Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. január 5., szombat A kert asszonya Száz éve született Lesznai Anna „Mifelénk júniusban virít minden virág. A rózsák akkor buggyannak zöld kely- hükből kiforrva. A liliomok hirtelen ül fehérlenek az utak mentén — mintha gyökerük se lenne — bimbójuk se lenne, hanem feledékeny éjjeli, tündérek földbe szúrt varázsvesszői volnának. .. A hársfák délben pompásak, mikor lervelük- rőll méz és napfény csurog, mint valami paradicsomkerti fáról... Júniusban virít még az Istenfa, a viola és a mák... a mályva, aki kétszer nyílik — egyszer dúsan, pazarul — másodszor csak úgy emlékképpen...” Nem így a költészet virága, Lesznai Annáé! Mert az emlékként, de egyszersmind dúsan, pazarul vjrá- goztatja ki a Kertet ezekben a sorokban is, amelyeket a Nyugat Ady-számába írt 1909-ben. Abban az esztendőben, amikor a 24 éves költőnő első könyve, a Hazajáró versek megjelent. Kört^élyes, Leszna, Liszka A Kert kettős valóság. Egyszer valóság a köznapi értelemben — ezt érezzük az idézett sorokban is, amelyek telve vannak egy valóságos kert szeretetével, ismeretével, megannyi mély, élményes nyomot hagyó meg. figyeléssel, és szinte úgy érezzük, hogy aki írta, az együtt él a növényekkel, része a természetnek. Ez a valóságos kert a zempléni tájban Körtvélyesen volt, ahol Moscovitz Amália nevelkedett szülei körében. Az orvos nagyapa, Kossuth Lajos segítő, jó ismerőse, az Andrássy családnak afféle familiárisa szerezte a kört- vélyesi b;rtokot. Nemcsak a család létbiztonságát szolgálta ez a korabeli viszonyoknak megfélelően, hanem a fennálló magyar, s vidéki társadalomba való szerves beilleszkedést is. A 48 közös emlékével elma- gyarosodó zsidó orvœ fiát az Andrássyak támogatásával, ifjú Andrássy gyula mellett indította közéleti pályára. S bár attól az hamar visszavonult, a hagyományt meg nem tagadó ellenzékiként, a nemzetet reprezentáló nemes körök elismert, nevével is ezt az asszimilációt példázó tagja lett: zempléni Moscovitz Geyza. Körtvélyes szomszédságában Leszna: e falu nevét írta versei alá a leány, akinek egész életét és művészetét meghatározta a kört- vélye&i kert élménye. Később önéletrajzi regényében Liszka néven tér vissza saját faluja. A második valóság A költőnő, akit unokabátyja, az „irodalmi báró”. Hatvány Lajos kalauzolt a Nyugat írót körébe, ehhez a kerthez tért vissza első kötetében, a Hazajáró versekben, de azután is: a kilenc évvel későbbi Edénkért, az 1922-ben megjelent Eltévedt litániánk című versesköteteiben, s élete vége felé a Kezdetben volt a kert című regényében. S nemcsak a szépirodalmi teljesítményekben, hanem a mese- könyvekben is (hogy csak egy címet említsünk ezek hosszú sorából: A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos tündérországban), és egyenrangúan a mesélő rajzokban, festményekben, a mesék illusztrációiban. De — s ismét egy „de nemcsak” kívánkozik ide — önálló festményeiben is. Először 1911-ben jelentkezett festőként a Nyolcak budapesti kiállításán, a Nemzeti Szalonban, s e műformában szintén elismert alkotónak bizonyult itthon és külföldön. És végül, immár az iparművészet területén, hímzésterveiben is a Kert élménye szólal meg különös színvilágú virágokká, életfákká stüizálódva. Lesznai Anna: Vasárnap (grafika) E második valóságként lelkében kialakuló Kert adja egységét irodalmi, képzőművészeti, iparművészeti munkáinak. Az alkotó lélekbe enged bepillantást az, amit 1938-ban az Ernst Múzeumban: rendezett kiállítása kapcsán vallott: „ma is emlékképek rögzítése az, ami festeni késztet”. Persze pusztán ez nem tesz jelentős művésszé bárkit — az élmény mélysége és a kifejezés eredeti készsége nélkülözhetetlen. E kettő titka is kiviláglik a vallomásból: „kívánságom mégis az lenne, hogy a kép valósággá váljék". Műveinek reprodukcióit lapozva vagy írásait elővéve éppen ezt érezzük: úgy adta vissza az ő kertélményét, hogy a valóság élményét ébresztik bennünk is. Ott érezzük magunkat „Mikor szüret lesz Lesznán, honnan messzi / Szállhat a tekintet erdős hegyen-völgyön”, s átéljük mi is, hogy „Lám: elkísér az elhagyott falu lA föld eljön velem”. Ezért nem feledkezhetünk el Lesznai Annáról. Nővérünk ő ... Élete távolodás a Kerttől és visszatérés hozzá. 1913- ban Jászi Oszkárnak, a magyar polgári radikalizmus eszmei vezéregyéniségének felesége lett. Vele együtt az ellenforradalom őt is távozásra készteti; Magyarországról — elválasztva gyermekeiktől is egy időre. Azok Körtvélyesen a nagymamánál — ők Bécsben. Aztán a nehéz elválás, amelyről Jászi így és csak ennyit vall meg Károlyi Mihálynak : „Végzetszerű dolog, hogy egy férfit egy nőhöz annyi harmónia fűz és annyi diszharmónia választ el tőle, mint engemet.’’ Aztán újabb házasság Gergely Tiborral. A festőművésszel együtt telepszik át az Egyesült Államokba a fasizálódó, háború felé tartó Övilágból 1939-ben. Ott hal meg 1966-ban — de előtte kétszer is hazatér, itt jelenik meg a Kertet idéző regénye is. A zempléni falucska népével vall az Újvilágról! is. „Jó, nagyon jó az az Amerika, de azért köny- nyen elpusztul ott. akárki! Föld alatt túrnak ott a kivándorolt liszkaiak, fekete bányákban, meg masinák közt robotolnak...” Dienes Valéria a Nyugatban annak idején egy levelet írt Lesznai Annának, önmagát, a gondolkodót fejtette ki a szembeállításban, s közben így jellemezte a közös szellemi mozgalmakban társ költőnőt: „az önmagát néző, önmagába látó élet vagy te”, aki „Művészeteddel körülfonod, erős, egyéni lelkeddel megvilágítod a kincseidet”. Szép és igaz jellemzés a magával azonosított Kertet — természetet, életet — oly valóságteremtő erővel „megvilágító” művészre. De művész és ember egy. Erről az egységes Jelenségről, erről a Lesznai Annáról írtai Ady: „Nővérünk ő... akinek több köze van a bölcsőhöz, a Jövendőhöz, mint nekünk, fivéreinek”. Németh Ferenc KAZBEK IS1MAGILOV: Lyuk a kerítésen Én magam egyszerűen ol-- dóm meg ezt a problémát. Bemegyek a csemegébe — sorállás, nyüzsgés, lökdösődés ... — Toljan ... — kacsintok a göngyölítőnek. — Ühüm — mondja. És néma csönd. Ügybuzgó ember, van esze, nem szereti a sok beszédet, összehúzza a jobb szemét, és a személyzeti bejáró felé int. Megyek az udvarra, ahol az üres ládarakások vannak. Nem kell sokáig várnom. — Isten óvjon minket a gazdasági rendőrségtől! — hálálkodom. — Ühüm — ért egyet velem Toljan. Megyek a húskombináthoz a mellékutcán, nekitámaszkodom a Kínai Nagyfalnál másfélszer magasabb, egyedi kivitelezésű kerítésnek. Felül szögesdrót. Am embçr- magasságban lyúk van a kerítésen. Vászja a rendészetről a tehén bármely részét kihozza neked, de akár egy egész disznót is! Amit csak akarsz! — Csaó! — búcsúzom. — Jöjjön máskor is! — invitál szívélyesen. Az ínyencségek az Óceán boltban kaphatók. Van egy Ezen nevet ilyen nevű üzlet. Ott úszkál Arkasa rákok és gránátgar- nélák között, ö is az én emberem. Ügyhogy nincs itt semmiféle beszerzési probléma. A probléma másban jelentkezik: mindez pénzért van. Pénzt viszont senki nem hoz ki, sehonnan — a banknak ugyanis nincs kerítése... J. SARIPOVA: Nagy erő Kazbek irigykedve nézte Kajratot, aki az asztalnál ülve akkurátusán kihúzta a soros pontot napi teendőinek listájáról. „Ez a dög mindent el tud intézni. Vajon hogy csinálja?! Tervezi az időt, mondja. Metélttésztát aggat a führe , nem tervez!” Kazbek elfordította a fejét. Tekintete azonban valamilyen okból kifolyólag megmegakadt egy tiszta papírlapon. „Tulajdonképpen mennyivel vagyok rosszabb Kajrat- nál? Nekem is meg kellene próbálnom. Mert tényleg minden kicsúszik a kezemből .. .” Kazahsztán ... Negyvenöt perc múlva Kazbek figyelmesen tanulmányozta. amit leírt, meg akart róla bizonyosodni, hogy számba vette-e minden elintéznivalóját. „09.00—10.00. A munkába jövés kipihenése. Teljes izoláció a környezettől. Kellemes, hangulatébresztö emlékek felidézése. 10.00— 10.30. Mikroszünet. A központi és a helyi lapok szemléje. Diskurálás Lap- tyevvel a nemzetközi helyzetről. 10.30— 11.15. Telefon Szer- kesnek. Három nappal ezelőtt megígérte, hogy szerez finn Ajax hűtőszekrényt. Biztosan hazudott. 11.15— 12.15. Mikroszünet. Cigarettázás. Bekenni éterrel az ütőt, tornáztatni a kézfejet. Felkészülés a sport- versenyekre. 12.15— 13.00. Ebédszünet a szomszédos hivatalban. Pingpongozás az ő emeletükön. 13.00— 14.00. Zuhanyozás. Ebéd. Pihenés a friss levegőn. 14.00— 14.30. Felkészülés a munkanap folytatására. 14.30— 15.30. Átmenni Tyi- mofejevhez, régen nem találkoztunk. Meg kell beszélni a Kajrat futballcsapat szezonnyitó mérkőzését. Egész jól kezdtek. 15.30— 16.30. Telefon Tá- nyecskának a csemegébe. Hallottam, hogy van ,Rigai balzsamjuk’. Jó lenne szerezni, kitűnő ital. 16.30— 17.00. Büfé. Limonádé, fagylalt. Jegyet szerezni holnapra a Medeo stadionba. 17.00—18.00. Rendcsinálás a munkahelyen. Telefon Kaszámnak (várjon még egy hétig a kölcsönnel). Munkatervkészítés másnapra.” Kazbek elmosolyodott. Örömet szerzett -neki az a felismerés, hogy a holnapi munkanapot — minden zsúfoltsága ellenére — pontosan beosztotta, és hogy valamennyi tennivalóját megtervezte. Még egyszer elmosolyodott, most már nyíltabban: e pillanatban értette meg a tervezés lényegét! Most tehát rend van. Trul- lala, trullala, élt egyszer Émile Zola... Ahogy a költő mondta: senki és semmi nincs elfeledve. A munkaidő végéig még öt perc volt hátra. Kazbek vette az aktatáskáját, és Kajrat mellett elmenőben tiszteletteljesen azt mondta: — Rájöttem, hogy neked van igazad. A tervezés valóban nagy erő! Az alma-atai Ara (Dongó) című szatirikus lapból fordította: Zahemszky László Az újjászülető egri színházkultúra margójára Krecsányi Ignác arénája a mai színház helyén Az újjászülető egri színházi élet hajnalán mi sem léhet érdekesebb és hasznosabb. mint megismerkedni az első valamennyire is állandó jellegű, de gyarlóra sikeredett színházépület tanulságos históriájával. Nagyon kevesen tudják, hogy az 1904. augusztus 20- án megnyílt kőszínházunk helyén már a múlt század második felében is színház, színkör, úgynevezett „aréna” állott, melyet nem kisebb ember építtette, mint a magyar színészet egyik kimagasló egyénisége: Krecsányi Ignác debreceni színigazgató. Az állandó színház felállításának, kérdése Egerben a XIX. század utolsó harmadában egyre égetőbb szükségszerűséggé vált. Az 1810 utáni esztendők során megépült ugyan Spetz József patikárius uram színházterme, a mai Ifjúsági Ház nagy előadótermének megfelelően, azonban ez a 60—70 év múltán már elavulttá lett és semmiképpen nem elégítette ki az akkor korszerű igényeket. Bár az előadások zömét még ebben az időben is a Spetz-házban. az akkori Kaszinó nagytermében tartották, de már különböző szükségmegoldásokkal próbálkoztak. Így például 1880 nyarán a Széchényi Kávéház kertjében, — a mai Marx Károly utca 8. szám alatti Széchényi Étterem mellett, — építtette saját költségén nyári színkört, vagy talán csak színpadot Miklóssy miskolci kerületi színigazgató. Egerben megalakult az „Egri Színházegyesület és Részvénytársulat" is, mely céljául tűzte ki egy állandó színház megépítését, illetve e nemes célra megfelelő pénzügyi • alap, fedezet összegyűjtését. A nemes mozgalom élén Csik-y Sándor, a város országszerte híres baloldali szellemi vezére, az 1848—49-es szabadság- harc politikai mozgalmának nevezetes személye állott. A városi képviselőtestület a városi tulajdont képező, a mai Dózsa György tér keleti oldalán állott úgynevezett „Hosszúpincé”-t adományozta színházépítés céljára. Ezt a határozatot azonban, bár a vármegye is jóváhagyta, a belügyminiszter megsemmisítette. Az 1881. július 17-i városi képviselői ülés úgy határozott, hogy „az építendő színház részére a Hunya- dy-féle városi területet jelöli ki," a mai Gárdonyi Géza téri színház helyén. Figyelmet keltő a határozat indoklása: „Tekintve, hogy úgy terjedelme, a belvároshoz való közelsége, mind fekvésénél fogva, a közegészségügyi szempontból is a kívánt célnak tökéletesen megfelel.” A kisvárosi vajúdásban hányódó vitát végül is 1882 nyarán Krecsányi Ignác döntötte el. öt már korábbi vendégszerepléseiről ismer-' ték Egerben. Több színiévad során olyan társulattal, műsorral és előadásokkal szórakoztatta a jobb sorsra érdemes egri publikumot a Kaszinó emeleti nagytermében, „aminőben eddig nem volt része városunk lakosságának soha.” 1882 elején Egerbe utazott, hogy megszerezze, kieszközölje a város hozzájárulását egy színkör építéséhez. Kezdeményezése sikeréről így vall az 1882. április 30. képviselői ülés jegyzőkönyve: „Krecsányi Ignác színigazgató kérése folytán megengedtetett. hogy a nevezett szín- igazgató által, a városi tanács részéről kimutatandó helyen felállítandó színkör háborittatlanul állhasson, s abban a folyamodó igazgató társulata tarthassa az előadásokat." A városi tanács határozatilag az egykori Hunyady-tefet, a mai Gárdonyi Géza teret, a jelenlegi színház helyének megfelelően, jelölte ki. A színkör építéséhez haladéktalanul hozzá is kezdtek. s azt merőben fából állították fel. Az építkezését hátráltatta, hogy a városi mérnök a már elkészült „fa- alkotmány"-t „némely alkatrészek kórhadtsága miatt lebontatta.” A munka azonban oly lendülettel folyt tovább, hogy 1882. július 8-án megkezdték az első egri állandó jellegű színház falai között az előadásokat. Sikerült tisztáznom az első egri színkör műszaki adatait is. Hossza a színpaddal együtt 16 öl (30,33 méter), a következő beosztással: a nézőtér 9 öl 2 láb (17,67 méter), a zenekari helyiség 4 láb (1,24 méter), a színpadi helyiség mélysége 6 öl (11,37 méter), a szélessége pedig 9 öl (17,5 méter). A nézőtér meglehetősen tágas, közepén kettéválasztott zártszéksorokkal s 19 „kényelmes páholy”-lyal épült meg. Az emeleten tágas karzat kapott helyet a laposabb erszényűek számára. Krecsányi színtársulata kiváló erőkből állott: így ott találjuk Somló Sándort, aki a Nemzeti Színház tagja, s igazgatója lett, Pálffy Györgyöt, K. Hegyessy Marit, a Népszínház kedvelt komikusát, a Nemzeti Színház későbbi tagját. A kolo- raturénekesnő Vadnay Vilma volt. A színtársulat kb. 50 tagú saját zenekarral rendelkezett. Krecsányi magáévá téve az egriek színházépítési tervét. egy előadásának felét adta „az állandó színház alaptőkéjének gyarapítására.” Ebből az alkalomból így nyilatkozott a neves színidirektor: „Eger város minden szépért. nemesért lelkesülő közönsége égető szükségét látja annak, hogy a magyar színművészet számára saját igényeinek megfelelő épületet emeljen, melyben szívből szívnek szólva hangozzék édes anyanyelvűnk, s e célhoz már évek óta járul áldozatkészségével. Az egri közönség iránti rendkívüli tiszteletemnek. rokonszenvemnek és hálámnak akarom némi tanújelét adni, midőn a nemes célhoz én is egy porszemmel hozzájárulok.” — Krecsányi arra kérte a várost, hogy 6 évre engedélyezze állni színkörét, de mivel „minden szilárdabb építkezés nélkül emeltetett, semmi biztonságot nem nyújt arra nézve, hogy a szél viharát több időre is kiállja, vagy, hogy télen át magasabb hóréteg alatt tetemesen meg ne gyöngülne, esetleg össze ne zúzatnék. de mert anyaga könnyen gyúlékony ... végre semmi kül- csínnal nem bír ... következőleg szépészeti szempontból nem engedélyezhető...” — olvassuk az egykorú híradást. Így aztán a súlyos 1 ezer forint árán felépített első nagyobb méretű színkört, a Hunyady téri „aréná”-t a 1882-es színiévad végén lebontották. Két esztendő múltán ugyanazon a helyen felépült egy 506 személyt befogadó új színkör, melyet hasonlóan „aréná”-nak neveztek, mely azután fennállott egészen 1904-ig, az első egri kőszínház felépítéséig. Jó emlékezni arra, hogy 104 esztendővel ezelőtt a jeles direktor felépítette az első, bár gyatra színkört Egerben. — szívet-lelket melengető érzés tudni azt, hogy mintegy évszázaddal ennek- előtte egri színházépítő egyesület és részvénytársaság alakult. S jó. nagyon jó tudni azt, hogy napjainkban sem aludt ki a színház. a színművészet szeretete városunk falai között. Sugár István ■ * H ■ •1 Vor
