Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 13., szerda 5. IMÉli (Fotó: Szabó Sándor) Szakmaszeretet és tisztesség Egy óra első éves festőtanulókkal Amióta Egerben új, korszerűen felszerelt tanműhelyben képezik a holnap szakmunkásait, azóta a korábbinál igényesebb a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat oktatógárdája. Elvégre a cég több millió forintot áldozott azért, hogy színvonalasabb legyen a szakmunkásképzés. Nemrég meghívást kaptunk osztályfőnöki órára. Az első éves festőtanulókkal a pályaválasztásról, körülményeikről, szakmai előmenetelükről beszélgettünk. A szakoktató, Gáspár Ferenc, nem sejthette, hogy már a becsengetés előtt beülünk az osztályba. Megérkezéséig róla érdeklődtünk ... — Milyen ember az ok. tatátok? — kérdeztem. — Magas, beszédes, bozontos szemöldökű — vélekedtek. — Kedvelitek? A csendet Papp Gyula törte meg. — Barátságos, rendszerető ember. Számomra az a legfontosabb, hogy megértsem, amit tanít. Már jól csinálom a mészfestést, az enyvezést, boldogulok a mázolással is. — De a létrán járás még nem megy... — pattant fel egy kis legény. — Ügy nyikorog alattad, mint a kenetlen kocsi kereke. A nevetés csak akkor marad el, amikor Gáspár Ferenc belép a terembe. Kíváncsiság ül az arcokon. A mester belelapoz a gyakorlati jegyeket tartalmazó füzetekbe, s értékeli a féléves munkát. Elégedett a festők igyekezetével, szépen haladnak a falfelületek vizsgálatával, a repedések, a törések gipszelésével. A szakoktató szerint a diákok alkalmasak a festés, a mázolás, a tapétázás tudományának elsajátítására. Ha a kezdeti lendület nem torpan meg, s a munkakedvük erősödik, akkor a végbizonyítvánnyal majd nélkülözhetetlen szakmai ismereteket és tisztességet visznek magukkal az életbe. Az elismerés jólesik a gyerekeknek, egyesek kihúzzák magukat a padban. Közéjük tartozik Gólya Arnold. — Olyan szép ez a tanműhely, akár egy játékterem — lelkendezik. Majd eltöprengve folytatja: — Az év elején még a vállalat régi épületében öltözködtünk. Mintha barakkban lettünk volna... — Hogyan választottál szakmát? — A magam elhatározásából. Szeretek rajzolni, érdekelnek a színek. — Tanulni könnyebb, vagy dolgozni? — A Puszta télen című költeményt gyorsabban megtanultam, mint a glet- telést. Tóth Andrást családi szálak kötik a mesterségéhez. — A bátyám is festő. Aranykoszorús szocialista brigádban dolgozik. Tőle tudom, hogy a HÁÉV-nek sok munkája van, itt sok pénzt lehet keresni... A mester tizenöt esztendeje tanít. Ez idő alatt körülbelül félezer szakmunkás került ki a keze alól. — Mit tud a volt diákjairól? — érdeklődöm. — Többségük megállja a helyét, jó szakmunkás lett. Akadnak közöttük olyanok is, akik érettségiztek, vagy felsőfokú technikumot végeztek. Belőlük termelés- irányítók lettek. — Érték csalódások a pályán? — Sajnos, igen. Elszomorított, hogy a jó családi indíttatású, tehetséges gyerekek, miért nem akartak mesterszakmunkások lenni. Beérték annyival, hogy elszegődtek a maszekhoz. Volt egy diákom, aki gyenge teljesítmény nyújtott, de éppenhogy felszabadult, nyert a lottón. Méghozzá öt találatot! „Ugye, hogy nem volt érdemes tanulni” — hajtogatta a fiú a sok pénzzel. Aztán egy napon arról értesültem a szüleitől, hogy a gyerekük elzüllött, dologkerülő lett. Gáspár Ferenc jelenlegi tanítványai azt tartják: a pénz nem minden. Ha néha előfordul is, hogy a spakli feltöri a kezüket..., azért szorgalmasan gyakorolják a munka fogásait. Ha igyekeznek, egyszerre három szakma lesz a kezükben. És ez az igazi nyereség. Mika István Lövészverseny hóesésben (Tudósítónktól) A csaknem egész nap tartó havazás ellenére csaknem kétszáz ifjúgárdista és KISZ-es fiatal, valamint 150 úttörőgárdista vett részt szombaton a KISZ Eger városi Bizottsága által a forradalmi ifjúsági napok alkalmából rendezett lövészversenyen. A hazafias honvédelmi nevelőmunka céljait szolgáló rendezvényen elsősorban az Ifjú Gárda-alegységek és a KISZ-alapszervezetek nyolc fős csapatainak összteljesítményét értékelték, de elismerésben részesültek a legjobb egyéni eredményeket elérő versenyzők is. Az ifjúgárdisták közül legeredményesebbnek a Csepel Autógyár egri gyárának alegysége bizonyult, megelőzve a 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és a Gép. és Műszeripari Szak- középiskola gárdistáit. A KISZ-alapszervezetek versenyét a városi rendőrkapitányság KlSZ-alapszer- vezete nyerte az andornak- tályai mgtsz, valamint az Egri Közúti Építő Vállalat csapatai előtt. Az úttörőgárdistáknál a Siroki Általános Iskola alegysége lett a győztes. Másodi'k helyen az Egri 10-es számú Általános Iskola, harmadikon a Kere- csendi Általános Iskola tanulói végeztek. Legjobb lövésznek a lányoknál Bárdos Erika, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulója, illetve Peidl Márta, a Recski Általános Iskola tanulója bizonyult. A fiúk közül Gyúró László, a Csepel Autógyár gárdistája, valamint Hadobás Tibor siroki úttörő vehette át az egyéni győztesnek járó elismerést. Tuza Ferenc NEMZEDÉKEK ÉS ZSÁKUTCÁK A könnyű élet mítosza Arról beszélgettünk így négyesben, ami oly sokszor szóba kerül manapság; arról, hogy nemzedékek hogy szakadnak el egymástól, hogyan változik meg a fiatalok élete, s miként találkoznak esetleg később, sok meg nem értésen, esetleg tragédián át szükségszerűen újra. Mert az élet rendje végül is fiatal és öreg, apa és fiú egymásra utaltsága — mégha akad is, ahol soha nem jön létre a találkozás, nem békülnek a „poros felek”. A nagy egészben úgyis létrejön, kialakul valamiféle kiegyenlítődés. Mindig erre lyukadunk ki. legalábbis dr. Z-vei, a község középkorú körzeti orvosával, S.-sel, a harmincegynehány éves tanítóval és J.-vel_ aki tizenöt éve a helyi tsz-ben agronómus. Vitáznak, számot vetnek azzal, hogyan alakult át falujuk, a fiatalok miben különböznek az idősebbektől, hogyan fordult az elmúlt évtizedekben a világ sora. így kerül szóba P. esete. Alig ismertem meg P.-t, amikor az utcán találkoztam vele. Harminc elmúlt, de kinéz jó negyvenesnek. Aki nem ismeri, koránál tíz-tizenöt évvel többet mondana. Rám köszön, különben még elmennék mellette, úgy megváltozott. Nemcsak megöregedett, hanem meg is tört. Nem néz a szemembe, nehezen lehet szavát venni. Ahogy válaszolgat arra, amlit kérdezek, sokszor meg is kell ismételni a választ. Valaha a falu „legménőbb” fiúja volt, szülei mindent megadtak neki. Jó szakmát szerzett, mellé kitűnő keresetet. Ügyes kezű autószerelőként dolgozott, mindig megvolt a pénze. Az apja és az anyja már azon törték a fejüket, miként építsenek a fiúnak házat, böngészték a terveket, hogy minél hiivalkodóbb legyen, felülmúlja a többi épületet. Négy szoba, garázs, nagy udvar — mindez dukál az egyszem fiúnak. így gondolkodtak, s nemcsakhogy nem kérték el fizetésnapkor a borítékban lapuló ötszázasokat, de még adtak is mellé néhányat, ha a srác elverte a pénzét. Ez elég gyakran előfordult, mert a cimborák szívesen fizettettek maguknak egy-két rundót. A szülők dolgoztak é' félnappal, állatokat tartottak, művelték a háztájit. Nem nézték rossz szemmel a fiú csatangolásait, „legyen jobb élete, mint nekünk” — felkiáltással. P. közben zenél- getett, szabad idejében gitározni tanult. Hirtelen minden megváltozott: együttese befutott, népszerű lett a környéken, egyre több bálba hívták. Jöttek az átvirrasztott éjszakák, a mindennapos részegség, sok haver, csapódó lányok. Hamarosan hanyagolni kezdte a munkáját, kikopott a műhelyből, rabja lett a köny- nyű életnek. Szülei még ekkor sem korholták, úgy gondolták : majd csak kitombolja magát. Ekkor azonban tragédia történt. A fiú — nemegyszer megtörtént vele — részegen ült a kocsi volánja mögé. Az autót is szüleitől kapta annak idején. Elvesztette az uralmat a jármű felett, s elütött a zebrán egy járókelőt. Az asszony — egy háromgyerekes családanya — azonnal meghalt. P. börtönbe került, ahonnét négy év után szabadult. A községi körzeti orvosnak, dr. Z.-nek megvan a véleménye az esetről. Annak idején is hallott közös ismerősünkről. Akkor jelentőségteljesen mondta: meglesz ennek a böjtje. Most arról beszél, hogy szerinte apák és fiúk konfliktusának évszázados változata tér vissza, amit az írók oly sokszor megörökítettek család- regényeikben. Iparkodó első nemzedék, amely megteremti a család anyagi alapjait, s aztán jön a gyenge akaratú, herdáló leszármazott, aki feléli, szétszórja a kemény munkával összeszedett vagyont. — Mint minden hasonlat, ez is sántít — feleli S„ a tanító. — Azok a könyvek, a klasszikus családregények a polgárság felemelkedéséről szólnak, nehezen lehetne azokat összehasonlítani a mostani körülményekkel. Ott óriási összegekről volt szó: gyárakról, kereskedelmi flottákról, itt meg családi házról, kocsiról. Ugyanígy a konfliktusok is mások. Igaz, itt is meglazíthatja az évszázados álmok teljesülése, a viszonylagos jólét a szigorú erkölcsi törvényeket. Hányán nevelték úgy itt a faluban a gyermekeiket, hogy én dolgoztam, mint a barom, te fiam, vagy lányom, könnyebben élj. Ilyen jelszóval mindent megadnak, a gyerekek meg rászoknak arra, hogy mindent ingyen kapnak, egy szalmaszálat sem kell odébb tenniük. — Ez aztán addig tart — veszi át a szót J., az agronómus, — ameddig a város vonzásába nem kerülnek a fiatalok. Ott kezdődik az albérletezés, s mégha a szülők aztán be is fizetnek olykor a lakásra, akkor is erőtlenek, tájékozatlanok, nem tudják rendezni a házasságukat, mindennapi életüket. — Persze meg lehet érteni a szülőket is — szögezi le dr. Z., — hányán szerettek volna itt nemzedékről nemzedékre könnyebben élni, s amikor valóban' lehetne, addigra már alkalmatlanok rá, nem tanulták meg, hogyan kell. Nem tudnak egy helyben ülni, még ha betegek, akkor is örökké tenniük-venniük kell, lelki- ismeret-fúrdalásuk van, ha lázasan lefekszenek. P. szülei kevés beszédű emberek. Amikor fiuk börtönben ült még jobban elszigetelődtek. Alig mentek valahová, csak akkor mozdultak ki, amikor nélkülözhetetlen. volt. Csak a hízóknak daráért, vagy ha hívták őket a tanácsra valamilyen ügyben. Olyankor is magukon érezték a falu tekintetét, szinte hallották, miket sugdosnak a hátuk mögött Amikor P. kiszabadult, az apja elébe ment az állomásra. Némán mentek haza. Az anyjából akkor bukott ki a sírás, amit évekig tartogatott. — Azt hiszem, nagyon sok pofon éri azt a nemzedéket, amely felkészületlenül, elkényeztetetten, a könnyű élethez szokottan indul — folytatja dr. Z. — Ráadásul könnyen megzavarhatja a fejüket a nyugati filmekben látható életforma is. Jó né- hányan nem tudnak megbirkózni közülük a nehézségekkel, sokan válnak közülük alkoholistává, neurotikus. sá. — Jellemző a pályaválasztás — veszi át a szót S., a tanító. — Sokan keresnének olyan szakmát, ahol a munka könnyűnek, a pénz soknak tűnik. Divatos az autó- szerelés, a fodrászat, bár igen-igen kevés jelentkezőt vesznek föl. Meg aztán egyre nagyobb tekintélye van annak a diáknak, aki ügyeskedve eviokél túl az iskolán, s lenézik azt, aki nekiveselkedik, megdolgozik az osztályzatért, a jobb bizonyítványért. — „Ha élet lengi be az iskolát. .." — idézi Ady verssorát gúnyosan J., az agronómus. — Ha azt látják a gyerekek, hogy ha valaki iparkodik a munkahelyén, hiába töri magát, alig boldogul. s az ügyeskedő háza előtt ott áll a legjobb márkájú kocsi, akkor aligha vonzza őket az erőfeszítés, a kemény munka. Valahol itt van a kutya elásva, a családi késztetésen túl a mindennapi példákat, mintákat látva változik egyre inkább a fiatalság. Érték- rendűket kellene egészségessé tenni ahhoz, hogy ne legyenek ilyen modellek előttük. P. nagyon megváltozott. Sajnálja már az életéből elvesztegetett életet, most nősülni szeretne. Otthonra áhítozik. Egy kétgyermekes elvált asszonynak udvarol. Most már azért könnyebb, eltelt szabadulása óta másfél év. Családjával megbékélt, a kollégái is befogadják a műhelyben, szükség van szakértelmére, ügyes, ségéré. Csendesen, indulatok nélkül beszél arról, hogy mit állt ki az elmúlt időszakban Akik hajdan ajná- rozták, felnéztek rá, alig akartak szóba állni vele. Még a rokonsága is kerülte. Azóta talpra állt, s szívósan, napról napra szerezte vissza annak a töredékét, ami annak idején úgyszólván az ölébe hullott. De hány és hány fiatalnak kell kínnal, keservvel megtanulnia, hogy hazug a mítosz a könnyű életről? Gábor László Lakatos Antal és Berki Tamás együttesei Egerben A Berki Team (Fotó: Laczkó István) Szerdán a főiskolán mutatkozott be együttesével a fiatal generáció egyik legtehetségesebb és egyben legsikeresebb zenésze, a szaxofonos Lakatos Antal. Kvartettjében Politisz Dimitri,sz gitáron. Vasvári Pál bőgőn játszott, Kőszegi Imre dobolt. Az Ifjúsági Ház vendége volt csütörtökön a Berki Team. élén az egyetlen rendszeresen színpadra lépő énekesünk. Berki Tamás. MűLakatos Antal sorukban a tavaly megjelent „Igazi paradicsom” című lemezüket mutatták be. 1 KEDVES OLVASÓ! Mi a véleménye a miskolci rádió műsorairél? A miskolci rádió szeretné tudni, hogy mi a véleménye a műsorunkról. Ezért kérjük, válaszoljon az alábbi kérdésekre, s a kérdőívet küldje be címünkre: Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiójának, Egri Szerkesztősége. 3300 Eger, PL: 168. Hallgatja, vagy nem a műsorokat: igen O nem O Ha nem, miért nincs lehetősége O nem érdekli O Hol hallgatja a műsort? URH-n O Középhullámon O Elégedett-e műsoraink hangvételével? igen O nem O Ha nem, azért, mert túl komoly O túl közvetlen O Jó-e a műsoron belül a próza és a zenearánya? .. igen O nem O Ha nem, azért, mert sok a próza O sok a zene O Prózai műsoraink Jól informálják-e a három megye életéről? .. . igen O nem O Ha nem, milyen riportból hallgatna többet? Napi politikai O kritikai O gazdaságpolitikai O színes O szolgáltató O ifjúsági O nőkről O idősekről O Elégedett-e a zenei kínálattal? Igen O nem O Ha nem, milyen zenét hallgatna többet? beat O népzene O opera O operett O Melyik nap hallgatja adásunkat, mert tetszik? O Melyik nap nem hallgatja adásunkat, mert nem tetszik? O Konkrétan kiről, vagy miről hallana szívesen? Elégedett-e a Népújságban közölt előzetes műsorral? igen O nem O Lakhelye? Köszönjük válaszait! Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiója
