Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 28., csütörtök 3. Megyénk küldöttei az ülésteremben (Folytatás a 2. oldalról) előrelépés a szocialista de­mokrácia fejlesztésében. A választási munka nagy fele­lősséget ró az arra illetékes párt-, állami és népfront szervekre. A választásig terjedő idő­szak mind a népfrontaktivis­táknak, mind a választópol­gároknak betanulási szakasz lesz, hiszen három és félév­tizedes megszokással kell szakítani. Minden eddiginél nagyobb és tartalmasabb tá­jékoztató és propagandamun­kára lesz szükség. A gazdaságirányítás tovább­fejlesztése — s ez is kapcso­lódik választási munkánkhoz — magában foglalja a ter­vezési, a szabályozási és az intézményi rendszer korsze­rűsítését. Ebből következően magával vonja a tanácsok gazdálkodási rendszerének és, településfejlesztési politiká­jának az átalakítását is. Ezek a változások a helyi önállóság fokozására, az ön- kormányzati szervek tény­leges döntési lehetőségeit biztosító anyagi-pénzügyi feltételek kimunkálására is irányulnak. A helyi önálló­ság kiszélesítését intézmé­nyi oldalról az elöljáróság létrehozása, valamint a já­rások megszüntetése jelzi. Az elöljáróságokban a társ­községek is érdekképviselet­hez és bizonyos önkormány­zathoz jutnak, a járások megszüntetésével pedig le­épült a helyi önkormányza­tok és a helyi tanácsok kö­zötti adminisztratív átté­tel. ami az igazgatás egy­szerűsítése mellett a helyi önkormányzatok politikai rangját is megemelte. Ez nagymértékben növelte a tanácstagok szerepét és je­lentőségét is. E szervezeti változtatáso­kon túl a tanácsi önállósá­got szolgálják a helyi fel­adatok önfinanszírozásának megteremtésére irányuló tö­rekvések is. A helyi bevéte­li források szerepének bő­vülése. valamint a pénzesz­közök felhasználását korlá­tozó központi és ágazati kö­töttségek jelentős mérsék­lése megerősíti a település- fejlesztés önkormányzati jel­legét. Kongresszusunk doku­mentumai. határozatai meg­nyithatják a társadalmi egy­ség továbbfejlesztéséhez ve­zető utat a gazdaságban és a széles értelemben vett te­lepülésfejlesztésben mind község- és közösségfejlesz­tésben. E két nagy terület fejlesztési iránya közös az önkormányzati fejlesztés­sel. A termelésben arra kell törekedni, hogy az önkor­mányzat a nyereség növe­lésével teremtsen közös ér­dekeltséget az egész kollek­tíva számára. Ezáltal lehet majd bebizonyítani, hogy demokrácia és rend, demok­rácia és hatékonyság nem egymást kizáró, ellenkező­leg, egymást kölcsönösen fel­tételező fogalmak. A tete- püléspolitikában a tanácsi önkormányzat kifejleszté­se a cselekvési tér és a kez­deményezés lehetőségeinek tágítását jelenti. Ne kísér­je gyanakvás avagy felzú­dulás az állampolgári kez­deményezéseket, egyesület- alapítási törekvéseket, ha azok törvényesek. Nézzük el a kezdeti gyarlóságokat, és kezeljük a bajokat — mond­ta Pozsgay Imre. Ezután a készülő településpolitikai koncepcióról beszélt, majd a kövétkezőket mondta: Olyan országban. mint nálunk, ahol következetesen érvényesül a párt vezető szerepe, ahol jól kiépített, megbízhatóan működő ál­lamigazgatás van, és ahol a törvényhozás és az igaz­ságszolgáltatás garantálni tudja az ország rendjét és az állampolgárok jogait egy­aránt. ahol a társadalmi- politikai szervezetek segí­tik a pártpolitikát az érde­kek képviseletével, az ér­dekkonfliktusok feloldásá­val, az érdekek egyeztetésé­vel, ott biztos alapokon fej­lődik az önkormányzat. Nem hihetjük, hogy a tét­len hatalom a jó hatalom. Az önkormányzat kifej­lesztéséhez kell a jól mű­ködő állam, amely egyete­mes érvényű, az egész tár­sadalomra kiterjedő hatal­mat gyakorol, s ezt a nagy. egész országra kiterjedő nemzeti programok megva­lósításának irányítására és az önkormányzatok erősíté­sére használja fel. Ebben a szerepkörben működik az állampolgár, s oszlik meg a társadalmi felelősség köz­te és az állam között. En­nek a közéletiségnek az alapján lehetne megértetni mindenkivel, hogy a szocia­lizmus nemcsak akkor le­het az emberek szemében vonzó, amikor sikert siker­re halmoz, hanem a nehéz­ségek idején is. Ha az em­berekben sikerül felébresz­teni a felelősségtudatot azok iránt az értékek iránt, ame­lyeket az új társadalom már létrehozott, ha sikerül ezeknek az értékeknek a megvédésében valóságos és személyes törekvéseikkel egybevágó feladatot adni számukra, ha sikerül a nem­zeti múlt értékeit, a nemze­ti jelen és jövő sorskérdé­seibe ágyazni, akkor sike­rül egy egész országot a nehézségek idején is előre­vinni. Ezután Wlassitsch Gyula Győr-Sopron megye, Antaló- czy Albert Komárom megye, Rostás Károly Somogy me­gye és Szűcs István Baranya megye küldötte kapott szót. Az energia megteremtésé* ben, elosztásában, gazdasá­gos felhasználásában bősé­ges tapasztalatot adtak ered­ményeink de kudarcaink is. Fontos és most időszerű, hogy e tapasztalatok a gaz­daság tervezett fejlődését minden tekintetben kielé* gítő végrehajtható cselek­vési programmá váljanak. Éppen ezért tartjuk szüksé­gesnek hosszú távú energia- politikánk ilyen értelmű fe­lülvizsgálatát. Fontos, hogy a várható igények, a fel­használás szerkezete legyen jobban összhangban és hasz­nálja ki széles körűen, gaz­daságosan, a hazai adottsá­gokat. Hiszem, a népgazdaság fej­lődését nyilvánvalóan nem akadályozhatjuk sem fo­gyasztáskorlátozással. sem növekvő devizaterhekkel. És miért is idéznénk elő ilyen helyzetet, amikor je­lentős a lignitvagyonunk. amelynek kiaknázása, gaz­daságos hasznosítása a Heves megyei tapasztalatok alapján jól járható út. Tudjuk, az ipar egészének számos kérdésében fontos és jó döntésekre van szük­ség, de az ország energiael­látásának biztonságát, gaz­daságosságát érintő dönté­seket sem volna helyes to­vább halogatni. Kedves elvtársak.’ Saját munkánk néhány ta­pasztalatáról szólva azt szerettem volna érzékeltet­ni, hogy a párthatározatok végrehajtásához kevés az egyetértés és a jó szándék, de értelmes munkára, ide­jében meghozott jó döntések megvalósítására egységben mozgósítható a párt tagsá­ga, de a pártonkívüliek is. Igaz. csak akkor, ha vállal­juk a konfliktusokat, ha nem tétlenkedünk. hanem cselekszünk. A Központi Bizottság be­számolója ezért is fogalmaz úgy, hogy a termelés terü­letén dolgozó pártszerveze­teknek a korábbinál bonyo­lultabb feladatok végrehaj­tására kell felkészülniük. Én úgy gondolom, hogy ezzel együtt sem emberfe- % letti, amire vállalkozunk, és talán nem is többet, hanem kicsit másként kell dolgoz­nunk. A gazdasági életből ellopott kifejezéssel élve azt mondom, hogy most már a politikai munkában is az. intenzív szakasznak kell következnie, és h.a más ér­telemben is, de nekünk is ki kell alakítanunk a haté­konyságnövelő szervezési módszereket, amelyek végső soron a párt politikai, cse­lekvési egységét erősítik a ha­tározatok végrehajtásában. Két dolgot mindenképpen szükségesnek tartok ehhez. Az egyik, hogy az irányító­pártszervezetek készítsék fel jobban a végrehajtásban döntő szerepet játszó alap­szervezeteket arra. hogy a szocialista társadalom ■ pi- tése során szükségszerűen keletkező ellentmondások, érdekellentétek között jó politikai érzékkel igazodja­nak el, önállóan tudjanak dönteni a helyi kérdésekben, érezzék a felelősségüket, le­gyenek eszközeik, módszere­ik nemcsak a határozatok végrehajtásához, hanem a politika alakításához is. Ne tekintsenek istencsapás­nak nehézségeket, hanem küzdjenek a jobbért, a rossz jobbra fordításáért. Különösen fontos ez azért is. mert az alapszervezetek élén egyre több a fiatal párt­munkás. akik — szerencsé­re — már nem szerezhettek „éles” helyzetekben kemény emberi-politikai kiállást, de ami nélkül ma sem lehet dolgozni. A másik nagyon fontos dolog az, hogy erősödjön az irányító és az irányított párt- szervezetek kapcsolata a mindennapi munkában. Is­merjük meg egymás gondja­it jobban, vitatkozzunk is ha kell. A jelentések mel­lett cseréljünk alkotó gondo­latokat is. Írjunk keveseb­bet és beszélgessünk többet, serkentve a cselekvésre, min­dig ott segítve, ahol a leg­nagyobb szükség van rá. Higgyük el végre, hogy semmi sem pótolhatja a sze­mélyes kapcsolatokat. Le­gyen a mi munkánk em­berformáló, közösségalakító, tudást gyarapító érték, az eddiginél bürokráciamente- sebb. munkásmozgalmunk igaz hagyományait átörökítő gyakorlat. Még mielőtt bárki megvá­dolna azzal, hogy felelőtlen optimizmussal szóltam hoz­zá, valami ( kivételesen jó helyzetből, hadd mondjam el, hogy nem ismeretlen előt­tünk egyetlen olyan gond sem. ami itt a három nap alatt elhangzott, de ha azt (Folytatás: a 4. oldalon) Rajki Sándorné felszólalása Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A kongresszus dokumen­tumai kiemelten foglalkoz­nak a párt politikai, cselek­vési egységével, és úgy fo­galmaznak ezzel kapcsolat­ban, hogy politikai munkánk gyenge pontja a határozatok végrehajtása. Azon túl, hogy ezt a megállapítást — véleményem szerint valamennyi pártszer­vezetnek el kell fogadnia, elsőrendű feladatunk e ked­vezőtlen folyamat megvál­toztatása. Munkánk során mi azt igyekeztünk magunkban is tudatosítani, hogy a párt határozatainak végrehajtá­sa a feladat felismerését és a cselekvés vállalását jelenti, amihez mindenkor haladék­talanul hozzá kell fogni az­zal a hittel, hogy’ bizonyos mértékig a körülmények is megváltoztathatók és az akadályok is leküzdhetők. Hozzászólásomban először ilyen értelmű tapasztalata­inkról szeretnék szólni. A Gagarin Hőerőmű kol­lektívája az eltelt időszak­ban is küzdelmes munkával, de teljesítette alapvető fel­adatát. Évről évre a hazai szénbázison termelt villa­mos energia 40 százalékát biztosítottuk a leggazdaságo­sabban. Az erőmű hulladékhőjét ma már növényházakban hasznosítják, a pernyéből Bélapátfalván és az idén üzembe lépő Gázbetongyár- ban állítanak elő fontos ter­mékeket. Előkészítettük és szervez­zük az erőmű teljes korsze­rűsítését jelentő rekonst­rukciós programot, amelynek eredményeként a kilencve­nes években a jelenleginél korszerűbb, ember- és kör­nyezetkímélőbb erőmű fog a a népgazdaság rendelkezésé­re állni. A politikai munka számá­ra is fontos tapasztalatokat szereztünk, meggyőződé­sünkké vált, hogy a párt határozatainak végrehajtá­sához bizonyos mértékben a feltételeket is magunknak kell megteremteni, nem le­het arra várni, hogy a kö­rülmények váljanak kedve­zőbbé, és a mindenki által elfogadott, sőt követelt el­vek megvalósítása csak kül­ső és belső konfliktusok vál­lalása árán érhető el. Mert igenis ütközni kel­lett — még pártszervezetün­kön belül is — azért, hogy szüntessük meg a gazdaság­talan termelést, hatékonyabb munkára irányítsuk át a felszabaduló munkaerőt, és mérhető teljesítményekhez rendeljük az anyagi ösztön­zést. Az elmúlt években példá­ul olyan nagy múltú erőmű­ben kellett a gazdaságtalan termelést beszüntetni, mint a Mátravidéki Hőerőmű, amelynek hosszú éveken ke­resztül meghatározó szere­pe volt a felszabadult Buda­pest villamosenergia-ellá- tásában is. m Tisztelt kongresszus! Éppen ezek a küzdelmes munkával megteremtett eredmények azok, amelyek köteleznek bennünket arra is, hogy szóvá tegyük azt, ami már nem vállalati bel­ső ügyünk, de ami a vál­lalati közösség tenni akará­sában nemkívánatos politi­kai és gazdasági hatásokat eredményez, akadályozza a népgazdasági érdekeket is. Nap mint nap tapasztalva a számunkra, de gondolom, mások számára is kedve­zőtlen gazdasági folyamato­kat, azt kell egyre sürge­tőbben felvetnünk, hogy népgazdaságunkban a szer­vezettebb, termelékenyebb, a hazai erőforrásokat ész­szerűbben hasznosító tevé­kenység megvalósítása — ha kell, kikényszerítése — halaszthatatlan feladat. Mi azt mondjuk, és ezt eredményeink * támasztják alá, hogy a hazai lignitbá­zison lényegesen növelhe­tő lenne a villamosenergia­termelés mennyisége és gazdaságossága is. A XII. kongresszus óta, — amely megfelelően hatá- / rozott a hazai energiaforrá­sok jobb kihasználásában, és ezt most kongresszusunk határozattervezete is erősíti — az energiagazdálkodás je­lentősége a népgazdaság egyensúlyi helyzetében to­vább növekedett. Kádár János találkozott a pártonkívüliek egy csoportjával .Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a ta­nácskozáson részt vevő köz­életi személyiségek, a pár- tonkívüli szövetségesek kép­viselőinek egy csoportjával. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen ott volt: Aczél György és Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, a Központi Bizottság titkárai. Lakatos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetői, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Kádár János a párt Köz­ponti Bizottsága nevében üd­vözölte a párttagokat és pár- tonkívülieket. a munkásokat és az értelmiségieket. az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsú­lyozta: az MSZMP szövetsé­gi politikája is kifejeződik abban, hogy a párt legfel­ső fórumára immár hagyo­mányosan meghívják a pár- tonkívüli küzdőtársakat, ba­rátokat, a közös boldogulás­ban nélkülözhetetlen szövet­ségeseket. A kongresszuson is .kitű­nik. hogy a nyílt politikát folytató MSZMP megbecsüli szövetségeseit, s megosztja örömeit, gondjait velük. Ta­pasztalhatják, hogy a ta­nácskozáson a felszólalók felelősen — gyakran kriti­kával, sőt önkritikával — állnak ki amellett, hogy né­pünk azon az úton kíván to­vábbhaladni. amit az előző nemzedékek az utóbbi évti­zedekben sikerrel kijelöltek. A Központi Bizottság el­ső titkára köszönetét mon­dott a szövetségeseknek a szocializmus építésének min­dennapjain nyújtott támoga­tásukért. Ez nagy és nélkü­lözhetetlen hozzájárulás ter­veink megvalósításához. A közvetlen hangú talál­kozón Keresztúry Dezső aka­démikus a fényes szelek kor­szakát felidézve utalt ar­ra, hogy — a magyar párt­nak köszönhetően — hatal­mas változás ment végbe az országban, az emberek gondolkodásában. A párt következetes politikájának köszönhetően a magyar nép visszanyerte önbizalmát, minden nehézség ellenére, hisz jövőjében és mérhetet­lenül büszke elért eredmé­nyeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együtt­működésével épülhet, szé­pülhet tovább az ország, bol­dogulhat a nép. A találkozón Szentágothai János akadémikus köszönti Kádár Jánost (Népújság telefotó MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom