Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
4* népújság, m$. mórcius %%., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Tetőfokon a hangulat... A koncert egy pillanata (Fotó: Perl Márton) DOLLYÉK ISMÉT EGERBEN Eldoradoll Dolly — új jelmezben Bennünk élő história A negyvenesek és az idősebbek, így módosítanák az egyértelmű tetszést kiváltó dokúméntumfilm-sorozat címét. Érhető, hiszen az elmúlt negyven: esztendő kritikus szemlélői, cselekvő részesei voltak, s majd minden eseményhez személyes élményeik, örömeik, bánataik, csalódásaik, virágba bontott reményeik fűződnek. Ezért várják hatványozott érdeklődéssel a vetítéseket, hiszen: messze tűnt if júságuk tündökletes éveivel szembesülnek. A siker természetesen nemcsak ezzel az érzelmi alapállással, hanem A velünk élő történelem epizódjainak szakavatott, árnyalt, őszinte, sokszínű felvillantásával is magyar ázható. A mindenképpen dicséretes ötlet gazdái jó érzékkel sejtették : vállalkozásuk úgy szól a mának, hogy a holnapoknak is üzen. Mérlegre teszi — mindenféle indulat és részrehajlás nélkül — a tegnapokat, méghozzá azzal a ki nem mondott, ám meg- fogalmazatlanul is érzékelhető szándékkal, hogy okuljunk belőle. Idősebbek és fiatalabbak egyaránt. A volt nem torzító tükrét nyújtják nekünk, tiszteletre méltó igyekezettel, irigylendő precizitással. Ez akkor is igaz, ha a korábbi egységekben Olykor zavarónak tűnt az aránytévesztés. A meghívott, a nélkülözhetetlen historikusok esetenként több teret kaptak, mint kellett volna. EL- burjánzó magyarázataik ugyanis megtörték a lendületes ritmust, a szöveg parttalan áramlása lassította a tempót, elrabolta az értékes időt a mindennél beszédesebb korabeli filmtudósítások nagyobb mérvű bemutatásától. Szerencsére ezek a hibák később egyre ritkábban bukkantak fel. Különösképp mívessé formálódott a Válság és a kibontakozás című, szerdán este közreadott blokk. A nem mindennapi érdemen az egész stáb osztozik. oroszlánrésze mégis Berecz Jánosé, aki a vállalkozás egyik főszerkesztője. Ellentmondásoktól terhes szakaszt világított meg aligha vitatható objektivitással. Kellett ez, szükség volt erre, mert 02 ötvenes éveket irodalmunk kissé egyoldalúan dolgozta fel, kidomborítva a kétségtelen negatívumokat. elhallgatva azokat a sikereket, amelyeket a sokszor megtévesztett, ám mégis létező hit, az elkötelezettség, az alkotó, a teremtő akarat produkált ebben az országban. Hiteles összképet kaptunk, ez azért fontos, mert napjaink fiatalsága csak az effajta iránytű révén igazodhat el abban a világban, amelyben apái és nagyszülei játszották a fő- és az epizód- szerepeket. Hadd lássák őket olyanoknak, amilyenek voltak : esendőén nagyszerűek és botladozva jót akarók. Pécsi István Vaskor Szinte minden nép őrizget. emlékezetében' legendákat a hajdan volt időkről. Ezekben különös emberek csodálatos dolgokat vittek véghez, mégis sokkal több közük van a való világhoz, mint hinnénk. Visz- szautalnak egy-egy olyan meghatározó személyiségre, vállalkozásra, amely megszabta az embercsoport sorsát. későbbi fejlődését. Gondoljunk csak az Iliászra, amély a trójai háború történeteit őrizte meg, esetleg a perzsa Sathnaméra, amely a perzsa királyok tetteit hagyományozta az utókorra. Egyik legkülönlegesebb ezek közül, s a finn nyelvrokon- ság miatt számunkra legkülönlegesebb a Kalevala. A szájhagyomány évezredeken át csiszolgatta a strófákat, ameddig éppen másfél évszázaddal ezelőtt Elias Lönn- rot össze nem gyűjtötte ezeket az énekeket. A finn televíziósok a gyönyörű sorok ihletése nyomán négyrészes televíziós filmet alkottak Vaskor címen. Ez nem a Kalevala megfilmesítése, nehezen is lehetett volna ábrázolni a varázsos képeket, a költői világot. Sajátos és roppant eredeti módon a forgatókönyvíró Paavo Haavikko és a rendező, Kalle Holmberg „lefordította” a homályos utalásokat, amelyek a szö- végben szépen ragyognak, ám képileg megoldhatatla- nok. Gyúrt, belőlük valami olyasmit, ami visszaadja a pogány kor hangulatát. Arra jöttek rá a stáb tagjai, hogy ez a környezet nem a széplelkű poétáké, akik harmonikus egységben élnek a természettel, hanem éppen fordítva: a kegyetlen és könyörtelen mindennapokból nőtt ki az a líra, amely lakhatóvá tette a zord vidéket. A történelem hajnalán olcsó volt az emberélet, nagyon könnyen osztogatták a halált, de épp ezért eleink felvértezettebbek voltak a küzdelemre, jobban értették a fák rezdüléseit, az állatok szokásait, a túlélés fortélyait. A film a sokszálú történetből kiemeli a főbb szereplőket, Vejnemöjnent az öreg regőst, Itmarinent, a kovácsot, Lemminkejnent, a léha messzikedvűt. Köztük feszül az ellentét, ők indulnak meg Pohjola lányának kezéért. Világosan érzékelteti az alkotás, hogy a feladat hármójuk számára az emberiség egy-egy alapkérdésének megoldása: a kovács szam- pót készít, amély pénzt gyárt, a dalos csodálatos csónakot épít, a messzikedvű szembeszáll a természet erőivel. De hát a lány mégiscsak azé lesz, aki a pénzhez juttatja a pohjolabelieket. Ragyogóan építik föl az alkotók a konfliktust, s barbár környezetet festenek e majdnem filozofikus kérdésfelvetés mögé. Valamit így megérezhetünk az emberiség sorsfordulóiból, abból, miként indultunk mai életünk felé. A testiség, a vér és az arany ragyogja be ezeknek az alakoknak a küzdelmeit, s ebben az időben nemi fakuló fényben magunkról is többet tudhatunk meg, hiszen a finnek eredete a mienk is. Gábor László Szerdán este ismét a Dolly Roll együttesnek tapsolhatott az egri közönség. Ez évi turnéjukból minden bizonnyal azért sem hiányozhatott e város, mert tavaly elsöprő sikert arattak itt. Visszatérni a „színhelyre” hálás, egyben kockázatos dolog is. Hálás, hiszen a közönség már ismerős, és a siker emléke eleve felvillanyozza az előadókat. Viszont megvan a veszélye annak, hogy esetleg nem sikerül ugyanazt a hangulatot megteremteni, ugyanazt a nívót nyújtani. Nos, Dollyék ezúttal sem okoztak csalódást. Az Országos Rendező Iroda által szervezett idei új műsoruk, az Eldoradoll friss, kedves, hangulatos. Nemkülönben ügyesen felépített: a tavaly óta született számok mellett hallhatta a közönség a régebbi nagy sikerű dalokat is. Az együttes minden lehetőséget megragad, hogy totális hatást keltsen. A zene, az ének mellett számukra rendkívül fontos a látvány: minden egyes számot tökéletesen megkomponáltak, „képileg” is. Berendezett színpadon él az előadásuk, szinte meglepetésszerűen változik a helyszín, a felállás. Ügyesen bánnak a fényeffektusokkal: sohasem hival.. kodó, netán zavaró a színek játéka. A más értelemben vett játék is fontos a Dolly Roll produkciójában. Szinte minden dalnak történése van, valamit elmesélnek számaikban. Mindezt fiatalos kedvvel, jó koreográfiával, s ami a legfontosabb, kitűnő zenével. Miben rejlik az együttes népszerűsége? Miért szeretik a tinik és az idősebbek egyaránt, amit csinálnak? Minden bizonnyal azért, mert egyszerűen szimpatikus zenekar ők. Jól felkészültek, zenei tudásuk magas szintű. Rokonszenvességük nagy forrása a humor. Még a lírai hangvételű dalokban is felfellelhető a derű, a kedvesség. S ami nem elhanyagolható: teljes szívvel-lélekkel jelen vannak a színpadon. Láthatóan élvezik maguk is az előadást, s így a közönség is megkapja azt, amit vár. Az együttes minden tagjának egyénisége van. Nem sokkolják a nézőt, nem játszanak kemény rock-ot. Ellenkezőleg: örömzenét. Kedves, bolondos öltözetük, jelmezeik mind-mind a hatást segítik. Mint ahogyan jól illeszkedik minden egyes dalukhoz a folyton változó, mozgó színpadkép. A három táncos kislány ügyesen segíti a hatást. No és Dolly a Modern románccal, s az egész együttes Arrivederci- vel... ! Minden esélyük megvan rá, hogy sokáig a hazai élvonalban legyenek. (mikes) Koncepciókovács Vetélkedő Magyarország 40 évéről Murugya Félix elhatározta: ha törik, ha szakad, nagy embert farag magából. Tehetséget ugyan semmilyen szakma, vagy művészeti ág iránt sem érzett, de azt már az iskolában megtanulta, hogy az ember saját sorsának kovácsa. Valaki mondta neki. Arra már nem emlékezett. ki mondta, mikor és miért, arra se, hogy pontosan így hangzott-e a mondat, de nagyon megtetszett neki. Egyik ükapja ugyanis I kovács volt. Saját műhelyében dolgozott az öreg, így hát a saját sorsának kovácsa is volt. Félixnek azonban nem fűlt a foga a kalapáláshoz. inkább olyan ember szeretett volna lenni, aki kalapáltat. n Árgus szemekkel figyelte a televízióban a nagy embereket. Feltűnt neki, hogy az egyik politikus mindig kimérten, megfontoltan beszél. A másik hangjában van valami dunántúlias dialektus. A külügyminiszter barátságosan hátbavereget- te a repülőtéren éppen meg■■■■■■■■■■ érkező kollégáját. Mondott is valamit, de azt nem közvetítette a tévé. Aztán a tudósokat kezdte elemezni. Ez nagyon izgalmas voR, mert olyan kifejezéseket használtak, amelyeket senki se értett, ö sem. No, és a legizgalmasabb: az ünnepelt nagy művész, aki félórás monológokat adott elő hibátlanul a színpadon, a riporter mikrofonja előtt csak makogott, és állandóan azt ismételgette, hogy .. .ö.. .ö... Ez óriási hatással volt rá. Napokon át gyakorolta a tükör előtt az indiszponáltságot, a dunántúli akcentust, a hát- baveregetést és az idegen szavakat. Két hónap múlva debütált egy lakógyűlésen, ahol többek között arról volt szó, hogy hetek óta áll a lift, és befagy a vízcsap a lakásokban. — Én.. .ö... csak annyit akarok korreferálni —vágta egyenesen az IKV-főmérnök képébe dunántúlias akcentussal —, hogy .. .ö... a probléma szubsztenciája ott .. .ö... kulminál, ahol .. .ö... önök projektálnak' A felelősség témája .. .ö... katar- tikus. Sőt szublimális! Érti? — Értem — mondta a főmérnök. — Én mindent... — és rémülten elrohant. Másnap megszállták a szerelők a házat. A lakók örömükben szerenádot adtak Murugya Félixnek, és megválasztották tanácstagnak, ö barátságosan hátbaveregette őket. és csak ennyit mondott: „csak szubsztancia és kulmináció, lakótársak! Hamarosan beválasztották munkahelyén az igazgatói tanácsba. Az éves tervről elsőként mondott véleményt. — Ez a .. .ö... koncepció — kezdte — konzekvens. Adatális vonatkozásában kompetens és szubsztans. Komputerálni kell .. .ö... és deprimálni. Értjük, . ..ö... elvtársak? Senki sem értette, ezért mindenki bólogatott. Különben is menni kellett a gyerekért az óvodába. De any- nyi idejük még volt, hogy az éppen nyugdíjba vonuló műszaki igazgató helyére megválasszák Murugya Félixet. Amikor a vezérigazgató gratulált az új beosztásához, ö kétaldalról megcsókolta, és barátságosan hátbaveregette. — Csak egyet kérek, Félix — mondta meggyötört mosollyal a vezér. — Fordítsd le magyarra amit a tervről mondtál! — No, de kérlek!... Felelte Murugya ünnepélyesen felháborodott hangon. — Csak nem azt akarod mondani, hogy nem nézel tévét és nem hallgatsz rádiót?! T. Ágoston László (Tudósítónktól) A Heves megyei Rendőrfőkapitányság és a Megyei Művelődési Központ a napokban Egerben, a Helyőrségi Művelődési Otthonban a megye fegyveres testületéi részére „Magyarország 40 éve” címmel vetélkedőt szervezett. A versenyen neves politikusokról, a felszabadulás körülményeiről érdeklődött, majd irodalommal kapcsolatos kérdésekre várt választ a zsűri. Igen komoly feladat elé állította a csapatokat a zenei forduló, amelyben egy világhírű zeneművész mozaik képét kellett összerakni megadott időre, egy hibás szöveget kijavítani, illetve zenei részleteket felismerni. A főváros múltjáról, jelenéről szóló kérdések, az ország újjáépítésével kapcsolatos tudnivalók már nem okoztak olyan nehéz akadályt a versenyzőknek. A felszabadító harcokban részt vett kiemelkedő személyiségeket is szinte mindenki felismerte a rövid önéletrajz alapján. A vetélkedő talán egyik legnehezebb feladata a Magyar Népköztársaság államszervezetéhez fűződő kérdések megválaszolása volt. A keresztrejtvény megoldása viszont minden versenyzőnek hibátlanul ment. Az izgalmakban bővelkedő vetélkedő két első helyezettje az egri rendőrkapitányság és az MN. 4419. számú parancsnokság csapata, míg a 3. helyen a vám- és pénzügyőrség versenyzői végeztek. A vetélkedőn hét csapat oklevél- és pénzjutalomban részesült. A díjakat dr. Sem. perger Tibor, az MSZMP Heves megyei Bizottságának munkatársa, a zsűri elnöke adta át. Nagyné Váradi Anna
