Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 20., szombat Húszmilliárd Tavaszi hajrá? No, ilyen sem volt még, mondja mérnök barátom, ám hangjában nyoma sincs iróniának. Inkább bizakodó. Hiszen olyan intézkedési tervet készítettek, hogy ha végrehajtják, behozzák a kemény tél okozta tetemes termelés-kiesést. Ami persze, nem könnyű. Hiszen nemcsak a január 6-tól (mintegy kéthetes szünettel) március közepéig tartó földgáz-korlátozás okozott megpróbáltatást több ipar- vállalatnak. A kemény fagyok, a néha orkánszerű szél is növelte a gondokat: itt gépek, berendezések fagytak el. ott kényszerű leállás, fagyszabadság hátráltatta a termelést. Az ipar mellett az építőipar. az építőanyag-termelés, a közlekedés, az úthálózat, a mezőgazdaság is szenvedő alanya volt a zord télnek, amit végül is nekünk kell megfizetnünk. Az összeget ismerjük. Lázár György, a Minisztertanács elnöke szólt arról a pártkongresszuson, hogy a tél okozta többlet- kiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Azért, hogy e mindannyiunk pénztárcáját apasztó kiadás kisebb legyen, szinte mindenki tehet valamit. Ha másképp nem, úgy, hogy takarékoskodunk az energiával. Ügy. ahogy barátomék teszik — jól szervezett többletmunkával. Mindenképpen öröm hallani, olvasni, hogy a legtöbb helyen a súlyos gondok közepette sem az elkeseredés, a panasz vagy a csodavárás (majd az állam bevagy kisegít nézet) a jellemző, hanem a tenniaka- rás. Így volt ez már a nehéz napokban is: a veszteségeket csaknem mindenütt igyekeztek a lehető legkisebbre mérsékelni ; a technológiai károsodásokat megelőzni, a tétlenségre kárhoztatott embereknek másutt értelmes munkát adni. és még sorolhatnám. A szándék dicséretes: rugalmasan igyekeztek alkalmazkodni a szokatlan körülményekhez. Hogy miért a dicséretig? Mert ez ma még nálunk sajnos nem mindennapi. Bizony jó lenne, ha ez az alkalmazkodó képesség nem csökkenne a hőmérséklet emelkedésével. Továbbra is szükség van e rugalmasságra, hiszen a folyamat, amely a kiküszöbölhető károk megszüntetését szolgálja, most indul be igazán. Most, amikor ismét van elegendő energia, most. amikor az idő javultán mód nyílik a veszteségek pótlására. S nem is „tavaszi kampány”-ra van szükség, hanem év végéig szóló átgondolt tervekre, hogy amit lehet, pótoljanak az üzemek. Mert nemcsak a többlet- kiadás érinti érzékenyen az országot, hanem a nagy értékű termeléscsökkenés — ennek következtében a jelentős export-kiesés is, miközben olajból, gázból kénytelenek voltunk többet importálni. Nehezen létrehozott külkereskedelmi egyensúlyunk is a veszteségek mérséklését, sőt, az eredeti tervek teljesítését kívánja. Biztató, hogy a gázkorlátozástól sújtott üzemek többsége teljesen vagy nagyobb részben behozhatónak véli az elmaradt termelést. Biztató, hogy az emberek — ez szinte általános tapasztalat — fegyelmezetten dolgoznak. átérzik a termeléskiesés okozta gondokat. A fel- szabadulási és kongresszusi munkaversenyben már eddig is sokan áldozták fel szabadnapjukat, ám. ezen túlmenően is szükség van hétvégi műszakokra. Követhető és követendő az is, ahogyan több helyen átszervezték az éves nagyjavítást, akképpen, hogy azt a tervezettnél hamarabb végrehajthassák — így is nyernek néhány napot. Nem volt teljesen igazuk azoknak a pesszimistáknak sem, akik úgy vélték: a három műszakos, folyamatosan dolgozó üzemekben lehetetlen az elmaradt termelést pótolni. Jó néhány ilyen üzem talált megoldást: a kényszerű állás ideje alatt olyan javításokat, technológiai ésszerűsítéseket végeztek el, amelyek a továbbiakban lehetővé teszik a termelési kapacitás növelését. Nem reménytelen a kényszerű fagyszabadságok miatt felborult termelési egyensúly helyrebillentése az építőiparban sem; ott az ütemtervek átprogramozásával igyekeznek magukon segíteni. Igen, elsősorban magukon, hiszen a termelési tervet teljesíteni, nyereséget elérni csak ekképpen lehet. De ne essünk a félreértés csapdájába: a látszat ugyan amellett szól, hogy csak az érintett üzemeknek kell serkenteni önmagukat — ám, ez távolról sincs így. Van feladatunk bőven az őket energiával, alapanyaggal, félkész termékkel ellátóknak is, függetlenül attól, hogy meglehet, az utóbbiakat nem vagy csak alig hátráltatta munkájukban a tél. Vonatkozik ez a kül- és belkereskedelmi szervezetekre is, amelyeknek szintúgy gondoskodniuk kell a termelő üzemek egyenletes és ütemes ellátásáról. A korábbiaknál jobb munkaszervezéssel sokat segíthetnek a bajba jutott üzemeken, az egész országon. Az elmaradt termelés pótlásához nem egy helyen többletbérre is szükség lenne; jónéhány vállalat ezt központi bérpreferenciaként óhajtja megkapni. Jogosságát — természetesen — majd az illetékesek döntik el, annyi azonban bizonyos. amit lehet, elsősorban önerőből kell megtenniük. / Az eddigi tapasztalatok alapján joggal lehet remélni. mind kevesebben lesznek azok, akik egész éven át az — egyébként valóban jelentős károkat okozó — időjárásra hivatkoznak majd. Nincs is helye ennek, hiszen aki nem igyekszik megtenni, amit lehet, hogy csak az emberileg elkerülhetetlen károk maradjanak, az saját érdekével is szembekerül T. P. Szovjet műszeripari kiállítás Miskolcon — Nagyszabású szovjet műszerkiállítást rencezett a miskolci városi sportcsarnokban a Műszer- és Iroda- gépértókesítő Vállalat, és a szovjet MASHPRIBORIN- TORG. A bemutatott műszerek a szovjet tudomány és ipar legújabb, legkorszerűbb produktumai közé tartoznak, valamennyi saját fejlesztés eredménye. A Szovjetunió határain kívül Miskolcon kerültek először közszemlére. Az együttesen több mint ezer négyzetmétert elfoglaló kiállítást már az első napokon nagy érdeklődés kísérte. A tudományos intézmények és vállalatok szakemberei megkezdték a szemre is látványos bemutatón felsorakoztatott 200, csúcstechnikát képviselő műszer tanulmányozását. A rendezők megkönnyítették az eligazodásukat azzal, hogy típusonként csoportosították az anyagot. AKI MER, AZ NYER Jövedelemgyarapító ötletek Hevesen Szinte már közhelyszerűnek tűnik, amikor leírjuk: ahhoz, hogy valamely vállalat vagy üzem gazdaságunk mai feltételei között eredményes tevékenységet folytathasson, szükség van az állandó megújulásra, a jobb. hatékonyabb eszközök és módszerek megtalálására és alkalmazására. Természetesen ez a követelmény a termelőszövetkezetekben is érvényesül, a vállalkozói kedv ott sem lehet hiánycikk. Nos, — úgy tűnik — a hevesi Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet vezetői tudják ezeket, s igyekeznek csak előre nézni. — Ez kétségtelenül igaz — j kezdi a beszélgetést Kiss I József termelési elnökhelyet- i tes. — Mindig is próbáltuk felfedezni azokat az utakat, amelyek a még megfelelőbb gazdálkodáshoz vezetnek bennünket. Jóllehet, sokszor a körülmények késztettek bennünket erre, másszor viszont felismertük hogy mit is kell tennünk. Az utóbbi időszakban főként az állat- tenyésztés területére koncentráltuk az energiánk?f — Ügy gondolom, hogy itt kényszerítő erőként hatott, hogy a zöldségtermesztő terület csökkent, s a kiesést valahogy pótolni kellett... — Valóban, de ez csak a dolog egyilk oldala. Tény. hogy nagyobb gond — gépeket vásároltunk. Hangsúlyozom tehát, hogy a beruházásainkat csak részben motiválták a fent említettek. Ezekre min- denhogy sor került volna, mert a jövedelmezőségi és egyéb körülmények ezt diktálták. — Pontosabban, mik voltak az elhatározást kiváltó okok? Több meggondolás is vezetett bennünket. Először is az, hogy állattenyésztésünk helyileg is nagyon szétszórt volt, s így majdnem áttekinthetetlen. A gazdaságossággal js bajok voltak. Nem utolsósorban, elengedhetetlenné vált a munkakörülmények javítása. Az már csak pluszként jött számításba. hogy azok a fölcék. Az idén közel 8 ezer sertést adnak le az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak míg 1980-ban zöldséget mintegy ezer hektáron termeltünk, ma 650-en. Ez elsősorban a dinnyét és a paprikát érinti, ide idén a paradicsomra is kiterjedi. Hogy miért .szántuk magunkat erre a lépésre? Azért, mert kevesebb lett a munkáskéz. A tagiok száma is csőikként, meg; ákik minit kívülállók dolgoztak nálunk, azok száma is fogyott. A zöldség jövedelmezősége sem a vártnak megfelelően alakult, s sajnos, a ráfordítások egyre emelkedtek. Azért persze nem 350 hektárral lett kevesebb a terültet, hiszen 100 hektárnyi ebből átment a háztájiba. Azt is látjuk, hogy a zöldséggel továbbra is foglalkoznunk kell. Éppen ezért, példáiul a paradicsom betakarításának megkönnyítésére — itt voltaképpen ez a legamelyöken azelőttit zöldséget termeltünk, kiválóan megfeleltek a takarmánybiztosítás céljainak. — Pedig valamikor még úgy merült fel a kérdés, hogy egyáltalán fenntartsák a tehenészetet ... — Pontosan. Három esztendeje — akko r 100—130 darab tehenünk volt — valóban azon meditáltunk, hogy megéri-e ez a tevékenység. Aztán úgy véltük, hogy igen. Ekkor határoztuk el a telep korszerűsítését. Tiszta vérű állományt állítattunk be, 150 darab üszőt vásároltunk. Jelen pillanatban kétszáz tehenünk van. de néhány esztendőn belül el szeretnénk érni az ötszázas létszámot. A 6500 literes tejihozam — most itt tartunk — már jónak mondható, de úgy véljük, hogy feltornázhatjuk A nemrég elkészült tároló és keverő (Fotó: Szabó Sándor) magunkat a 7000—7200 literig. A telep felújítása természetesen nem volt olcsó mulatság, hiszen mintegy 15 millió forintba került. Megoldottuk az ehhez kapcsolódó. dolgozóink kényelmét szolgáló szociális létesítmények elkészítését is. Korszerű. tiszta öltözők épüllek illetve egy étkezdét is átac- tunk. Még annyit, hogy különösen büszkék vagyunk az alsóvezetékes fejőháizunk- ra. Ha az információim nem csalnak, akkor szűkebb hazánkban mindössze három ilyen fejőház van. Erre az ágazatra tíz százalékos nyereséget terveztünk, szerin- tem ez reális, de közel sem — Ezeket hallva talán felesleges is a kérdés: megérte? — Feltétlenül. A szarvasmarha és sertéstenyésztés már tavaly is jól hozott a „konyhára”, és nagyon bízunk abban, hogy ez a jövőben is így marad. Mindezek mellett kevesebb élőmunkát kell felhasználnunk. s ez sem elhanyagolható szempont. Akik pedig továbbra is ezeken a területeken tevékenykednek, igazán nem panaszkodhatnak, hiszen kis túlzással azt állíthatom, hogy patika tisztaságú helyeken kell colgozniuik. Az építkezéseket az építcbrigádunk Az új szarvasmarhatelep jelenti azt, hogy nem haladhatjuk meg. — A sertéstenyésztéssel kapcsolatosan mit mondhatunk el? — 1983-ban készült eL, azaz az idén lesz kétéves a sertéstelepünk. Az ehhez szükséges 20 millió forint is jelentős anyagi megterhelést jelentett, gazdaságunk számára. Mostanra már lehetővé vált, hogy évente nyolcezer vágósertést adjunk a népgazdaságunknak. Nem volt haszontalan a befektetés, mert 3 milliós nyereséggel számolunk. Még egy beruházásunkról szeretnék szólni. Tavaly egy saját takarmánykeverő üzemet is létesítettünk a hozzá csatolt magtárral. A legmodernebb gépekkel szereltük fel, így ezen sem múlhat a munkánk minősége. végezte, azaz a saját erőinkre támaszkodtunk. De nem csak itt. Többször kitértem rá, hogy mi mennyibe került. Nos, nem véletlenül, hiszen a szükséges pénzt a zsebből teremtettük elő, tehát nem kértünk sehonnan hitelt. Az indulásunk sokat ígérő volt, de azt hiszem, hogy az igazi vízválasztót az elkövetkező esztendők jelentik majd. Aki mer. az nyer — tartja a mondás. A gazdaságiban azonban a 'bátorságnak körültekintéssel, gondos mérlegeléssel, előrelátással is párosulnia kell. Hevesen — úgy néz ki — mindez megvan, s kellő alapot is nyújt a távlati célok maradéktalan megvalósításához. Sárhegyi István (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) Újfajta épületszerkezet A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában francia licenc alapján egy újfajta,, úgynevezett PPB-típusú feszített vasbetongerenda próbagyártását kezdték el. Az üzemszerű termelésire az első negyedévben kerül sor. Az idén 600 ezer folyóméter vasbetongerendát gyártanak a szentendrei gyárban, amely mintegy háromezer csaűádi háiz építésére elegendő. Az új terméket főleg a családi- és sorház építők, valamint lakás- felújítók alkalmazhatják.
