Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

Változatok helyett tények, Volán-témára Február 1-i lapszámunkban Változatok Volán-témára címénél megjelentettünk egy írást, amelyet a Központi Sajtószolgálattól kapott szer­kesztőségünk. Ez nem a Vo­lán 4. számú Vállalat mun­káját és vezetését bírálta. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a most közzétett ri­portunk alapján Heves me­gye közvéleménye helyes ké­pet alakítson ki a vállalat munkájáról, a vezetés tevé­kenységéről. Zombori József igazgató: — „A lehetőségeket igyekszünk teljesen kihasználni.. Kutnyák Géza párttitkár: — „Járműveinken embereink is tájékoztatják az utasokat” (Fotó: Pesti Erzsébet) A rendkívüli hideg idő or­szágszerte embert, járművet próbáló. Megyénkben sem rózsás a helyzet, bár a hát­tériről hajlamosak vagyunk csak akkor gondolkodni, ami­kor így közvetlenül tapasz­taljuk, naponta látjuk, hall­juk a küzdelmet az utakért, a közlekedésért. , Amikor például Eger legfórgalma- sabb útjai kihaltak, mert a tüköirjégpályán szánté életve­szélyes volt elindulni. a sárga buszok zökkenők nél­kül szállították utasaikat. Nemcsak a sofőröktől, de a műszakiaktól, vagy az ilyen­kor keményen dolgozó fagy- brigádoktól is bravúros tel­jesítmény ez. Három hete drágábban utazunk. Éppen ezért jogos igényünk a menetidő pon­tos betartása, az udvarias tájékoztatás. Újabb kocsikra, komolyabb beruházásra ke­vésbé van lehetőség, mert a fuvardíjemelésből szárma­zó összegeket nem a Volán kapja, hanem az államház­tartást terhelő eddigi ma­gos dotációt csökkenti. — Számítottunk rá, hogy a tarifaemelések erősen be­folyásolják majd a közhan­gulatot — mondja Zombori József, a Volán 4. számú Vállalat igazgatója. — Ép­pen ezért külön is felhív­tuk a buszvezetők figyelmét az előzékenységre, hiszen az utasok elsősorban az ő viselkedésük alapján ítélik meg vállalatunkat. Sajnos két emberünket már le kellett vennünk a járatról, mert a korábbi figyelmeztetéseink­nek nem volt foganatjuk... — '“Nem jellemző, hogy a jártokon bérletet árulnak — állítja Kutnyák Gé­za, a vállalat igazgatósá­gi pártalapszervezetének tit­kára. — Ezt is azért vezet­tük be, hogy az utasok kényelmét szolgáljuk Már a fuvardíjemelés első napjától kaphatók a négy­forintos jegyek, ám a régiek is használhatók kettesével, mégpedig időbeni korlátozás nélkül. De, ha valaki kíván­ja, hát be is cseréljük azo­kat. A helyijáratokon pél­dául rendszeresen utazik emberünk, aki nemcsak tá­jékoztatást ad például a csat­lakozó buszokról, vagy je­gyet árul azoknak, akiknek csak egy van, de képes meg­indokolni a díjemelés okát is. A szolgáltatás minőségé­nek javítása érdekében a végállomásokon takarítók várják a buszokat, s né­hány perc alatt rendet tesz­nek. A vállalat vezetése pe­dig mindazon járműveken, amelyek erre műszakilag al­kalmasak, a téli napokon elrendelte az utastér kötele­ző fűtését is. A túlzsúfoltság megszüntetése érdekében — különösen a reggeli csúcs­időben — két járattal több közlekedik például a 12-es vonalán. — Jó néhány dologozó utasszámlásáit is végez — tá­jékoztat a párttitkár. — A tapasztalatokat a menetrend szerkesztésében. illetve a további intézkedések megté­telében kívánjuk hasznosíta­ni. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy minden helyi és helyközi megállóban ott legyen az érvényes tájékoz­tató, sőt a városok pályaud­varain négy nyelven ad­nak azok információt. A ve­zetőfülkében elhelyezett táb­la a „Munkád mellé add a neved” jelszó jegyében szü­letett. A gépkocsivezetőket arra kötelezi, hogy minden­kor udvariasan bánjanak az emberekkel, egyben arra is biztosíték, hogy az utas név szerint jelezhesse, me­lyik dolgozóval volt esetleg probléma, vagy kit illet el­ismerés. A 4-es Volán az elmúlt esztendőtől önállóan gazdál­kodó vállalat lett. Ebből kö­vetkezik, hogy igyekeznek megfogni minden fillért, ami forintot hozhat a kö­zös kasszába. A személy- és áruszállításon kívül évi 70 millió forintot hoz az ipari tevékenységük. A gumik új- rafutózása, az akkumuláto­rok és a különböző hidrauli­kus, elektromos rendszerek felújítása nemcsak bevételt biztosít, egyben a takarékos­ságot is szolgálja. Csakúgy, mint például az autóbontó­juk, ahol az utolsó csavarig kiszedik, félreteszik a még használható alkatrészeket A tavalyi gazdálkodás eredmé­nyeképpen egymilliárd száz­millió forint volt az árbe­vételük és 151 milliónyi nye­reséget könyveltek el. / — Az a vállalat, amely a mai viszonyok között kép­telen több lábon állni bizony nehéz helyzetbe ke­rül — vélekedik az igazga­tó. — Amikor a visontai külszíni fejtés megindult, fantáziát, pénzt láttunk a bá­nyában és elvállaltuk annak komplett kiszolgálását. Jól döntöttünk, mert ez az üz­let évi 70 millió forintos árbevételt biztosít. Ilyen meggondolásból jelentkez­tünk a Mátra Gázbetongyár- nál is: kemény küzdelem­ben, versenytárgyaláson nyertük a szállítási jogot az ÊPFU és az 1. számú Volán előtt. A 42 éves Zombori Jó­zsef a kijevi autóközlekedé­si műszaki egyetemen szer­zett diplomát. Kezdő mér­nökből lett a különböző be­osztásokat végigjárva a gyön­gyösi üzemegység igazgató­ja. Amikor az Orenburg i gázvezeték építése megkez­dődött, a hatezer fős ma­gyar gárda egyik tagjaként ő is a Szovjetunióban dolgo­zott. A szállítás vezetésével, koordinálásával bízták meg. 1979-ben tért haza, akkor lett a 4. számú Volán Vál­lalat igazgatója. Azok kö­zé a fiatal vezetők közé tar­tozik. akik a kockázatot is vállalva tudnak jól dönte­ni, a munkában, pedig a sze­mélyes példamutatást tart­ják a legfontosabbnak. — A pénz elsősorban az elöregedett járműpark cseréjére kellene — gondol­kodik hangosan Zomborii Jó­zsef. — Tehergépkocsi-állo­mányunk 20 százaléka nul­lára futott, tizenhetet már kivontunk a forgalomból, merít a javításuk sokkal töb­be került, mint amennyi még megéri. Autóbuszt nem akartunk, nem mertünk ki­állítani, pedig itt a 0-ás ál­lomás 34 százalékos. Ez a lépés azt jelentené, hogy já­ratokat szűkíteni, esetleg megszűntetni kellene, ami egyértelműen rossz han gú­la tarti keltene. Hitelképesek vagyunk, járművásárlásra — a népgazdaság helyzete miatt — mégsem kapunk elegen­dő pénzt. Tavaly 50 milliót igényeltünk, kilencet kap­tunk, s örülhetünk, ha az idén tizenkettő lesz a szük­séges ötvenegynéhány he­lyett. Az elöregedett járműállo­mány javítása alkatrész hí­ján bizony sok fejtörést okoz. Néha filléres gumigyűrű nem kapható, ami egy több ezer forintos alkatrészhez szükséges. Meg kell tehát venni újonnan. Azt beépí­tik, a hibás pedig polcra ke­rül, s várja, mikor használ­ható belőle valami. A vállalat vezetése ilyen nehéz gazdasági körülmények között is úgy döntött, hogy például a lakossági tüzelő­fuvarozás árához nem nyúl, pedig már tavaly esedékes lett volna 15 százalékos ár­emelés. A taxik fuvardíj­költsége is változatlan ma­radt. A hiányzó forintokat új feladatok felkutatásával, takarékos gazdálkodással és a belső szervezettég javítá­sával igyekeznek pótolni. — Az üzemanyag-megta­karítás számunkra paran­csoló szükségszerűség — ál­lítja az igazgató. — Ezért alakítjuk át folyamatosan a benzinüzemű járműveinket dízelolajjal működőkre. Költ­ségeink. számításaink sze­rint egy év alatt megtérül­nek. A műszaki megoldással egyidőben olyan ösztönzőrendszert alakítottunk ki. amelyikben a vállalat is, gépkocsivezető is jól jár: a pilóták minden egy liter megtakarított üzem­anyagért 6 forintot kapnak. Ezért a pénzért már érde­mes figyelni a lábra. A biz­tonságos és takarékos veze­téstechnikát egyébként ok­tatjuk is: műszerek jelzik a tanulókocsihan, ha túlságo­san odalép a sofőr a gáz­pedálnak. A gépkocsivezetők szak­ismeretét egyértelműen fém­jelzi a tény: a Volán—Ca­mion iroda megbízásából nemzetközi fuvarozást telje­sítenek. A gyöngyösi üzem­egység 20—25 főnyi gárdá­ja a skandináv államoktól a Közel-Keletig járja az or­szágutakat, ez egriek pedig a belföldi fuvarfeladatokon kívül a szlovák kishatármen- ti forgalomból is részesed­nek. A 4-es Volánnál levő gépkocsik évente csaknem 65 millió kilométert teljesíte­nek. A statisztika szerint a sajáthibás, személyi sé- rüléses balesetek száma alat­ta marad mind az országos, mind pedig a többi Volán Vállalatok átlagának. Az idei év legnagyobb lec­kéje a számítógépes prog­ram továbbfejlesztése, amire eddig tízmilliót költöttek. Az ügyviteli feladatokat már most is a gép segítségével látják el, az idén pedig a műhely és a raktár között is létrejön a számítógépes kapcsolat. E program része az automatikus tankolás is. A megtakarítást, vagy az esetleges túlfogyasztást a számítógép naprakészen, jár­műre, gépkocsivezetőre ve­títve rögzíti majd. Noha a beruházás sokba kerül, és csak néhány év türelmi idő után hoz kézzelfogható ered­ményt, megéri: általa csök­ken a papírmunka, kevesebb az alkalmazott, pontosabb a fuvarirányítás, a menetrend- szerkesztés és minimális az üres kilométerek aránya. A február 1-ével életbe lépett tarifaemelések kétség­telenül reflektorfénybe állí­tották a vállalatot. Ami a kirakatban van, mindannyi­unk számára ismert. Józan ítélőképesség kérdése, mint kell kifogásolni és mi az, amire nem szabad a szót szaporítani Mert amikor például a kulturált utazási feltételeket kérjük számon, bizony nem ártana kicsit magunkba nézni. A jármű­veken ugyanis nem egyszer látni szemetelő utast és van­dál rongálót is... Fazekas Eszter A helyijárat most érkezett a telephelyre. Az ékszíjak álla­potát a szerelóaJuiában Nagy Ferenc ellenőrzi A környezetvédelmi prob­lémák világszerte nagy gon­dot okoznak. Ezek enyhíté­se érdekében hozták létre hazánkban a Környezetvé­delmi Alapot, amelyből a vállalatok pályázat útján részesedhetnek. Szükséges azonban, hogy átfogó tervet vázoljanak fel a különböző környezeti ártalmak kikü­szöbölésére. Ez a lehetőség 1977 óta áll az érdekeltek rendelkezésére, ám Heves megyében egészen 1980-ig egyetlenegy ilyen igény sem futott be. Azóta változott valamelyest a kép, a múlt év decemberében két, nem­régiben pedig négy munka született. Ezekről kérdezzük Bodó Mihályt, a megyei tanács környezet- és természet- védelmi titkárát. — A legutóbbi pályázatokat az apci Qualitál, a Csepel Autó 3-as számú egri gyá­ra, a V1LATI és a Heves megyei Településtisztasági Vállalat nyújtotta be — mondja. — A Qualitál ter­vének lényege, hogy a gyár­tás során távozó füstgázból kivonják a sókristályokat és a sógőzöket. Ezenkívül az, hogy elősegítik a kemencék által kibocsátott por és ko­rom leválasztását. Mindezt 1986 közepéig akarják meg­valósítani. Az alapból 7,5 milliót igényelnek, az ösz- költség azonban harminc millió. A Csepel Autó pályázata a veszélyes hulladékok tá­rolási feltételeinek megte­remtését célozza. A gyárban háromféle szennyező anyag megléte okoz gondot : ezek a fémforigácsos olajos emul­zió, a hűtő-, kenőfolyadé- kök és a festékmaradvá­ny ók. Az első esetben olyan tárolóteret kell kialakítani, amely megakadályozzia ezen anyagok bejutását a talajba és a csapadékvízbe. A hűtő­kenő folyadékokat — hason­lóan a festékmaradványok­hoz — összegyűjtésük után különféle vegyszerek adago­lásával közömbösítik. A víz­telenítés után visszamaradt iszap aztán egy speciális te­lepre kerül. Amennyiben el­nyernék a pályázatot, az öt­let kivitelezéséhez szükséges 15 millióból hatmillió forin­tot a Környezetvédelmi Alap biztosítana. — Hasonló a VILATI ter­ve is. ök egy kétütemű be­ruházás első részének támo­gatására számítanak. Az el­sőben — 3,5 millióért — sa­ját hulladéktárolót alakítot­tak ki. Most pedig galván- szennyvizek gyűjtésére és semlegesítésére kellene a hozzájárulás — azaz másfél millió a teljes, 5,5 milliós költségből. — Az Állami Tervbizott­ság kezdeményezésére — mint ismeretes — átmeneti tárolóhelyeket építenek, ga­rantált környezetvédő meg­oldással, többszörös véde­lemmel. Egerben egy ilyen, a régi tufabányában, a vá­rosi szeméttelep szomszéd­ságában épülne meg. Ennek fő beruházója — a negyedik pályázat szerint — a Heves megyei Településtisztasági Vállalat, több mint tíz más cég hét-nyolcszázezer forin­tos hozzájárulásával. Mert így olcsóbb. A telep 10—13 millióba kerül, s ebből az alap 4 milliót ad. A távo­labbi cél egyébként az, hogy az országban több regioná­lis tároló is legyen. Ezek elkészültéig azonban az em­lített telepek gyűjtőként működnének. Innen vinnék aztán a veszélyes anyagokat további ártalmatlanításra. Ügy néz ki, hogy először Aszódon alakítanak ki egy bázist, és ide szállítják majd Egerből is a hulladékokat. Az említett pályázat legfőbb előnye, hogy közösen és nem elkülönülten kívánja felépí­teni a létesítményt. — Ki bírálja el a beérke­zett ötleteket? — A javaslatokat a mis­kolci környezetvédelmi fel­ügyelőség és a megyei ta­nács környezetvédelmi tit­kára véleményezi, majd ezt figyelembe véve a megyei tanács természet- és környe­zetvédelmi bizottsága érté­keli. Ezután egy tárcaközi bizottság minősíti, a végső döntést pedig az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnöke hozza. — Az utóbbi időben mely pályázati tervek valósultak meg a megyében? — Támogattuk a felnéme­ti őrlőmű, a Volán 4-es szá­mú Vállalat terveit, de ilyen úton tért át például az egri ll-es kórház és a Gárdonyi Géza Színház is a széntüze­lésről a gázfűtésre. Sajnos, még így is elég kevesen tud­nak a lehetőségekről, ha pe­dig élnének velük nyilván­való, hogy gyorsabban ér­hetnének el eredményeket. Havas András Nagyobb baromfihús-termelés Növekszik a,hazai barom­fihús-fogyasztás; tavaly ti­zenegy százalékkal — 12 ezer tonnával — vásárolt többet a lakosság az egész­séges étrendbe jól illő, s a viszonylag olcsó húsáruk kö_ zés sorolható csirkéből, mint egy évvel korábban. A Ba­romfitermelők Egyesülésé­nek — amely összefogja a baromfival foglalkozó gaz­daságok, üzemek zömét. — becslések szerint az idén to­vábbi 5—6 ezer tonnával emelkedik a fogyasztás. Az exportkilátások a korábbi­nál kedvezőbbek, s így cél­szerű fokozni a termelést. Megjelent a Társadalmi Szemle februári száma A folyóirat vezető cikkét Huszár István írta „Gazda­sági fejlődés és társadalom- politika” címmel: a gazda- sápolitika néhány területén mutatja be a társadalom­politikai mérlegelés nagy je­lentőségét. Nyitrai Ferencné cikke áttekinti a világgaz­dasági változásoknak a ma­gyar iparra gyakorolt hatá­sát, és felvázolja iparunk mai helyzetét nemzetközi összehasonlításban. Fekete János cikke a nemzetközi gazdasági-pénzügyi kör­nyezet és gazdaságpolitikánk összefüggéseit elemzi. Sza­bó György esszéje a művé­szet és a közönség kapcso­latáról szól. a televízió mű­vészeti műsorainak apropó­ján. A családjog tervezett módosítását ismerteti és kommentálja Katonáné Sol­tész Márta cikke. A „Negyven éve...” cí­mű sorozatban a szakszer­vezeti mozgalom 1944 őszi — 1945 tavaszi újjáéledését rajzolja meg Karsai Elek ta­nulmánya. A társadalmi beilleszkedés zavarairól Pataki Ferenccel folytatott interjújának szö­vegét teszi közzé Baló György. A Heves megyei ci­gányság életének változásai­ról közöl sok gondolatot éb­resztő adatokat Kiss István- né. A hónapok óta folyó egész­ségügyi vitában most ténye­ket, számokat, adatokat so­rakoztat fel a folyóirat, egy­részt a magyarországi, más­részt három fejlett tőkés or­szágbeli egészségügyi-szociá­lis viszonyokról, intézmé­nyekről és szervezetről. A környezetvédelem — pályázattal

Next

/
Oldalképek
Tartalom