Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 2., szombat 1. Küldetést teljesít a szövetkezeti értelmiség Beszélgetés dr. Eleki Jánossal, a TOT főtitkárával A magyar mezőgazdaság rendkívül dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedekben és nemzetközi viszonylatban is elismeréseket ért el. A termelő- szövetkezetek megszilárdulásával párhuzamosan az élelmiszertermelésben hazánk fokozatosan önellátóvá vált, a magyar gabonaföldek hozama két és félszeresére nőtt, az egy főre jutó hústermelés a világátlag csaknem két és félszerese. Jelentősen javult a belső ellátás színvonala, s ezzel egyidejűleg két évtized alatt az élelmiszerkivitel a hatszorosára nőtt. — Milyen szerepet játszott ebben a szövetkezeti értelmiség — kérdezte lapunk megbízásából Sz. Lukács Imre dr. Eleki Jánost, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárát. — Jelentősét, hiszen o szövetkezeti értelmiség együtt nőtt fel a szerveződő nagyüzemmel, éppen az teremtett számára létformát, hivatást és egzisztenciát. Az anyagitechnikai fejlődéssel egyidejűleg, azzal szoros kölcsönhatásban, a szellemi erőforrások megsokszorozódtak. Viszonylag rövid idő alatt kialakult a szövetkezeti parasztság mellett egy új réteg, amelyet a felső- és középfokú végzettségű szakemberek, a nagy szakmai és irányítási tapasztalatokkal rendelkező vezetők alkotnak. Ez az értelmiség a párt politikájával, ezen belül az agrár- és szövetkezetpolitiká- val egyetért, a szocialista társadalmi rendszer iránt elkötelezett. A szövetkezeti értelmiségnek a termelési kultúra, a közéletiség és a szövetkezeti önkormányzat fejlesztésében fontos küldetése van, amit becsülettel teljesít. Ezt, az elmúlt évtizedek fejleményei meggyőzően tanúsítják. — Hogy alakult a szövetkezeti értelmiség létszáma és összetétele? A hazai értelmiség hány százaléka dolgozik ma a tsz-ekben? — Magyarországon napjainkban 1 millió 400 ezer ember foglalkozik hivatásszerűen szellemi munkával. Ez az aktív keresők több mint egynegyede. Ebből 540 ezerre tehető azoknak a száma, akik felsőfokú iskolával rendelkeznek vagy olyan vezetői, érdemi ügyintézői munkakört töltenek be, ami felsőfokú végzettséget, illetve magas szintű szakismeretet igényel. A szellemi foglalkozásúak ez utóbbi, szűkebb rétege tekinthető hazánk értelmiségének. A termelőszövetkezetekben, szakszövetkezetekben, valamint ezek társulásaiban összesen 28 ezer 952 vezető, illetve szakember dolgozik, tehát az összes értelmiségi foglalkozású több mint 5 százalékát integrálja a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. Ez a szövetkezeti értelmiség képzettségét, szakmai, politikai felkészültségét tekintve, ma sem egységes, de az átszervezés óta elicit idő alatt, a gyors létszámnövekedéssel párhuzamosán, jelentős minőségi változás,' , ment át. Míg 1971-ben a ve zetőknek csupán 27 százaléka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel és 40 százaléknak még középfokú végzettsége sem volt, addig ma 70 százalék a felsőfokú végzettségűek aránya és 22 százalék érettségizett. A szakmai színvonal emelkedését reprezentálja az a 110 fő. aki különböző szintű tudományos fokozattal rendelkezik. 900 személy szerezte meg az egyetemi doktori címet. A szövetkezeti értelmiség létszámban és jelentőségben legnagyobb csoportja (74 százalék) az agrárértelmiség: növénytermesztési, állattenyésztési és állategészségügyi szakemberek. Létszámuk megközelíti a 13 ezret. A második legjelentősebb szakmai csoport a műszaki értelmiség. Jelenleg 4 ezer műszaki szakember dolgozik a szövetkezetekben. Rendkívül szűk csoportot alkotnak a közgazdászok, csupán 162 egyetemi végzettségű talált megélhetést a közös gazdaságokban. Kevés. Ugyancsak kévéi à jegájz. A felsőfokú végzettségűek 5 száza’.í’á£t jelenti az egyéb műszaki - gazdasági foglalkozásúak csoportja. Ezek között is feltűnően hiányoljuk az erdészeti szakembereket. A szövetkezeti értelmiség kor szerinti összetétele igen kedvező, a vezetők és szakemberek negyedrésze 30 éven aluli, kétharmaduk 40 év körüli. — Milyenek az elhelyezkedési, megélhetési lehetőségek? — Elhelyezkedésük huzamosabb ideje erős differenciáltságot tükröz. Míg a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban, illetve ezek agglomerációs körzetében a tsz- ek szekember-ellátottsága igen kedvező, egyes esetekben túltelítettség is mutatkozik, addig a városoktól távoleső gazdaságokban hiányoznak a felsőfokú végzettségűek. A gyengén gazdálkodó és kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben évente 3 ezer szakember részesül fizetéskiegészítésben, 350 szolgálati lakás és 250 saját tulajdonú lakás épül, külön állami támogatással'. Ennek köszönhetően, 1978—1983. között 1400 fővel nőtt a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben a felsőfokú szakemberek száma. Ám az egyenlőtlen eloszlás továbbra is gondot jelent. A szövetkezeti értelmiség munkakörülményei a népgazdaság más ágazataiban dolgozókéhoz képest általában kedvezőtlenebbek. A munkahelyi beilleszkedés és érvényesülés szempontjából a tsz-ek viszont kedvező lehetőségeket nyújtanak a szakemberek számára. A kezdő értelmiségiek a szövetkezetekben viszonylag hamar jutnak önálló munkához, aikCtÓlífszséSük kibontakoztatását segítő feladatodhoz. Ugyancsak jók az agrárszakemberek vezetővé válásának esélyei. A diploma megszerzését követően, igen rövid idő alatt (2—3 év), az agrárvégzettségű szakemberek jelentős része legalább középvezetői beosztásba kerül. Egyes vezetői beosztások nem jelentenek a diplomások számára végzettségüknek megfelelő munkát. Ezért a vezetők körében nagy a fluktuáció. A szövetkezeti értelmiség jövedelmének döntő részét a főállásból származó kereset teszi ki, a munkadíjon kívül ide értve az egyéb juttatásokat (prémium, jutalom). Az átlagkeresetek szintje hozzávetőlegesen azonos a népgazdaság más ágazataiban dolgozókéval, de a mezőgazdaságiak az azonos munkadíjat hosszabb munkaidő alatt, nagyobb munkaráfordítással érik el. Valamelyest elmaradnak az átlagkeresetek a mezőgazdaság állami szektorában foglalkoztatottakétól. A szövetkezeten belüli kereseti arányok jelenleg nem eléggé ösztönzőek a szakemberek számára. A vezetők átlagke-' resete nem haladja meg jelentős mértékben a termelés- irányítókét, s ez utóbbiaké is csak 1,3-szerese a fizikai dolgozókénak. Ez a kereseti arány nem tükrözi a magasabb képzettséget, a szellemi igénybevételt, a nagyobb kockázatvállalást és a felelősséget. Ezért az agrárszakemberek közül számosán kevesebb felelősséggel járó, kedvezőbb munkakörülményeket, azonos vagy jobb kereseti- lehetőséget nyújtó munkaterületek felé orientálódnak. A szövetkezeti értelmiség jövedelmét kiegészíti a háztáji gazdaság, amelynek méretei megegyeznek az átlag- ~gäi. A jövedelemforrások között elhanyagolható Jelentőségű a másodállás és mellék- foglalkozás. A szövetkezeti szakemberek összesen 3,2 százaléka rendelkezik ilyen munkaviszonnyal. — Hogyan alakulnak a szövetkezeti értelmiség életkörülményei? — A szövetkezeti értelmiség fele saját tulajdonú lakásban, illetve családi házban lakik, 23 százaléka pedig szolgálati lakásban vagy tanácsi bérlakásban. Tíz százalékuk lakik kifejezetten rossz körülmények között, albérletben vagy munkás- szálláson. A szövetkezeti értelmiség vagyoni helyzete kielégítőnek mondható, 63 százalékuk rendelkezik valamilyen ingatlannal: lakás-, üdülő- vagy telektulajdonnal. A szövetkezeti értelmiség többnyire lényegesen kevesebb szabad idővel rendelkezik, mint a népgazdaság más ágazataiban dolgozó diplomás. A szakmai önművelés lehetőségei vidéken rosszabbak, nehezebb hozzájutni a szakfolyóiratokhoz, szakkönyvekhez. Nem dramatizálom, de a szövetkezeti értelmiség 20 százaléka olyan településen él, ahol úgyszólván semmiféle kulturális vagy szórakozási lehetőség nincs. A nagyobb gazdaságok helyenként élénkítő hatást gyakorolnak községük kulturális életére, míg a kisebb vagy gyengébben gazdálkodó kollektívák anyagi helyzetük miatt erre képtelenek. Napjainkban a községekben, falvakban lakók életének, munkájának kereteit döntő mértékben a termelőszövetkezetek jelentik. Munkájukkal, az elért eredményekkel komoly megbecsülést vívtak ki, s a szövetkezeti értelmiség társadalmi presztízse nőtt, lényegesen V^rl/V&7oh h n rm »n* ï-AlâcC '***'* in.t tvc < civa!«; t> u tin.çy ci>elKftK^7nriii.k 10—15 évvel ezelőtt — fejezte be nyilatkozatát dr. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára. f (Fotó: Szabó Sándor) A PÁRTMUNKÁS EMLÉKEZIK Emberséggel a legnehezebb időkben is... Manapság a (könyvesboltok kirakatai szinte hemzsegnek a memoárirodalom újabb és újabb termékeitől. Népszerűek ezek a művek, mert — amellett, hogy egy- egy ikedtvelt művész, közétet i személyiség „titkaiba” engednek bepillantást — mindannyiunk számára tartalmaznak tanulságokat. Sók esetben azonban ezeket fellelhetjük akkor is, ha „egyszerűbb”, hétköznapibb emberek sorsát fogjuk valla- tóra. Egy ilyen életút tárult fel előttem, amikor Erdélyi Ferenccel, a Mátraalji Szénbányák volt személyzeti osztályvezetőjével beszélgettem, akinek pályája értékes adalék ahhoz is, hogy az elmúlt évtizedekről hitelesebb, pontosabb képet rajzolhassunk. Érdekesen, árnyaltan fogalmaz, látszik, hogy az eseményeket, a legapróbb epizódokat — hacsak önmagáiban is — már sokszor felidézte, visszapergette. — Horti születésű vágyóik. Mint akkoriban a hasonló korú társaimnak, nekem is korán kellett elkezdeni a munkát. 1936-ban, tizenkét évesen kerültem a nagy- gomibosi uradalomba, ami akkortájt egy elég magas műszaki színvonalon álló mintagazdiaság volt. Először csak afféle sihedernek való feladatokat végeztem, vizet hordtam a férfiaknak és asszonyoknak, valamint — olykor estig is — a kártékony répabogarakat irtottam. Még alig múltam el tizenöt esztendős, s már felnőtt napszámba vettek és a gyümölcsös permetezését bízták rám. Ezen a helyen dolgoztam egészen 42-ig. amikor a hatvani fűtőház- ban kaptam állást. Egy darabig segédmunkásként tevékenykedtem. de idővel betanított mozdonylakatos lettem. Többször is előfordult. hogy kivittek a gépre fűteni, s mondanom sem kell, hogy milyen boldog voltam, hiszen ez volt. az első lépés afelé, hogy megvalósuljon gyermekkori álmom és mozdonyvezető lehessek. Régi vágyam volt ez és az ok is egyszerű: szülőhelyem tulajdonképpen vasutas község, emellett pedig nagyapám és apám is a MÁV-nál kereste a kenyerét. Bár a frontra nem vitték el, a háború borzalmait mégis megismerte, és azok életre- szóló. kitörölhetetlen nyomokat hagytak benne. — Nagyon jól emlékszem arra a napra, pontosabban 1944. szeptember 19-re. Ekkor zajlott le az a rettenetes szőnyegbombázás Hatvanban. Légvédelem nem volt, a repülők nagyon alacsonyan szálltak, kiválóan láthatták hát a célpontokat. Az egész támadás mindössze 15—20 percig tartott, de mérhetetlen pusztítást okozott. Négy vasutas vesztette életét, a halottak java része civil volt. Alig egy hónapra rá. november 17-én már felszabadult Hortnak az a része, ahol mi is laktunk. December végén pedig megkezdődött a párt ottani szervezése. Az esemény krónikását az is izgatja ilyenkor, hogy vajon írni vitte az akkor alig húszéves fiatalembert a kommunisták soraiba. Miért éppen őket választotta, hiszen aligha mérhette fel az erőviszonyokat a harcok utáni zűrzavarban. — A felvetés teljesen jogos és azt is nyugodtan elmondhatom. hogy akkor még nem volt szilárd meggyőződésem, sőt alapvető politikai képzettségem sem. Két párt igyekezett híveket toborozni, a szociáldemokraták és a kommunisták. Az én döntésemet az befolyásolta leginkább, hogy azok a munkatársaim, akik velem mindig rendesek voltak, akiket szerettem, az MKP mellett tették le a voksukat. így tehát elsősorban érzelmi okok vezéreltek. Egy kis fehér cédulácskát kaptunk, azzal igazoltuk a tagságunkat. Rögtön a vezetőségbe kerültem, agitáeiós propagandistának. Azt se tudtam, hogy ezt eszik, vagy isszák, de azzal nyugtatták meg. hogy alkalmas vagyok erre a posztra, mert kiválóan tudok beszélni és ez az egyik legfőbb követelmény. Rövidesen párttitkár lettem, 1949. december 9-én pedig már a megyei pártbizottság munkatársaként tettem a dolgom. Eközben folyton gyarapította tudását, igyekezett felzárkózni a képzettebb társak mögé. Olyan emberekkel is összehozta a sors; akik azután később országosan ismertek lettek és ilyen, vagy olyan vonalon vezető pozíciókat töltöttek be. — 1950-ben hathónapos pártiskolára küldtek. Kiváló társaság gyűlt össze, ezen felül azonban rengeteget kellett tanulnom ahhoz, hogy lépést tarthassak a többiekkel. Velem egyidőben volt itt hallgató Major Tamás is. Miután hazajöttem, kineveztek a káderosztály élére. Itt maradtam 1952-ig, de ekkor felszámolták ezeket az osztályokat és más, újiabb állomáshely következett. Két évig Budapest lett a második otthonom, mert az ottani pártfőiskolára jártam. Olyan emberekkel ismerkedhettem meg, , mint Németh Károly, Biszku Béla és Övári Miklós, aki egyébként az osztályfőnökünk volt. Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy osztálybizalminak választottak meg. Az iskola befejezése után a Heves megyei Párt- bizottság másodtitkári funkcióját láttam el. Ekkoriban imár elég nehéz idők jártak, de a kapott utasításokat mindig úgy igyekeztem végrehajtani — sok esetben ez cseppet sem volt könnyű —, hogy az emberség követelménye ne szenvedjen csór. b át. Az ellenforradalom eseményei, mint annyi társát, barátját, őt is megrázták. Az átélt súlyos, sőt veszélyes napokra ma már alig-alig tér ki, inkább az azt követő megújulás fejezeteit taglalja. — ötvenhat őszén éppen a Szovjetunióban voltunk egy öthetes körúton. Két héttel az ellenforradalom kitörése előtt tértem haza. Már odá- kinn is hallottuk, hogy micsoda rendkívüli feszültség van az országban, de amit itthon tapasztaltunk, az valósággal megdöbbentett minket. Bár jó néhányan tudtuk, hogy hol a helyünk, tenni azonban nem sokat tehettünk. A zavaros időszak elteltével, már november elején megkezdtük a felbomlott sorok rendezését, a megakadt gépezet beindítását. Jómagam újra fontos feladatot kaptam, hiszen Hatvanba kerültem, ahol mint járási első titkár dolgoztam egészen 1958-ig. Ekkor utam legutolsó pontjára értem, a Mátra- alji Szénbányákhoz és innen is mentem nyugdíjba. Örülök, hogy munkámat többször is elismerték, hiszen a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetésem után 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkaptam. Sőt, amire különösen büszke vagyok kiváló bányász lettem közvetlenül a nyugdíj előtt. Ez nem kis szó. mert ezt nem fizikai dolgozók csak ritkán mondhatják el magukról. S bár a pihenés jól megérdemelt napjait tölti, unatkozni most sem ér rá. Ott a család, meg aztán — mint meséli — tudatosan felkészült erre az időre és annyi társadalmi megbízatást is élvállalt, hogy igazán nincsenek üres órái. — A családom körében mindig felüdülök, kipihenem a fáradalmakat. Három (gyermekem van, s mindnyájan a bányánál állnak alkalmazásban. Az idősebb fiú a munka mellett a jogi egyetemet végzi. Az öt unokával is szívesen beszélgetek, játszom. Kedvenc kikapcsolódásaim közé tartozik az újságolvasás és tévénézés, emellett a hobbikertben is gÿakran teszek-veszek. Ami már komolyabb elfoglaltság, az az, hogy — immár több mint húsz éve — az esti egyetemen filozófiát tanítok. Jó érzés tudni, hogy a hosz- szú évek alatt kikristályosodott tapasztalatokat az ifjabb nemzedékbe is átplántálhatom. , Abban mi is biztosak lehetünk. hogy a keze alól kikerülő „tanítványoknak” máris lehet valami céljuk: az, hogy évtizedek múltán ők is éppen ilyen nyugodtan nézhessenek vissza a megtett útra. Sárhegyi István
