Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 27., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Piaccsarnok vagy vásárcsarnok? Nem. véletlenül kérdőjeleztük meg a címbeli két megnevezést. Éppen napjainkban merült fel az a kérdés, hogyan nevezzük meg az egri újonnan felépült piacot. Amikor egy új vagy újjá varázsolt üzlet, üzem vagy éppen piac elkészül, felvetődik a névválasztás problémája is. A jó gyakorlatnak megfelelően a legmegfelelőbb- elnevezés megtalálásába szakembereket is bevonnak. Újabban, helyesen, a nyelvészek, a nyelvművelő szakemberek is hallatják szavukat, akik a megnevezés nyelvi formájával kapcsolatban adnak elsősorban tanácsot,' illetőleg javaslatot. Természetesen őket is kötik bizonyos szempontok, nyelvhasználti követelmények. A legfontosabb, hogy magyar nevet ajánljanak a megnevezésre. Ez újabban mintha hiábavaló óhaj lenne, hiszen elárasztanak bennünket az idegen elnevezések. A másik használható szempont, hogy az új megnevezés nyelvi alakjában jól illeszkedjék bele a magyar intézmények sorába és a nyelvhasználati hagyományokba is. Még a helyi ösz- szefüggésekre is jó tekintettel lenni. Ilyen összefüggések ismeretében az új egri létesítmény megnevezésére a piaccsarnok szóösszetételt tartjuk a legmegfelelőbbnek. A megnevező összetétel mindkét tagja jól ismert az egri nép nyelvhasználatában is. A piac szó tájnyelvi alak- változata a piarc is élő nyelvi forma. Eger város régi jegyzőkönyveiben mindkét szóalak szerephez jutott, s így gyakran olvasható a piarcos hajdú és a piarcos kikiáltó nyelvi alakulat is. A piaccsarnok megnevezés mindkét tagja egyértelműen utal a létesítmény jellegére, formájára, rendeltetésére. A régi egri gyalogpiacon a földről vagy szekérről, vagy sátor alatt árulták portékájukat a piacozó asszonyok, fehérnépek. Ma már zárt helyén, piaci csarnokban történik az áruk cseréje, adás-vevése. így a piaccsarnok megnevezés jól illeszkedik bele ebbe a magyar ösz- szetételsorba: húscsarnok, tejcsarnok, borcsarnok, sörcsarnok, bútorcsarnok stb. Az összetétel előtagja, a piac pedig ebbe a sorba illik bele szervesen: piactér, piacnap, piacsor; halpiac, ócskasor, zöldségpiac stb. Ha valaki talán a vásárcsarnok megnevezés - mellett voksolna, azzal a felvetéssel, hogy a piac megnevezés ma már régi ízű vagy éppen rusztikus hangulatú szó, hadd figyelmeztessük arra, hogy a piac nyelvi forma napjainkban egyre gyakrabban vállal megnevező szerepet a legmodernebb és legkorszerűbb jelentéstartalmak és használati értékek kifejezésére. Csak néhány példát idézünk ennek bizonyítására: piackutatás, piacszervezés, piacművelés (az idegen marketing megnevezés szerepében!), pénzpiac, értékpiac, világpiac stb. A piac szó elavulásának semmi oka és alapja nincs. Erről azok a szólások is bizonykodnak, amelyekben a piac szóalak kulcsszerepet játszik. A’ piaccsarnok megnevezés. különben lapunk hasábjain is jelentkezett már: „így épült biztató ütemben, s készül el már az idei nyárra az új piaccsarnok” (Népújság, 1985. febr. 27.). — ,,A mélyépítő- és városgondozási üzem megkezdi a piaccsarnok építésével összefüggő térrendezési munkákat” (Népújság. 1985. márc. 16.). Az új megnevezés - tehát megkezdte életútját, s reméljük, méltó lesz ahhoz a nagyszerű létesítményhez, amit megnevez. dr. Bakos József Játszva tanulják a világot AZ ÓVODAI NEVELÉSRŐL Hazánkban a kisgyermekek első „paradicsomát”, a budai Angyalkertet Brunsz- vik Teréz alapította a múlt század derekán. Kezdeményezése hatalmas feltűnést keltett, de példáját kevesen követték. Amikcir Magyarországon is kibontakozott a kapitalista fejlődés, munkát vállalt az anyák egy része. Ebben az időszakiban már gomba módra szaporodtak a kisdedóvók — többségük magánvállalkozásként jött létre. Elsősorban szociális intézmények voltak: a nevelési feladatokat csak áttételes formában látták el. Az elvárásokat csak századunk ötvenes éveiben fogalmazták meg. Ekkor vált uralkodóvá az a szemlélet, hegy az óvodák csak fele részben gyermekmegőrző intézmények, legalább ennyire fontos az iskolára való felkészítő munkájuk. Eleinte csak módszertani' levelek adtak ebbeni útmutatást. 1957-fctsn jelent meg az óvónők első „bibliája”, amit ők egymás, között szürke könyvnek neveztek. Ekkor váltak kézzelfoghatóvá az elvárások. Az óvodai nevelés programját, mely a mai napig érvényes, 1972- ben adták ki. Jól bevált „elvgyűjtemény és forgató- könyv” ez. Konkrét, világos és rugalmas is, mivel ki-ki egyéniségére szabhatja a megvalósítást. Nem véletlen, hegy 1986 — az elkövetkező reformév — csak kevés módosítást hoz. Az MSZMP KB 1983-as állásfoglalása kimondja: az óvodai élet hazánkban világszínvonalú. Nem minden szülő osztja iezt a véleményt. — Túl sokat várnak el a gyermekemtől — háborgott a napokban egy dühös apuka. — öteszteindős a csöppség Ahelyett, hogy hagynák játszani, birkózni, fo- góeskázni, beültetik egy terembe, és matematikával tömik a fejét. Már az óvodából is. iskolát akarnak csinálni ? ! Ez a kifakadás említést sem érdemelne, ha egyedi volna, de gyakran' hallunk hasonló tiltakozásokat. Csak Játék geometriai testekkel. lekedésről, állatokról, évszakokról, és így tovább. A matematikának három ágát érintjük: a halmaz- és relációelméletet, valamint a geometriát. Az ének-zene foglalkozások tartalma egyértelmű. Egyedül az irodalmi neveléssel akadnak gondok. Eddig ugyanis csak közvetett úton lehetett a mesékre, a versekre rávezetni a kicsiket. De hogyan veszi rá az óvónő őket a versek megtanuláséira?! E téren változások várhatók. — Hallottam olyan óvodákról, ahol oroszul, németül, angolul tanulnak a gyerekek... — Nem lelkesedem ezért. Annyi a beszédhibás óvodás, hogy még a tiszta magyar kiejtés megtanítása is gond. Olyan formákat kell kialakítani inkább amelyekben az egy-egy területen kimagasló eredményeket nyújtó gyerekek tovább csiszolódhatnak. A zeneóvodák hálózata már elterjedt, de másban is lehetne szakosodás. A közművelődési intézmények rendszeres, de nem naponkénti foglalkozásokat szervezhenének az apró tehetségeknek. — Úgy tudom, az ön által vezetett intézményben is folynak kísérletek... Az úszásoktatásra gondolok. — Nevezzük inkább vízhez szoktatásnak. Két kolléganőm segédedzői vizsgát tett, Aki vezeti: Gerc Lászlóné (Fotó: Szántó György) egy hivatásos testnevelő segítségével oktatják a kicsiket évenként húszszor a strandon. Nincs az ovi sok között Olyan, aki ne szeretne lubiokolni. Néhányuk valóban megtanul úszni is. Az iroda előtt vidám gyereksereg. — Milyen foglalkozásotok volt ma? — fordulok egy szőke kíváncsi szemű kisfiúhoz. — Sólyomvári Géza vagyok — néz rám sértődötten. Lám, ő tudja, hogy ilyenkor illik bemutatkozni. — Ma munkalapot töltöttünk ki — mondja, miután megismerkedtünk. — Egy boci rajzát kellett kiszíneznünk, de nem akárhogyan. Szabályok szerint! — És sikerült? — Persze — vágja rá határozottan, A többiekhez fordulok: — Ti milyen foglalkozásokat szerettek a legjobban? — Én az éneket — mondja Virtán Brigitta —. de nagyon jó bábozni is. — Ki kedveli a matematikát? Csaknem minden kéz a magasba lendül. Urbán Tamás egészen közel hajol hozzám: — Bácsi, én az autókat szeretem..., de a legeslegjobb dolog játszani! Ennyiben maradtunk. Szabó Péter Az óvodai héköznapokat látva úgy éreztük, nincs szó túlterhelésről. A szülők olyan fogalmaktól irtóznak, amelyeknek nem tudják a jelentését. íme néhány példa. Egy ijesztő szó: relációéiimélet. A háttere: az asztalon összekeverve hat rajzocska. Közülük kettő tehenet ábrázol, kettő libát, kettő kutyát. A feladat csoportosítsátok őket! Ez olyan nehéz... ? Vagy egy másik: geometria. Egymás mellett: gúla, kocka és gömb. — Mutassátok meg a csúcsait! 'Megmutatják. — Melyiknek nincs csúcsa? — A gömbnek! — vágják rá kórusban a kicsik, s még csodálkoznak is a felismerésen. Játék mindez, akárcsak a fogócska. — A játéknál nincs fontosabb a kicsik számára — mondja Alberti Aladár né, a gyöngyösi 4. sz. óvoda vezetője, szakterületének városi felügyelője. — A csendes pihenő iés az étkezés időszakát leszámolva, egész nap játszunk a gyerekekkel; Hogy vannak fokozott figyelmet igénylő játékok...? Ezek felkészítik őket az iskolai céltudatos munkára. Az ilyeneket csak mértékkel és fokozatosan „adagoljuk”. A kiscsoportosakat hagyjuk, hogy kedvükre ismerkedjenek a világgal, nem tartunk nekik kötelező foglalkozásokat. Az óvónő csupán kezdeményez. Kezére húz például egy nyuszibábot. Mozgatja, makog hozzá, s ha felkelti vele a gyerekek figyelmét, megindulhat a beszélgetés : mit eszik a nyúl, milyen színű a bundája, hol él? Stb. Ha a végén még a Nyuszi ül a fűben című dalocskát its élénéklik közösen, már teljes a siker. A középső csoportban más a helyzet. Ott hetente hat alkalommal kötelező tíz-húszperces foglalkozásokat tartanak. Senki se képzelje ezeket kis tanóráknak. A testnevelés megmozgatja a végtagokat, fejleszti az ügyességet. Az ábrázolásba rajzolástól papír- hajtogatásig minden belefér. A környezetismeret-séta vagy beszélgetés a munkahelyről, az óvodáról, a köza szülőktől... A kicsinyek is tudnak panaszkodni mégsem teszik. Alberti Aladárné: „A foglalkozásainkat senki se képzelje kis tanórának” MÓZES LAJOS: Fél Mázsa antik ezüst II/2. A férfi felsóhajtott, és a fiókba nyúlt. Először azt hittem, pisztolyt ránt, de csak Seduxent vett elő. Kimorzsolt egy szemet a csomagból. Tétován nézte a fehér gyógyszert, majd csak úgy, víz nélkül bevette; Intett, üljünk le. Vártuk mindketten, hogy megjöjjön a jótékony hatás. Addig körülnéztem. Szegényes tanári szoba volt, talán hatszor hatos. Kopott, sötétbarna bútorokkal volt telezsúfolva, és recsegő, furnér székekkel. A terem egyetlen érdekessége Vlagyi_ mir Iljics képe volt, amit valami amatőr festő követhetett el. A festék vastag csomókba,n állt a vásznon, egyedül a tekintet volt az, ami helyesen és hatásosan volt feltéve. Aztán a férfi újra sóhajtott. és abból megértettem, a gyógyszer eljutott rendeltetési helyére. — Mikor épült az épület? —: kérdeztem halkan. — És kié volt? — 1870 — suttogta —, és Szapáry grófé. 1946-ig lakták. aztán nyugatra disszidáltak. 1948 óta állami iskola. Kezdetben két tanterem a földszinten, és az emeleten szolgálati lakás ... Elhallgatott, Vlagyimir Iljicsre tekintett, majd rám. Kövér könnycseppek indultak el szemeiből, és hallhatóan koppantak az asztal lapján. — Az én szolgálati lakásom... és a feleségemé ... — Kint felrikoltott a szünet végét jelző csengő. Felálltam, megfogtam a vállát. — Nyugodjon meg — mondtam. — Majd máskor folytatjuk. Megtörölte könnyes szemeit, kézbe vett egy matyó_ hímzéses osztálynaplót. — Felezzünk — motyogta és felállt. — Felezzünk. Bennem megbízhat. Maga meg én ... mindent megtalálhatnánk. Már csak néhány kis számítás hiányzik! Felezzünk. — Majd megbeszéljük — mondtam csillapítólag. — Most sietnünk kell. — Együtt léptünk ki a tanáriból. A gyerekek úgy rebben, tek szét az ajtó elől, és a folyosó teljes hosszában, mint verebek a ragadozó madár elől. Elbúcsúztunk, kezet fogtunk. Végigjártam az iskolát, de csak a titkárt találtam. Mondta, sem ő, sem más nem tud felvilágosítást adni. itt a címzetes igazgató kivételével mindenki új ember. De keressem meg a tanácselnököt, az tanított itt, talán tud valamit. A tanácselnök szívesen fogadott. Egyből tudta azt is, mi az a szociológia. — Bandi egy kicsit hibbant, sajnos — mondta. — Pedig nagyon értékes ember volt valamikor. Kántortanítóként kezdte, az államosításkor ő hozta át az egész iskolát a papoktól. Jó tanár volt. Mellette párttag, szakszervezeti aktíva ... Ha téeszt kellett szervezni, jött. Ha békekölcsönt. akkor is. Vörös- kereszt. satöbbi. Elsőnek ő végezte el a marxizmus— leninizmus esti egyetemet az egész járásból. Ki akarták emelni pártvonalon, de nem ment el. Pedig kínáltak neki lakást is. Láthatja, ma is ott lakik az emeleten. No. szóval... hatvannyolcban korszerűsítésre került az iskola. és az ő szolgálati lakásával kezdték. Parkettázással. Reggel kirámolt a szobából, és mentek tanítani. Hozzátartozik még a történethez, hogy az a mester, aki a parkettázást csinálta ... az egy kicsit haragosa volt a Bandinak. Mivel ő agitálta be a téeszbe. Annak idején, ugye. No, és felszedi a hajópadlót, talált mindjárt egy hatalmas ezüsttálat. Egyből rohant a telefonhoz, kihívta a múzeumiakat, jöjjenek, mert nagy értéket talált. Azok persze jöttek, majd szétrepedt a Volga alattuk. Ki is szedték az egészet. Több .volt mint ötven kiló ezüst. Nagy része ezüsttál, evőeszköz, de volt köztük ékszer is. Csupa antik darab. A gróf rejtette el. Mire a Bandi órája véget ért, már el is vitték az ezüstöt. Még csak meg sem mutatták neki ! Húsz évig aludt a kincs felett ! Az egész járás ezen röhögött! Pont ott volt az ágya a kincs fölött ... Elhallgatott, néztük egymást. Mindketten mosolyogtunk. Arra gondoltam, ez tényleg erős lehetett. De miért kell ebbe belehibbanni? — Elnevezték Tálas Bandinak a parasztok ... Tudja, milyen a falu. Kiabálták utána a gyerekek. Megmondták neki a szemibe. a kocsmában: kódisként jött, kódis is marad ! Egy házra nem telik neki, öregségére! Úgyhogy akkor kezdődtek nála a bajok. Inni kezdett. Verte a gyerekeket. Ásott a kastélykertben. Óra közben szélnek eresztette a gyerekeket. kincset ásott. Sok panasz volt rá. De a járásnál nem csináltak ügyet belőle. Gondolták, majd rendbe jön. De nem jött rendbe, sőt. Pártvonalon is elkezdett romlani. .. Szóval, zavarosan viselkedni. Istenhívő lett. Templomba járt, gyónt, imádkozott. Zaklatta a plébános urat, imádkozzanak együtt. Pedig előtte ő volt az, aki az iskolai hitoktatást... hogy mondjam ... szóval, úgy leszorította a jelentkezők számát, hogy megszűnt az iskolai hitoktatás. De hát minden vonalon nagyfokú volt vele szemben a türelem. Akkor lett csak baj. amikor verni kezdte a feleségét. Mert állítólag a felesége volt a hibás abban, hogy ő húsz évig nem vette észre, mi felett feküdt. Hogy olyan izé ... fluidumokat... vagy miket keltett, ami miatt ő képtelen volt megérezni a kincs kisugárzását. Na, akkor az asszony bement a járáshoz! Másnap elvitte a mentő a Bandit a megyei idegosztályra. Új igazgatót neveztek ki... Aztán kijött, és olyan kezes lett, hogy az utcán vezetni kellett. Sokkolták. Na, azóta jobban rendben van. Gyógyszerezi magát. Meg a felesége vigyáz rá... Megittam a kávémat, lejegyeztem az adatokat, amiért jöttem. 1870-ben épült. Szapáry grófé volt. 1948 óta iskolai célokra. Kezdetben két tantereim a földszinten, egy szolgálati lakás az emeleten. 1950-ben az egyik tantermet kettéosztották. 1957- ben a másikat is. Ugyanakkor igazgatói szobát létesítettek, kamrából. 1962-ben és 1966-ban szintén leválasztással újabb tantermeket hoztak létre. Ugyanakkor tanárit is. lomtárból. Külsőleg felújítva, tatarozva még nem volt. Belső felújítás 1968- ban. Elköszöntem, siettem elérni a buszt, amely a következő faluba vitt. Alapos volt a gyanúm, ha a körzetben találok még egy kastélyiskolát, a belső felújítás évszáma 1969 lesz. Esetleg 1970. VÉGE
