Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság, ms. április 13., szombat fl társadalmilag fontos értékekért A polgári filozófia és a német idealizmus eszméin nevelkedő Lukács útja a marxizmushoz és a szocializmushoz sajátos, nem ellentmondásoktól és téve­désektől mentes. Lukács, amíg a marxi—lenini gyakorlatelemzés vonzáskörébe kerülve eljutott a napi cselekvésben a helyzeti értéket kereső kommunista politikáig, több fordulatot tett korábbi álláspontjához képest. Lukácsnál ezek a fordula­tok az elvont teóriától a re­alitásokkal való szembesü­lések során egy teljesen új elméleti átalakulást és bő­vülést eredményeztek. Pon­tosabban az absztraktumok- tól a konkrétumig való el­jutás többlépcsős folyama- tárói van szó. ami termé­szetesen nem a gondolkodói önmozgás eredménye, hanem olyan sorsforduló dátumok' hoz köthető, mint az 1917-es húszas évek második felé­októberi forradalom és a ben a fasizmus előretörése. Lukács egyik problémája a társadalmilag fontos érté­kek kívánása volt. A bolse- vizmus, mint morális problé­ma című írásában kiélezet­ten merültek fel a történel­mi és az egyéni gyakorlat etikai vonatkozásai, a morá­lis döntés dilemmái. Vagy a terror és az osztályelnyo­más oldalára állunk és meg­valósítjuk a proletariátus osztályuralmát, vagy az „igazi demokrácia” módsze­reivel akarjuk az új vilá­got felépíteni, olyan körül­mények között, amikor az emberek többsége ezt az új világot még nem akarja. Ez utóbbi esetben a cél és eszr köz rigorózus megfeleltetése az aktuális történelmi esély elvesztésével fenyeget, mert az etikai igény folyamatos realizálása a cél eltolását követelte meg. Ha viszont a terrort és osztályelnyomást választjuk; a történelemfi­lozófiai cél erőszakos reali­zálása szétrobbanthatja az etikai posztulátum integritá­sát. A morális következe­tesség és a gyakorlati poli­tikai hatékonyság ellent­mondásba került Lukácsnál, mert politikai etikáját a konkrét társadalmi előfelté­telekkel nem tudta össze­kapcsolni. Azt azonban vi­lágosan látta, hogy az etikai Ami kar most Lu kács éle­tének egri vonatkozásait fel­elevenítem célszerű sorrend­ben haladni. A maigy filozó­fus élettörténetéből ismert, hogy a Tanácsköztársaság időszakában a közoktatás- ügyi népbiztos helyettese, majd népbiztos volt. 1919 április közepén, a miikor az intervenciósok megindítot­tak a támadást a fiatal mun- kásállam ellen több népbiz­tos, így 5 is a írónkra sie­tett, s az 5. hadosztály po­litikai 'Biztosaként tevékeny­kedett. Ilyen minőségben jutott el Egerbe április vé­gén. Erről 1976. január _í-án így vallott a Magyar Tele­vízió riporterének: „Egerben történt, hogy kaptunk egy kémjelentést, mely szerint a csehek Eger északi oldalán támadni akarnak. Mármost Eger északi oldalát egy zász­lóalj védte. Én kimentem ahhoz a zászlóaljhoz. A le­hető legrosszabb hagulat fo­gadott, mert már 24 óra óta nem kaptak élelmet. Beszél­tem nekik a nemzetközi for­posztulátum fenntartása le­mondás lenne a politikai gyakorlat reális lehetőségei­ről. Döntött és belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A taktika és etika című írásában már összhangba hozta az osztálypraxis és individuális cselekvést. Most már a történelemfilozófiai posztulátum nem végcél, ha­nem elérendő valóság lett. Érdekes és ma is aktuális problémája Lukácsnak a reálpolitika és kompromisz- szum. E kérdésben úgy fog­lalt állást, hogy a „reálpoli­tika végzetes és üdvtelen”, mert az aktuális érdekek el­érése korrumpálja a törté­nelemfilozófiai megbízatást és végcélt. Csak a világtörr ténelmi cél lehet a taktikai mérték. Lukács foglalkozott a párt. a pártok szerepének kérdéseivel is. Abból kiin­dulva. hogy a forradalom napirenden van, üdvözölte 1919-ben a kommunista és szociálderrfokrata párt egye­sülését, noha korábban a szociáldemokráciát opportu­nistának és forradalomelle­nesnek tartotta. Az egyesült párt szervezeti formáját meghaladandóan rossz for­mának ítélte. A proletár­mozgalmat mint a párt szer­vezeti kereteit túlnőttet ér­tékelte. Később ennek az időszaknak absztrakt forra­dalmi utópizmusát nevezte Lukács magára vonatkoztat­va messiniasztikus .korsza­kának. A Tanácsköztársaság idő­szaka alatt végzett operatív politikai feladatai rövid idő­re megszakították Lukács elméleti tevékenységét, de már az 1920-as évek végén konzekvensen ott folytatta teoretikus munkáját, ahol abbahagyta és a korábbi koncepciói hibáira fény de­rült. A szervezet problémái­radalomról, meg Magyaror­szág feladatairól — oda se figyelt senki. Akkor eszem­be jutott, hogy ezt az élel­mezésből kiindulva kell meg­oldani. Megbíztam azt a né­hány embert, aki velem volt, hogy autómmal menjenek Egerbe, keressék fel az ér­seki székhelyet, s az érseki pincéből rakják tele élelem­mel a gépkocsit és jöjjenek vissza. Ez meg is történt, majd az emberek vacsoráz­tak *es vacsora után a szó­noklatomat már egészen prímán ' meghallgatták. A cseh támadásnál ez a zász­lóalj nagyon tisztességesen és jól viselkedett." Lukács május végén, pon­tosan május 26-án ismét járt Egerben, mint közoktatás- ügyi népbiztos. Ekkor a Fő­egyházmegyei Könyvtárat kérést« fel. Vele jöát Buda­pestről Láng József, az egy­házi javakat 'likvidáló bi­zottság elnöke, s a helyi ve­zetők közül Jachwerth Ede kormán y zólan ácsi biztos. Kalovits Alajos, a megyei nál, az elmélet és gyakorlat közvetítésénél, a proletár osztálytudat kérdéseinél, feu- kácsnál a Tanácsköztársa­ság tapasztalatainak elem­zése nem vezetett elméleté­nek lényeges átformálásá­hoz, álláspontja ' 1923-ra ugyan változott oly módon, hogy felismerte a forrada­lom előrehaladásának ideo­lógiai hátráltatóit. Regiszt­rálta azt a tényt, hogy a há­borútól megcsömörlött tö­megek társadalmi tudata lassan megváltozik. hogy visszatérnek a korábbi ha­gyományos gondolkodási és viselkedési normák. Lukácsnál így vált köz­ponti problémává az osztály- tudat és az eldologiasodás Szándéka ez időben a marxi elmélet gyakorlati — forra­dalmi jellegének megújítá­sa. védelme volt a szociál­demokrata torzításokkal szemben. Élénken foglalkoz­tatta az eldologiasodás, el­idegenedés és ezek megha­ladása, semlegesítése a he­lyes osztálytudat kialakítása révén. Ma is tanulságos, ahogy Lukács a pröletártudatot vizsgálta, a pillanatnyi és végcél kettősségének meg­szüntetése teszi csak lehe­tővé, hogy a proletár osz­tályharc külsőleg is győzel­met arasson. Részletesebben a Történelem és osztálytu­dat című művében azt fej­tegette, hogy a pillanatnyi érdek és cél, hogy megnyit­ja-e, vagy elfedi az utat a végcél irányában', az kizá­rólag a proletariátus osztály- tudatától és nem az egyes harcok győzelmétől vagy ve­reségétől függ. Lukács itt ab­ban tévedett többek között, hogy nem számolt az anyagi bázissal, a feltételekkel, a köznapi ösztönzőkkel. Nem számolt azzal, hogy vereségek esetén a proletártudatban visszaesések következnek be. művelődésügyi osztály veze­tője, Rázsó Gyula, a megyei népművelési szakosztály ellenőrző ’biztosa és Marton- csik Béla kísérte. Lukács ekkori egri útja minden bi­zonnyal a 'könyvtár átrende­zésével kapcsolatos volt. Ezt bizonyítja későbbi júliusi lá­togatása is. Lukács május 26-i egri tartózkocását az emit telit könyvtár saját kezű vendógkönyvi bejegyzése igazolja. Feltehetően május 26-án Jachwerth szót válthatott Lukács Györggyel, a helyi színház állandó társulatának ügyéről is. Ezt bizonyíitija május 27-én keltezett levele a közoktatásügyi népbiztos­ság színházi osztályához, amely így szól: „Eger .váro­sának több mint 30.000 főnyi lakossága és egész proletárt- át usa már hosszú idő óta sajnálatosan nélkülözi mind­azokat a kulturális eszközö­ket és alkalmakat, amelyek szórakoztatnak, vagy a mű­vészetek iránti fogékonyságot fejlesztik. így redkivül nagy hiányát érzi az egri proletá- riátus a színházi művészet­nek, amely nemcsak szóra­kozni, de tanulni és szelle­mileg fejlődni vágyó elv­társaink szellemi életének lenne táplálója, melegítője. Ennek tudatában azon elő­terjesztéssel fordulok a Köz- oktatásügyi Népbiztosság színházi osztályához, ' hogy Eger városa részére június, július, augusztus és szép- temter hónapokra egy meg­A lukácsi proletártudat ideológiai elemzésének úttö­rő jelentősége volt, annak eLlenére, hogy figyelmen kí­vül hagyta a kapitalizmus válsága és a proletariátus ideológiai válságának konk­rét történeti körülményei­nek elemzését, összekapcso­lását. Lukács a proletariá­tus ideológiai válságának fő okát a szervezeti válságban jelölte meg. Nem véletlen, hogy nála az 1920-as éveket követően előtérbe került a pártelmé­let. Lukács érthetően a szer­vezetre és akcióira összpon­tosított. Lényeges fordulat koncepciójában az 1924-es évben jelentkezett, amikor a lenini állásponthoz közelít­ve belátta, hogy nem lehet egységes osztálytudatból ki­indulni. Tudomásul kell ven­ni, az adott időszakban az eltérő mélységű és kialakult­ságé osztálytudat fokozata­it. Továbbá, hogy a párt kell. hogy legyen ezeknek a rétegződések kiegyenlítő­désére szolgáló szervezet. Olyan pártra, szervezetre van szükség, amely állandó mozgásban van. önkorrekció­ra képes. Később Lukács nem előz­mények és okok nélkül ke­rült szembe többször is sa­ját pártja egy részével, más pártok álláspontjával és a Kommunista Internacionálé- val. Műveiben található vi­tatható és vitatott, de gyak­ran félreérthető, illetve tu­datosan félremagyarázott álláspont is. Ilyenek a Tör­ténelem és osztálytudat cí­met viselő műve és az úgy­nevezett Blum-tézisek. Lu­kács a Blum-tézisekben 192H végén, 1929 elején eljutott oda, hogy magyarországi vo­natkozásban baloldali prog­ramot konkretizáljon egy fasizmustól fenyegetett • idő­szak számára. „A proleta­riátus és parasztság demok­ratikus diktatúrája " tézisei és helyzetelemzése — Lu­kács elképzelései szerint — a diktatúra és az MSZMP (1925—27) politikája közötti strafégiai dualizmust lettek volna hivatottak áthidalni. A Blum-tézisekben az adott időszak számára a pol­gári demokráciát és műkő­felelő intézkedéssel lehetőleg sürgősen megtenni szíves­kedjék. A helyi viszonyokat ille­tőleg tájékoztatásul előadom, hogy a múltban az egri színházban Palágyi Lajos je­lenleg Miskoczon működő elsőrendű színtársulata ját­szott, éspedig évente néhány hónapon át. A város kultu­rális igényei lehetőleg ha­sonlóan elsőrendű színtár­sulat működését teszik kívá­natossá, éspedig lehetőleg négy. esetleg öt hónapos sze­zonra. Hatszáz személy be­fogadására alkalmas, jó karban lévő, megfelelő szín­házunk van, amely rendel­tetésének néhány napon be­lül átadható. A színház szín­pada és öltözőhelyiségei 40— 50 főből álló színtársulatnak elegendő terepet ad annak, díszlete és zenekara azon­ban nincsen, úgy hogy en­nek léterehozataláról és meg­szervezéséről gondoskodni kell. Megjegyezni óhajtom to­vábbá azt is, hogy az egri proletáriátus érdeklődése fel­tétlenül biztosítani fogja anyagi szempontból is bár­melyik elsőrendű színtársu­lat zavartalan működését, il­letve fendllását. A helyi direktórium Kulturális és Sajtóalosztálya pedig közre­működésével gondoskodni fog arról, hogy a színházi előadások írója és az elő­adásra kerülő darabok minő­sége megüsse azt a mértéket, amit az új forradalmi művé­szet irányai és céljai szem­pontjából mindannyian kívá­natosnak tartunk. Amidőn az egri proletáriá­tus kulturális fejlődése szem­dési feltételeit a ..leghasz­nálhatóbb” harci terepként propagálta. szemben egy absztrakt radikalizmussal. Ugyanakkor fellépett min­denfajta szövetségi politika ellen, mert bizonyos példá­kon a szakszervezeteket és a szociáldemokráciát a fa­sizmusba való belenövés eszközeinek látta. A Blum- tézisek antiszektariánus jel­lege szektáriánus hibákkal társult. A polgári demokrá­cia értékelése miatt a Kom­intern „jobboldali elhajló­ként” ítélte meg Lukácsot, amiért Lukács 1929 folya­mán két ízben is önkritikát gyakorolt, visszahúzódott a politikai praxistól és az el­méleti munkának szentelte magát. Visszavonulása a kommunista mozgalom egy fejlődési szakaszának lezá­rásával esett egybe, azéval. amely a világforradalom közvetlen várásában élt és a szocializmusra vonatkozó el- képzélések azonnali realizá­lását óhajtotta. Lukács személyének bel­ső ereje, valamint a szocia­lizmus szükségszerűségéről vallott meggyőződése ma­gyarázza. hogy rezignálttá akkor sem lett .amikor a po­litikai harc közvetlen cent­rumaival való kapcsolata egy időre megszűnt. Marxiz­mus-értelmezésének közép­pontjában a későbbi időszak­ban is a szocializmus világ- történelmi feladatának mint az emberiség önfelszabadí- tási folyamatának szakadat­lan aktualizálása állt. Lukács György fordula­tokban és eredményekben gazdag életútját még vázla­tosan sem kívántuk ismer­tetni. még kevésbé értékel­ni. Lukács műveit értéke­lésre az utókorra hagyta, de nem pecsétes értékelést várt. hanem azok felhasz­nálását a progresszív gon­dolkodásban, Szuverén mó­don felhasználni a létező szocializmus problémáinak megoldásában, a modern fi­lozófiai gondolkodás fejlesz­tésében. ez méltó a forra­dalmi gondolkodó Lukács Györgyre való emlékezésre, s a hozzá való viszonyunk­hoz. Dr. Tajti István pontjából elodázhatatlanul szükségesnek tartott színhá­zi szezon biztosítására még egyszer nyomatékosan felké­rem a színházi osztály veze­tőinek figyelmét, s amidőn az ez irányban teendő in­tézkedésről értesítést kérek, maradok elvtársi üdvözlet­tel: Jachwerth Ede." Lukács népbiztosként kü­lönösen szívén viselte a szín­házkultúra fejlesztésének ügyét. Nem véletlen, hogy az idézett levelet ő is kézbe vette, s a következőket írta rá: „Melegen pártolom és ké­rem gyors elintézését." Saj­nos a Tanácsköztársaság le­verése lehetetlenné tette egy önálló egri színtársulat létre­hozását. Erre először csak évtizedek múlva, 1955-ben került sor. Lukács 1919-es egri kap­csolatainak utolsó epizódja a máir említett Főegyházme­gyei Könyvtár és Múzeum átrendezésével kapcsolatos. A népibiztos az Egri Mun­kás című lap július 18-1 hír­adása szerint Egerben járt, „és megtekintette a lyceumi múzeumot, terv merült fel, hogy a leltározás után a kép­tárat és a régiség és érem- gyűjteményt a volt érseki rezidenciába elhelyezve, ott állíttatnának fel ia proletár- ság résziére a múzeumot, vi­szont a könyvtárhelyiségek­ben lévő 'könyveket régi he­lyükön meghagyva, azokat tartalmuk szerint rendezve a te rmészet ‘iucományi, törté­neti stb. osztályokra és olva­sótermekre kellene feloszta­ni.” A pról!etárdiktataira fel­számolása miatt azonban ez a lukácsi terv sem valósul­hatott. meg. Lukács György tudomá­som szerint már ezt követő­en élete végéig nem járt. Egerben. Műveinek hatása természetesen itt is nyomon Lukács György és Eger Bizonyára furcsának tűnik írásom címének meg­választása. Pedig nincs ebben semmi kivetnivaló, hisz Lukács György, akinek 100. születési évfor­dulóját ünnepeljük, 1919-ben járt Egerben, s más szálak is kötik ide. A jubileum jó alkalom arra, hogy a nagy gondolkodó egri kapcsolataira rá­irányítsuk a helytörténészek és a közvélemény figyelmét. követhető. E hatások közül most csak néhány említésére szorítkozom. 1959 februárjá­ban és márciusában a Népúj­ság több részes sorozatot kö­zölt „Beszéljünk a Lukács- kérdésről" címmel, amelynek szerzője az egri főiskola egyik tanára volt. A tanul­mány anyaigát nem lehet a korabeli történelmi helyzet­ből kiragadva értékelni, s el­vonatkoztatni Lukács 1956-os egyes politikai hibáitól. Tar­tozunk az igazságnak azzal, ha megái lapítjuk ,hogy a cikk írója Lukács tényleges politikai hibáit és szaktudo­mányi fogyatékosságai t messze eltútozSa. s a luká­csi életmű valós érdemeit pedig lekicsinyelte. Ez a dog­matikus szemlélet volt a jel­lemző a főiskolán ugyanaz év április 23-án és 24-én „A jelenkori revizionizmus néhány problémájáról” ren­dezett nyilvános tanszéki ér­tekezletre, valamint a főisko­la 1961-es évkönyvében köz­zétett a „Revizionizmus és osztályárulás" című tanul­mányra is. Ogy hiszem. Lukács György életét és munkásságát a jö­vőben abban a szellemben kell értékelnünk,- amelyet az MSZMP Központi Bizottsá­ga mellett működő Művelő­déspolitikai Munkaközös­ség 1983-'ban, az „Irányéi* vek Lukács György születé­sének 100. évfordulójára” cí­mű állásfoglalásában meg­fogalmazott. Eszerint: „A szocialista társadalom, a nemzetközi munkásmozga­lom fejlődésének jelenlegi feltételei egyre inkább le­hetővé és szükségessé teszik Lukács György tevékenysé­gének, elméleti és gyakorla­ti örökségének tárgyilagos, marxista elemzését, értéke­lését." Dr. Szecskó Károly Lukácí Györgj

Next

/
Oldalképek
Tartalom