Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

NÉPÚJSÁG. 1985. március 11.. hétfő 3 • Álomhatáron innen Mérleg és távlat a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet házatáján Nagykökényesen Laczik Jánosné az „egysze­mélyes” kirendeltség betétgyűjtője Apcon mondják: Kell a jó könyv falun is FIATALON ÉS FELELŐSEN Hogyan választottam szakmát? A pénzintézeti munka te­rületén több újdonságot ígér az idei esztendőben a Hat­van és vidéke Takarékszö­vetkezet, hazánk legered­ményesebb „falusi” bankja. Amikor leültünk beszélget­ni Erdélyi Ferencné elnök- helyettessel, mégis előbb az 1984-es év tapasztalataira irányította figyelmünket. Ahogy megtudtuk tőle, fenn­állása óta ez az időszak volt a legeredményesebb a tizen­egy településre kiterjedő szö­vetkezet múltjában, s ez egyértelműen a lakosság föl­erősödött, szilárd bizalmának tulajdonítható. Így nincs mit csodálkozni, azon, hogy betét- állományuk 446,3 millió fo­rintra nőtt, és 45,6 millióval több az előző évinél. Jelen­tősen hozzájárult a forgalom ilyetén növekedéséhez az a tény is, hogy év közben, a Pénzügyminisztérium intéz­kedésére, javultak a kamat- kondíciók, és ma már a há­rom évre lekötött betét után 6 százalék, a hat éves lekö­tésű takaréklevélre pedig 9 százalék kamatot fizet a ta­karékszövetkezet. Az így el­ért betétnövekmény az egész évi egyharmadára tehető, s nagyban hozzájárult, hogy a pénzintézet betéteseinek szá­ma 1820 fővel gyarapodjék, s a tizenegy településen mos­tanra 14 200 betétkönyvet kezeljenek. Az érem hátlapja — Természetesen az érem­nek van egy másik oldala, ez pedig az irántunk való bizalom viszonzásának többféle formája — jegyez­te meg beszélgetésünk köz­ben az elnökhelyettes. — E tekintetben elsősorban az ál­talunk nyújtott kölcsönökre utalok, amelyeknek összes értéke meghaladta a 95 mil­lió forintot, 6100 ügyfelet érintett, és 15,4 millió forint­tal haladta meg az 1983-as keretünket. Egy új kölcsön- forma is belépett nálunk ta­valy! Ezt lakásvásárlásra fo­lyósíthatjuk, s a felső hatá­ra egyelőre 150 ezer forint. Mondanom sem kell, jelent­kező bőven akadt, nagyon hamar elértük a kerethatárt, így aztán az igénylők zö­ménél az idei esztendőre kellett „áthúznunk” a folyó­sítás lehetőségét. Ennek kap­csán mondom el, hogy az említett kölcsönforma 1985­A történet akkor kezdő- dött, amikor egy fiatal lány megszökött nevelőszüleitől, majd az időközben felkuta­tott édesanyjától. Az akkori K. Ágnes fiatalkorúként lép­te át először a bíróság kü­szöbét, mert meglopta az al­bérlőtársát: felfüggesztett büntetést kapott. S az első bűncselekmény után megin­dult a lejtőn: Miskolcon csalásért ítélték hasonló bün­tetésre. Csak fantázia kell hozzá ...? Hogy-hogyném. a budapes­ti lány Egerbe került, s különböző helyeken dolgozik. Az elmúlt év szeptemberé­ig a TANÉP alkalmazottja, akkor megválik a munkahe­lyétől, s a szó szoros értel­mében a fantáziájából — és a rászedhető emberekből — él, nem is akármilyen szín­vonalon. Ugyanis, az idő­közben elvált Királyfalvi Ág­nes rendkívül széles isme­retségi, baráti körrel rendel­kezett. Bárhol megfordult, hamar belopta magát a munkatársak, a barátok, is­ben tovább fejlődik, mégpe­dig az OTP-hez hasonló fel­tételekkel. így májustól be­kapcsolódunk egy olyan szo­ciálpolitikai akcióba, amely­nek révén családi ház épí­téshez, lakásfelújításokhoz, fűtés-korszerűsítéshez ad­hatunk igen kedvezményes, mindössze háromszázalékos kamatú kölcsönt, amit álla­mi támogatás tesz lehető­vé. Országosan e célra há­rom milliárd forintot ha­gyott jóvá a szaktárca, s természetesen egyelőre nem tudni, hogy belőle mennyi jut hozzánk. Valutaforgalmazás Az elmúlt esztendő kü­lönben olyan szempontból is változást hozott a Hat­ban és vidéke Takarékszö­vetkezet munkameneté­ben, hogy tevékenységi körükbe került a valuta- forgalmazás, egyelőre olyanok részére, akiket a szövetkezeti mozgalom iro­dája, a Cooptourist utaztat. Elsősorban a hatvaniak él­nek az ilyesféle lehetőség­gel, s igényükre, érdeklő­désükre jellemző, hogy az újabb üzletág forgalma már az első esztendőben megha­ladta a hatmillió forintot. — Természetesen örülünk ennek az eredménynek, de hozzáteszem ugyanakkor, hogy ez az üzletág lényege­sen nagyobb forgalmat tud­na lebonyolítani, ha Coop­tourist ügyintézőink nem az egri irodánkon keresztül szervezhetnék, bonyolíthat­nák a különböző egyéni vagy csoportos hazai, kül­földi utakat, szolgáltatá­sokat, hanem közvetlenül a fővárosi központtal lenné­nek kapcsolatban. Az átté­teles, közvetett bonyolítás nehézkes, költségnövelő, s az utak biztonságát is ve­szélyezteti. Tudom, ehhez független ügyintézőre len­ne szükség, s ez egyesek szerint nincs arányban az ágazat jövedelmezőségé­vel. Erre azt válaszolom: pillanatnyilag lehet, hogy ez a helyzet, a jobb, az igé­nyesebb szolgáltatás azon­ban előbb-utóbb behozza azt, ami elmegy a vá­mon ... Bank kategóriában Disputánk során arról is tudomást szereztünk, hogy merősök szívébe, hiszen volt egy olyan adottsága, amely lehetővé tette ezt : rendkívül magabiztosan, fordulatosán, nagy képzelőerővel beszélt, érvelt, s ha kellett, agitált — a saját érdekében! Mert jól tudta, hogy csupán a fantá­ziájával nem megy sem­mire, a tervei megvalósítá­sához könnyen befolyásolha­tó emberek is kellenek. S ilyenek — meg gyanútlanok — akadtak is jónéhányan... A nagyvonalú életre, a má­soknál többre haladásra, a feltűnni vágyásra hajlamos Agika először a munkatár­sait vette célba, s apró köl­csönöket kért lakásrészletre, bútorvásárlásra, vagy „jó szöveggel” a pillanatnyi pénzzavarra hivatkozva. S többnyire kapott is 5—25 ezer forint közötti összege­ket. Az üzlet beindult A könnyű pénzszerzés fel­buzdította az alig harminc­éves hölgyet, s immár na­gyobb kalandokba kezdett. A csábító mese adott volt minden szituációban: üzle­tet vesz, magánbüfét nyit Szilvásváradon, presszót az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a ta­karékszövetkezetek — így a Hatvan és vidéke is! — a bank kategóriába kerültek. Ez annyit jelent, hogy jú­lius elsejétől az OTP-nél vezetett csekkszámlájukat a Magyar Nemzeti Bank veszi át, oda fognak tartoz­ni. E tény ugyancsak a mozgalom szilárdságának az elismerését jelzi. Arról ta­núskodik, hogy a szövetke­zeti intézetet képesnek tartják arra, hogy az álla­mihoz hasonló, illetve az­zal azonos feladatokat lás­son el. Később Erdélyi Ferencné- től a hálózatfejlesztés dol­gában kértünk információt. — Ha beruházásra gon­dol, minden településen sa­ját, nem is régi építésű ott­hona van takarékszövetke­zetünknek. Egyedül Hort az, ahol lépnünk kell. Itt vi- szint igen kedvezőek az előjelek. A helyi tanács az Ady úton, a faluközpontban díjmentesen ígért telket, ahhoz pedig saját alapok­ból együtt van hárommil­lió forintunk, hogy a régi, az elavult kirendeltség épü­lete helyett újat emeltes­sünk, s ennek a kivitelezé­se az idén megkezdődjék. Frigy a könyvekkel Ha már ilyen körültekin­tően számba vettük a ti­Egerben, butikot rendez be nagy összeggel. S ezután jött a mézesmadzag : 400 eze r forintja van, a csendestárs­nak már csupán 150 ezer­rel kellene beszállmia. A le­endő társ pedig fizetett anélkül, hogy utána nézett volna a dolgoknak. Igaz, mindig elhangzott, hogy a vállalkozó szellemű nőnek magas ismeretségi köre van, amelynek segítségével bár­mit el tud intézni. Hivatko­zott valóban magas beosztá­sú emberekre, akiket termé­szetesen még látni sem lá­tott. Ettől függetlenül elég volt annyit mondania: — Bízz csak Ágikában... ! A pénzből természetesen nem lett sem büfé, sem bu­tik, ellenben Ágika vett ma­gának egy 1500-as Ladát, s élte a világát. Amikor egye­sek érdeklődtek nála, egy szerű volt a válasz: költöz­ködik a KÖJÁL, elhúzódik az ügy a kereskedelmi fel­ügyelőségen, még egy-két engedély szükséges... Mond­hatta, mert mindenki tud­ja, hogy nálunk elég hosz- sz ad almas egy-egy ügyinté­zés. A másik pénzszerzési for­rása a lakása volt: eladta nászutas párnak, rászoruló Hatvan és vidéke Takarék- szövetkezet munkálkodá­sát, ejtsünk szót ama vál­lalkozásukról, amelynek nincs túlzottan pénz szaga, annál inkább közművelődé­si indíttatású. Tudott dolog, hogy a legtöbb községben, faluban nincs könyvesbolt, nincs lehetőség igazán szó­rakoztató, netán tudomá­nyos jellegű munkák helyi vásárlására. Nos, Herczeg Alajos elnök ez ügyben már évekkel ezelőtt lépett, éspedig a Hatvan és vidéke Áfésszal kötve frigyet. Utób­bi szállítja a könyvet a ta­karékszövetkezeti kirendelt­ségeknek, azok pedig áru­sítják. Ebben Hort és Ecséd viszi a zászlót, a forgalom után járó jutalékból nem megvetendő mellékjövede­lemre is szert téve. Külön­ben a Hatvanhoz tartozó kirendeltségek csak tavaly 340 ezer forint értékű könyvet értékesítettek a la­kosság körében, a forint- kölcsönök mellett így juttat­va őket szellemi javakhoz. Mindezek után pedig mit remél az 1985-ös évtől az elnökhelyettes ? — Tavalyi eredményeink alapján ismét megpályáz­tuk a „kiváló” címet. Ha ez bejön, mindannyiunknak örömet jelent. Ami pedig betétállományunkat illeti, figyelemmel 21 ezer ta­gunkra: álomhatáron inne­ninek vélem a félmilliárd forintot... ifjú családnak, s ki tudja még kitől vett fel előleget az átíratásra, az illetékbé­lyegre, „csúszópénzre”’, hogy könnyebben menjen, a dolog. Más alkalommal angliai tár­sasutazást szervezett, mertő két héten belül el tud intéz­ni mindent Még azt is vál­lalta, hogy a saját lakásá­ra rendelte az utazni vágyó embert, aki időben meg is jelent bőröndöstől, útiholmis- tó'l együtt. „Sajnos hirtelen közbejött valami” — mond­ta a nő, s az „ügyfél” hitt Ágikának. • És összecsaptak a hullámok ... A bizalom vesztesei, rá- szedettjei voltak a barátai is, akiket rendszeresen meg­lopott a kellemes modorú hölgy. S ki gondolta vol­na, hogy éppen ő tette. Még a rendőrségi érdeklődéskor sem akartak hinni a sze­müknek, csak amikor ki­derült, hogy az ékszereik a bizományiban, vagy a zálog­házban „alakultak át” pénz­zé, vették tudomásul Ágika tetteit. így a feljelentések so­ra sem maradt el: a fia­tal nőnek most több száz­ezer forinttal kellene elszá­molnia. Erre sor is kerül a bíróságon befolyással való üzérkedés, csalás és lopás bűntette miatt. Esete figyelmeztet : nem­csak egy Agika élhet közöt­tünk. .. ! Szilvás István A sütő szakmunkás A hőmérő higanyszála 26 —30 fok körül járhat a He­ves megyei Sütő- és Édes­ipari Vállalat egri kenyér­gyárában. A munkások at­létatrikóban serénykednek. Az üzemben modern gépek dagasztják, darabolják, sü­tik a kiflit, a kenyeret, a zsemlét, a kalácsot. A dol­gozók nagy részének csupán a tésztához való liszt, élesz­tő és a többi szükséges alap­anyag megfelelő adagolásá­ra kell ügyelniük, aztán a készterméket gyűjtik össze ládákba. Az egyik helyiség­ben jelenleg a harma­dik osztályos szakmunkásta­nulók tartózkodnak, akik a megyeszékhely mezőgazda- sági szakközépiskolájában és szakmunkásképző intézeté­ben sajátítják el a szakmá­juk elméleti alapjait. Közöt­tük van Fekete Sándor is, aki most a tésztát készíti elő a kalácshoz. — Az általános iskolai ta­nulmányi eredményeim nem voltak éppen kimagaslóak — mondja a fiú. — Mindig sze­rettem sütni, főzni, így nem okozott gondot a pályavá­lasztás. A kettő közül a könnyebbet, a sütést válasz­tottam. Ezt azóta sem bán­tam meg, hiszen nagyon sok újdonságot tartogat számom­ra. Annyira, hogy még a mai napig is akad újabb és újabb tanulnivaló. Az isko­lában elsajátítottaknak ott­hon is nagy hasznát veszem, hét végén mindig készítek valamit. Néha buktát vagy kalácsot vagy másfélét. Mindegyik tésztáját máshogy kell gyúrnom, tehát nem unalmas ez a foglalatos­ság. Jó itt a kollektíva, a felnőttek komolyan veszik a véleményünket, legalábbis annyira, amennyire mi a munkát. Év végén, ha rneg- szerzem a szakmunkás-bizo­nyítványt, mindenképpen kenyérgyárban helyezkedem el. Már csak azért is, mert itt jó a kereseti lehetőség. A gázvezeték-szerelő Egerben, a LAKISZ egyik korszerű műhelyében talál­tunk rá Rózsa Péterre, a 212-es Számú Ipari Szak­munkásképző Intézet másod­éves gázvezeték- és -készü­lék-szerelőjére. Nemrégiben érkezett vissza munkahelyé­re egy kiszállásról, ahol két oktatója mellett ismerkedett e mesterség alapjaival. Egy lakásban javították ki a gázvezeték hibáit. — Édesapámnak is ez a szakmája — tudjuk meg tő­le. — Sokat jártam a mun­kahelyén, és megtetszett ez a nagyrész* szabadban vég­zendő munka, hiszen gyak­ran fektetjük le kint is a vezetéket. Először gáz-, víz- és központifűtés-szerelő akartam lenni, de a három közül választanom kellett egyet. Ez tűnt a legmegfe­lelőbbnek. Ezen a pályán a gázkészülékek szerelése mel­lett javításuk is ránk vár. Ennek nagyon örülök, mert úgy érzem: nehezebb egy hi­bát felderíteni, mint egy vadonat új dolgot elkészíte­ni. Az iskola befejezése után szeretnék itt maradni a LAKISZ-nál, mert jól fi­zetnek, de jó it-t a társaság is, mindenben segítenek. Erdész helyett szóló- es gyümölcs­termesztő — Első helyen a Dobó Ist­ván Gimnázium és Erdésze­ti Szakközépiskolába jelent­keztem — mondja Fejes Zsolt, az egri mezőgazdasá­gi szakközépiskola és szak­munkásképző intézet har­madéves szakmunkástanuló­ja. — Sajnos nem vettek fel. Második helyen jelöltem meg jelenlegi szakomat, azért, mert ez is közelállt az ér­deklődésemhez. Az Egri Csil­lagok Mgtsz és az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát területén gyakor­latozunk. Kapálunk, szőlőt metszünk, fát ültetünk. Sze­retem ezt a tevékenységet, mégis úgy tervezem, hogy a szakmunkásoklevél megszer­zése után levelezőn tovább­tanulok. Nem mondtam le az erdészetről. Tanulmányi eredményeim alapján joggal bízom abban, hogy felvesz­nek. Eddig mindig jeles vol­tam, és szép sikerrel szere­peltem a szakmai versenye­ken. A vízvezeték „orvosa” — Amikor a lakásunkba vezették be a vizet, akkor tetszett meg ez a mesterség — emlékezik Pap János, a 212-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézet vízve­zeték- és készülékszerelő tanulója. — Akkor 12 éves voltam. Nagy figyelemmel néztem a szerelőt, aki meg­engedte, hogy segítsek neki. Tőle kaptam kedvet ehhez a pályához. Aztán a Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz kerü'tem, mint tanuló. Ott az első perctől kezdve, úgy beszélnek ve­lünk, mint a felnőttekkel, s ez nagy önbizalmat ad. A munkában is szép sikereket értünk el. A vizsgafelada­tomban hegesztenem kellett és a varratok remekül sike­rültek. Ha az idén befeje­zem a tanulmányaimat, ak­kor itt maradok a vállalat­nál. hiszen lehetőség nyílik arra is, hogy másik szakmát is elsajátítsak. A központi- fűtés-szerelést szeretném még megtanulni. A géplakatos Nagy József, az egri 212- es Ipari Szakmunkásképző Intézet másodéves géplaka­tos-tanulója, az egri Finom- szerelvénygyárba került szakmai gyakorlatra. Sokan úgy tartják, hogy ebben az üzemben folyik a legered­ményesebb gyakorlati okta­tás. — Édesapám is lakatos, mellette kaptam ehhez ked­vet — idézi fel a kezdetet. — Nagyon jó érzés, hogy a vasból sokféle, bonyolultabb­nál bonyolultabb szerszámok készíthetők, csak az ember ügyességén múlik. A Fi- nomszerelvénygyár nagyon jó iskola. Napról napra pre­cízebben, milliméterre pon­tosan dolgozunk, persze, azért van még mit elsajátí­tanunk. Ügy tervezem, hogy az iskola befejezését követő­en hazamegyek Hevesre, s az ottani gyáregységben he­lyezkedem el. Jelenleg kol­légista vagyok és már pieg- szoktam, hogy távol vagyok a szüleimtől. A szobatársa­immal jó barátságot kötöt­tem. ★ Az ember egész életét meghatározza, hogy milyen pályát választ. Szinte min­den nyolcadikos többfelé is mehetne, mert sok a rokon vonás a különböző mester­ségek között. Fontos, hogy ne csak a divatos szakmák felé törekedjenek, mert köny- nyen előfordulhat, hogy ha nagy nehézségek árán sike­rül is célt érniük, végül ki­derül. hogy ahhoz a pályá­hoz kevés a kötődésük. Beszélgetőtársaim, úgy tű­nik, reálisan mérték fel adottságaikat, véleményüket azért adjuk közre, hogy má­sok is megismerkedjenek gondolkodásmódjukkal. Sza­vaik azt igazolják, hogy fia­talon is lehet felelősségtelje­sen dönteni. Roma János zenkétszeresen „kiváló” Moldvay Győző BŰNÜGYI TÖRTÉNET — SOK TANULSÁGGAL Ne bízz Ágikában ••• Avagy: egy szélhámosnő tündöklése és bukása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom