Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 13., szombat ffULl S* ;ff Bánkuti Ferenc: Ide kötnek az emlékeim ... Özv. Marjai Lajosné: Itt. kérem, mindig történik valami... Molnár Endre, a plébános EGERFARMOS Egy csendes falu — rokonszenves emberekkel Az ember Egerfarmost közvetlen a megyeszékhely környékén keresi a térképen. Ám aztán egyre lejjebb, dél felé csúszik az ujja. Már-már eléri az Alföld határát. néha átcsúszik a szomszédos Borsodba is, amikor végre rábukkan mintegy 30 kilométerre Egertől. Joó István tanácselnök: ...három éven belül jó minőségű víz lesz Egerfarmoson is ... Súlyos örökség Aztán már a személyes ismerkedés során hiába keresi ott a tanácsot, hiszen annak székhelyét áttették Mezőszemerére. Joó István, a közös tanács elnöke így a szomszédban fogad bennünket, s nem kertel, amikor Farmos felől érdeklődünk. — Amikor 1982 januárjában közigazgatásilag hozzánk csatlakozott Eerfarmos, bizony súlyos örökséget kaptunk — mondja. — Nincs egyetlen olyan kút sem. ami a KÖJÁL által is elfogadott ivóvizet adna. Az utakról, a járdák állapotáról nem is beszélve. Ugyanakkor hiányzott a megfelelő kereskedelmi ellátás. — Milyen elképzelések szerint láttak munkához a kommunálisán elmaradott Egerfarmosnn ? — Elsősorban figyelembe vettük, hogy a község lakosainak 65—70 százaléka nyugdíjas. Ennek ellenére évek óta nem csökken az itt lakók száma, nyolcszáz- ötven körül van állandóan. Olcsó a lakás, szívesen alapítanak otthont az idegenek is. Az alakuló ülésen az alapvető, jogos óhaj a járdák korszerűsítése. az utak portalanítása és az egészséges ivóvízhálózat megteremtése volt. 'A kereskedelmi ellátásban pedig a tőkehússzállítás, valamint a kenyér minőségének a javítása fogalmazódott meg rövidtávú célkitűzésként. — Mindebből mi valósult meg azóta? — Elkészült 800 méter por- talanított út, és felújítottunk 150 négyzetméternyi járdát. Közmegelégedésre megoldottuk — a füzesabonyi áfész segítségével — a hús- és a kenyérproblémát. Megkezdtük a vízműtársulat szervezését, s úgy tűnik, megvalósulhatnak elképzeléseink. Az idén megrendeljük a terveket, jövőre pedig kezdődhet az építkezés. Ez annyit jelent, hogy három éven belül jó minőségű víz lesz Egerfarmoson is. Mezőszemeréről jut majd el az éltető nedű, vezetékeken a családokhoz. Ez magánszámítások szerint 30—34 millió forintba kerül. így aztán a következő ötéves terv során mást nem is terveztünk. — S addig mivel fejlődhet még ez a falu? , — Még ebben az évben átadásra kerül egy korszerű kis ABC. Ez hosszú távon megoldhatja az élelmiszer- ellátást. annak ellenére, hogy alapvető problémánk ebben nem volt. Az óvoda épületére kellene még egy jelentősebb összeget költeni, mivel vizes. Azt azonban még nem tudjuk, hogy erre lesz-e pénzünk. Férőhelygondjaink nincsenek, még a bölcsődés korúakat is el tudjuk helyezni. Az egészségügyi ellátás a körülményekhez képest jónak mondható. A korszerűen felszerelt rendelőben hetente kétszer dolgozik az orvos. Ami önállóan működik Farmoson, az a kultúr- ház. Az ottani életre joggal lehetünk büszkék. A citera* együttes, a pávakor, a színjátszók minősített együttesek. Rendszeresek a kiscsoportos foglalkozások, valójában ez számít a falu centrumának. Űj név — három nap szabadság — Hogy hívják a bácsit? — érdeklődtünk már a falu főutcáján. — Története van annak. Engem ugyanis Bukta Ferencnek hívtak(!). A háborúban aztán az alezredes úrnak az volt a mániája, hogy mindenkinek magyarosíttat- ta a nevét. Hiába mondtam, hogy a Bukta is magyar név. Adott egy listát: Merényi, Mocsári, Bánkúti. Ebből válasszak. Ha nem: megyek a frontra. Ha igen: három hét szabadságot kapok. így lettem én Bánkúti. Most vagyok hatvanhat éves. •meg ez a história is régen történt. így már nem nagyon tudják a faluban, hogy engem valamikor gyerekkoromban Buktának hívtak. — Mi köti ide Egerfar- mosra? — Itt éltem le az életemet. Ide szöktem az egyiK budapesti katonai kórházból, miután megsebesültem, s nem akartam kimenni a frontra. Előbb hazaértem, mint az oroszok, aztán átálltam hozzájuk. Még mindig megvan az a kőriserdő, amit én ültettem az egykori Pró- nay birtokon. Itt arattam először 16 évesen. Szóval, minden ide köt. a poros utak, az emlékeim. Itt látom leginkább azt a fantasztikus fejlődést, amin a háború óta végigmentünk. Dolgoztunk is érte sokat. Éppen most meséltem a tsz- ben, hogy amikor gyerek voltam, a kedvenc szórakozásaink közé tartozott az egerészés. S még fizettek is érte. Minden egér, amit a gazdaságban fogtunk. 60 fillért ért. Hát így kezdtük, ma pedig már az a rengeteg gép. Mondtam is a fiataloknak: könnyű nektek, csak felpattantok arra a hatalmas traktorra, aztán... öt nyelven A falu központjáDan egy kis házikó előtt szólítottuk meg özvegy Marjai Lajos- nét. . — Itt. kérem, mindig történik valami. Ezért is szeretek a Rákóczi úton lakni. Csak kinézek az ablakon és mindent tudok. Szemben a kultúrház. Most már, hogy jobb idő van, s nyitva hagyhatom az ajtót, hallom. amikor rázendít a citerazenekar. Jól elszórakoztatnak. ugyanúgy, mint a pávakörösök. Itt él az unokám, a lányom, nem vagyok egyedül. Pedig messziről. Hajdúböszörményből kerültünk ide, 1971-ben. Akkor arrafelé nagy járvány pusztított az állatok körüL Mi pedig állattenyésztők voltunk. Minden jószág odaveszett. Eljöttünk ide. a bátyámékhoz látogatóba, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat. Azóta élünk mi is Egerfarmoson. Egy valamikori kastély mostani tulajdonosától tudjuk, hogy nem „elveszett' emberek lakják ezt a falut. Sorolja, hogy két egyetemi tanár gyerekeskedett itt, aztán a gyárigazgatókat veszi sorra, meg a többi értelmiségit, akik szintén vezető beosztásban dolgoznak valahol az országban. S, ha már az emlékeknél tartunk, büszkén meséli, hogy személyesen ismerte a legendás spanyol szabadságharcost, Szalvay Mihályt. Aztán kölcsönösen bemutatkozunk. Megtudjuk, hogy Molnár Endre a falu plébánosa. A 700 éves Árpád korabeli templom „gazdája”. Szeretik az emberek, jó a kapcsolata a tanáccsal. Mint mondja, nemrégiben tanította a gyógyszerész gyerekét angolra, mivel öt nyelven elboldogul. Elmondta, hogy a plébániát a csendőröktől örökölte. Míg léteztek, az ő szállásuknak számított e hely. ahová addig neki nem nagyon volt tanácsos belépnie, mivel harcolt a saját módszereivel az antifasiszta ellenálló csoportban. Ö volt a tábori lelkész. A búcsú után még egyszer végigmegyünk a falun. Erre ösztönöz a nagyon várt. sugaraival, lágyan simogató tavaszi nap. Kezdjük megérteni Bánkúti Feri bácsit, aki. ugye, úgy fogalmazott, hogy semmi pénzért nem menne innen máshová lakni. A hamisítatlan, majdhogynem teljesen háborítatlan falusi élet jellemző e távoli tájra. Ha felületesek lennénk, mondhatnánk azt is: az isten háta mögötti vidék. Nem az! Egy csendes, szerény falu — kedves, rokonszenves emberekkel... Kis Szabó Ervin A művelődési ház munkájára joggal büszkék ...ami még örökség: egy hajdani kúria... ... s ami már a jövő, az új ABC ..Messze esik" a falu vége (Fotó: Perl Mártonl
