Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
Wm Ë j m A Egy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT 1-----------i—...—....—- NÉPÚJSÁG, T985. április 22., hétfő Tárlat a Gárdonyi Színház előcsarnokában Alkotások — mondanivalóval A megyei tanács által meghirdetett fel- szabadulási pályázatra beérkezett müvekből — mint már arról tudósítottunk — huszonöt művész nyolcvan alkotását fogadta el a zsűri, ebből állt össze tárlat a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában. Pusztai Ágoston: Ég és föld között (Fotó: Köhidi Imre) 4. Parfőmözött konfliktusok Megjelenésekor nemcsak pedagógusberkekben keltett országos érdeklődést Raffai Sarolta Egyszál magam ci- mű, méltán nagy sikerű regénye. Az iróhö átélt, megszenvedett mozzanatokat épített be a műbe. amely nyíltságával, szokatlan őszinteségével, szívmelengetö hitsóvárgásá- val babonázta meg az olvasókat, illetve mindazokat, akiket izgatnak tegnapjaink, s jelenünk bonyolult kérdései. Hősnője Tisztaságra esküdött. Igazra szomjúhozó karakter, akit megnyomorít igazgatóvá avanzsált, karrierista férjének kisstílűsége. korruptsága. erkölcstelensége. Sanyarog, senyved. kiútkeresése tragédiába torkollik. Ennek szükségszerűségén lehetne vitatkozni. Annál is inkább, mert a sajátos végkifejlet az irodalomtörténe- tileg is értékes munka úgyszólván egyetlen gyengébb pontja. Ezért azonban busásan kárpótol mindannyiunkat az alkotó. hiszen valóságból metszett, eredeti mellékfigurákat teremt, biztos kézzel rajzolva meg jellemük minden lényeges mozzanatát. Olyannyira, hogy úgy érezzük: ezekkel a nem éppen vonzó alakokkal nemcsak találkoztunk, de még jó néhányszor összehoz velük a sors. A magvas erények indokolták, hogy a tanulságos sztoriból 1979-ben tévéfilmet készítettek, s annak is örültünk. hogy az elmúlt hét végén megismételték a produkciót. Akkor is. ha az adaptáció szemlélete zavart minket. Sípos Tamás a forgatókönyv- író szerepkörében ugyanis arra törekedett, hogy csak azért is parfümözze a vérbő konfliktusokat. Különösképp a megoldást parancsolta bá- rányszelídségűvé, megfosztva valamennyiünket az igazi katarzis semmi mással nem pótolható megrázó, megújító, tudatunkban tovább ható erejéről. Ennek hiányáért sovány vigasz volt a majdhogv giccsesen tálalt, émelyítően színpadias ízű záró jelenet. A mindennapok dolgait százféleképp lehet megélni. Van, aki apátiába esik egy főnöki dorgálás miatt, van. aki majdnem sokkot kap, mert lekéste a buszt, s van olyan ember, aki egy vállrándítással elintézi, ha megtudja: a felesége megcsalja. Életünk telis-teli konfliktussal — egyéni alkattól függ, ki hogyan lesz úrrá rajta, hogyan vészeli át, miként próbál segíteni a nehéz helyzeten. Alberto Sordi megszámlálhatatlan filmben játszott már komplexusokkal küszködő, esendő, hétköznapi kisembert. ízig-vérig ismeri ezek lélektanát, s színészi alkata is alkalmas e szerepek megformálására. Ezúttal ő maga „talált ki” egy történetet, filmre is rendezte, s eljátszotta a főszerepet. A Tudom, hogy tudod, hogy tudom című olasz film — vígjáték. Ám. mig végigneveti a néző a másfél órát. gyakran összeszorul a szíve is. Mert a film az élet fonákját tárja elénk, minden bajával, nehéz helyzeteivel. A cselekmény gördülékeny, érdekleszítő. Alberto Sordi írótársát. Rodolfo Sonegot is Az ellentmondásra az is felfigyelhetett, aki nem forgatta a kötetet, hiszen a vállalkozás többi motívuma éppen a hűséges tolmácsolás miatt lett kerek egész- szé. Az írás lapjai elevenedtek meg előttünk, a hitelesség érzetét keltve a nézőkben. főként azokban, akik álltak már katedrán, s részt vettek hasonló jellegű csetepatékban. A szerzői tévedést hatványozta az adaptálási hiba. amely nem egyedi jelenség. Ezért a vészjelzés, a figyelmeztetés. Próbáljuk meg: kölnivíz nélkül. .. Pécsi István Terülj, terülj asztalkám! Ahogy elmúlt a televízióban a műsoridő csökkentésének néhány szűkös hónapja, úgy tárulhat föl előttünk újra, hogy a szerkesztők miként próbálnak egyfajta „terülj, terülj, asztalkám"-at nyújtani. Mint a mesebeli abroszra, ide is kerül zsírosabb falat csakúgy, mint könnyű habos sütemény. Már csak az éhes embernek kell arra ügyelnie, hogy ne csak ebből vagy abból habzsoljon be egy hatalmas adagot, hanem próbáljon csipegetni, valóban ízlésének megfelelően válogatni. Hozzá kell tenni azért hogy nem annyira szabad ám a vásár, mint az első pillanatban hinnénk. Sok filmet, tévéjátékot, vagy más műsort csak a programban olvas el az ember, nem jut tovább a Rádió- és Televízióújság néhány soros ismertetőjénél. A legtöbb családban ugyanis az, ilyen-olyan munka, a gyerekekkel való foglalkozás elveszi az időt, s a kívánság is csak puszta óhaj marad, hiába szánná rá magát a néző egy délutáni csemegére, hacsak este 8-kor zuhan a fotelba. De kár keseregni, az osztrák—magyar meccs alatt is meghalt az élet az országban, csak a tévé. dolga az, hogy hasonló érdekességü programokat nyújtson. vés, a fordulatokban bővelkedő történet megjelenítése. Ugyanakkor hús-vér jellemeket teremtettek, akik maximálisan átélik és átérzik az élet legapróbb dolgait, úgy szeretnek, szenvednek, örülnek, hogy minden, szavuk, tettük hiteles. Fabio, a látszólag kiegyensúlyozott banktisztviselő már több éve házasember, lánya tizenhat éves. Értetlenül fogadja hát felesége telefonját, a munkahelyén: Lívia heves érzelmekkel szerelmi légyottra hívja hétvégi házukba. A kissé nyárspolgár férj azonban inkább a mécsesét választja. Igen ám, csakhogy kiderül, egy szakállas fiatalember régóta leselkedik felesége után. S ekkor jön a fordulat: az úr nem szerelmes trubadúr, hanem egy magándetektív megbízottja, aki Fabio feleségének minden lépését figyeli jó ideje. Tévedésből, egy neves közéleti ember hitvese helyett. Keddenként lassan a régi sorozatok népszerűségét éri el A halál archívuma, fordulatos cselekményével, remek szereplőgárdájával. A 13 rész is azzal kecsegtet, hogy hamarosan közeli ismerőseinkké válnak Georg és társai. A meghosszabbodott műsoridő következtében még a szerdai meccs után „befért” a Jogi estek újabb adása. A legkedveltebb közismereti programok közé tartozik, így nem csoda, ha „terjeszkedik”, kedden este még egy különkiadását is megtekinthették az érdeklődők. Csütörtökön magyar tv-film szerepelt a kínálatban, pénteken pedig magazinműsor. Szombaton Woody Alíen-filmet sugárzott a tévé. Vasárnap pedig a Váratlan vendég című angol tévéfilm került képernyőre. Úgyhogy még azok is válogathattak, akik délután vagy a késő esti órákban nem nézhetik az adást. Felsorolni is sok volna, hogy a még nyolctól tízig terjedő időszakon túl mi mindent tartalmaz a műsor. Színházi előadástól kezdve nótaműsorig számtalan lehetősége van a szórakozni, kikapcsolódni, vagy éppen tanulni- vágyóknak. Nem tudom, sajnáljuk-e. hogy olyan program manapság már nemigen szerepel, ami a labdarúgó-mérkőzés népszerűségével vetekszik. Régente közmondásos volt egy-két produkció sikere, kihaltak az utcák, amikor táncdalfesztivál volt, vagy amikor Angyal kalandjain izgulhattunk. Még Princ, a derék katona is alaposan megcsappantotta a presszók és a mozik forgalmát. Talán nem is a televízión múlik, mi lettünk mások, el- kényeztetettebbek. Több a film, több az izgalom s egyre többet kell ezzel párhuzamosan adni, hogy elsöprő legyen a siker. A „terülj. terülj, asztalkámra” már különleges ínyencségnek kell kerülni ahhoz, hogy mindenki két kézzel kapjon érte. Igen érdekes megoldás: ettől kezdve két film pereg a néző szeme előtt. A férj végignézi a Líviáról készült tekercseket. s tulajdonképpen ekkor derül ki, életük eddig felszínes, hazug volt. A rendezés egyik fő erénye, hogy egy pillanatra sem unatkozik a néző. A szórakozás. a nevetés mellett mindazonáltal gondolkodni is van ideje. Hiszen Alberto Sordi a figuráknak szinte a mélylélektanát adja. Játéka a színészet magasiskolája s ebben méltó partnere Monica Vitti. Kettejük folyton változó, mégis eltéphetetlen kapcsolata a házasság pszichológiai és szociológiai modellje. Féltékenységük, marakodásuk, szerelmük és aggódásuk teli humorral ábrázolt, mégis olyan hiteles, hogy a szemlélő szinte önmaga életét is átérzi közben. Monica Vitti magyar hangja, Almási Éva nagyban hozzájárul a film sikeréhez. Mikes Márta Megállapíthatjuk hogy a helyi mecénatúra szándéka termékeny! tőleg hatott Borsod, Nógrád és Heves képzőművészeire. A felhívásra érett alkotások sorával válaszoltak. Bár az országos biennálék szintjét, llégkörét ezek a most kiállított műtárgyak megteremteni nem tudták, nincs okunk a szégyenkezésre: felpezsdülőben van a képzőművészeti élet Heves megyében, az itt élő, dolgozó festők, szobrászok mintha lendületet kaptak volna attól, hogy a közösség nemcsak érdeklődéssel, de díjakkal is ki akarta fejezni elismerését, az alkotó munka értékét. Mi most ezt a tárlatot inkább a Heves megyében élő képzőművészek oldaláról tekintjük át. Elsősoriban azért, mert szemléletben is feljegyzésre érdemes változásokat, gyarapodásokat tapasz, teltünk nem egy képzőművésznél. Nagy Ernő két alkotása az egyik meglepetésünk. A lírai hangulatok, a meghitt érzelmek festőjeként. ismerjük őt. S íme most kiderül, hogy két „aktualitást” is termett benne az emlékezés: a „Pincemélyből a fénybe” és az „1914. novembere a Nagy. állomáson” mintha Bernáth Aurélra emlékeztető ecsetkezeléssel, fogalmazással a személyes élményről, felszabadulásának pillan,atairól vallana. És az érzésekről, a fényben úszó alakokat mutatva a tárlat látogatójának. Nem kisebb az örömünk Herczeg István két portrésorozatánál sem. Két brigádot, a Dobó Katicáról és a Farkas Bertalanról elnevezettet vette sorra, s mint egy érettségi tablón, a portrék alá gallérként mókásan odaírta a „fejek” komoly és beceneveit. A képzőművészetben oly ritka humor gazdája ez a kitűnően rajzoló festő, akinek jellemzéseit — kissé furcsálljuk: — mintha észre sem vette volna a zsűri. Ez a portrésorozat nem attól mai, ímert brigádtagokról készült. hanem attól a kalappal és egyéb fejfedővel jellemzett, körülvett megföve- gelt fejtöl-arctól, amely a mai embert mutatja nekünk, a munkást hitelesíti számunkra közvetlen ábrázolá s módjával. Amit pedig a Harlekinékról vall, az már a barátság és szergtet művészi üzenete. Magyar István mintha felszabadult volna a neki kényelmetlen non-figuratív megoldásoktól. Komor színekben gondolkodik. Négy lapján a lét, az egyedüllét drámaisága, a képben kime- revitett pillanatnyi látszat és lelki állandóság itt-ott a válság és a kétkedés mel- lékzöngéit is hordozza: a kibeszélés, a gyógyulás és a helyes irányra lelés jele is lehet. Kishonthy Jenő beszédes portréi nem lepnek meg. Inkább ez a három munkája most együtt látva, a Mai fiatalok. a Kislány, hajában virággal és a Hősi halott bizonyítják, mennyire szabatosan fogalmaz, mennyire biztos szemléleti alapon áll az alkotás értelme, értéke dolgában. A kilencvenhárom éves Kastaly István nemcsak a tárlatnyitón vett részt, képei is itt vannak, a neki kedves bükki tájakkal: festményein a gyár. a kőbánya, a termőföldből kinövő új városrész éppúgy megörökítendő, mint Egernek bármely hóstyai részlete. Csendes líra ez, és egy egész életről szóló vallomás: itt volt mindig otthon. Kocsis Árpádnak az ünnep a fájdalmat is eszébe jutatta és Halálmenet című képén az arcok a riadt lélek tükrei, ahol a kegyetlenség valósága felrémlik. Kocsisáé András Gizella Műterem című képén az asszonyi ott- honiasság derűje a fontos. Lóránt János két artiszti- kummal, a Visontával és a Várjátékokkal szerepel itt. Mindkét kép egy-egy színtömb, a néző ráközelít a látványra, de sokáig nem tud mit kezdeni vele. hiszen a szürke szín nem a képzelet felgyújtására . szolgál. Gondolati anyagot közvetít, felső fokon. De hogyan válik élménnyé, érzelemmé? Trojan Marian az ex librisekben érzi otthon magát, itt is azokkal hat. Dohnál Tibor triptichonja, a Requiem nem tudja elérni azt az érzelmi hatást, amit Kocsis Árpád vált ki belőlünk: igen áttételesnek tetszik ez a gyász itt. Seres János négy képe idézi azt a tájélményt, amely őt a Bükkhöz köti. Blaskó János absztrakt munkái ismét szép színekkel igyekeznek utat törni hozzánk, a nézőkhöz. A szobrászok! Pusztai Ágoston háromszor is nekirugaszkodik ugyanannak a témának (Ég és föld között) és minden alkalommal más- más hatást ér el. A három alkotás kölcsönhatásban ad. ja ki az igazi élményt — az Őskor mintha csak magyarázat lenne az ember és az. elemek közötti harchoz. Király Róbert Várj reám című szobra mellett plakettjei hatnak. Erdős Júlia három textilmunkája közül a nagyméretű Hóol vadás't — nagyszerű térhatása miatt is — magasra kell értékelnünk. Pető János a gyerekkorát idéző fekete-fehér visszaemlékezésein el-eltöprengünk. mert kitűnően elmondanak egv korszakot, amelv elmúlt vigasztalanságaival hat ránk. Földi Péter Chagallt idézgető figurái — talán színeik és méreteik miatt — teszik ránk a kiállítás egyik legszervezettebb hatását. Balogh László mobiljai kellemes látványt nyújtanak, de változatlanul az az álláspontunk: ez a mobil-plasztika valahol a képzőművészet határán áll, annak ellenére. hogy korunk motorizá. ciós folyamata szeretne valahogy már művészetté szublimálódni. A kiállítást inkább a tartalmi oldala felől igyekeztünk megközelíteni. Főképp azért mert hosszú éveken át sok-sok üres fogalmazvány is került a közönség elé. Itt most mintha a mondanivalóra került volna a jó hangsúly. Farkas András ANTALFY ISTVÁN: Téli napsütés — Jó reggelt! — Jó reggelt! A nap besütött az ablakon, pedig tél volt, és a ■ virágok tüntetőén virítottak a szobában. — Csak azt szerettem volna mondani, hogy sokat gondoltam rád. Akkor is. amikor a nap felé repültem, akkor is, amikor egy kicsit meghaltam... — Én veled repültem a nap felé... de nem szabad meghalnod, egy kicsit sem, mert én szeretlek. — De messze vagy. Ha látnád; az ujjaim olyan pirosak és bütykösek.. . — Áldottak az ujjaid. Sokat dolgozol. Tudod mit mondtam? — Most nem dolgozom. És tudnod kell, hogy ilyenkor itt ülök a szőnyegen, a telefon mellett. Látnod kell engem. — Látlak... — Ez a telefon köt ösz- sze bennünket, ha nem vagy velem. .. — Is... — Köszönöm. Az ólomkatonák még nem kezdték meg a támadást, de már felkészültek rá. Teleraktak a térképet és a csillagos eget rakétákkal. — De süt a nap. Ez olyan jó! — Ez olyan jó. De nekem több kell ennél! — Tudom. Szeretetve vágysz és meg is érdemied. És mert egyedül vagy. — Nem vagyok egyedül. Te mindig velem vagy. És én veled vagyok. Veled beszélgetek. Mégis hiányzol. — Ott vannak a virágaid.5 — Igen. Beszélgetek velük is. És ha kérdezek tőlük valamit, válaszolnak. A virágok őszinték. És tudnak szeretni. — Jobban, mint az emberek? — A virágok csak viszontszeretnek. És az emberek nem mindig szeretik a virágokat. Akkor sem, ha letépik őket, akkor sem. ha megvásárolják az üzletbenJj Csak így szokás. Aztán ki-’ dobják őket. — A te virágaid sokáig élnek. — Igen. Ismerjük egymás- gondolatát is. — Mintha fütyültek volna. .. — Nem, nem fütyölt senki. . . Ne tedd még le! — Le kell tennem. A rókát is megszelídítették. Várj rám. kis Herceg. . . — Várok. Várlak.. . Gábor László Tudom, hogy tudod, hogy tudom Az élet fonákja dicséri a frappáns meseszö-
