Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. március 28., csütörtök (Folytatás a 3. oldalról) valljuk, hogy pártunk hatá­rozatai mindig a reális hely­zet elemzéséből adódó fel­adatokat tartalmazzák, és ha azzal is egyetértünk, hogy munkánk gyenge pontja a határozatok végrehajtása, akkor nincs hová apellál­nunk. Kedves elvtársak! Akkor, amikor a párttag­ságot az élet nap mint nap kényszeríti vitákra, szemé­lyes állásfoglalásra, bonyo­lult feladatok vállalására, nem engedhetjük meg ma­gunknak azt. hogy-az amúgy sem könnyű helyzetet rég­óta felismert, de meg nem szüntetett hibákkal nehezít­sük. A párt politikai, cselekvé­si egységének feltétele az is, hogy milyen határozottan szabadulunk meg munkánk gyengeségeitől. Döntünk-e és hogyan a mindenki által igényelt és elfogadott elvek gyakorlati megvalósításában. Hiszem, hogy a párt egy­ségét és erejét elsőként a gazdaságban kell érvényre juttatni a meghogptt jó ha­tározatok végrehajtásával. A kongresszus dokumentu­mait elfogadva, megköszö­nöm a figyelmüket. Uttörőköszöntő adottak az eredményes ta­nulás, a munka, a művelő­dés, a kiegyensúlyozott élet feltételei. A legtöbb magyar fiatal becsülettel teljesíti kö­telességeit. Ám nincs még egy társa­dalmi réteg, amelynek hely­zete, feladatai, gondjai any- nyira sokrétűek lennének, mint az ifjúságé. Másfél millió diák, több mint egymillió munkás, ne­gyedmillió mezőgazdasági dolgozó csaknem ugyaneny- nyi értelmiségi, katonák, családfenntartók, hajado- nok és élváltak, s több mint százezer veszélyezte­tett: mind-mind magyar fia­tal, akiknek jövője, sorsa közös felelősségünk. Azokért is tennünk kell, akik saját tévelygéseik mi­att csúsztak a társadalom peremére. Az alkoholfogyasz­tás. ai lassan, de terjedő ká­bítószer-élvezet, a növekvő fiatalkori bűnözés a társada­lomba való-beilleszkedés za­varaira irányítja a figyel­met. Mindez az egészségügy, a nevelés, a szociálpolitika, az ifjúságvédelem összehan­golt. közös cselekvését sür­geti. Az, hogy ki mikor válik nagykorúvá: életkor kérdé­se. Hogy ki mikor válhat felnőtté, az a körülmények­től is függ. Ahogy Kádár elvtárs mondotta, az életkor nem értelmezhető mereven. Ehhez' nemcsak szellemi, biológiai érettség szükséges, hanem felelősséggel végzett munka, anyagi függetlenség is. A fiatalok egy része a fel­nőtt társadalomra mutat, mindig s mindenben segít­séget vár. Ez éppoly káros szélsőség, mint mindenben magukra hagyni az épp csak indulókat. A munkába álló fiatalok nem adományt, hanem le­hetőséget kérnek. A gondok nem az indulás pillanatában fogannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telik. Ám, ha egy fiatal négy-öt év el­teltével még mindig képes­ségétől és képzettségétől messze elmaradó feladato­kat kap. ha bére nem kerül arányba az elvégzettekkel, elkedvetlenedik, visszahúzó­dik, vagy mással próbálko­zik. A pályakezdők alacsony jövedelme tehát tünet, ami mögött nem társadalompoli­tikai megfontolások húzód­nak. hanem elégtelen mun­kaszervezés, s a változtatásr ra bátortalan a munkahelyi vezetés. Hámori Csaba felszólalása Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Budapest küldötte hangsúlyozta: — a statisztika tanulsága szerint minden második ma­gyar — még nincs harminc éves. E tény azt is jelzi, hogy az ifjúságnak súlya, felelőssége van. Nemcsak a jövőnek részese és formáló­ja, hanem itt és! most a je­lennek is; ŰMörők köszöntik a küldötteket úttörők jelzésére.” A levél­ben a jókívánságok mellett meghívás szerepelt: a lakó­helyük úttörőcsapata várja beszélgetésre a küldötteket. Ezt követően a szó a paj­tások munkájára terelődött; minit mondották, ugyancsak kevés az idejük, hiszen a tanulás, a játék, a szórako­zás mellett még sok min­dennel törődnek: fát ültet­nek, hulladékot gyűjtenek, s arra is van gondjuk, hogy az idősebbeknek segít­senek. S ott vannak az őrsi gyűlések is, akadályverse­nyek, a próbák... — Most a szabadság láng­ját visszük azon az úton, amelyen 40 éve a felszaba­dítók haladtak, és készü­lünk a moszkvai VlT-re is — mondották. — Csak a csa­ládra, a beszélgetésre kelle­ne több idő, mert nálunk ez a legnagyobb „hiánycikk". Reméljük, hogy amikor a küldöttek eljönnek hozzánk, lesz elég idő a beszélgetésre. Búcsúzóul további jó munkát kívántak a másfél millió kisdobos és úttörő ne­vében. A gyerekek derűjét az ülésterembe varázsló „köz­játékot” követően a pajtá­sok egyegy szál vörös szeg­fűt nyújtottak át a tanács­kozás résztvevőinek. A kongresszus soros elnö­ke megköszönte az úttörők­nek, hogy eljöttek a ta­nácskozásra, okos szavaik­kal, vidámságukkal kellemes perceket szereztek a fel­nőtteknek. Üttörőköszönés- sel búcsúzott a Fojtásoktól: A dolgozó népért, a hazá­ért, előre! — pártunk mindig meg­különböztetett figyelmet fordított az ifjúságra. Ez a program, amelyet a határo­zattervezet ajánl, egy idő­ben képes megerősíteni a párt politikájának bevált, a gyakorlat által igazolt, fő irányát, alapvető vonásait, és választ adni korunk új kérdéseire. Ez az ifjúság ér­deke is, ezárt támogatjuk a programot. Az utóbbi években az épí­tőmunka sikerei nem olyan látványosaki magától értető- dőek, mint korábban. Ért­hető, hogy ilyen helyzetben élesebben bukkannak felszín, re az érdekellentétek. Ennek természetes velejárója, hogy a fiatalok között is élénkeb­bé váltak a viták jelenünk­ről. jövőnkről. Érzékenyeb­bé, nyíltabbá, kritikusabbá vált nemzedékünk. A fiatalok azonosulása a szocializmussal nem auto­matikus. Napjainkban is sok a zavar. Sajnos a fiatalok között sem ritka az elkényel- mesedett, a mindenbe bele­törődő. Azokat kell segíte­nünk, bátorítanunk, akik hajlandók vállalni a nehéz­ségeket s küzdenek igazu­kért. A bátor kiállás képes­sége nem születik velünk. Az első mintát a család ad­ja. Jó lenne az iskolákban is olyan légkört teremteni, amely rangot ad az önálló cselekvésnek, gondolkodás­nak, az egyéniségeknek. Ezután' a felszólaló arról beszélt, hogy reálisabbá kell tenni a szocializmusról ki­alakított felfogást, majd így folytatta : — Hazánkban a fiatalok túlnyomó többsége számára A következő percekben a legfiatalabbak: a kisdobosok és az úttörők köszöntötték a kongresszus résztvevőit, át­adva a magyar kommunis­ták képviselőinek csapattár­saik üdvözletét is. A szünetben már az ülé­sen minden székre elhelyez­ték a Pajtás újság legfris­sebb, kongresszust köszöntő számát, valamint a pajtá­sok maguk készítette ajándé. kait: szőtteseket, kézimun­kákat. A nemzedéki találkozó nyi­tányaként Pajtás feliratú sapkát viselő rikkancs-gyere­kek szaladtak a terembe, osztogatni kezdték az újsá­got az úttörőélet híreivel: 10 millió facsemetét ültettek el a gyerekek; 50 millió forint a hulladékgyűjtés eredmé­nye; 150 ezren indultak a tanulmányi versenyeken. A „Rarsan a kürtszó” úttörő­indulót énekelve 600 buda­pesti pajtás vonult be a te­rembe. Egy kisdobos — Béli Zsu­zsa — és négy úttörő: Temp­le Réka, Kulcsár András, Nagy Zsolt és Baracsi Gab­riella lép>ett a mikrofonhoz. Társaik szóvivőiként móká­san, amúgy gyermekszáj módjára, de mégis komolyan számoltak be életük örömei­ről, gondjairól. Egymásnak adták a szót: — Örömmel jöttünk. Nagyon készültünk a mai találkozásra. Rögtön eláruljuk azt is, hogy mivel. Most lesz szükség a titkos borítékra! ’ A küldöttek ugyanis még kedden este szálláshelyükön egy levelet kaptak, amelyen ez állt: „Szigorúan titkos, felbontha­tó március 27-én délután, az Országszerte nagy érdeklődés kíséri az MSZMP XIII. kongresszusának munkáját. Ezt jelzi egye­bek között a párt legfelsőbb fórumához küldött táviratok, levelek nagy száma. Az üzemek, a vál­lalatok, az intézmények kollektívái, párt-, KISZ- és társadalmi szervezetei, a szocialista brigádok, a városok és községek lakói köszöntötték a kong­resszust, eredményes munkát kívánva a küldöt­teknek, s egyben beszámolva versenyvállalásaik teljesítéséről, a szövetségi politika szellemében folytatott tevékenységükről. Kifejezték szándé­kukat, hogy készek vállalni és megvalósítani azt a munkaprogramot, amelyet a párt XIII. kong­resszusa fogad el. A fiatalok zöme tehát nem egyszerűen több pénzt, hanem igényesebb feladato­kat akar, s olyan elbírálást, amely a valós eredményeket forintban is jól mérhetővé teszi. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése egyebek közt ezt is ígéri. Ma is sokan vádolják az ifjú­ságot, hogy „puhább a te­nyerük”, fájdalmasabb szá­mukra a munka. Ilyen is van, de nem ez a jellemző. Bizonyítják az idei rendkí­vül hideg télben is helytál­ló ifjú bányászok, építők, vasutasok. De szólhatnék társadalmi munkaakciókról, túlórákról, építőtáborokról is. Az országszerte szaporodó vállalkozások tagjainak több­sége is fiatal. Nemzedékünk tehát nem menekül a mun­kától. A többletmunka egyik színtere az oly sok vitát ki­váltó vállalati gazdasági munkaközösség. Az lenne kí­vánatos, ha létjogosultságát egy jól működő keresetsza­bályozási rendszer kezdené ki. A többletjövedelem sok­szor nélkülözhetetlen bevé­tele a családoknak. De a tartós túlterhelésnek, a túl­hajszoltságnak kísérőjelen­ségei is vannak, elsekélye- sedő emberi kapcsolatokra, felbomló családokra is gon­dolok. Persze az egymás iránti közömbösség, az itt- ott elharapódzó durvaság nem feltétlenül a túlhaj­szoltság következménye. In­tő jel: nem élünk olyan szé­pen, mint amilyen jól. Az otthonteremtés esélye az utóbbi években — fő­ként a városokban — alig javult. Bár az új lakások zömébe fiatalok költöztek, a gyermekes fiatal családok harmadának mégsincs ön­álló lakása. Ma az otthon­hoz jutás esélye elsősorban a szülők anyagi viszonyaitól függ. Ám sokan vannak, akik erre egyáltalán nem számíthatnak. Az állami szervek nem nézik tétlenül a helyzetet. A tanácsok országszerte nö­vekvő mértékben segítik az otthonteremtőket. Ezek enyhítik a gondokat. de nem tévesztendők össze a hosszú távú megoldással. A .határozattervezet is kö­vetelményként fogalmazza meg egy arányosabb támo­gatási és hitelezési rendszer kialakítását. Ügy véljük, kulcskérdés az építési árak növekedésének megfékezé­se. így lehet csak esély ar­ra, hogy a fiatal családok reális erőfeszítéssel belát­ható időn belül lakáshoz jussanak. Az egyedi támogatás el­veiről is érdemes gondol­kodni. Aki jobban dolgozik, és ezért többet keres, ne ke­rüljön hátrányosabb hely­zetbe, mint aki maga oko­zója rossz helyzetének. A KISZ-ben régi hagyo­mány. hogy tavasszal for­radalmi elődeinkre emlé­kezünk. A nemzeti múlt is­merete nélkülözhetetlen ah­hoz, hogy meggyőződhes­sünk : szocialista társadal­munk létrejötte, eredményei a nemzet haladó hagyomá­nyaira épülnek. A továbbiakban hangsú­lyozta: munkával, elkötele­zettséggel segítjük a béke­szerető erők közös fellépé­sét a pusztulás veszélyével szemben. E gondolatok je­gyében ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulóját, s készülünk a XII. világifjúsági és diáktalálko­zóra. A moszkvai VIT nagy alkalom, hogy tovább erő­sítsük ifjúságunk interna­cionalizmusát. szóljunk épí­tőmunkánk eredményeiről, elmélyítsük barátságunkat mindazokkal, akik a békét, a társadalmi haladást hir­detik. Az eltelt öt esztendőben a XII. kongresszus útmutatása szerint mozgósítottuk tagsá­gunkat a tanulásban, a szo­cialista építőmunkában és a haza védelmében való helytállásra, felelős maga­tartásra. Ezekhez a tartal­mas célokhoz igyekeztünk színes, sokrétű, vonzó for­mákat találni. Néhány a legkedveltebbek közül; szenvedélyes, őszinte viták folynak a marxista diákaka­démiákon, megalakultak, s népszerűvé váltak a bé­keklubok, nemcsak szót emeltünk a veszélyeztetet­tekért, de velük együtt kezd­tük el több nevelőotthon fel­újítását, a termelés gondja­in enyhítenek a minőségi körök. A gazdaság új kérdéseihez igyekeztünk új módon ki» zelíteni. Olyan megoldáso­kat keresünk és szorgalma­zunk, amelyek közvetleneb­bül ösztönöznek a megúju­lásra. Központi akciók he­lyett a helyi ifjúsági közös­ségeket mozgósítva támo­gatjuk az olyan gazdasági programokat, mint a haté­kony anyag- és energiagaz­dálkodás, a biotechnológia, a robottechnika. A társadalom nagy kér­dései mellett több energiát kell fordítanunk a munka­helyre, az iskolák, s az itt működő KlSZ-szervezetek gondjaira. Szilárd, összetar­tó közösségek kellenek. így válhat a KISZ igazi, közéle­ti, politikai iskolává. Az a tény, hogy a párt tagjainak, vezetőinek nagy része a KISZ-ben tanult meg szervezni, vitatkozni, politizálni, önmagában is minősíti munkánkat. De egy­ben felelősségünkre is fi­gyelmeztet: az alkalmas fia­talok párttaggá nevelése, az utánpótlás biztosítása a mi gondunk is. A kor követelményét ön­magunknak így fogalmazzuk meg: a KISZ-nek is többet kell tennie azért, hogy a fiatalok szűkebb, tágabb kör­nyezetüknek közvetlen for­málóivá válhassanak. Kinek- kinek magának kell megvív­nia egyéni küzdelmeit. A fiataloknak minden helyzet­ben érezniük kell: a KISZ mögöttük áll. védi igazukat E munkában is nélkülözhe­tetlen a pártszervezetek irá­nyítása. Szövetségünk taglétszáma az utóbbi években tovább nőtt, 900 ezer fölé emelke­dett. Tagságunknak több mint fele fiatal dolgozó. Erő­feszítéseink nyomán több fizikai dolgozó talált utat a KISZ-szervezetekbe Min­dent meg kell tennünk azért, hogy szavunk, befolyásunk is ehhez mérten erősödjék. Egyidőben kell szólnunk diákhoz, ifjúmunkás­hoz, mezőgazdaságban dol­gozó fiatalhoz, értelmiségi­ekhez — több korosztályhoz Ez más és más hangsúlyt, érvet, módszert kíván. — A KISZ a jövőben is a magyar ifjúság egységes po­litikai tömegszervezete. Ha­tékonyabb működéséhez a különböző rétegekben és kor­osztályokban javítani kell munkánkat. Bátran kell vál­toztatnunk. Terveink kidol­gozása megkezdődött. Elgon­dolásainkat a párt Központi Bizottsága elé fogjuk terjesz­teni. Az már ma is nyilvánvaló, hogy a sokrétű elvárásnak, igénynek csak úgy tudunk megfelelni, ha az ifjúsági munka nem marad a KISZ monopóliuma. Támogatjuk, hogy a szakszervezetek, a népfront, az MTESZ, az MHSZ, a sportmozgalom fia­taloknak szóló klubokat, egyesületeket, programokat szervezzen. Még többre, ér­dekesebbekre van szükség. Az elmúlt héten KISZ-díjjal ju­talmaztuk az első, nagy so­rozatban gyártott magyar személyi számítógép, a Pri­mo tervező kollektíváját. És itt érdemes néhány szóra megállni. A számítógép ko­runk jelképe. Tervezése, gyártása, s főleg használata mércéje a gazdaságoknak. Nekünk, KISZ-vezetőknek is a számítógépes nemzedék felkészültségéhez, igényei­hez kell igazítanunk mód­szereinket. Magyarországon a kommu­nista párttal csaknem egy­időben született a kommu­nista ifjúsági mozgalom. Ez a számunkra kötelezettséget és elhivatottságot jelentő tény — máig ható üzenet. Ami­kor elfogadásra ajánlom a Központi Bizottság beszámo­lóját és a határozatterveze­tet, egyben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalok nevében kemény munkát, tisztességes helyt­állást, a következő öt év programjának végrehajtásá­ban felelős részvételt ígérek. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom