Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

MŰVÉSZÉT ES IRODALOM

9

NÉPÚJSÁG, 1985. április 13., szombat

SBEBH

Az életút—

képekben

Átélte a század nagy fordulóit, nemcsak megfigyelőként, hanem cselekvő részesként. Lukács György minden vonásában tükröződik az a harc, amelyet az emberi gondolat tisztaságáért és a szocializmusért vívott, összeállításunk a Lukács György élete képekben és dokumentumokban című kötet borítóján szerepel, érzésünk szerint jól visszaadja arcait. Láthatjuk ifjú egyetemistaként, a Tanácsköztársaság népbiztosaként, s idős, de nem megfáradt bölcselőként.

A reprodukciót Szántó György készítette.

gondolkodónak adatik meg honfitársaink közül, hogy olyan (közi rangra tegyen szert, mint Lukács György. Teljes életet íber volt, aki nemcsak az elméletben, a filozófiában, de a ritikában, politikában is jelentősét alkotott. Nem volt men- évedésektől, a zsákutcáktól, de ezekkel együtt vált kimagasló yiséggé, sokszínű, érzékeny alkattá. Ma már részrehajlás tudjuk vizsgálni műveit, amelyek méltó részei a marxizmus tének, s ható tényezői mindennapjainknak. Számára legfon- mindig is — eszméinek megfelelően — a társadalmi gya- volt, s ha újabb és újabb nemzedékek találnak rá teremtő lére, kerülnek hatása alá, úgy éri el valódi célját, etésének 100. évfordulója alkalmából adjuk közre most ezt zeállítást, abban a reményben, hogy bepillantást adhatunk i világába. Reméljük, ezáltal is ' belekerülhetnek néhányan lélyiség vonzásába, nemcsak eszmei eligazitót, hanem emberi is nyerve.

Gábor László

Két

korszak határán

Lukács György életműve a vállalkozás nagyságával nyűgözi le olvasóit. Életprogramja „Az emberi nem esztétikai, etikai és kulturális nevelése" volt. Ez a célkitűzés hatotta át és tette tartalmassá egész életét és müveit. Hitt a világ végső soron racionális lényegében, ésszerűségében, érthetőségében.

Eszmei fejlődésének íve nagy égöveket fog át. Kortársi közelből életművében inkább az ellentétek voltak a szembetűnők. Az utóbbi két évtized már elegendő volt arra, hogy a pálya elején metafizikus, majd később marxista Lukács életművét minden „történelmi alakváltás” ellenére dialektikus fejlődésűnek értékeljük. Sokáig az újkantiánus eszmék híve. de már fiatalon hat rá a Kommunista Kiáltvány és a Töke, a marxi értéktöbblet fogalma és a történelem mint osztályharcok története koncepció, A megszüntetve megőrzés alapelvét érvényesítette hatalmas ívű eszmerendszerében. Szellemi fejlődésének belső logikája, a megújulás, értékőrzés és újítás dialektikája segítette Marxhoz vezető útján.

Az Utam Marxhoz Utóiratának értékelő visszatekintésében leszögezi: „...az

egyetemes marxista tudomány irányában kifejtett komoly erőfeszítések életemet szilárd tartalommal töltötték meg." Két évtizeddel ezelőtt pártállásfoglalás

mondta ki: „Lukács György tévedéseivel együtt — hozzánk tartozik, ezért a lukácsi életmű örökösei mi vagyunk. Nem kritikátlan. hanem felelős értékeiért felelős örökösök." A centenáriumi irányelvek zárósorai pedig megállapítják: a lukácsi életmű „értékeinek felmutatása az egész haladó emberiség számára: megtisztelő kötelességünk". Ebből az óriási, nemzedékekre váró feladatból — lehetőségeink és lokalitásunk szükségletei szerint — csupán résznyit vállalhatunk emlékező Írásunkban.

Két korszak határán élt és alkotott. Bízott az emberiségre köszöntő „morálisan jó időszakban". Rendszeralkotó filozófus, elméleti esztéta. Életművében a racionális szemlélet képez megvilágító kontinuitást. Gondolkodása mindenféle vulga- rizálásnak ellentmond. El- vetétte a dogmatikus gondolatnélküliséget és tekintélyelvűséget. Számára a realizmus a „szellemi tisztaság és a politikai igazság princípiuma”. A műfajok közül — Hegel nyomán — a fogalmi szféra határán mozgó regényt helyezi az első helyre. Módszerére jellemző: óvakodni a túlzó definícióktól, inkább meghatározásokat (Bestimmung) és kifejezéseket alkalmaz. Vezérfonal számára az ember

társadalmi lényként való arisztotelészi meghatározása.

Az írói teljesítmények közt a balzac-i. tolsztoji típusú realizmusra figyel leginkább. Nála a ..világszerűség" a környező világ realitásába, oksági összefüggés- rendszerébe való beleillesz- kedést, a „világnélküliség” pedig elszigeteltséget, formális, áttételes jelleget jelöl. A' ..világszerű” azonban nem azonos a „yalószerüvel”, a „világnélküliség” pedig nem jelent tartalom nélküliséget." A realizmust. szorosan a társadalmi alaphoz kötve mint értékkategóriát vizsgálja. Realizmuson a valóság helyes ábrázolását érti. Szerinte a realista író a valóságot nem „teremti”. nem „újjáalkotja” és „formálja”, hanem „helyesen” .tolmácsolja a történelmi-társadalmi szükségszerűség és fejlődés szerint.

Lukács a valóságtükrözésben jelöli meg a művészet lényegi funkcióját. (Holott valószínűbb, hogy ez csupán a művészet tulajdonságainak egyike.) A valóság esztétikai visszatükröződését is történeti-társadalmi aspektusból követte nyomon. A valóság visszatükrözésének sajátos lehetőségei közül a realizmust, a realista módszert tartja a legtökéletesebbnek. Esztétikájában a realizmus esztétikai és részben históriai alapvetését adja. Kiemeli a részletek hű tükrözésének, a „képi tükrözésnek” a fontosságát. Azt vallotta, hogy az igazi műalkotásnak az emberi kiteljesedést kell szolgálnia, az embernek mint nembeli lénynek az öntudatát kell fokoznia. A műben élménnyé kell tenni azt a lehetőséget, hogy az ember megtalálhatja helyét a világban, betöltheti szerepét a társadalomban és átformálhatja, emberarcúra alakíthatja a valóságot. Azt vallja, hogy az értékes művekben érvényesülő szubjektivitás nem partikuláris, hanem az embernek nembeli, társadalmilag meghatározott lényként való jelentkezése. Az igazi objektivitás (a privatizálás ellentéte) az érzéki észleléstől az elvont általánosságig és visz. sza vezet, a gyakorlatig bejárható utat ábrázolja a megismerésben. A realizmus

remekműveiben Lukács szerint az emberi integritás védelme ad impulzust a valóságábrázolásnak.

A realista módszer világnézeti vonását látta a totalitás, az intenzív totalitás elvében. Hirdette, hogy a realista írónak az élet determináló tényezőinek teljességét, a valóság körülhatárolt, önmagában teljes darabját. 'ismérveit valós és kölcsönös viszonyaikban és valóságos arányaikban kell ábrázolnia. Az oksági láncolat struktúrájából nem hiányozhat egy sem a döntő mértékben meghatározó tényezőkből. Azért került a részletekben bámulatosan realista Kafka a tipizálás miatt az „antirealisták" közé. mert „allegorizáló” módszerében a" „partikuláris”, az egyedi a különös mellőzésével közvetlenül általánosul. Lukács ezért bírálta Németh ■László Iszony című remekművében — még a Korunk Gaál Gábor-i hagyományát folytatva, á tükrözés személytelenségének híveként — a „privát én” valóságot beárnyékoló túlsúlyát.. .

Elvetette az ember „létbe vetettségének” egzisztencialista felfogását. Joggal polemizált Freud mélylélektani elveivel, követőinek általánosító törekvéseivel. Nem fogadja el a tudatalatti elsőbbségét, és azt, hogy nem szabad az emberi pszichikum ösztönös régióit elnyomni. Ritkán jut el a pszichológia felségterületére. akkor is — mint esztétikájában — filozófiai diszciplínát alkalmaz. Szerinte az ember pszichológiai ismeretei, ítéletei az V jelzőrendszerből táplálkoznak. Abból a nagy terrénumból, ahol az ember elszakad az ösztönöstől, az organikusan és fiziológiailag meghatározottól és elindul a fogalmi, racionális felé. Az V jelzőrendszer lukácsi értelemben közbülső láncszem az első (feltételes reflexek) és a második (nyelv, jelzések jelzései) jelzőrendszer közt. vagyis a feltételes és a fogalmi szféra között helyezkedik el. Az V jelzőrendszer Lukács értelmezésében már a tudatosság szférája.

Goethe nyomán — hegeli szempontokat újítva — szemléli az általánost a különösön keresztül. Esztétikájának szervező központja: a tipikus szférája. A tipikus nem a jelenségek és tulajdonságok puszta összege, hanem a változatok lényegének megtestesítése. Ezért tesz különbséget a tipikus- ság és a köznapiság fogalma között. (Igaz, a különös Lukácsnál a valóság aránytalanul nagy részét jelöli, miközben a reílexjellegű és a fogalmi szféra vékony sávvá zsugorodik.)

Erőteljesen vonzódott a nagy orosz regényírókhoz : Tolsztojhoz és Dosztojevszkijhez. Tolsztojban a tárgyak totalitásának „viruló bőségét" csodálja. Hangsúlyt kap a tolsztoji művészet és a nyugati irodalom közti különbség. Nagy vívmánynak tartja a nyugati módszernek az analízisnek az orosz valóságra történő alkalmazását Engelsre utalva tesz különbséget az orosz és a skandináv társadalmi alap közt. miután mindkettőt elválasztja a nyugatitól: „Akkor tör előre az orosz és a skandináv irodalom, amikor „a polgári hétköznapi életből a jellem ereje, a kezdeményezés, az önállóság kivész. amelyben a becsületes írók csak az üres akarnok és a buta áldozat közötti különbséget ábrázolhatják.” Tolsztoj „irodalmi működésével tehát — világirodalmi méretekben — az ár ellen úszott, a nagyrealizmus hanyatlásának árja ellen.” Tolsztoj „realizmusának elvei objektíve jelentik a nagyrealizmu.s továbbvitelét, szubjektive azonban saját kora. saját hazája ábrázolói problémáiból nőttek ki, spontán módon, állásfoglalásából kora nagy problémájával szemben: mi volt a falusi kizsákmányoltak viszonya kizsák- mányolóikhoz.”

Életműve lenyűgöző gazdagságú, roppant gondolatok tárháza. Illyés Gyula koronázó költeménye, a Teremteni joggal vonatkoztatható Lukács alkotói minőségére: „Halandó szemmel fölfedezni a teendőmet, .. .fölfedezni az örök végezni valót: megszólaltatni a jövendőt, mely már a halállal vitáz." ... Vagyonom őrzi; megfoganva. a jövendőmet; értelmét, tán örökre, annak.

' hogy erre jártam halandóként is múlhatatlan."

Cs. Varga István

Részietek a gondolkodó nyilatkozataiból

„Az egész ember11

„Ha röviden felelnék, azt mondanám, hogy óriási szerencsém volt. hogy egy ilyen mozgalmas, nagy fordulatokban gazdag életet élhettem át, és különösen szerencsésnek tartom azt. hogy a tizenhetes-tizen kilences időket átélhettem, mert hiszen én a burzsoáziából származom, az én apám Budapesten bankigazgajó volt. és ha a Nyugatban egy bizonyos sajátos ellenzéki álláspontot foglaltam is el. azért lényegében mégis a polgári oppozícichoz tartoztam. Hogy most az első világháború, annak fám gyakorolt teljesen negatív hatása elég lett, volna ahhoz, hogy belőlem szocialistái csináljon, azt ma nem merném. nem tudnám megmondani. Bizonyos, hogy az orosz forradalom és az azt követő magyar forradalmi mozgalmak szocialistát csináltak belőlem, és emellett kitartottam egész életemben. Ezt életem egyik legpozitívabb oldalának tartom. Más kérdés, hogy életem a maga egészében mozgott fölfelé és lefelé, mindenféle irányban.

de azt lehet mondani, hogy itt volt egv bizonyos egység. Ha most utólag visszatekintek, akkor ez a kérdés, hogy önmagamat kifejezni és tizenhét után a szocialista mozgalmat — úgy, ahogy én azt mindenkor felfogtam — szolgálni, két olyan tendencia volt, amely konvergált egymással. Ebben a tekintetben soha nem volt. konfliktusom. Utólag bizonyos elégtétellel állapítom meg, hogy mindén egyes szakaszban igyekeztem mondanivalómat olyan jól kifejezni, ahogy tudttem. Nagyon sokszor kiderült utólag — már az én számomra is —, hogy helytelen volt, amit csináltam, és ezt, megint bizonyos nyugalommal állapítottam meg. Helyesnek tartom, hogy magam is elhatároltam magamat saját régebbi nézeteimtől, amelyeket most helytelennek itartlok. Végeredményben azért nyugalommal mondhatom, mindenkor megkíséreltem mondanivalómat a legjobban kifejezni. Most, hogy a mondanivalómnak értéke és formája'milyen, afölött nem én fogok dönteni, ,a>z nem az én gondom. Ezt majd valamilyen formában a történelem elintézi. A magam részéről ezzel az igyekezettel meg lehetek elégedve, s ennyiben mondhatom, hogy ebből a szempontból elégedett ember vagyok. És abban a rövid időben, ami még hátravan számomra. igyekszem bizonyos gondolátokat még

i t. hihiiibi

tudományosabban, a marxiizmusnak megfelelőbben kifejezni.’’

(Részlet a Szabad Szó című lapban megjelent interjúból, 1970-ből)

★

„A magyar pártnak nagy érdeme, hogy felismerte itt is a konkrét cselekvés szükségszerűségét, és az új mechanizmus fontos kísérőét arra, hogy a szocialista termelést a torzulásoktól megszabadított formában valósítsa meg. Ez szerintem óriási pozitívuma az új mechanizmusnak. Olyan lépés ez. amely a marxizmus reneszánszát teszi lehetővé és szükségessé, másrészt visszatérést ahhoz, amit a Lenin vezette első időkben proletárdemokráciának szoktunk nevezni ...

. .. lehetetlen bármely szocialista országban a mai emberről igazi regényt írni, amely ne tartalmazná a sztálini korszakkal való leszámolásnak a törekvését. Mert, ha eltekintünk a most húszéves fiataloktól, közülünk mincenki keresztülment ezeken az időkön és annak, hogy most hogyan él. és mit beszél, mit érez, annak az egyik legfőbb komponense az, hogy miként reagált vagy reagál ezekre ’ az időkre . . .

. . .Énszerintem a legrosszabb szocializmus is jobb. mint a legjobb kapitalizmus. Ez mély meggyőződésem, ezzel a ‘meggyőződéssel éltem végig ezeket az időket ..

(Rényi Péter és Pándi Pál interjújából Lukáccsal, 1967.)

MBSI^EIIIIIIIIIil I illil—ll II li, IIH

„Az eLidegenedés aktuális problémájának ma más a fiziognómiája. mint Marx idejében, 120 évvel ezelőtt. Az a feladat, hogy az elidegenedésnek. ezt az új formáját ragadjuk meg, amihez szükség van ennek a probléma- komplexusnak egész történelmi dialektikájára: mert vannak ma olyan rendkívül okos. jó szándékú emberek, az övék minden emberi és szellemi nagyrabecsülésem akik foglyai égy ollyan fetisizmusnak, amely szerint a technikai fejlődés mindent ellenállhatatlanul elnyelő Moloch.

.. .A marxisták feladata itt az volna, hogy kiküszöböljük az emberek fejéből a fetisisz- tikus fatalizmust, és megmutassuk, hogy a technika mindig csak eszköze volt a termelőerők fejlődésének, és hogy a termelőerők végső soron mindig az emberek és képességeik, és hogy az jelentené a marxizmus új szakaszát, ha az erdber reformját tennérik központi feladattá. Ez egyáltalán nem anti- marxista kijelentés, ne feledjük, hogy a hegeli jogfilozófia krilikájában azt mondja a fiatal Marx. hogy a dolgok gyökere az ember számára maga az ember. A marxizmusnak ezt az oldalát nem üres propagandiszti- kus módon, hanem a mai kapitalizmus elemzése alapján kell előtérbe állítani, ebben lehetne megtalálni a mai. elidegenedés elleni harc alapját.”

(Nyilatkozatok különböző nyelveken.)

A filozófus centenáriuma