Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 20., szombat 5« SAJÁT FALUJÁBAN Az állami díjas Nagyréde, Szőlőskert Tsz. Van-e. aki ezt a nevet nem ismeri? Nemcsak itt. sző­kébb hazánkban, hanem megyénkben és a határain­kon túl is sokfelé cseng jól ennek a tsz-nek a neve. Az elnöke Frecska Sándor most kapott Állami Díjat. Életútja szinte kínálja a megállapítást: íme. a szocia­lista karrier. Hiszen mezít­lábas, félárva gyerekként ott téblábolt ebben a község­ben, ott kezdte el a félré­szes summásságot, ott ívelt fel az útja abba a tisztség­be, amely mégiscsak rang, nem is akármilyen, hiszen... de az a gondolatsor már messzire vezetne. Mégsem nevezem karrier­nek azt. ami vele történt. Természetesnek tartom. Per­sze, csak akkor, ha mögötte érdembeli fedezet található. Nála pedig — található. ■oooooooooooo­Kezdem a végén. Annál a jelenetnél, amikor a nagy­hírű tsz elnöke odaállt nyolc­vanon túli édesanyja elé, és azt mondta, hogy őt pedig nem is akármilyen kitünte­tés érte. Az idős asszony csak nézte, nézte nagy fiát és akkor eszébe jutott az a mezítlábas kis suttyó-gye­rek, aki... ... aki most gyanús-gyor- san pislog, halkan szipog is, és meleg tekintettel nézi az édesanyja szeméből kicsor­duló fényes gyöngyszemet. Gondolták volna valaha is. .. ? — Nem tagadom, bennem mindig ott volt a törekvés, hogy megmutassam a fáim beli környezetemnek, mire vagyok képes. Mort is úgy tartom, hogy a többieknél egy kicsit jobban kell mun­kálkodnom, munkálkodnunk, mert arra kényes voltam és vagyok ma is, hogy valami­vel többet érjünk el. mint a szomszédok, a mi vidé- künkbeliek. Törekvés, akarat a több­re. a jobbra... Lehet-e enél- kül vinni valamire? Nem. Hogy hol kezdődött? Pon­tosan emlékszik rá. Még alig cseperedett fel, amikor a kezébe került egy hirde­tés. Az állt benne, hogy 36 fillérért kínálnak egy szál oltványt. Lám. hogy is van ez? Ok pedig hat fillért kapnak attól, aki felvásá­rolja tőlük. Miért? Hm... ! Melyik éri meg jobban: elkészíteni az olt­ványt vagy kereskedni ve­le? A közgazdasággal ilyen fokon és ilyen mélységig ju­tott kapcsolatba. . . akkor. oooooooooooo­Nincs eredmény a hozzá vezető út nélkül. Az álla­mi díjas elnök tehát vissza­fordul képzeletben a múlt­ba. Hat osztályt járt ki, de úgy, hogy csak akkor kop­tatta az- iskolapadot, ha ki­fagyott a kapa a földből. Nem volt olyan uradalom vagy nagyobb birtok, gaz­dagabb gazda a környéken és a faluban, ahol ő meg ne fordult volna. Az apját korán elvesztette, a kenyér­keresőt tehát pótolni kel­lett. Szerencséjére a nagybáty­ja esetenként maga mellé ültette a szekérre, amikor nekivágtak az erdőnek, hogy fát gyűjtsenek vagy a mesz- sze tájaknak, hogy eladni vigyenek ezt, azt. A legény­ke sokat látott és sokat ta­pasztalt. Mindig nyitva volt a szeme és a füle. Nem maradt sokáig vesz­teg, nekilátott oltványt ké­szíteni. Először csak egy ke­veset, amikor pedig sikerült valamennyit értékesíteni, ak­kor már többet. Ugyancsak álmélkodtak a gyerekcimbo­rái, amikor meglátták öt a hátára zsinegeit oltványkö- teggel. — Ügy gondolom, a sze­gényebbe attól tudott előbb­re jutni, boldogulni, mert mindenért meg kellett szen­vednie. A tehetősebb csalá­dok gyerekei pedig majd­nem készen kaptak min­dent. Mély bölcsesség, de ez sem magától ment. Tehetség- is, akarat is kellett hozzá. Amikor negyvennégyben beöltöztették leventének va­lami felemás kincstári ru­hába, ő is ment a többiek­kel egészen Komáromig. Ott meggondolta magát. Irány visszafelé, Nagyréde. Sze­rencséje is volt, mert a frontokon úgy jutott át, hogy szinte észre sem vet­te. Igaz, szülőfaluja környé­két úgy ismerte, mint a te­nyerét, és a mesgyék vo­nalát követte végig. A szülői házban azonban nem az övéit találta meg. hanem a vörös csillagos kato­nákat. Eltelt néhány nap. mire édesanyjáékra rábuk­kant. Másokkal együtt hú­zódtak meg a harci esemé­nyek elől egy biztonságos helyen. 000000000-000­Kaptak négy holdat, jut­tatott földet. Iga nem volt, megkapálták, úgy vetették be. Lassan aztán gyarapod­tak. Nagy csúfságnak tar­tották a faluban, amikor az ökröket megvette. Ló csak később került a szekérhez. — Addig én jártam a fo­gat viszonzásáért gyalog­munkára, attól kezdve meg­fordult a világ. Egy kicsivel később pedig kiakolbólintot- tak a fogyasztási szövetke­zetből, mert úgy tartották, hogy ez a fogatolás. fuvaro­zás nem illik a mezei em­berhez. Ezután mi történt? — Nem telt bele sok idő. jöttek értem, hogy legyek a fogyasztási szövetkezet ügy­vezetője. Elvállaltam. Egy év múltával jöttem rá. hogy hiszen nem is vagyok tagja a szövetkezetnek. Hát ilyen volt a világ ak­koriban. De váltsunk nagyobb lé­pésekre. Elérkezett a tsz- szervezés dandárja: 1960. — Disznótorba voltunk hi­vatalosak. Akkor kérdeztem az egyik szervezőtől: Van-e nálad belépési nyilatkozat? Minek az? Ne törődj vele, add ide. Kitöltöttem. No. ti ketten, mint tanúk írjá­tok alá. Néztek rám. mint a csodára. Azt akarom, hogy mindenki tudja, engem ,nem kellett beszervezni, én ma­gamtól léptem be a tsz-be. Mindenkinek megállt a kés meg a villa a kezében. Így kezdődött.-oooooooooooo Gondnoknak nevezték már az első perctől kezdve, de tulajdonképpen elnökhelyet­tesi teendőket végzett. Az­tán papíron is az lett, majd elnök. — Jól indult a tsz a leg­elején is, csak elkövettünk akkor valamit, amit elkerül­hettünk volna. Nagy hirtelen belevágtunk a szőlőtelepí­tésbe, méghozzá a hagyomá­nyos sorközökkel. Sokáig küszködtünk emiatt. Aztán jött a háztáji. Az sem ment könnyen. Azt mondták ránk. hogy a közössel szem­ben az egyéni érdekeket tá­mogatjuk. Pedig anélkül nem tudtunk volna akkorát fejlődni, mint amekkorát kellett ahhoz, hogy ne csak a szőlőt termeljük meg, ha­nem feldolgozzuk és palac­kozzuk is. A haszon így nőtt meg. Már csak címszavakban. Következett a málna, a hü- tőház. majd a zöldség- és gyümölcsfélék feldolgozása. Előbb a borkombináttól bú­csúztak el. majd a miskol­ci hűtőháztól. A saját lá­bukra álltak. De nem feled­keztek el a szántóföldről sem, az állattartásról sem. Mindenben egy kicsikével többre törekedtek, mint a környezetbeliek. Meg akar­ták mutatni. .. ! Megmutatták. Egyre több felsőfokú vég­zettséggel rendelkező szak­ember került Nagyrédére. Egyre nagyobb önállósággal intézték annak a területnek az ügyeit, amelyet a veze­tőség a kezükre adott. — Nemcsak elviselem a véleménykülönbséget, ha­nem el is várom, ha vala­mi komoly dologban kell dönteni. Ha csak ott ülnek. és maguk elé bámulva hall­gatnak. rájuk szólok: mi a csudának vagytok itt?-OOOOOOOOOOOO A hat elemi után hosszú csend következett. Majd el­jött az idő. hogy vezetői továbbképzésre küldték Zsámbékra. Ekkor „melles­leg” elvégezte a könyvelői tanfolyamot is. A legjobbak jelentkezhettek a főiskolára. Ő is. Több tucat magával. Az államvizsgát ketten tet­ték le. Kitűnően végzett. — Minden este elővettem a könyveket otthon. Szom­baton és vasárnap pedig még tv-t is csak alig lehetett nézni a családnak, mert én a másik szobában írtam a jegyzeteimet. A két lányom mellett ki kellett tennem magamért. Azt nem tudtam volna elviselni, hogy a ta­náraim kegyelemből beírja­nak egy gyenge kettest. Mi­nél közelebbi ismeretségben voltam valamelyik tanárom­mal, annál jobban felké­szültem nála. Az eredmény nem maradt el. — Tudom, hogy egyszer nyugdíjba kell mennem. Most még nem gondolok rá. De nem várom meg, hogy valaki szóljon, magam álla­pítom meg, ha eljött az ideje, ha már túlnőnek raj­tam a feladatok. Ismerős a magatartás? An­nak idején maga döntött a belépésről is, nem várta meg. hogy felszólítsák. — Az elnökség.. . ? Soha sem törekedtem rá. De na­gyon fontos tisztségnek tar­tom. A falu sorsa és élete is igencsak függ attól, milyen a tsz-elnök. Nekem pedig mindig az volt a célom, hogy a környezetemnek a hasznára legyek. Ez a kitün­tetés. . . ? Nagy megtisztelte­tés. Igazán jól esett büszke vagyok rá, de nem tartom most többre magam azért, mert. .. Én most is a régi kollégákkal, cimborákkal ülök le a legszívesebben ul­tizni, beszélgetni.-000-00000000­Elindult egy mezítlábas kis parasztsuttyó Nagyrédén a negyvenes években, hogy íélrészes summásként segít­sen édesanyjának a napi be­tevő falat előteremtésében. Aztán. .. Mégiscsak ember lett be­lőled. édes fiam! — mondta könnyes-boldog szemmel édes szülője, amikor közöl­te vele, hogy Állami Díjat kapott. A saját falujában ért el idáig. G. Molnár Ferenc HÚSZEZREN SEGÍTENEK ŐSSZEL Diákok a mezőgazdaságban Összegezték a tapasztalatokat Még épp hogy csak virágzani kezdenek azok áfák. melyeknek gyümölcsét ősszel majd le kell szedni, az illetékesek azonban már most kezdik előkészíteni a betakarítást, amihez a hagyományoknak megfelelően igénybe veszik a diákok segítségét is. Nemrégiben csokorba gyűjtötték e terület elmúlt esztendei tapasztalatait, hogy az elkövetkező felada­tokat minél pontosabban jelölhessék ki. Tanulságos bepillantani az eredményeket és a nehézségeket fel­sorakoztató dossziéba. Tanulmányok, visszaemlékezések, kora­beli cikkek Heves megye 1919-ben Nos. megyénk 54 téesze és 4 állami gazdasága elsősor­ban a szőlőkben, a paradi­csomföldeken. illetve az al­máskertekben várja a diák­kezek közreműködését. Akikre számítani lehet (a nyolcadikos általános iskolá­sok, a középiskolások és a felsőfokú intézmények hall­gatói), mintegy 22 ezren vannak. A szervezők célja az, hogy valamennyien ne csak megismerjék, de meg is szeressék a termelő mun­kát. összefog ennek érdeké­ben a megyei tanács több osztálya, a KISZ. a szak- szervezet és figyelemmel kí­séri körülményeiket a KÖ­JÁL Tavaly a hűvös időjárás miatt a szőlő és a gyümöl­csök érése két netet késett, így a tanulók október 8-a és november 7-e között szü­retelhettek. Elismerésié mél­tó amit végeztek, hisz össze­sen 16 ezer tonnányit men­tettek meg a pusztulástól. Különösen kiemelkedtek munkájukkal a gyöngyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola és a Mát- rafüredi Erdőgazdasági Szak­munkásképző Intézet tanu­lói, elérve így a napi 119. illetve 114 forintos átlagke­resetet. Itt jegyzendő meg. hogy a fiatalok bérezése a felnőtt dolgozóktól csak teljesítmé­nyük arányában tért el. A más megyéből érkezők ke­resete azért lett magasabb, mert a táborszerű elhelye­zés jobb munkaidő-kihaszná­lást biztosított. A fogadó gazdaságok min­den módon igyekeztek meg­felelő körülményeket terem­teni. Jól szervezett volt a fiúk, lányok szállítása, leg­följebb a Volántól bérelt autóbuszok esetében fordult elő késés. (A Volán ugyan­is nem rendelkezik annyi tartalék járművel. hogy csúcsidőben 3—4 ezer em­ber közlekedését plus.zfel- adatként meg tudja oldani.) A területeken egyébként biz­tosították a higiénés helyi­ségeket, ruha- és csizma- használati díjat fizettek, s a munkaverseny legjobbjai prémiumot kaptak. A korábban nézeteltéré­sekre okot adó kérdéseket tavaly már rögzítették a szerződésekben. így azt pél­dául. hogy a munkaidő-ki­esésnél pontosan meg kell állapítani a felelősséget, vagy azt, hogy milyen nor­mákat várnak el a diákok­tól a megjelölt bérért... így érthető, hogy a tanu­lók munkavégzésének ered­ményei sokat javultak az elmúlt esztendőben. Az ál­talános iskolások alaposan kihasználták a rájuk „kisza­bott” négy órát, s a legtöbb középiskolás is ledolgozta becsülettel a hatot. A felső­fokú intézmények hallgatói­ról megállapítható, hogy lel­kesebben tevékenykedtek a korábbiaknál... összegezni úgy lehet te­hát, hogy tavaly az iskolák és az üzemek is teljesítették vállalásaikat. Az ifjúság a rendkívüli időjárás okozta nehéz körülmények között is helyt állt. Hisz nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy amikor kiderült; az eső miatt lassúbb lesz a szüret, sok helyütt zokszó nélkül megfejelték az átlagos 5 na­pot. A tapasztalatok értékelői az idén szeretnék többek közt azt, ha tartós kapcsolat alakulna ki egy-egy mező- gazdasági üzem és egy-egy tanintézet közt. Jó lenne, ha a diákok teljesítményét a továbbiakban naponta ösz- szegeznék a munkaadók (biztatva ezzel őket a na­gyobb tempóra), illetve a körülményeiket az eddigiek­nél is jobbá tennék. Remélhetőleg az elképze­léseket, melyek egyként szol­gálják a tanulók és a gaz­daságok — a felnövekvő nemzedék és a népgazdaság — érdekeit sikerül már az idén valóra váltani. Németi Zsutsa Az MSZMP Heves Me­gyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának kiadásában látott napvilá­got a Heves megye 1919-ben című kötet. A tanulmányok közül el­sősorban Csiffáry Gergely, a magyarországi Tanácsköz­társaság egri szükségpénzé­ről szóló munkáját említhet­jük meg. Ebben a szűkebben vett témán kívül bemutatja az időszak főbb gazdasági jellemzőit és az ehhez tarto­zó összefüggéseket is. Az ol­vasó egy-egy írást talál, amely a hatvani véres va­sárnappal, illetve a gyöngyö­si ifjúság tanácsköztársaság- beli helyzetével ismertet meg. Szecskó Károly közli Ko- lacskovszky Lajos — eddig még kiadatlan — cikkeit, amelyek 1919-ben jelentek meg az Egri Újságban. Ezek­ben a publicisztikai művek­ben a szocializmus és a pro­letárdiktatúra felépítésével kapcsolatos elméleti és gya­korlati kérdésekkel foglal­kozik. Ezen írásai nemcsak a Tanácsköztársaság sajtójá­ból emelkednek ki. de nem­zetközi tekintetben is figye­lemre méltóak. Az egykori hatvani és kis­körei vöröskatonák vissza­emlékezései hangulataiban is képesek felidézni a tör­ténelmi eseményeket és a hozzájuk tartozó életutakat. A könyv utolsó lapjain található a polgári demok­ratikus forradalom és a Ta­nácsköztársaság Heves me­gyei kronológiája, amely bizonyára segítséget jelent majd az eligazodásban. A kiadványt nemcsak szak­embereknek, de a nagykö­zönség számára is bá* ajánlhatjuk. (Foto: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom