Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 13., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK A közszájon forgó szókapcsolatok és kiszólások kelepcéjében MÜTEREMSAROK „Alkalmi munkás vagyok €€ • • • A legtöbb festő valami divatot szolgál ki — mondja Kishonthy Jenő Vigasztaló — a mester egyik legfrissebb munkája (Fotó: Kőhidi Imre) Mindennapi nyelvhasználatunk sajátos jelensége és gyakorlata, hogy sok közhelyszerű nyelvi fordulatot és sablonossá koptatott kiszólást már nemcsak a társalgási nyelvben és a bizalmas beszédhelyzetekben használunk fel, hanem ezek jelentkeznek a sajtó nyelvében és közéleti nyelvi megnyilatkozásainkban is. Mind többen esnek a köznyelvi használattól nagyon eltérő feleslegesen eredeti- eskedő. zamatosnak tetsző, de inkább útszélinek is minősíthető kiszólások, illetőleg a nyelvi igénytelenséget is példázó „beköpések” kelepcéjébe. Nagyon elszaporodtak nyelvhasználatunkban az úgynevezett sanda, „kacsingató” kiszólások is. hogy milyen célzattal, arról ez a szövegrészlet ad tájékoztatást: „Az előadás (István, a király) nyelvhasználata modern, tele mai használatú kifejezésekkel, de kiszólásokkal nem óhajtottunk a jelenre kacsingatni” (Magyar Nemzet, 1984. márc. 3.). A nemkívánatos közvetet- lenkedés, sőt a bántó nyegleség jellemző példáit is szolgáltatják az ilyen közhelyszerűségek: fejre állították, jól átverték, ne nézzen madárnak, megjátsza az okost, rakja az eszét, hogy oda ne rohanjak, na, bumm, és akkor mi van, nem tollas a hátam, mehet a bús francba, felszedte a lében (a strandon ismerte meg), kotorja magát (nagyon igyekszik), kincstári pofája van (nyájas, hízelkedő) bemondta az unalmast stb. Jegyzetfüzetem tanúsága szerint a legkülönbözőbb célokat szolgáló értekezleteken és az ezekről beszámoló sajtóbeli megnyilatkozásokban, riportokban hallottam és olvastam ezeket a ma már közhelyeknek tekinthető nyelvi fordulatokat: csak viszi a pénzt (nincs semmi haszna), nem jött össze (nem sikerült), vannak még hibák, fog ez menni, ez van, ezt kell szeretni, sínen vagyunk, tiszta sor, ez van, így igaz, el van boronáivá, nem az én asztalom, nem érdekes (nem számít), nem győzte cérnával, elfogyott a cérnája (türelmetlen), álltam cérnával. gáz van, na ne mondja, nekem mondja, mondja a magáét, úgy, ahogy mondja, majd mit mondok, viszik a zongorát (nem ódzkodnak a munkától), ez is benne van a buliban, ezen ne múljon, nem nagy ügy stb. Ha ezeknek a sablonszerű kiszólásoknak, beköpé- seknek. szófordulatoknak a kelepcéjébe esünk, eleve lemondhatunk az ízes, élénk és kifejező megfogalmazás igényéről, s az igénytelen nyelvi formálás buktatói között elszikesedik a mondanivaló lényege is. A „kifejezőkészség elesettségét” (Sütő András) példázzuk akkor, amikor a mindenre „ráhúzható” szókapcsolatokkal élünk. Ezért nem helyeselhetjük az így igaz szófordulattal való gyakori élést, mert a nyelv szegé- nyítésének is teret adunk vele: szóban és írásban éppen miatta ritkábban halljuk és olvassuk ezeket a nyelvi formákat : színigaz, szentigaz, valóban, csakugyan, kétségtelen, bizonyos ez az igazság, így van, helyes, egyetértek vele stb. Az elszíntelenedő, semmitmondóvá váló kifejezőkészségünk, szószegénységünk eredőit és okait is látnunk kell tehát a feleslegesen gyakran használt kiszólásokban. dr. Bakos József — Említette, hogy nem a képeimről szeretne írni — kezdi a beszélgetést. — Nagyon helyes. A festményeket elsősorban nézni kell és nem beszélni róluk. A képzőművészet „értői” eddig is összeírtak már annyi ostobaságot, hogy felesleges tovább szaporítani a dicsérő, bíráló, elemző sorokat. Persze, ha kíváncsi a képeimre, szívesen megmutatom azokat. Remélem, beszélnek maguktól. Néha elmegyek egy- egy tárlatra és azt hallgatom, amit a kiállított alkotások mondanak. Sajnos, elszomorítóak a benyomásaim. — Mi ennek az oka? — Az, hogy ma már nincs korstílus, csak irányzatok vannak, és korlátlan az egyé- nieskedés. A legtöbb festő nem a szíve szerint fest, hanem valami divatot szolgál ki. A modem képekből még az sem derül (ki, hogy alkotójuk szakmailag felkészült ember-e. Ha valaki nem használja a helyesírás szabályait, honnan tudjuk. Az idézett dalt bizonyára sokan ismerik, sokunk kedvenc nótái közé tartozik, de azt, hogy ki szerezte, kevesen tudnák megnevezni. Nem is sejtik, hogy e dal és sok más kedves nóta szerzője megyénk szülötte, a hevesi származású Hevesi József. A magyarnóta és velük együtt szerzőik — valljuk be őszintén — mostoha gyermekei a zenei' életünknek. A komoly zene hívei olykor sznobságból, vagy akár zenei műveltségük magasabb- rendűségének tudatában lenézik ezt a műfajt — tegyük hozzá. zenei szempontból nem teljesen alaptalanul. Azt a tényt, miszerint a magyar társadalom szinte minden rétegének kedvelt, élő zenéje, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindenféle mozgalmak, erőltetett propaganda nélkül népszerű falun, városon egyaránt. Akik elmarasztalják, tagadják, azok is gyakorlatilag művelik, mert ha az ember társaságban, családi körben-borozgat. mulatozik, sohasem Bach egyik Brandenburgi versehogy ismeri-e?! Egyesek modernsége képzetlenségük leplezése. Sok üres (naturalistából ragyogó modern lett. — Az új irányzatók képviselői úgy mondják, azért nem követik a látott valóságon alapuló festészetet, mert képtelenek arra, hogy „korszerű” életérzésüket abban kifejezhessék. — Ezt mondják. Ez utólag gyártott ideológia. Nem változott meg annyira az ember világa, hogy törvényszerű legyen ez a törés. A „modernkedés” igazi oka a művészet kedés” igazi oka a művészet manipuláltsága. Annak idején néhány ragyogó kereskedelmi érzékkel megáldott ember rájött arra, hogy a kereskedelemben hatalmas üzleti lehetőség rejlik. Kiderült, hogy az a jó árucikk, ami stílusában különbözik a többitől. Ezt felismerik a menedzserek és azoknak csapnak reklámhadjáratot, akik inkább meghökkentőt alkotnak, sem mint jót. E reklámért cserében elvárják tőlük, hogy évente több száz alkotást „szállítsanak a nyének témáit dúdolja, hanem túláradó érzéssel a magyarnótát danolja. Nem szabadna elvi határokat vonni komoly és könnyűzene között, csak jó és rossz zene van! Minden zenei műfajt tisztelni kell a maga megfelelő helyén, funkciójában használva. A magyarnóta — vagy ahogy a zenetudományban nevezik — a népies műdal, Kodály meghatározása szerint: .......népdalkultúrából k inőtt, de a magas kultúráig el nem jutott átmeneti embertípus zenéje.. .", „városi műzene, de falusi környezetben." -Ezek a megállapítások elsősorban a helyét jelzik és sok nyitott kérdést hagynak maguk után. Hogyan keletkezett és terjedt a magyarnóta, mi a kapcso" lata a „magas" zenével és népzenével? Alapja a XIX. század derekán a verbunkoszene, de hatott rá a már meglévő dalkészlet, amely a korabeli diák-melodiáriumokat tükrözi, valamint a nyugati zenei hatások és a népdal is. Ez Kishonthy Jenő festőművész „dolgozószobája” Eger belvárosában, a Széchenyi Étterem szomszédságában áll. Mindkét helyisége rosszul megvilágított. Az Egri Kollektív Műterem valamikor a Művészeti Alap tulajdonában volt, de 1978-ban megszűnt ez a viszony. Azóta maguk a művészek bérlik. piacra”. Ilyen mennyiségben képtelenség festeni. A vásárló azt hiszi, hogy szabacon választhat, pedig dehogy! Nem azt veszi meg. ami tetszik neki, hanem amit eléje tesznek, amire rábeszélik öt Nézzen .szét a boltokban. Ráírják az áruk dobozára, hogy „Neu", vagyis újdonság. Az emberek meg viszik minit a cukrot. Ha felirat nem lenne rajta-, talán nem is kellene. A képzőművészed ben is ugyanezek a jelenségek érvényesülnek. Az alkotók pénzéből élnek, ezért kiszolgálják a fogyasztói társadalom igényeit, a reklám lehetőségeit, az újdonság iránti határtalan vágyat. Ráadásul ráfogják, hogy ez az ő egyéni stílusuk, pedig csak műstílusról lehet beszélni. Ilyen tarkaság nem fakadhat abból, hogy az emberek különböznek egymástól. Mindnyájan ugyanabban a világban élünk. Szavai csendesek, de indulatai mélyek. Érdekes egyéniség. Szeretne az önkifejezésének élni. Ír is. írásai egy asztalfiókban olvasatlautóbbi az egyszerűségével és formájával hat épp emiatt emlékeztetnek a kezdeti nóták leginkább a magyar népdalra. Szoros kapcsolatát jelzik, hogy néhány népszerű nóta népdallá lényegült, mint Simonffy „Szomorú fűz ága...” c. dalának népi változata „Kinek van, kinek van kút az udvarába.. szöveggel módosult. A magyarnóta egyre népszerűsö- dött. elsősorban a cigány* bandák jóvoltából, kezdetben a kiegyezés utáni sírva vigadó magyar dzsentri társadalom kávéházi muzsikája, de terjed a városi polgárság körében és később falun is. Végleges alakja sémákba merevedik, s egyre inkább eltávolodik kezdeti alakjától, dallamai egyre rafináltabbak lesznek, szövegének sorai meghosszabbodnak, a falusi környezet, a hulló levél. a hervadó" rózsa, az orgona, az akácvirág, a vadgalamb búgása visszatérő motívumai. A XX. század első felében éri el virágkorát, egy »tanul lapulnak. Hiszi, hogy egy idő után érdemes lesz kiacni azokat. El szeretné érni, ami majdnem elérhetetlen, hogy önmaga megrendelője legyen. Eddig bizony elég ritkán festhette azt, amire vágyott. Ügy érzi, nem a képességeinek megfelelő megrendelések jutottak neki. Alkalmi munkás vagyok — folytatja. — Felkérésekre, lehetőségekre várok, sajnos nem futok utánuk, de az már nem az én „hibám ’. Egyetlen jelentősebb munkám egy hat négyzetméteres „mini” freskó, amely az Egészségügyi Szakközép- iskola falát díszíti. Igyekszem a „kis munkákat” is tisztességesen elvégezni, az adott korlátok között jót adni. — Anyagi biztonságot sikerült magának teremtenie? tisztikai adat szerint az 1944-et megelőző két évtized nótatermése 20 000 (!). Népszerűségének és e roppant bőségnek magyarázata, hogy a nótaszerzés nem igényel különösebb zenei felkészültséget, fabrikálhatta a suszterinastól, a falusi plébánosig mindenki, aki hajlamot érzett rá. Az óriási termést az idő megrostálta, a legjobbak és csak a legtehetségesebb szerzők dalai állták ki az esztendők próbáját, mint Dankó Pista, Fráter Loránd, Balázs Árpád és Hevesi József. Utóbbit néhány műve a magyarnóta klasszikusai közé emeli. Hevesen született 1889- ben, ősei 221 évre visszamenően pedagógusok voltak, négy nemzedéken keresztül apáról fiúra szállt az egyház iskolai tanítói és a hozzátartozó templomi orgonista állás. A gyermek Hevesi József ötéves korában, a családi környezettől inspirálva kézdett el zenével foglalkozni. Elemi iskoláit Hevesen, középiskoláit Karcagon, illetve Egerben végezte, majd beiratkozott az egri Lyceumban működő tanítóképzőbe. Lehár Víg özvegy című operettjének engedély nélküli megtekintése miatt eltanácsolták az intézményből. Kassán, illetve végül Eperjesen szerzett kántortanítói oklevelet. Hazakerült — Szegény vagyok. Ez a hivatás rengetegbe kerül. Magas a műterem bérleti díja. a fűtésért például háromszor annyit kell fizetnünk, mint a (lakásokban. Egy festőnek még a rossz kedve is pénzbe kerül, mert akkor képtelen dolgozni. Nagyon nagy szükségem lenne egy, a mostaninál jobb műteremre, hisz az a festőnek ugyanolyan fontos, mint egy gépírónőnek egy jó asztali lámpa. Itt olyan rossz a világítás, hogy rámegy a szemem. — Szereti a városát? — Itt nőtteem fel. Valójában falusi életre vágyom, de bárhová elköltöznék, ahol jobb lehetőségeket biztosítanának. 1985 Kishonthy Jenő életében jelentős évforculó. Huszonöt éve dolgozik a pályán — negyedszázada egri művész. Szabó Péter Hevesre, ahol átvette apja munkakörét és a helybeli kórus vezetője lett 1923—1945. között: számos sikert értek el különféle országos dalostalálkozókon. Kántori munkaköre megkívánta kisebb egyházi művek komponálását. de elsősorban az akkor virágkorát élő magyarnóta érdekelte. Megszállottan egy- re-másra szerezte nótáit. 1935-ben pályázaton vett részt, amelyen emlékplakettet kapott, a Marci Hevesen című daláért. Kapcsolatba került a korabeli szerzőtársakkal, a híres énekesekkel, művei meg is jelentek nyomtatásban. Számtalan lemezen megtalálhatjuk dalait, a legutóbb megjelent Melis György-nagylemezen például szerzeménye is szerepel. Műveinek gondozója. Hal- kovics János, a Magyar Rádió zenei szerkesztője, jelenleg azon fáradozik, hogy egy önálló gyűjteményt jelentessen meg Hevesi József munkásságából. Nagyon aktuális lenne egy ilyen kiadvány: egy ismert, ám mégis ismeretlen megyénk- beli nótaszerző megérdemelne ennyi gondoskodást, hiszen oly sok embernek szerzett és szerez ma is kellemes perceket kedves nótáival. Nagy Miklós „Galamb száll a Hortobágyon...” Emlékezés Hevesi Józsefre Idős házaspár 1979-ből
