán elküldték. Azt sem tudtam ki adta fel. — Végül is a 23 ezer forint egy éjszaka ott ,#ludt” a szervizben. Megmondták otthon, hogy nagy szerencse kacsintott önökre? — Nem szóltam róla. Nem akartam, hogy a feleségem befolyásoljon — mondja Mészáros Gábor. — Nem akartam ilyesmivel idegesíteni. — Az enyém tudta. A lel- kemre kötötte, hogy adjuk vissza, mihelyst megtudjuk kié — így Ziep János. — Nem is fordult meg a fejükben, hogy de jó volna megtartani? Mert hogy visz- stzaadták... — Ha megtartottuk volna, életünk végéig nem lett volna egy nyugodt éjszakánk — jelenti ki Mészáros Gábor. — Az első perctől égette a kezünket. Ogy határoztunk. hogyha nem keresik, bevisszük a rendőrségre. — Ez egy elég szép summa. Majdnem felér egy lottó négyessel. . . — Ha lottón nyertük volna, az más! De ez inkább kellemetlen volt — állapítja meg Ziep János. — Nemrág építkeztem, a lakásomba még mindig kell ez-az. A fiam 12 éves, őt is !gvek- szünk szépen öltöztetni A pénznek nem vagyok ellensége. de így nem kell. — Lakásunk, kocsink, tehát alapjában véve ami kell. az megvan — veszi át a szót társa. — Nekünk is mindenünk a 7 éves fiunk. Ami szükséges, azt nem mások kárára kívánjuk elérni, hanem a saját erőnkből. Persze, lehet hogy szerencsések vagyunk, mert nincsenek földöntúli igényeink. Surányi Zoltánná építőanyag-kiskereskedő nemrág nyitotta meg Tüzép-telepét Pétervásárán. Amint elárulja: jelentős kölcsönöket vettek fel — kőműves kisiparos férjével együtt —. hogy megfelelő üzletet tudjanak kialakítani a falu „szivében". Még most is elkomorul az arca. amikor az elhagyott pénz kerül szóba. — Aznap tégla diszpozícióra akartam befizetni, azért volt nálam ilyen nagy összeg — mondja. — A táska tetejére dobtam rá a pénztárcát. Az egyik családhoz parketta szegélylécet számítottam ki. s ott már nem találtam. Még a rendőrségre is elszaladtam. Az egyik nyomozó javasolta, hogy mondjuk be a ..hangos beszélőn’ . Akkor nem hittem benne, hogy siker koronázza próbálkozásomat. Sírva folytatja: — Alighogy bemondták. a két fiatalember behozta a tanácsra a pénzt. Kérdezték: ez volt az? Azonnal visszaadták. Azt nem lehet elmondani, hogy mit éreztem akkor. Csak az- tudom javasolni mindenkinek, hogy mindig adjál; vissza a táléit holmit, mert e gazdá énak nemhogy 23 ezer forint, de még egy ceiu/a is Iványzik Hogy el ne felejtsük: Su- rányiné ezer-ezer forintot adott a becsületes megtalá - lóknak, akik azt sem akarták elfogadni. Hol volt, hol nem volt. volt egyszer két fiatalember, akik visszaadták tulajdonosának a talált pénzt. Ez nem mindennapos történet. De mégsem mese. Homa János Poriból — Eger finn testvérvárosából érkezett baráti látogatásra a pori úttörő kórus. Finnországban ez az egyetlen ilyen együttes létezik. de nem ezért páratlan. Tíz éve él. működik a Borókabogyók — így hívják a kórust — és most otthon azzal ünnepelte fennállásának ezt a nyurga, kis jubileumát, hogy előadták a karmesterük. Lepisto Reijo bárcmfelvonáscs gyermek- operáját amelynek helyszíne Pori. Nyilván zenei és eszmei mondanivalója is kötődik a városhoz. Az opera harmadik felvonása hangzott el) Pori után itt másodízben, az úttörőházban rendezett hangversenyen, a műsor végén; hatalmas zenei meglepetésként, A vendégfellépés ugyanis ugv kezdődött, hogy a csinos formaruhába öltözött negyven lány és fiú felsorakozott, a karnagy beintett és áradtak-zsongtak a finn. a lett, a spanyol és —nagy- nagy kedvességként — a magyar ikórusmúvek, köztük Bárdos Lajos Szellő zúg távol című műve. Hogy ez a kórus mit tud és milyen zenei szemlélet vezeti vezetőjét. a Borókabogyók minden tagját, az csak akkor derült ki, amikor az egyik kórusszám közepén a karnagy. Lepisto Reijo kifordult a közönség felé- és elkezdte énekelni a népdal- feldolgozás szólóját. ikelleA barokk zene két óriása az évfordulók kapcsán is egymás mellé kerül, hiszen jóformán nincsen év, amikor valaki halhatatlant ne tisztelnénk meg egy -egy emlékezés erejéig. Egyegy ilyen műsor csak apró mozaik- darabkákat villanthat, fel az alkotó géniusz munkájából. Mint most a szentendreiek is tették. Handeltől két szabadtérre szóló szálmot, a Vízizenét és a Tűzijátékot iktattak műsorukba, míg Bachtól két versenyművet. Mintha ezzel a választással is hangsúlyozni kívántak volna azt a távolságot és különbséget, mely a két egyéniségben, a két sorsban is kimutatható. A barokk kor zenekarát elsősorban és dön tően a vonóshang szeret- jellemzik. De Händel a szabad térben, az alkalomhoz illően, a királyi környezet szórakoztatására, netán mulattatására hatásosnak találta a fúvósokat. Az 1716-ban írt Vízizenénél a vonósokhoz még csak két-két oboa, fagott. kürt csatlakozik, addig a Tűzijátéknál — . 1759 a keletkezési dátum — —már a két oboa és fagott mellett négy kürt, két trombita szó'li és dobok verik a ritmust. A Szentendrei Kamarazenekar — karmestere Fenyő Gábor — ezt a térzenét író Handelt mutatta be az egri közönségnek, erősen szelídített, kamaraváltozatban. A rezek itt is derekasan megszólaltak, a zene pompáját színesen szolgálták a további fúvósok is. míg a vonósok adták az alapot a csillogó felépítményhez, a kürtök, a trombiták csillomes, művelt baritonján. S amikor a szólót befejezte, visszafordult „a karnagyi állásba”, és vezényelte tovább fegyelmezett kis csapatát, Amíg a bájos finn hölgy, a műsorközlő, kedves ama- tőrséggel, pori tájszólással -elővezette magyarul a következő szám tartalmát és fentos adatait, addig a karnagy rendezte a hangszerek dolgát, segített a nagydobot a dobnál jóval kisebb méretű legénykének megfelelően odaállítani, a mikrofonokat elhelyezni... És mindenki magától értetődően hozzáidomult az ő tevékenységéhez, családias, színpadi intézkedéseihez. Lepisto Reijo vezényel, népdalokat dolgoz fel. akár idegenből is, ír szövegel. fordít, megtanítja az egri dalt. azt a régi-régi köpés diáknótát, ahol a reverenda és az itat párosítása nem éopen áhítatot kelt. És szavak nélkül is elhisszük neki : ezt a feladatot nsm lehet csak fizetségért vállal- mi. Ezért ír opeiraszöveg- könyvet, s vele együtt a zenét. És természetes az is. hogy ő énekli az opera kulcsfiguráját is, az iszákost is. hogy sorsa buktatóival oktassa a mai fiatalo kát. Közreműködött zongorán. Westerhol Eugénia; a félnőtt szólisták tiennes Metta, Murola Laura. Anttila Amina, Gröndohl Joann. A pöttöm dobos, Lennes Elia. Gitáron játszott Habala Pari. gásához. ‘ Ezen a hangversenyen csak gondolni lehetett az oratórium- és operaíró Handélre, akit zaklatott sorsa útján mindig is munka, a zeneírás nyugtathatott meg. E két pompázó szám közé iktatta a szentendrei együttes Bach a-moll hegedűversenyét; a szólót vibrafonon játszotta Godán Gábor. Ezt az átiratot hatásosnak, hangulatosnak tartjuk, mégsem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy az egész mii szerkezete a vonóshangszer lágyabb hangzásvilágára épül. Az f-moll zongora- verseny jóval mélyebb hatást tett ránk, mint a műsor többi számai. Itt nemcsak a zenei örömszerzés volt a program, kaptunk ízelítőt azokból a gondolatokból, harmóniákból is, amelyek mindig is ébren tartják az érdeklődésit Bach alkotásai iránt. A zongorista őszinte alázattal közelített a műhöz, és magával tudta vinni közönségét. A szentendrei együttes, mint minden „feljövőben” lévő zenekar, különböző kvalitású zenészekből tevődik össze. Karmesterük. Fenyő Gábor avatott kézzel vezeti zenészeit, ismeri erős oldalaikat, s bizonyára nem véletlen, hogy a barokk muzsikából is éppen azokat a számokat válogatta ki. ahol a fúvósok adják az élmény saváHboi-sát. Az Egri Szimfonikus Zenekarnak nem meddő szakmai kapcsolata ez a szentendrei! DEÁK MÓR: A Szerelő-Szerelő 11/2. — Az én nevem Edvin. segítek a kedvin — nyújtott kezet. — Ezt én találtam ki. Hallotta már? — Nem — vallottam be. Es nem sértődött meg! No. igy lettem boldog. — Telefonálhatok? — kérdezte Edvin, amikor végzett; s hívott még néhány szerelőt. Az események követhetetlenné gyorsultak: ki figyel minden kis részletre, ha jól érzi magát? Jött egy Albérlet- Szerelő, egy Munkahely- Szerelő, egy Barát-Szerelő, és egy Szerető-Szerelő, aztán egy Apa-Szerelő, egy Anya-Szerelő, árián egy Tehetség-Szerelő. Aztán az ismerősöm. — Na, sikerült lezuhanyoznod? — kérdezte. Ogy megszorongattam a kezét, hogy belejajdult. — Köszönöm, köszönöm — kiáltoztam, és elvihar- zottam az albérletembe. — Na, milyen? — kérdezte az Albérlet-Szerelő. Ügy megölelgettem, hogy csontja ropogott belé. — Köszönöm, köszönöm — kiáltoztam, és elvihar- zottam a munkahelyemre. — Na, hogy tetszik? — kérdezte a Munkahely- Szerelő. Az alsó ajkam megint le- fittyedt, úgy hogy gyorsan egy csókot cuppantottam a kezére : — Köszönöm, köszönöm — kiáltoztam, és elvihar- zottam a barátomhoz. — Na, jó fej? — kérdezte a Barát-Szerelő. Fölkaptam, és megforgattam, hogy beleszédült. — Köszönöm, köszönöm — kiáltoztam, és elvihar- zottam a szeretőmhöz. — Na, belevaló? — kérdezte a Szerető-Szerelő. Úgy megdögönyöztem, hogy jajgatott belé. — Köszönöm, köszönöm — kiáltoztam, és elvihar- zottam a szüléimhez. — Na, szeretnek?... kérdezte az Apa- meg az Anya-Szerelő. Letérdeltem eléjük, alig tudták elrántani a lábukat. — Köszönöm, köszönöm — suttogtam. A Tehetség-Szerelő csak mosolygott. Éppen ünnepelni hívtam volna őket temérdek tíz forintomból — ehh. majd holnap eszem, legyintettem —, amikor betoppant egy hórihorgas. kezeslába- sos marcona. A Szerelők ijedten csomagolni kezd- - tek, nem értettem. Ö a Szerelő-Szerelő, súgták, a Nagyfőnök! Nem baj mondtam. Jöjjön velünk, majd kérek kölcsön. A Szerelők sajnálkozva néztek össze. Nem tudnád te azt megfizetni! S elegendő pénzem nem lévén így esett, hogy a Szerelő-Szerelő megszerelte a Szerelőket, akik megszereltek engem: nehogy még egyszer ingyen merjenek megszerelni bárkit is!!! Én meg azóta is gyűjtöm a kétforintosokat telefonálni. és félrefuttatom az ujjamat tárcsázás közben — de csak egerek motoznak a vonalban, szétrágva közönyösen emlékeimet: s félek, ha a legnagyobb felvisítana. egyszer, kétszer, háromszor... a Szerelő- Szerelő venné fel a kagylót. (Végi) Bach- és Höndel-muzsika Á barokk mozaikdarabkái A Szentendrei Kamarazenekar szombaton este adott hangversenyt az Egri Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében. A házigazda szerepét a Megyei Művelődési Központ töltötte be. a műsoron Bach- és Handel-művek szerepeltek. Farkas András A feleségem is azt mondta, hogy adjuk vissza A táska tetejére dobtam rá a pénztárcát ...
