Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1985. február 4., hétfő A bűvös szó: akarat Volt egyszer, éppen tizenhét esztendeje egy kezdő táncdalénekes. s egy középiskolai tanárból lett, rajtoló újságíró. A zsurnaliszta felfigyelt a hirtelen népszerűvé vált ifjúra, tündökletes tehetséget sejtett benne, ezért riportot készített vele, megrajzolva róla az első érdemleges portrét. Annál inkább, mert „Kovács Józsi" nyilatkozata már a jövőt pásztázta, s megfogalmazta akkor meghökkentőnek ható célját: az operaszínpadokon óhajt sikereket aratni, méghozzá a műfaj legnagyobbjainak társaságában. Hittem neki. Nem úgy szerkesztőm, akivel szinte közelharcot kellett vívnom, hogy az írás — legalábbis rövidített változatban — megjelenhessen. Természetesen a lényeg legkisebb csorbítása nélkül. A fiatal művész — civilben szakmunkás — hálás volt az előlegezett bizalomért. Azóta nem találkoztunk. S most, szombaton este egy jó értelemben vett sztár mutatkozott be a képernyőn, az, akinek valaha álmodta magát, az, akinek már akkor képzeltem. A varázsszóra is utalt, a konok kitartásra, a lankadatlan türelemre, a „csakazértis" munkára. Ez szükségeltetett ahhoz, hogy Józsiból József, beatdalosból a komoly műfaj ünnepelt, elismert képviselője váljék. A Jöjj vissza hozzánk....' című produkció — a Magyar Televízió és az Országos Rendező Iroda közös műsora — ritka gonddal összeállított program volt. Ez — többek között — Lengyel/! Miklós szerkesztő és Seregi László rendező érdeme. Mindketten igényesen mintázták meg azt az értékes foglalatot, amelyben a tehetség gyémántja viliódzhatott. A székesfervári Vörösmarty Színházban is viharos tetszést aratott zenei esemény — nem túlzó ez a minősítés — fénypontja kétségkívül az elbűvölően szép, a minden árnyalat érzékeltetésére edződött hangú főszereplő volt, aki a legjobbak társaságában mert pódiumra lépni, mert tudta: nem marad alul a „versenyben." Szólt újabb keletű szerepálmáról is, bizonyítva, hogy megbirkózna a Leon- cavalló-opera főalakjának karakterével. megmintázásának buktatóival is. Mindannyian hittünk neki. Nemcsak az a hajdani tollforgató, aki már akkor csillagsorsot jósolt neki. Miért idéztem a személyes jellegű sztorit? Csupán amiatt, mert a vonzó példa bárki által követhető. Persze testhez méretezetten ! A töretlen akarat azonban folyvást diadalmaskodik. Bárkinél... Pécsi István Vitray A magyar futball hanyatlása idején divat volt „ösz- szepárositani" a televíziót és a rádiót. A levett hangú tv képernyőjén látható unalmas csaszogásért némileg kárpótolta a közönséget, hogy a rádió hangszóróiból csodálatos támadásokról, káprázatos beívelésekről, hatalmas iramról hallhattunk1. Még az sem zavart különösebben senkit, hogy a meccs azonos volt. Azóta jobban szeretjük, hogyha a szó szinkronban van a képpel: már nem szokás az effajta összeházasítás. Egyrészt a rádiós „eposzok” kitűnő közvetítője, Szepesi György már az MLSZ elnökeként irányíthatja a labdarúgók munkáját. Másrészt beigazolódott, hogy Vitray Tamás, aki oly sokszor volt a televízió kommentátora, jól érezte meg: mi a lényege a kép és a hang együttesének, mit kell mondani, hogy ne legyen tolakodó, összhangban maradjon a látvánnyal, feleslegesen ne szépítse meg. amit egyébként is szemügyre tudunk venni. Keddi teljesítménye már :az érett televíziós személyi- ;ségé: külön szerencse, hogy az NSZK elleni győztes mérkőzést volt alkalma közvetíteni. fő jellemzője a realizmus: nem tekinti nemzeti felemelkedésünk zálogának a pályán aratott győzelmet, de a vereséget sem valamilyen jóvátehetetlen katasztrófának. Ugyanígy állandó, hangsúlyos, de nem hivalkodó más jellegű jelenléte a televízióban. Derűvel, józansággal szólal meg, szerepeljen akár valamelyik régebbi, vagy újabb vállalkozásában, a Telerámában, vagy a Tóksóban. Valamilyen végleges, letisztult van a megjelenésében ‘és modorában : nehezen lehet elhinni, miután vele töltött az ember egy-két órát, hogy nem tökéletes a világ, hogy akadhatnak, akik nem értik ezt, vagy azt a jelenséget. Olyan fonmabiztonsággal bánik a választott anyaggal, hogy egységessé válik egy-egy olyan elegyes összeállítás is a kezében, melyben egymás mellett szerepel a politikus, a masszőr és az amatőr nyelvbarkácsoló. Egy újabb kihívást is elfogadott: közönséggel együtt, élőben láthattuk a Tóksó műsorában, tehát felmérte azt a veszélyt, hogy bármennyire is háttérbe húzódik, mégiscsak meghatározó, s egyformává, s így egy idő után egyhangúvá is teheti a produkciókat. Hosszú elemzést érdemelne Vitray Tamás egyénisége, mindaz, amit a Magyar Televízió felnőttségéért tett. Most is, mintha úgy néztük volna meg vele a meccset, minit egy baráttal, aki nem beszél félre, hanem megosztja velünk örömeit és aggodalmait. Egy olyan televízió munkatársaként szólal meg Vitray, amely nemcsak bútordarab a sarokban, de otthont is talál lakásaink' ban. Gábor László Az Állami Bábszínház az NDK-ban Az NDK-ba utazott szombaton az Állami Bábszínház társulata: február» 3. és 10. között a Berlini Modern Zene Biennáléja alkalmából nyolc előadást ad Berlinben, Frankfurtban, Weimarban. A műsorokon Bartók Fából faragott királyfi, Becket Jelenet szöveg nélkül című műve, Ligeti Aventures és Stravinski Petruska című műve szerepel. (MTI) Másfél ezer éves műemlék Hatalmas sárga sátor emelkedik a pécsi Dóm téren, a négytornyú székes- egyház előtt. Az aknamélyítő bányászok állították fel. s az építmény védelmében fogtak hozzá egy másfél ezer éves műemlék, az úgynevezett korsós sírkamra feltárásához és megóvásához. (Nevét a sírkamra végében mélyített kis fülkében látható korsóábrázolásról kapta.) A hangár alakú graboplast-sátort hat és fél méter magas, betonba ágyazott vasszerkezet tartja, alatta 180 négyzetméternyi munkaterületen dolgoznak az aknamélyítő vállalat pécsi üzemének bányászai. A székesegyház előtti téren volt Pécs római elődje, Sophiane város temetője. A IV. században élt ókeresztények több festett sírkamrát építettek itt. Az elsőre 1780-ban bukkantak rá közvetlenül a templom fala mellett. 1922-ben egy három apsziszos (félköríves) kápolnát találtak. 1939-ben pedig egy további festett sírkamra és egy hét apsziszos kápolna került napvilágra építkezés közben, illetve régészeti kutatás eredményeként. Az épületeket — a visszatemetett második kápolna kivételével — feltárták és bemutathatóvá tették. BARÁTI KOR ALAKUL Székely Bertalan örökségét ápolják Könyvújdonságok az üzletekben Az év elejére jellemzően, meglehetősen sovány a könyvújdonságok listája: mindössze 28 kötet kerül az Állami Könyvterjesztő Vállalat üzleteibe január végén. A szépirodalmat képviselő művek közül most az Európa Könyvkiadónál jelenik meg a Finn Irodalom Könyvtára sorozatban Han- nu Salama regénye Szent- iván-éji tánc címmel. Az írót a könyv első megjelenésekor a bíróság istenkáromlásért elítélte, a kritikusok azonban korszakalkotó műnek tartották könyvét. Az olvasók saját erényeiket és bűneiket találták meg benne és a Finn Köztársaság elnöke kegyelmi határozattal szolgáltatott igazságot a szellemi szabadságnak. Az Árkádia Kiadó másik újdonsága Albert Goldman Elvis című kötete. A szerző ebben a művében megírta Elvis Presley élettörténetét. Háromévi kutatás és körülbelül 600 interjú után ez a könyv mondja el a világhírű popsztárról először a teljes igazságot. ügyesen vegyítve a megdöbbentő felfedezéseket a ipompás kultúrtörténeti eszmefuttatásokkal. Gondolkodnak-e az állatok? Miért játszanak az állatok? Mi a szociobiológia? — egyebek között ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni Csányi Vilmos Kis etológia című kötetében, amely a Gondolat zseb könyvek sorozatban látott napvilágot. Székely Bertalant a magyar múlt legnagyobb festőjének nevezi Lyka Károly. Kolozsvárott született. Tizennégy éves, amikor a szabadságharc elbukik. E sorsfordító esemény a fogékony lelkületű kamaszt érzékenyen érinti. Mérnöki tanulmányokat folytat, majd képzőművészeti akadémiára kerül. Eleinte cégérek festésé~ vei tartja fenn magát, ezután a Vasárnapi Újság és a lipcsei Illustrierte Zeitung illusztrátora lesz. ö készíti a budavári Mátyás templom üvegfestmény terveit és a kecskeméti városháza freskóit is. Valójában mint fres- kókészitő és a történelmi múlt krónikása válik ismertté. Müvei közül kiemelkedik az Egri. nők című alkotása. Születésének 150. évfordulója alkalmából Szada község tanácsa baráti kör ala~ pitását tervezi. Heves megyéből is várják mindazok jelentkezését, akik Székely Bertalan szellemi örökségét napjainkban is ápolni, fejleszteni és alkalmazni - kívánják, s akik e kiemelkedő művész alkotásait közkinccsé szeretnék tenni. Az - érdeklődőket 1985. március 16-án, 16 órára a szadai általános művelődési központba várják. Ekkor tartják a társaság alapító közgyűlését. Akiknek ez az időpont alkalmatlan, jelentkezésüket a fenti címen levélben is örömmel fogadják a szervezők. Az európai viszonylatban is kiemelkedő értékű műemléket a közönség jelenleg mégsem látogathatja, s elsősorban azért, hogy a bennük lévő falfestményeket megóvják a rohamos pusztulástól. Most azonban kitűnő megoldást találtak a szakemberek arra, hogy az érdeklődők megtekinthessék az ókori emlékeket és mégis meggátolják további romlásukat. Ugyanazt az eljárást alkalmazzák. mint a római mauzóleumnál, amelyet szintén a székesegyház előtti területen tártak fel és az idén megnyitnak a közönség előtt. Ezt az építményt ólomlemezzel szigetelt „betondobozba” foglalták, s keskeny folyosóval vették körül, így a látogatók körbejárhatják és egy üvegablakon betekinthetnek a sír belsejébe, ahol a márvány szarkofág és a falfestmények vannak. A korsós sír- kamra helyreállításához és hasonló módon valló ben tatásához szükséges munka még több évet igényel. A titkárnő benézett a tervezőkhöz, és Gvetadzet hívta. Szikár, szemüveges férfi emelkedett fel a székről, összetekerte az előtte fekvő tervrajzot, és elindult a főnök irodája felé. — Tisztelt kolléga! Jól értesült forrásokra hivatkozva el kell marasztalnom, mert ma egy negyedórát késett. — Elnézést, egy nagyon fontos kérdésben szeretném kikérni a véleményét... — Remélem, hallotta, amit mondtam. Ne felejtse el, hogy az irányítása alatt fiatal mérnökök dolgoznak. Milyen példát vesznek magáról?! Tudja mit? Nagyon kíváncsi lettem... Kérem, hogy írásban nyújtsa be késésének okát. — Már engedelmet kérek. .. Az utolsó szó jogán. A munkámban egy olyan probléma merült fel, amelyet csak önnel beszélhetek meg. Egész héten hiába próbálkoztam, hol a mmisztériumban, hol a tervhivatalban volt. S ha véletlenül az irodájában dolgozott, a titkárnője akkor sem engedett be. Most, hogy elkéstem, rögtön magához rendelt, és nagyon örülök, hogy most már valóban megbeszélhetem önnel a problémámat... Az igazgató megigazította a szemüvegét, s meglepetésében csak ennyit tudott mondani: — Hadd halljam... (Fordította: Saiga Attila) n majdnem elfelejtett gárdakapitány Sikeres nyomozás — egy levél kapcsán Aki busszal érkezik Tar- narhérára, a megállóban egy különös tablóra lesz figyelmes. Rajta fényképek, levelek, az egyiken cirill betűk. A helybéliek tanácsára a község általános iskoláját keressük fel, hogy a tábláról többet tudjunk meg. Beszélgetőpartnereink Dzvo- nár Sándor igazgató, és Cseh Pál ifjú pedagógus, aki — többek között — történelmet is tanít itt a gyerekeknek. — Egy napon levelet kaptunk a szovjetunióbeli Orszk város úttörőitől, ök ebben arra kérték az iskolát. járjunk utána egy bizonyos Bahtüzin kapitánynak, aiki valószínűleg Tárnáméra környékén esett el 1944 végén. Ezt leszármazottjaitól tudták meg, akik ma Orszkban élnek. Segítségül egy, a tisztet ábrázoló fényképet is a rendelkezésünkre bocsátottak. Mi semmit sem tudtunk erről az egészről, elkezdődött hát a nyomozás. A tanulók házról házra jártak, érdeklődtek és kérdezgettek az emberektől. Végül siker koronázta az erőfeszítéseket. Megtalálták azt az idős házaspárt, akiknél annak idején megszállt. Amikor megmutattuk nekik a megsárgult fényképet, az egykori vendéglátók rögtön felismerték Bahtüzin arcvonásait, majd előkerestek ők is — a régi tárgyak, ereklyék közül — egy ugyanolyan fotót, amelyet még annak idején kaptak tőle. Ez volt az a mindent eldöntő bizonyíték, ami miatt azt gondolhattuk, kutatásunk sikeres volt. — M volt a következő feladat? — Ezután következett annak a felderítése, hová is temették el a kapitányt. Azt tudhattuk csupán, hogy a környéken elesett szovjet katonákat Hevesen, Jászberényben. Kecskeméten, Hatvanban és Egerben helyezték örök nyugalomba. Majd egy évig is eltartott, amíg végigjártuk e városok levéltárait, illetve elemeztük a nyilvántartásokat. Ez rendkívüli energiáikat emésztett fel, ugyanis majdnem minden hétvégén beültünk az autóba, és utaztunk a kiszemelt városba. Aztán Jászberényben rábukkantunk egy idős bácsira, aki emlékezett a keresett névre. Elő is kereste egy kimutatásban — ceruzával beleírva —, és az ottani temetőben így megleltük a sírt. A hírt rögtön megírtuk Orszkba. — Ügy tudom, ekkor méO mindig nem ért véget az akció... — Valóban nem. Van ugyanis egy ősi szláv szokás. miszerint ha valaki meghal és máshol temetik el, abból a földből, ahová eltemették néhány rögöt a szülőföldre is el kell juttatni. Ennek a megkapó és szép hagyománynak teljesi- ’ tése is egy kisebb akadályba ütközött. Postai úton — a rendelkezések értelmében — nem szabad földet küldeni. Ekkor a Honvédelmi Minisztériumhoz fordultunk problémánkkal, ök siettek segítségünkre és az urnát egy futár vitte a Szovjetunióba. — Sikerült-e pontosan rekonstruálni az akkori — 1944-es — eseményeket? — Sok mindent megtudtunk Bahtüzinről, a majdnem elfeléjtett gárdakapitányról. 1909-ben született Buzuluk városában, az oren- burgi kerületben — Moszkvától 1800 kilométerre. Miután elvégezte a katonai főiskolát, hadnagyi rangot kapott, majd 1937-től 42-ig a Távol-Keleten szolgált és részt vett a japán szamurájok elleni harcban. Ezután a II. Ukrán fronton küzdött a fasiszták ellen. 1944. november 14-én értek Tárnáméra térségébe. A községben, Veréb József éknél rendezték be a főhadiszállásukat és itt létesítettek távíró- állomást is. A háziak mindjárt megszerették a szerény, nyugodt fiatal tisztet, akinek megígérték, vacsorára húsos derelyét — kedvelt orosz étel — készítenek neki. November 15-én felszabadult Tárnáméra és a kapitány délben felderítésre indult Boconád felé egy dzsippel1. A mai Lenin Tsz központja előtti útszakaszon egy német aknavétő kilőtte a kocsit. A kapitány ekkor kapta halálos sebét. — Van-e valamilyen kapcsolatuk Bahtüzin hozzátartozóival? — Természetesen van. Lányai többször voltak nálunk vendégségben, itt részt vettek az ünnepségeken. Egy rajunk a nevét is felvette és az egész úttörőcsapat ápolja és gyakran megkoszorúzza a hős sírját. Levelezünk is a családtagokkal, tudjuk egymásról, milyen gondjaink, örömeink vannak. ★ Immár 40 év telt el a II. világháború befejezése óta. 1 és még ma is sűrűn találkozhatunk ilyen, és hasonló esetekkel. A szovjet — de más országbeli — újságokban is naponta olvashatunk különböző felhívásokat: „Ki látta utoljára”, „höl”, nevek, személyleírások, évszámok. A történetem különös emlékeztetői ezek... Havas András A rejtvénykészltő nagy öregje Balassagyarmaton él Valló Emil, aki a hatvan évvel ezelőtt Magyarországon bevezetett keresztrejtvény készítésének avatott mestere. A magyar rejtvénykészítés doyenje 1928- ban adta közre első saját készítésű keresztrejtvényét, azóta több ezret csinált (MTI fotó: Kulcsár József — KS)
