Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. február 23., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Rendelkezik, biztat Mindennapi nyelvhasználatunkban lépten-nyomon belebotlunk az idegen szavak elburjánzásába, s olyan nyelvi formákba, amelyekkel nemcsak az érthetőség ellen vétünk, hanem velük és általuk elősegítjük a körülményeskedést, a felesleges hivataloskodást, szak- szerűsködést. Erre a sajnálatos jelenségre és nyelv- használati gyakorlatra mai már nemcsak a nyelvművelés szakemberei figyelnek fel, hanem a társadalom széles körében is jelentkeznek azok, akik kifinomult nyelvérzékenységükkel szóban és írásban a hibázások jelzésén túl, a jobbításra is tanácsot tudnak adni. Ezzel valóban szinte „társadalma- sítják” a nyelvművelés és nyelvvédelem gyakorlatát. Nem véletlen pl. az sem, hogy a sajtó hasábjain gyakran jelennek meg az ilyen jellegű hozzászólások, megnyilatkozások. Többször is olvashattunk arról. hogy például mind a közéleti nyelvhasználatunkban, mind a köznyelvi megnyilatkozásainkban „gátlástalanul használjuk a bürokráciától ki- tenyészitett és fertőző rendel- kezik-biztosít, nyelven nyilat- ma egy brigádvezető orra alá mikrofont nyomnak, nem is beszélve egy falusi tanácselnökről —, ő is rendel- kezik-biztosít nyelven nyilatkozik” (Élet és Irodalom, 1985. jan. 11., 1983. ápr. 15.). Vándori István egri olvasónknak sem tetszik a rendelkezik el hivatalos! tolt és elszemélytelenített igealak, s arra kér, foglalkozzunk rovatunkban is vele. A nyelv- művelés tiszte és feladata, hogy arra is rámutasson, milyen mérvű e szóval való visszaélés mértéke. Jegyzetfüzetemben is csak úgy sorjáznak a meghökkentő példák: „öngyugdíjjál rendelkező idősebb nőt alkalmazunk”. — „A főkönyvelő nagyobb hatalommal rendelkezik a kelleténél”. — „Jó szakképzettséggel rendelkező állattenyésztőink vannak.” A felsorakoztatott példák arról bizonykodnak, hogy a rendelkezik ige használatával a szövegrészietek a nyelvi fontoskodás, hivataloskodás és körülményeskedés példáit is szolgáltatják. Lehet-e tenni valamit e hibás nyelvhasználat ellen? Igen, lehet! Ha pl. így fogalmazunk : „Nagy befogadóképességgel rendelkező raktárt építettünk”, nem mérlegeltük a kifejezési lehetőséget. Van egyszerűbb és világosabb nyelvi megoldás is. A tágas jelző pl. egyértelműbb fogalmazást eredményez, mint a helyette használt szószátyár „nagy befogadó képességgel rendelkező” terpeszkedő nyelvi forma. A nyelvművelő és nyelvvédő figyelem és gyakorlat egyre szélesedő távlatairól tanúskodik ez a szövegrész- let is: „Megdöbbenéssel hallottam a Nem kell mindig kaviár egyik részében, hogy a kedves Thomas Lieven elpanaszolta: a felsőbb hatalmak közbeavatkoztak” (Oj Tükör. 1984. nov. 25.). A jegyzet írójának nem tetszik a közbeavatkozik „sportszó”, s a nyelvművelők „köz- beavatkozását” kéri. Mit mondhat erre a meccs hevében („közbelép”, „beavatkozik”’) akarta mondani együtt, / s így lett közbeavatkozik” (Radó György: Árulkodó szavak). A korszerű nyelvművelés ügyét szolgálják egyre gyakrabban költőink is: nyelvi érzékenységük is segíti ebbeli buzgalmukat. Ezért sajnáljuk. hogy nem szólt a költő a közbeavatkozik, közbelép. közbeesik ; beavatkozik, beleavatkozik igealakok sajátos fogalmi és hangulati használati értékének különbségeiről. Egy más alkalommal erről majd bővebben szólok. dr Bakos József Ruházati haltból a kultúrházba Hallama Károlyné sikeres próbatétele Egerben végzett szakközépiskolát, aztán 1969-ben az ecsédi ruházati bolt vezetője lett. Most, közel egy esztendeje, a helybeli művelődési házat igazgatja, mégpedig mind a községi vezetők, mind a lakosság megelégedésére. Minek köszönheti Hallama Károlyné ezt a megbízatást? Először Kerekes László kultúrigazgató- ra utal, akit tavaly behívtak katonának, s pályázó nem lévén, mint gyesen levő kismama, esett rá a választás. Smid Dezső tanácselnök szerint persze sok minden került a mérleg serpenyőjébe, midőn Hallamá- né mellett döntöttek. Ismerték mint a községért munkálkodó tanácstagot, mint a községi pártszervezet fára- datlan szervezőjét, s azt is tudták róla, hogy szinte minden művészetnek kedvelője, barátja. No és új funkciójában vajon miként váltotta be a személyéhez fűzött reményeket? Akik elindították — Azzal kezdem, hogy már az indulás perceiben több segítőm akadt. Helyben Péter Józsi bácsi, kul- túrházunk és a tsz együttesének vezetője igazított el különböző gyakorlati fogásokban. Ami a népműveléssel járó, olykor dzsungelszerű adminisztrálást illeti, ebben Erdélyi Zoltánné hatvani közművelődési felügyelő és Matiszlovicsné, a Vörösmarty Művelődési Központ igazgatója próbált segítségemre lenni. Sokat köszönhetek nekik, mint ahogyan különböző kiscsoportjaink vezetői, vagy Hegedűs Dezső- né iskolaigazgató és tanárkollégái felkarolnak minden kezdeményezésemet — mondja a szerény, csöndes szavú asszony. — Persze az első egy-két hónapban még döcögött a szekér, de aztán egyre inkább belelendültem, s a korábbiakhoz szervezett néhány új művelődési forma olyanokat is becsalt intézményünkbe, akik eddig kerültek bennünket. Rexasztal és költségvetés Mint kintjártunk során megtudtuk, s a munkanaplók is tanúsítják, a Maksa Dezső vezette ifjúsági klub pénteki foglalkozásai rendszeressé váltak, s amit a fiatalok különböző programokban, diszkóműsorokban és előadásokban kaptak, azt már igyekszenek viszonozni is. Ég a kezük alatt a munka. amikor „tisztába kell tenni” a művelődés hajlékát, és az épület környezetének rendje ugyancsak nekik köszönhető. Hegedűs István, Kolár Béla, Szivük Lajos mentorságával megalakult közben a nyugdíjasklub is Ecséden, és hétfői, pénteki összejöveteleik ma már nemcsak a biliárdozásból, kártyázgatásból állnak, hanem szívesen veszik az öregek, ha eljön közéjük egy- egy alkalmi disputára a község valamelyik orvosa, tanára, a legkülönbözőbb egészségügyi vagy aktuális tudományos kérdésről nyújtva népszerű hangvételű tájékoztatót. Az idősebbek egyik fő támogatója különben Hegedűs Lajos vb-titkár, aki nemcsak ígérget, hanem ad is! Neki köszönhető például, hogy a nyugdíjasklub nemrég rexasztalt kapott. A fő pénzforrás Mondja Hallama Károlyné, hogy éves tanácsi támogatásuk 156 ezer forint, s a költségvetés szerint ehhez 160 ezret keH! „betermelniük” avégből, hogy minden munkatervi feladatnak megfeleljenek. — Be kell vallj am, de talán így van ez egyebütt is, hogy legfőbb pénzforrásom a kéthetenkénti diszkó, amely minden híreszteléssel szemben mindmáig népszerű, látogatott. Különösen amióta lemezlovasaink, Hatvani Fecó és Vasas Laci videózik is a fiataloknak. Itt különben szakítottam a régi gyakorlattal! Nem fixre szerződök velük, hanem százalékra. Így semmit sem kockáztatok, ellenben biztosított pár száz forint a bevételből. Komoly anyagi támogatást jelentenek ugyanakkor az IBUSZ által ideirányított nyugati turista- csoportok, amelyek nemcsak népi együttesünk műsorát fogadják tetszéssel, hanem az utána felkínált finom étkeket is. Csak tavaly 35 ilyen programunk volt, amelyek közül legalább 5—6 egy innen Hollandiába került főiskolai tanár, Bene Antal szervezőkészségének köszönhető. A diákjaiból, kollégáiból verbuvált csoportok évről évre jönnek már hazánkba, és igencsak kellemes napokat töltenek itt. Chuck Berry és társai Szó esett még ecsédi utunk során a mindinkább erősödő asszonykör tevékenységéről is. Ennek a Hatvanból kijáró Kopa Lajosné a szakmai, szellemi tanácsadója, és igen nagy népszerűségnek örvend faluszerte. Hogy mivel töltik itt idejüket az ifjabb, idősebb asszonyok, lányok? Például új ételreceptek alapján sütnek, főznek. Korábban foglalkoztak emellett hímzéssel, de ahogyan drágultak a bolti kötött holmik, úgy váltott át Kopa Lajosné és Nagy Sándorné gárdája erre a „műfajra”. És akik ide járnak, az asz- szonykörbe, azok most már megkötik maguknak, családjuknak mindazokat az árucikkeket, amelyekért korábban summa pénzt adtak ki. Ezzel párhuzamosan a könyvtárban lelt otthonra a művelődési házi zenebarátok köre is, amelyet Teréki István vezet, összejövetelei egyre látogatottabbak, s ahogyan tőle tudjuk, most éppen a rockzene, a műfajjal kapcsolatos viselkedési formák alkotják foglalkozásaik tárgyát, s illusztrációként Chuck Berry, Muddy Waters, valamint társaik zenéje szól a magnóról. Hittel és ráérzéssel A szakképzett igazgatót, Kerekes Lászlót a nyáron visszavárják a seregtől. Lejár tehát fél esztendő múlva Hallama Károlyné „mandátuma”. Ahogyan elmondja, várja már a napot, amikor — a gyes letelvén — visz- szamehet régi munkahelyére, a ruházati boltba De amit Ecséden most tapasztaltunk, s több felől megerősítettek: a fiatalasszony személyében olyan embert veszít el a helyi közművelődés, aki hittel és ösztönösen jó érzéssel nyúl minden témához, amely itt a kultu- rálődást szolgálja, s szépen kivirágzik. Szavából az is érezhető, hogy amit csinált és csinál, nem a remélt sal- láriumért való munka. Halla- mánét hivatástudat kormányozza, ami akkor is áll, ha szakmája szerint más kategóriába soroltatik a hivatalokban. Az újságíró szerény véleménye éppen ezért, hogy: kár lenne öt végleg talonba rakni Kerekes László meg- tértével... (m. gy.) Fénylő és viharzó zongoraköltészet Chopin (MTI Fotó: KS) „Úgy zongorázik, ahogy a madarak énekelnek...” — mondotta a legenda szerint elérzékenyülten a rettegett Konstantin nagyherceg, amikor a kilencesztendős, vézna, már akkor beteges külsejű fiúcska, Fryderyk Fran- ciszek Chopin játékát először hallgatta, s akinek lengyel származású felesége sokat tett a „csodagyerek” Chopin tehetségének kibontakozásáért. A gyermek zongoratanulását még csupán három éve irányítja akkor a nagy tudású, öregedő, tubákoló, a zongoraórák alatt néha elbóbiskoló Adalbert Zywny, de a tehetséges tanítvány máris gyakori vendége a varsói főrangú családok palotáinak, zenetermeinek. 1819-et írunk. Chopint ünnepük, dédelgetik, főként amikor salát szerzeményeit játssza, egyebek közt első ismert zenedarabját, természetesen egy polo- nézt, g-mollban, amelyet még hétévesen komponált... „Amikor az ember Chopin egyik-másik polonézét hallgatja, férfiak szilárd — nem súlyos — lépéseit véli hallani, akik vitézek merészségével néznek szembe mindazzal, ami sorsukban a legdicsőségesebb vagy a legigazságtalanabb” — írta később Liszt, egyike azoknak, akiknek a következő évszázadban kimagasló szerepük volt Chopin szerzeményeinek megismertetésében. Liszt ugyanis felismerte a hirtelen felfényletrt és lázas gyorsasággal elemésztődött művész, a mindössze 39 évet élt Chopin zongoraköltészetében azt a heroikus, és nagyrészt éppen a pgloné- zekben megszólaló hangot, erőteljes mondanivalót, amely oly szöges ellentétben állt a sokak által nőiesnek, sőt szenvelgőnek tartott Chopin- portréval. Felismerte, hogy — Jemrútz Sándor szavait idézve — Chopin „nemzeti jellegű muzsikájával a legáltalánosabb nemzetközi hatást fejtette ki, hogy soha el nem hagyott lengyel szószékéről mindenkor mindenkihez beszélt”. Pedig ez a szellemileg bámulatosan koraérett, rövidre szabott életének törvényét magában hordozó örök fiatalember húszéves korában végleg elhagyta szülőhazáját, s rövid bécsi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Varsó zenei élete ugyanis egy idő után szűknek, vidékiesnek bizonyult számára. De elszólította Varsóból az örökös légcsőhurutra hajlamos, s végül tüdőbajtól legyőzött Chopint a kitörőiéiben levő lengyel szabadságharc vészterhes légköre is. Mert baráti köre elképzelhetetlennek tartotta, hogy az állandóan köhécse- iő, beesett mellű művész katonaként harcoljon. Őrá máshol van szükség — vélte mindenki, éppen mert jól ismerték hazafias érzéseit. A lengyel népdalkincs tudatos feldolgozása, szabad népdal- rögitönzései, amelyekről soha nem mondott le hangversenyein, forradalmi hangú darabjai egyaránt bizonyították hazájáért, népéért érzett aggodalmát, szeretetét. Ennek a különös művészegyéniségnek, noktürnök, ke- ringők, mazurkák, poloné- zek, két nagyszabású szonáta, két zongoraverseny, s még számtalan, többnyire csakis zongorára komponált zenemű alkotójának, ennek a hol csöndesen vágyakozó, hol viharosan kigyúló szerelmeket átélt, a híres költőnővel, Georg Sanddal romantikus barátságban-szere- lemben hányódó zeneköltőnek kettős emberi-művészi arculata volt, ahogy azt Jemnitz Sándor, a hazai Chopin-irodalom egyik legkiválóbb monográfusa jellemezte. Egyrészt a szeretet és a szerelem borongósan vágyakozó hangulataiba merülő, feloldottan és elégedetten álmodozó dallamokban, másrészt a pattogó népi ritmustól megihletett eleven, de korántsem egyszerűen vidám, inkább bánatokból átszőtt, táncoskedvű, fénylő és viharzó zongoraköltészetben őrizte meg önarcképét. 175 éve, 1810. február én született a zongora hangját, újrafelfedező, instrumentális lehetőségeit továbbfejlesztő. poétizmusát kiteljesítő zeneszerzője, Chopin. Szomory György Koloman Uhrik: II családi tűzhely Azon a napon a férfi a szokásosnál hamarább ért haza. Felhúzta az otthoni nadrágját, és ide-oda járkált a konyhában. — Mit keresel? — kérdezte a felesége. — Hogyhogy, te már itthon vagy? — csodálkozott a férfi. — Azt a cédulát keresem, amelyre rá szoktad írni, hogy mit egyek, milyen háztartási teendőket kell ellátnom. Te mikor jöttél haza? — Hiszen már nem dolgozom. Nyugdíjas vagyok. — No de ilyet! És régóta? — Három hónapja. A férj a fejét csóválta. Sok minden elkerüli az ember figyelmét, amikor nyakig van a munkában... Értekezletek, kiküldetések, társadalmi megbízatások. Hála istennek, az asszony most legalább itthon van, rendesen lehet majd élni, holmi cédulák nélkül, lesz kivel beszélgetnie. Ránézett a feleségére. Az asszony a karosszékben ült, és valamilyen, nőknek szóló folyóiratot olvasott. Igen... csakhogy miről beszélgessen vele? Az időjárásról? Erről az aljas Kadlecekről, aki panaszokat firkál? Hiszen meg sem érti, miről van szó... Pedig ők valamikor órák hosszat fecsegtek. Milyen okos lány volt. Ugyan miről is beszélgettünk akkor? ... Igaz, inkább csó- kolóztunk. Ha most oda- meg^ek hozzá és megcsókolom. még azt gondolja, hogy megőrültem. Hogyan kezdjem el a beszélgetést? A férfi leült egy másik karosszékbe, köhinitett. Az asszony ránézett, réveteg tekintettel — egy régi szekrényre szokás így nézni. A férfinak hirtelen ötlete támadt. Van már téma! Ju- rek hol van? — érdeklődött a fiukról. A felesége ekkor érdeklődőén a rádióra tekintett nyilván azon tűnődött, hogy kikapcsolja-e vagy ne. — Micsoda? — rezzent fel — Jurek? Fogalmam sincs. — fízép dolog, szó se róla? — csattant fel a férfi — Már késő este van, a fiacskánk pedig ki tudja hol mászkál! — Jurek biztosan otthon van. — A szobájában? — A lakásán. — Milyen lakáson, miről beszélsz? És az órákra rendesen jár? — Saját szövetkezeti lakása van. Az órákra pedig nem jár, mert mérnök egy gyárban. A férj vállat vont, és hosz- szasan elgondolkodott. Tehát Jurek már nemcsak a középiskolát végezte el, hanem a főiskolát is! Istenem, ki gondolta volna? Hogy repül az idő! Mikor ért rá minderre ez a fiú? Gondolatait egy aprócska lányka Szakította félbe, aki váratlanul megjelent az ajtóban. Térdig érő hálóinget viselt, arcán könnyek peregtek, öklöcskéjével szétmázolta őket Az asszony odaszaladt hozzá, karjába kapta és csi- títani kezdte. A férfi tágra nyílt szemmel csodálkozva bámult rájuk. Megpróbált visszaemlékezni a legutóbbi három év eseményeire. Igen, igen. .. Mi derül ki itt. .. \ — Bocsáss meg kérlek — mondta a feleségének választékos udvariassággal — : nem tudnád megmagyarázni, hogyan kerül ide ez a gyerek? — Nézd csak kicsikém, ez a nagyapád — mondta az asszony a kislánynak és' megcsókolta. Amikor pedig tekintete a férje arcára esett, elnevette magát, és hozzátette: — Hiszen ez Jurek kislánya. Azóta vigyázok rá, hogy nyugdíjba mentem. Ju- reknek temérdek dolga van. Értekezletek, kiküldetések, társadalmi megbízások. A feleségének szintén. A férfi elégedetten sóhajtott. Hála istennek, a fia az ő nyomdokain halad... (Ford.: Gellért György) Fotókiállítás A kék fény nyomában címmel fotótárlat nyílt a Belügyminisztérium kiállítótermében E. Várkonyi Péternek, a Magyar Távirati Iroda fotóriporterének munkáiból. E. Várkonyi Péter naponta tudósít magas színvonalon a Belügyminisztérium tevékenységének területeiről. Legtöbbször különleges körülmények között kell dolgoznia: egyszer égő ház, máskor megdöbbentő baleset, vagy a háborgó víz riportjainak helyszíne. Képei hűen tükrözik a belügyi szoljgálat munkájának nehézségeit, bonyolultságát. í A tárlat a Belügyminisztérium kiállítótermében (Budapest, VII., Népköztársaság útja 55.) látható március 29-ig.
