Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
4. WÊÊH mm NÉPÚJSÁG, 1985. március 13., szerda liilÄwi . ........ HARMINC ÉV ISTENMEZEJÉN il falu tanítóid Ma is a mozi izgat Beszélgetés Sándor Pál rendezővel Élt Bükkszenterzsébeten egy kislány, aki nagyon szeretett babákkal játszani. Ebben még nem is volna semmi különös, de ez a kislány mindig csak iskolás- dit rendezett a csutkából, rongyból összetákolt bábukkal. Sorba állította őket, mesélt nekik, írásolvasás órát „tartott”. Először csak a szülei figyeltek fel rá, aztán a tanítója is úgy látta: ez a gyerek pedagógusnak termett. — Mindig jó tanuló voltam, kedvet éreztem a tanításhoz, — meséli Utassy Jánosné, az istenmezeji általános iskola igazgatóhelyettese. — Akkoriban, negyvenkilenc—ötvenben a faluból senki sem indult tanári pályára, így igazán fehér hollónak számítottam. A családomban sem volt pedagógus, szüleim földműveléssel foglalkoztak. Apám a falu párttitkára, később a tsz szervezője lett. Amikor elvégeztem Egerben a tanítóképzőt, augusztusban volt az esküvőm, szeptember elsején Istenmezején az első tanítási napom. — Miért épp errefelé vette az útját? — Fedémes és e település között választhattam. S hogy jól, azt hiszem, bizonyítja: harminc éve tanítok egy helyen... A régi egyházi iskolából alakították ki a mostani intézményt, rögtön első osztályt kaptam. Negyedszázadig tanítottam a hatéveseket, s bár azóta voltak már negyedikeseim, közben igazgatóhelyettes lettem, ma is ez a korosztály áll hozzám a legközelebb. Hogy miért? A kicsikbe szorult a legtöbb szeretet, szinte isszák az ember szavát. KőPerczel-relikviák Értékes Perczel-relikviák kerültek a -szigetvári várbaráti kör történeti gyűjteményébe. A várbaráti kör megszerezte Perczel Mór egy kései leszármazottjának a hagyatékát, abban bukkantak rá a politikus és hadvezér személyes tárgyaira. A legértékesebb emlék egy biblia, amelyben a következő bejegyzés olvasható: „Perczel Mór, 1848/49. tábornoka esténként ezt a bibliát olvasgatta". Maga a könyvpéldány is ritkaság, az úgynevezett Vizsolyi biblia hetedik kiadása; 1730-ban nyomtatták a hollandiai Utrechtben. Igazán értékessé az teszi, hogy Perczel 1840 és 1878 között házi anyakönyvként használta. A biblia lapjaira jegyezte fel tizennégy gyermekének születési és halálozási adatait, valamint felesége halálának dátumát és körülményeit. A szigetvári gyűjteménybe került továbbá tábornoki atillája és emlékiratainak korabeli kiadása. Találtak egy Perczel Mórt ábrázoló olajfestményt is. Fotó: Perl Márton zel állnak a tanító nénihez, ha valakivel, velük megtalálom a sikerélményt. Ha csak tehetem, ma is első osztályban helyettesítek. Amíg nem volt a - faluban óvoda, én vezettem az előkészítőt is. Már az is eredménynek számított, ha nem sírt egy gyerek az első nap az iskolában, és nem kérdezték meg, holnap is kell-e jönni... Szót kerítünk az oktatási, nevelési módszerekre. Istenmezején a „szóképes” rendszerrel tanulnak olvasni az elsősök. Utassy Jánosné szerint az az előnye, hogy gyorsabban átlátják a lényeget a kicsik e globális módszerrel. — Am az is igaz, felgyorsult a tempó, s ez megnehezíti a munkát. Ezért is kell körültekintően megválogatni az eszközöket. Tudnom kell a tanítás során, mire építhetnek jövőre az iskolások, s azokat az ismereteket részesítem előnyben. De azért az elgondolkodtató, hogy manapság egy apróságnak egy zsáknyi taneszközt kell cipelnie az iskolába... — Jó falun ma pedagógusnak lenni? — Ha újra kezdhetném, csakis így döntenék. Képzelje csak el, szinte az egész községet én tanítottam írni, számolni. A szülők is tanítványaim voltak, s ezt nem is felejtették el. Nem, nemcsak a tekintélyben ölt ez alakot. Sokkal nagyobb segítség nekem a mostani gyerekek nevelésében. Hiszen ismerem az otthoni körülményeket. Csak egy példa. Vesszőparipám, hogy minden kisgyereknek legyen otthon egy kis könyvtára. A szülőkkel így könnyebben szót értek, s a gyerekek példáját látva ők is gyakrabban vásárolnak maguknak könyveket. — Ezek szerint a magyar irodalom áll önhöz a legközelebb? Ezt a tantárgyat szereti a legjobban? — Feltétlenül. Nemcsak az általános műveltségben, a nevelésben is óriási szerepe van. Ezért is, hogy sok órát tartok a könyvtárban. A tananyagon kívül is ránevelem a gyerekeket az olvasásra. A kicsiknél Móra bűbájos könyveivel kezdem. — Harminc év nagy idő egy tantestületben. A kollégái kérik a segítségét? — Annál is inkább, mert majd’ mindőjüket gyerekként is tanítottam. Faluhelyen ma is gond a pedagógushiány. Nálunk az évek során sok volt a képesítés nélküli nevelő. Elengedhetetlen, hogy segítsük őket. Jómagam harminckét diploma nélküli pedagógust „indítottam el”: ma már elvégezték a főiskolát. No és, örömömre itt tanít a lányom is, akinek átadhatom tapasztalataimat. Beszélgetésünk során felmerül az oly sokszor hangoztatott téma: van-e különbség az egykori és a mai gyerekek között? A tanítónő szerint, még falun is, sokkal szélesebb lá- tókörűek a mostani iskolások. Több ismerettel bírnak, a lehetőségeik is jobbak. Gyakran indul velük kisebbfajta országjárásra, megismerik a városokat, a hegyeket, a kirándulóhelyeket. A tanórán a magnó, a lemezjátszó, az írásvetítő már természetes nekik, „jó barát’’ a film, a tévé. Ám mintha ingerlékenyebbek, nyugtalanabbak lennének, mint a húsz-harminc évvel ezelőttiek. — Mely tulajdonságokat becsüli legjobban a gyerekekben? — A szerénységet. Ám velük is meg kell találni a megfelelő hangot, hogy ne legyenek visszahúzódó- ak. Gyakran találkozom agresszivitással, makacssággal. Az a tapasztalatom, ez ellen is csak a szeretetteljes bánásmód győz. — Harminc év után mit tart legnagyobb eredményének? — Elég, ha azt mondom, egy egész falut megtanítottam írni, olvasni... ? Mikes Márta — A Szerencsés Dániel, Sándor Pál legutóbbi filmje, nagy siker volt. Legújabb filmjét, a Csak egy mozit a nyáron forgatta a rendező. — Miként, miből születik meg egy-egy filmjének ötlete? — Az embernek eszébe jut egy hangulat, egy történet, gondolkodik... Később pedig már többen gondolkodnak ugyanezen a témán. Aztán jön a forgatás, és jön a vágóasztal, a stúdió. amely igen fontos momentuma a filmkészítésnek. A film végleges formáját ott kapjuk meg. Más hangsúlyok kerülnek előtérbe, olyanak, amelyekre nem is számítottam. Érzelmileg mindez annyit jelent számomra: filmet készíteni, forgatni jó! — És két film között? Pihen? — Mindig kitalálok valamit még két forgatás közötti periódusban is, tv- rendezést. színházi munkát. Nincs leállás. A forgatások egymásba folynak. A film természete szerint hosszú az átfutási idő. Egyik-másik ötlet olykor öt-hat év alatt ér a célba. Filmjeink külföldön Gyarmathy Lívia „Együttélés" című alkotása képviseli a magyar film- művészetet azon a nemzetközi filmfesztiválon, amelyet március 12—19. között rendeznek meg a francia- országi Strasbourgban. Ugyanezen a szemlén Bacsó Péter filmjeiből vetítenek válogatást. Láthatja a közönség a „Nyár a hegyen”, a „Fejlövés”, a „Kitörés”, a „Jelenidő”, a „Forró vizet a kopaszra”, az „Ereszd el a szakállamat”, a „Zongora a levegőben”, „A tanú”, a „Ki beszél itt szerelemről”, a „Tegnapelőtt” és a „Te rongyos élet” című produkciókat. Bacsó Péter „Te rongyos élet” című müvét mutatják be az antwerpeni nemzetközi filmfesztiválon is, amelyet március 13*tól 25- ig tartanak a belga városban. „Filmex” címmel rendeznek seregszemlét március 14-től Los Angelesben. Az eseményen Szomjas György „Könnyű testi sértés", valamint Varga Csaba „Auguszta szépítke- zik” című alkotását vetítik. — Ha már elkészült a film, mennyire érdekli az utóélete? — A filmek el nem készültsége nyugtalanít... Valójában egyetlen filmet szeretnék forgatni életem végég. Sohasem abbahagyni ! Irigyeltem is azokat, akik ezt megtehették. Filmjeim témája így iis mindig az: hogy is vagyunk egymással, emberek? — Mikor és hogyan kezdődött a film iránti érdeklődése? — örült erővel vonzott mindig a mozi. Együtt sírni, együtt nevetni a filmmel. Ez a vágy gyermekkoromig nyúlik vissza. A háború után rengeteg filmet láthattam a mozikban, amelyek meghatározó élményt adtak számomra. Engem ma is a mozi izgat. — Kiket tart nagy mestereknek, rendezőknek? Kik hatottak a stílusára? — Két óriást, Chaplint és Fellinit! őket tartom a legnagyobbaknak. Persze még másokat is. Filmjeikre Fel- lininek, volt nagy hatása. A művészetben! ez követhető folyamat. Nem teljes fegyverzetben pattanunk elő. A hatások későbbi eredménye Csak egészség legyen, szokták mondogatni. De, ha jól belegondolunk, nagyon kevesen tesznek érte, annál többen ellene. Nagyon sok a dohányos, pedig a cigarettásdobozon ott díszeleg : Károá az egészségre! A felnőttek egy jelentős hányada fojtja alkoholba bánatát, ha pedig nincs min siránkoznia, akkor örömében vedeli az italt. Pedig ki vitathatná: tönkreteszi a szervezetét, nem is beszélve agytompító hatásáról. Aztán itt vannak a jó zsíros, fűszeres ételek... Kevesen állnak ellent. Pedig ma már a kisiskolásoktól kezdve mindenki fújja, hogy a helytelen étrend megrövidíti az életet. Persze nemcsak az evés- ivás. füstölés rejteget csapdákat, hanem a lelki gondok is. A gyors ütemű városiasodás, s az ezzel kapcsolatos elidegenedés, életünk ritmusa .miatt nagyon sok a szorongó, az ideges, a kapkodó, a zsörtölődő. Természetesen ezek is lehangoltság- hoz, rossz közérzethez, előbb-utóbb betegséghez vezethetnek. ★ A Megyei Művelődési Központ népművelői helyesen ismerték fel, hogy ezek a folyamatok nem megfordíthatatlanok, s a változtatásra törekedve életmódklubot szerveztek. — Az országban már jó néhány ehhez hasonló akad — tudjuk meg Szemán Bé- lánétól, az MMK csoportvezetőjétől. — Mindenütt eredményesen tevékenykednek. Azokat az embereket szeretnénk itt összetoborozni, akik törődnek önmagukkal, minden érdeklődőre számítunk. A rendezvényeken ahhoz szeretnénk tanácsokat adni szakértők segítségével, hogy hogyan éljenek. Intézményünk a helyet biztosítja és a programok összeállításához ad támpontokat. Kezdeményezésünket a megyei KÖJÁL egészségnevelési csoportja és a megyei kórház szakorvosai is helyeselték. Az első foglalkozáson húszán vettek részt, s hallgatták meg dr. Szalóky Pál belgyógyász osztályvezető- főorvost az érrendszeri betegségekről. Jó volna, ha egy idő után ez a fórum kötetlen beszélgetéssé alakulna át, amelyen a meghía saját arc. Ez persze már tehetség kérdése is. — Van tehát saját stílusa? — Ügy érzem, van Sándor Pál-film! Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki is elégítenek a filmjeim. — Pályája szerencsés volt? — Sima volt a pályám. Dolgoztam a filmgyár laboratóriumában, aztán, asz- szisztens lettem, majd felvettek a főiskolára. Nincs mire panaszkodnom. Szerencsés utam volt, persze tele problémákkal, küszködésekkel. — Mondják: munkatársainak kemélyen helyt kell áT/Lniuk forgatásain. — Valóban szörnyű, öngyötrő módon dolgozom. S elvárom, a munkatársaimtól is, hogy ne kíméljék magukat Hisztérikus vagyok, ha a munkámat elkezdem félteni. .. Megtanultam, hogyan kell izzásba hozni az embereket, így ,nem is kell megkövetelnem a munkát. — A filmen kívül van más szenvedélye? — A filmezésnél nincs érdekesebb számomra. Ez a szenvedélyem, a munkám, a szórakozásom. Szémann Béla vott szaktekintélyek válaszolnának az érdeklődőknek. Itt minden olyanra választ kaphatnának, amelyet a rendeléseken nem tudnak megtárgyalni időhiány miatt. A tagság döntötte el, mi legyen az éves programban, s azt is, hogy milyen, gyakran találkoznak. — Nemcsak azokra számítunk. akik valamilyen betegségen átestek — mondja. —• A továbbiakban is. várjuk azok jelentkezését, akiknek nincs ugyan semmi panaszuk, de szeretnék megelőzni a bajt. — Elképzelhető-e, hogy egy ilyen tág témában sikerül jól működő klubot létrehozniuk? Ugyanis nagy a szóródás a résztvevők életkora és érdeklődése szerint, s az sem biztoá, hogy előnyös, hogy minden területet szeretnének átölelni az előadások révén. — Az országban a legtöbb helyen jobban leszűkítették ezt a kört — kapcsolódik a beszélgetésbe Sebestyén János igazgató. — Egyesek csak olyanokból verbuválták a csoportot, akik például leszoktak a dohányzásról, vagy az alkoholról. Sajnos nekünk — helyszűke miatt — nincs arra módunk, hogy külön-külön foglalkozzunk velük. Ez év középére befejeződik intézményünk felújítása, s akkor már jóval több helyiséggel rendelkezünk. Viszont addig is bízunk abban, hogy életképes lesz ez az elképzelésünk. Ha mégsem, akkor megpróbálkozunk másféleképpen lehetőséget teremteni azoknak, akik azt igénylik. Például olyanoknak, akik megszabadultak az italtól és társadalmi segítségre is szükségük van ahhoz, hogy ne forduljanak vissza a helyes útról. Ügy érezzük, mindenképpen tennünk kell azokért, akik helyesen akarnak élni. ★ Feltételezem, hogy akadnak olyanok, akik naivnak tartják ez a törekvést. Fölöslegesnek ítélik; mondván, minek „papolni” állandóan az egészségről, vagy a betegségről. Pedig még többet kellene, hiszen egyre többen halnak meg, kapnak agyvérzést, infarktust a helytelen életmód miatt. Homa János S. Gubajdullin: Találkozás a ringben — A mi kis mamlasz fiúnkat már megint nem veszik fel az egyetemre! — jelentette ki sóhajtozva anyám. — Ha mamlasz vagyok, nincs is ott semmi keresnivalóm! — jegyeztem meg sértődötten. Mire apám: — Talán felvennék, ha Gyimka bácsit emlékeztetném az ígéretére. Gyimka bácsi pedig tartotta a szavát. Ünnepélyes keretek között átnyújtott egy igazolást arról, hogy NB ll-es bokszoló vagyok... A felvételi vizsga után — egyébként „gyerekes” kérdésekre kellett válaszolnom —, rögtön egy meghívást is kaptam. A ringbe ... Hiába esküdöz- tem, hogy most nem vagyok formában, csak mosolyogtak rajtam. — Meg is ölhetik! — kiáltott fel drága jó anyám, miután hírt kapott a veszélyről. — Nem hal bele! — ellenkezett apám, aki sohasem értett meg engem, mert nemcsak a drága jó édesanyámmal jegyezte el magát örökre, hanem az optimizmussal is. A mérkőzést teljes letargiában vártam. Közben azért arra is jutott időm, hogy technikailag felkészüljek. Kezdetben majd kerülöm a komolyabb összeütközést, húzom az időt, aztán valahová behúzok neki egyet, mire ő visszaüt — s én elnyúlok a padlón. Aztán megvárom, amíg a bíró kiszámol. Egy orvostanhallgató volt az ellenfelem. Jó fejjel magasabb nálam, s miközben „lenézett”, megjegyezte: „Itt ám nem leszek orvos!” Lesz, ami lesz! Taktikát változtatok. Már a legelején be kell húznom neki, hogy legyen időm szép kényelmesen lefeküdni ... Az első (és egyben az utolsó) menet elején szinte egyszerre ütöttük meg egymást. Egyszerre dőltünk a padlóra is. A bíró csak futkosott... és számolt. Egyikünknek sem volt mersze fölkelni. Csak most értettem meg, hogy ellenfelem is ugyanolyan bunyós, mint én vagyok. Mind a ketten vesztettünk. „Egyedüli eset a praxisomban!” — morogta a bíró. ... Most egyetemi előkészítőre járok, s közben a sakk-klubban is tevékenykedem. Minden lehetőségre számítva. Ez mindenesetre veszélytelenebb. Fordította: Saiga Attila ÉLETMÓDKLUB EGERBEN Megelőzni a bajt
