Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 9., szerda 3. KI FIZETI A SZÁMLÁT? Döntés és anyagi felelősség Az utóbbi időben találkozhattunk szokatlan üzletekké!. Íme az egyik: a Budapesti Köszörűgépgyár telephelyét a Könyv értéke sítő Vállalat raktár céljaira megvásárolta. A Szerszámgépipari Művek ezáltal javította pénzügyi-gazdálkodási helyzetét, a Könyvértékesítő pedig enyhitette raktározási gondjait. Említhetnénk még néhány példát szállítóeszközök, munkásszállók, üdülők adás-vételéről. Ezek azonban nem jellemzőek, inkább ritkaságszámba menő érdekességek. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével várhatóan gyarapszik, gazdagodik az ilyen és hasonló eszközátcsoportosítások példatára. A vállalatok érdekeltsége növekszik eszközeik jó hatásfokú hasznosításában. Fejlesztési forrásaikat eleve ott fektetik be, ahol azok nagyobb haszonnal kecsegtetnek. Ha kifizetődőbb kötvényeket, értékpapírokat vásárolnak, társulásokat hoznak létre, leányvállalatokat alapítanak. Kihasználatlan, nélkülözhető eszközeiken pedig rövid úton túladnak. Aki időt nyer De nem csupán ösztönzik, hanem ahol szükséges, kikényszerítik a felesleges, vagy nélkülözhető álló- és forgóeszközök áruba bocsátását. Az alaphiányos és alacsony hatékonyságú vállalatok fizetési gondjaik megoldásában nehezebben jutnak majd kormányzati, államigazgatási támogatáshoz. Mit tehet a bajban levő vállalat, ha magára van utalva. Működésbe lépnek a gazdasági kényszer őrlőmalmai, s felszínre kerülhetnek a fennmaradásért, a létért vívott küzdelem új tartalékai. A kitörési stratégia nagyívű vállalkozásai, szigorú takarékossági, ésszerűsítési programjai csak hosszabb távon hozhatnak eredményt. Rövid távon aki időt nyer, életet nyer. Elengedhetetlen tehát a megegyezés a bankkal, a hitelezőkkel, illetve szállítókkal. Arra törekszenek, hogy minden módon elkerüljék a vállalat felszámolását, a bírósági procedúrákat. A teljes körű végkiárusítást egyebek közt megelőzheti a nem lét- fontosságú intézmények, részlegek értékesítése. A vállalat csak végső esetben kezdeményezi majd önfelszámolását. Az állam csak akkor avatkozik be és előzi meg az utolsó pillanatban a felszámolási eljárást, amikor nincs más megoldás, s a fennmaradás egyértelműen közérdek. Ezért eleve nem is kezdeményezhető például különböző közüzemek felszámolása. Ezeknél a már meglevő nyomasztó fejlesztési alaphiányt nem az át- lamkölcsönök átütemezésével, hanem az eredetileg irreális visszafizetési kötelezettségek törlésével célszerű enyhíteni. (Elkerülhetetlen az államkölcsönök egy részének törlése egyebek közt a Paksi Atomerőműnél.) A vállalatok többsége azonban kénytelen lesz valahogy majd megbirkózni a nyomasztó pénzhiánnyal. Tartós kudarc esetén megkezdik a vállalat felszámolását, kiárusítását, de nem lehet a jövőben sem teljesen kizárni az állam- igazgatási mentőakció lehetőségét. Feltételezhetően gyarapszik a felszámolások száma, és kevesebb bajba került vállalat ügyével foglalkozik majd az Állami Terv- bizottság. Oldás és kötés Az önállóság növekedése, legalábbis rövid távon — erről gyakran megfeledkezünk — csak a „menő” vállalatoknak előny, a rossz helyzetben levőknek hátrány. A jó munka csak annyiban lehet nagyobb előnyök forrása, amennyiben a rossz, vagy a kevésbé jó munka ódiumát a gazdálkodó egységek vezetőire és kollektíváira hárítják. (Vagyis: csökken a gazdasági szabályozás és az állami költségvetés eszközátcsoportosító szerepe, lehetősége.) Nem lehet tehát általában minősíteni a gazdaságirányítás 1985-től érvényes rendjét. Ugyanaz a lépés az egyik vállalat számára oldás, a másik számára kötés. A növekvő önállóságnak, a nagyobb mozgás- szabadságnak óhatatlanul ára van. A módosított vállalati törvény értelmében 1985-től megváltozik az állam és a vállalatok viszonya. A hierarchikus függőség csökken, decentralizálják az állami tulajdon folyamatos működtetésével kapcsolatos jogokat. Helyileg választják és honorálják például az igazgatót, döntenek az összevonás, a szétválás ügyében. Az állami tulajdonnal kapcsolatos jogok közt centralizált marad továbbra is a váLla- latalapítás, a törvényességi és a piaci felügyelet. A gazdaságirányítás változatlan feladata a közérdek képviselete, védelme. A törvényességi felügyelet kizárólag a belső szabályozás, a vállalati működés jogszerűségére terjedhet ki, s nem leplezheti a régi, túlhaladott irányítási módszerek átmentését. A piacfelügyelet pedig a forgalmi folyamatok zavartalan fejlődését, a piaci viszonyok hatókörének bővítését, a kereslet-kínálat egyensúlyának kialakulását, a gazdasági verseny kibontakozását szolgálja. Utasítási jog és pénz A vállalatok állami irányításának kivételes eszköze a közvetlen beavatkozás, az utasítás, amelyre csak akkor kerülhet sor, ha a közérdek közvetett módon, gazdasági eszközökkel nem, vagy nem kellő hatékonysággal érvényesíthető. Mind a vállalati önállóság növelése, mind a piaci viszonyok fejlesztése megkívánja ugyanis, hogy visszaszoruljanak a vállalati gazdálkodásba történő egyedi beavatkozások. Így utasítást csak kivételes esetben és szűk körben kaphatnak a vállalatok, akkor is írásban. Az utasító köteles a vállalatot kártalanítani, mentesíteni a beavatkozás hátrányos anyagi következményei alól. Vitás esetben a vállalat bírósághoz fordulhat, s peres úton érvényesítheti követelését. (A vállalatok nem számíthatnak kártérítésre a tervben, és az államközi szerződésekben szereplő feladatok végrehajtása esetén.) Az utasítási joghoz tehát meghatározott pénzügyi fedezet tartozik. Az úgynevezett intervenciós alap nem új keletű, a mezőgazdaságban régtől használják, a termelési ingadozások csillapítására: beavatkozó felvásárlásokra, kiárusításokra. Űjabban ez az alap tartalmazza a válságágazatok, például a kohászat támogatásának fedezetét. És az új esztendőtől kezdve ebből az alapból fizetik majd az egyedi beavatkozások, a központi utasítások esetleges vállalati többletköltségeit. Aki mulat, az fizet. Ahogyan mondják, ki-ki alapon állják a „cechet”. A vállalat viseli döntéseinek minden anyagi következményeit, élvezi a hasznot és elszenvedi a kárt. S az elkerülhetetlen beavatkozás a valóban önálló és felelős vállalati gazdálkodásban szintén csak felelős lehet, nem térhet ki az anyagi konzekvenciák elől. Elvi alapokon rendeződnek a gazdasági hierarchia pólusai, kialakulnak az alkotó, kezdeményező, kockázatot vállaló munka feltételei. K. J. Vasútvillamosítás A Budapest—Pécs vasútvonal villamosítása újabb szakasszal bővült. A tervezett határidő előtt egy hónappal készültek el a MÁV Felsővezetők Építési Főnökségének szakemberei a Sárbo. gárd—Dombóvár közötti mintegy nyolcvan kilométeres vonalszakasz szerelésével. Képünkön: a dombóvári állomáson már a vezetékek finomszabályozása folyik (MTI fotó — Fehér József) AMIKOR LEGNAGYOBB A SZÜKSÉG... Apc gondjai, Apc segítői Apc a „selypi medence” szépen fejlődő, mindig megújulni kész települése. Talán nincs olyan hónap ezen a tá jon, hogy a lakosság ellátása, jobb közérzete érdekében ne történne valami. És az eredmények nem csupán a helyi tanács vagy a magasabb szervek tettrekészsé- gén múlnak, hanem a sokoldalú támogatáson is, amelyekkel a térség üzemei, intézményei, vagy azok szocialista brigádjai segítik a közösségi célok megvalósulását. Erről informálódtunk minap Fain Józsefné, a községi tanács megbízott elnöke jóvoltából. — Igen, valljuk azt az elvet, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgáló feladatok megoldásában nekünk a nem tanácsi szervekkel együtt kell működnünk. Ez a tanácstörvényiből eredő kötelesség, és az 1984-es esztendő tapasztalatai is azt igazolják, jiogy sehol nincs ódzkodás, a „nem alánk rendelt” gazdasági egységek igen segítőkészek. Kikre számíthattunk a különböző feladatoknál ? Legnagyobb bázisunk a Qualitál, Lőrinciben az egyesült körzeti ÁFÉSZ, Zagyvaszántón pedig a termelőszövetkezet. Ha riadót fújtunk, sohasem vonakodtak segítséget nyújtani, miként nem lehet szavunk a petőfibányai VÉGY- ÉPSZER-re. a közúti igazgatóság gyöngyösi kirendeltségére vagy a megyei és hatvani vízművesek vezetőire, illetve a cégek szocialista brigádjaira — kaptuk a tájékoztatást az elnökasszony- tól. — És hogy összegszerűen mennyiben fejezhető ki a kapott támogatás értéke? Ha jól megszámoljuk, talán közelebb jár a négymillió forinthoz, mint a háromhoz. De ennél is többet jelent számunkra az a tény, hogy mindig olyankor jön az „áldás”, amikor legnagyobb a szükség, mert egyébként nem tudnánk a gondokon úrrá lenni. Fain Józsefnéval azt is számba vettük, hogy voltaképpen mik is húzódnak meg a milliók mögött. Bizony, széles a skála! A Qualitál Könnyűfémöntödének köszönhető például az üzemi körzeti orvos rendelőjének. lakásának megépülte vagy az általános iskolai világítás korszerűsítése. A gyermekintézmények, így az óvoda, a bölcsőde folyamatos karbantartásánál már a gyári KISZ-bizottság fiataljai, valamint olyan szocialista brigádok is hasznos társadalmi munkával szolgáltak, mint a Március 8, vagy a Ságvári brigád tagsága. A Zagyvavölgye Termelőszövetkezet megint más módon támogatja a községi feladatok megoldását. Munkagépei tettrekészek az iskola körüli munkáknál, útépítkezéseknél, s a közös gazdaság buszai viszik évente háromszor-négyszer a fővárosi gyermekszínházba az apci apróságokat. Vagy ott az Egyetértés brigád, amely játékszereket készít, a Dózsa tagjai pedig áz intézmények szemétszállítását oldják meg tsz-kocsikkal. És hogy az áfészról se feledkezzünk meg. ide kívánkozik annak a följegyzése, hogy legalább százezer forint értékű szakipari munkát végeztetett tavaly a gyermekintézményeknél, továbbá finanszírozza a helyi úttörők tűzoltócsapatát. — Ami a község kulturáltságát jelenti, ilyetén fejlődésünk sem független a különböző szervek lététől — jegyezte meg később Fain Józsefné. — A vízművesek lehetőséget teremtettek arra, hogy lakossági összefogással hálózatbővítést kezdeményezzünk, ebben a programban o Kölcsey Ferenc utca házaihoz már eljutott az egészséges ivóvíz. A Közúti Igazgatóság ezzel párhuzamosan legalább százezer forint további költségtől tóméit meg bennünket, amikor rendezte a Rákóczi út árokrendszerét. A qualitálos Május 1. szocialista brigád különböző villamosítási gondjainkon enyhített. Követelhettük mindezt tőlük ? Természetesen nem. Mint ahogyan honorálni sem tudtuk a legkülönbözőbb közösségi gondok megszüntetett. Mi a legfőbb, amit tehetünk ilyen esetben? A társadalmi elismerés, a párt- és tanácsi vezetők őszinte köszöneté. Ez nyilvánult meg egyébként abban a gesztusban is. amelyet javaslatunk nyomán a megyei tanács gyakorolt, amikor a Qualitál igazgatóját, Horváth Lajost Társadalmi Munkáért kitüntetésben részesítette, és azt egyik tanácsülésünkön átadhattuk neki. Persze, úgy, hogy elismerésünket fejeztük ki mindazoknak, akik csak rászolgáltak a község boldogulása végett kifejtett tevékenységükkel. Moldvay Győző VÉLEMÉNYEK A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEKRŐL A tanácsok jövőjéről, önállóságuk növeléséről Az MSZMP Központi Bizottsága december elsején közzétette a párt XIII. kongresszusának irányelveit, amelyet társadalmi vitára bocsátott a párttagság és a nép között. A dokumentum kiemelkedőn foglalkozik az irányító testületek, szervek, tanácsok munkájával. Mint megállapítja: a tanácsoknak — népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerveinknek — fontos feladataik vannak társadalmunkban. Ezekről a feladatokról kérdeztük dr. Jakab Istvánt, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárát. A kongresszusi irányelvek kiemelik: növekedjen a tanácsok önállósága, hatásköre, felelőssége a terület- és településfejlesztésben, a lakosság szükségleteinek kielégítésében — mondta bevezetésként. — A tanácsok döntéseik előkészítésébe, a lehetséges döntési változatok megvitatásába jobban vonják be a lakosságot. Érzékelhető javulást kell elérni a lakosság ügyeinek intézésében... — Miként alkottak véleményt ezekről a kérdésekről, illetve az irányelvekben megfogalmazott feladatokról megyénk tanácsai? — A Központi Bizottság október 9-i állásfoglalása, az országgyűlés előterjesztése, valamint az irányelvek megfelelő alapot adtak arra, hogy a megyében működő 87 tanács értékelje a munkáját, s a jövőbeni tevékenységét meghatározza. Számtalan helyen részt vettünk — megyei vezetők — ezeken az értékelő, s a helyi feladatokat meghatározó tanácsüléseken, s azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy szélesedett, érzékelhetőbbé vált a tanácsi munka demokratizmusa, nyitottsága, zömében hasznosultak az állampolgárok közérdekű javaslatai, kritikai észrevételei. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy a tanácsülési előterjesztések még az előkészítés, az anyaggyűjtés szakaszában előzetes egyeztetésre kerülnek a társadalmi és tömegszervezetekkel. — Ez már alapja lehet a jövő újabb és tartalmasabb munkájának... — Valóban, hiszen arra törekszünk — s erre az irányelvek is felhívják a figyelmet —, hogy főként a kisebb településeken élni tudjanak a nagyobb önállósággal, a formális tervezés és testületi élet helyébe a tartalmi, közéletibb élénkség kerüljön. Annak adtunk hangot, hogy lépjünk túl a sablonos testületi tevékenységen: az állandóan vissza- visszatérő témák helyett inkább a lakosságot valóban érdeklő és érintő kérdések kerüljenek napirendre. S úgy, hogy beszéljük meg mondjuk szeptemberben az elképzeléseket, azután kérjük ki a lakosság véleményét, majd ezzel kiegészítve kerüljön döntésre a testület elé. Az elé a testület elé, amelynek tagjai vállaljanak többet a döntések előkészítésében, a tájékoztatásban. s ne hagyatkozzanak csupán az apparátusra. A döntés joga ugyanis a testületé, az apparátusé pedig a végrehajtás a társadalmi viták figyelembevételével. — Milyen teendőket jelent ez az elkövetkezendő időszakban? — A legfontosabb feladat a tanácsi demokrácia széle- séhbkörű kibontakoztatása. Ennek eszköze a minőségi munka: a képviseletben, a kiválasztásban, a hozzáértésben, a hatáskörben és a felelősségben egyaránt. A feltételeket megteremtettük az önállóbb testületi élethez, cselekvéshez. Tanácsaink mind több hatáskört, döntési jogot kaptak, s amint folytatódik a gazdálkodás korszerűsítése, úgy kell fokozni a tanácsok gazdasági önállóságát is. A megnövekedett lehetőségekkel élni kell tudni, s a tanácsainknál vannak is elképzelések a helyi adottságok kihasználására. Egyébként is nagy figyelmet fordítunk majd ezeknek a tanulmányozására, a munkájuk segítésére, s az irányelvekből fakadó teendők megvalósítására, hiszen a közeljövőben 14 községben végzünk komplexvizsgálatot a testületek munkájáról. — Emeljünk ki egy részt a konkrétumok közül. — Ne tűnjék ismétlésnek: a tanácstestületek és a tanácstagok a munkájuk során jobban támaszkodjanak a közvetlen, demokratikus fórumokra, a lakosság öntevékenységére. A megalakuló elöljáróságok bátran képviseljék a társközségek érdekeit, váljanak a falvak közéletének hatékony szervezőivé. A tanácstagok legyenek a lakóhely társadalmi életének aktív részesei, alakítói. Erősödjék kötődésük a helyi közösségekhez. Javítani kell a tanácstagi munka feltételeit és növelni a megbecsülését. Mert a közös terveink csak így válnak valóra... Szilvás István
