Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 3., csütörtök 3 MIT KÍVÁNUNK 1985-re? Békeakarat — négy szólamkan Emberi vallomások az új esztendő elején Fehér József: Békét, egészséget s kicsit talán több pénzt Fehér József erőgépvezető a kárcsondi Kossuth Termelőszövetke­zetben. ötvenedik éves, és jószerével nehezen tudná el­dönteni, hogy az ipari, avagy a mezőgazdasági mun­kásokhoz sorolja magát. Mindenesetre, akár ide, ' akár amoda, kétségtelenül részese volt az 1984-es esz­tendőben elért gabonaterme­lési rekorderedménynek. — Korán kezdtem, 1950. március 2-án ültem először traktorra, és lényegében — igaz, nyolc év megszakítás­sal, amelyet a MÁV-nái töl­töttem — ma is ezt a mun­kát végzem. Hofferen kezd­tem, sokáig azzal rázattam magamat, ha nem is boldo­gan, hisz verte az idő az embert. Sokszor belepett a hó bennünket, alánk fa­gyott a víz. Mindegy, régen volt, akár el is felejthetném, ha az ízületeimben néha nem érez- ném... Na, mindegy, az a fontos, hogy szép, összkom­fortos családi házban élünk a családommal, és a Hof- fertraktor-kor szaknak is ré­gen vége van már, és én a második Rába-Steigerem. mel dolgozom. Ami meg a múlt évet illeti, az szerin­tem elég jól sikerült, az elő­készítéstől egészen a beta­karításig. Ezt mondhatom, ha arra gondolok például, hogy 900 hektáron 16—17 nap alatt learattunk. Naponta átlagá­ban hat vagonnal hoztunk, és a munkából rám úgy 160 hektár jutott. (Nem ő mond­ja, hanem Kiss Imre főag- ronómus: Fehér Józsefet hosszú éveken át a legjobb gépészek közt tartják nyil­ván, több jutalom mellett Kiváló Dolgozó jelvénnyel, és Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetéssel rendelke­zik. Otthon nagy kertje, szőlője van, abban is renge­teget dolgozik, pihenésre úgyszólván nincs is ideje.) És hogy most mi lenne a várakozásom...? Szeretném, ha a kislányomat, Anikót felvennék az óvónőképzőbe, mert oda vágyakozik.. . Máskülönben pedig békét, meg egészséget, meg kicsit talán több pénzt. De a bé­ke az első, mert hiába len­ne akár palotánk, minden, ha netán valami kiütne... De bízunk benne, mint a töb­bi ember a világon, hogy akiken múlik a sorsunk, azok vigyáznak ránk. Dr. Jónás Pál azok közé tartozik, akik­nek, ha nem is világmére­tekben, de munkaköri fel­adatuk a békességre, biz­tonságra vigyázni, ő Gyön­gyös város rendőrkapitánya. — Számunkra, akik itt élünk és dolgozunk, külö­nösen fontos volt az 1984­Széppé lett végűi is, széppé, kedvünknek való a csak néhány nap­ja mögöttünk maradt karácsony, 1984 karácsonya. Tiszta, fehér hó lepte be második napjára hegyeinket, házainkat, földjeinket, az utakat, a fákat — mindeneket. S bár baljós talán, s szivünktől Idegen a kép, ezúttal csodálni tudtuk a vonat, a gépkocsi ablakán át többször is látott, lomha röptű fekete varjusereget a napfényben fürdőző fehér földek felett. Es lám, szinte még emez el sem múlt, már meg is érkezett a má­sik ünnep. Szilveszter ünnepe, amikor az óesztendö átadja staféta­botját az újnak, az immár 1985-öt mutató kalendáriumnak .., es esztendő, hiszen a jubi­leum jegyében telt el, a vá­ros megalapításának 650. év­fordulója jegyében. Ez sok kellemes élménnyel gazda­gította a lakosságot, de min­ket, rendőröket is. Ami pe­dig engem illet: számomra egész pályafutásom alatt ennyi feladatot még egyet­len év sem hozott. Az el­múlt évben ugyanis száznál több rendezvényt bonyolítot­Dr. Jónás Pál: Ha bízha­tunk a békés holnapban ... tak le itt, köztük kiemelke­dő volt az augusztus 20-i or­szágos ünnepség, vagy a rendőri munka szempontjá­ból ennél is nagyobb fel­készülést, figyelmet kívánó szüreti napok. Nálunk tartottak szemész­kongresszust, és itt került sor at éremgyűjtők országos kongresszusára is — emel­lett az egész évre jellemző voltba megnövekedett ide­genforgalom, a nagyarányú turizmús. Mindez — és ezt mélyet sóhajtva mondhatom — nem hozott negatív vál­tozást a bűnözésben, és, hogy ez így történhetett, az nem utolsósorban a mi megfeszí­tett munkánk eredménye is. A siker mellett „csalódás­ban” is volt részem. Igaz, szerencsére nem a hivata­li pályámon, hanem „csak” a magánéletben : szerettem volna befejezni a családi há­zunk építését — sajnos nem sikerült. Aki szintén építkezik, gondolom, meg­érti. .. Mindenesetre, remé­lem. tavaszra meglesz. És. ha ezt mondom, akkor már a jövőről beszélek, és ar­ról is, hogy bízom benne. Ugyanakkor — rengeteg tavalyi feladat sikeres vég­rehajtása után — kevesebb rendőri munkát kívánok, legalább valamivel keve­sebbet munkatársaim és ma­gam számára, hiszen, ha így lesz, az mindenkinek jó. Ezt azonban csak úgy re­mélhetjük, ha nagyobb nyu­galom lesz a világban is. Mert jól kimutatható —és a mi területünk ennek érzé­keny szeizmográfja —, ha nagyobb a nyugalom a föl­dön, ha bízhatunk a békés holnapban, akkor nálunk is kevesebben követnek meggondolatlan, netán jó­vátehetetlen cselekedeteket. Sokkos időszakokban vi­szont, sajnos sokasodnak a bűnesetek. Érthető tehát, ha azt kívánom magamnak és mindönkinek: legyen nálunk, legyen mindenütt nyugalom és rend. Kovács Kálmánná jelen napokig több mint 25 évet töltött már az egerszó­láti termelőszövetkezetben, most már nyugdíjas. — Éppen libát pucoltam — nyújtja a kezét mente­getőzve. — Ezen a helyen egyébként csak két éve dol­gozom, de korábban szinte mindenütt, sok más asz- szonnyal együtt. Nincs sok időm, nem is akarok mesz- szire elkalandozni, de volt úgy, hogy térden felül ért a hó, amikor metszettünk. Igaz, többnyire tisztessége­sen meg is fizettek bennün­ket, de azért akkor, ami­kor ilyen nehéz munkákra vállalkoztunk, higgyék el, nemcsak a magunk érdeke­it néztük, hanem talán még inkább a tsz érdekeit. (Zárójelben hadd jegyez­zük meg: a termelőszövet­kezet vezetői sem marad­tak adósak: a konkrétan vett anyagiakon túl Kovács Kál- mánné például Kiváló Me­zőgazdasági Dolgazó és TOT Kiváló Munkáért kitünte­tésiben részesült.) Az évek egyébkként — folytatja e kis kitérő után — nálunk aránylag egyfor­mán telnek. Dolgozunk ide­bent és dolgozunk otthon. Egyik esztendő elmegy a másik után egymás megbe­csülésében, tiszteletében. Közben észre sem vesszük, elszáll az idő felettünk, fék nőnek a gyerekek. Néha, ha belegondolok, még ma sem akarom elhinni úgy igazán: művezető a fiam a TANÉP - nél, az én fiam. Talán mondanom sem kell, milyen jó érzés ez, meg az is, hogv az asszonyokkal milyen jól kijövünk azóta is, hogy nyugdíjból vissza­jöttem dolgozni.. . Hát ilye­nek voltak ezek az évek és én ilyet remélek, kívánok Kovács Kálmánné: Éppen libát pucoltam ... másoknak is, magamnak is az új esztendőre. És persze, békét és egészséget, mert igazi életet élni egyik nélkül sém lehet. Maróti Sándor nincs könnyű helyzetben. Mint anpyian mások, akik különböző fontos helyeken dolgoznak, ö mint a megyei tanács elnökhelyettese, ön­nön tevékenységének súlyát, eredményeit csakis a köz­élet már megoldott és még megoldatlan, de érzékeny mérlegén mérheti. — Ügy gondolom, me­gyénk tanácsai eredményes évet zártak. Annál is in­kább jó ezt kimondani, mert igen nagy feladatunk volt 1984-ben: a közigaz­gatás átszervezése, a járá­sok, a járási hivatalok meg­Maróti Sándor: Nyugodtabb, feszültségmentesebb időszak kellene... (Fotók: Kőhidi Imre) szüntetése. Ezt sikerült meg­valósítani, méghozzá úgy, hogy közben az állampolgá­rok ügyeinek intézésében nem volt fennakadás. Ma pedig már az is látszik, hogy az átszervezés eredménye­ként, a hivatalos döntések közelebb kerültek a lakos­sághoz. Közben előbbre léptünk a lakásellátás korszerűsíté­sének gyakorlati munkáiban is, és erősödött a tanácsok gazdaságszervező funkciója. Nagyon jelentősnek tartom, hogy 1984-ben megyénkben összesen 2300 új lakás épült. A fiatal házasok és a több- gyermekes családok közül 350 család gondja oldódott meg. Bővült az elmúlt évben az általános iskolai tanter­mek és a kórházi ágyak száma, befejeződött a terv­időszak legnagyobb beruhá­zása, a megyei kórház má­sodik ütemének építése. Ide tartozik és igen lényeges: amellett, hogy 188 kórhá­zi ágy kerülhetett így át­adásra, elkészült a közpon­ti egészségügyi mosoda is, 3,8 tonna műszakonkénti ka­pacitással. Mindent persze lehetet­len lenne itt most felsorol­ni, de föltétien említést ér­demel, hogy Hatvanban folytatódott a 17 munkahe­lyes rendelőintézet építése. Gyöngyösön pedig megtör­tént a kórházi rekonstruk­ció első ütemének előkészí­tése. Vámosgyörkön 100, Bélapátfalván pedig 310 be­fogadóképességű szociális otthon kialakítása kezdődött el. Kiemelkedő esemény volt Heves várossá válása, a szilvásváradi fogathajtó­világbajnokság kapcsán pe­dig heteken át a nemzetkö­zi érdeklődés középpontjába kerültünk. Nem érdektelen, hogy megyénk, így a köz­lekedésben és a hírközlés­ben nagyot léphetett előre, Eger bekapcsolódhatott a nemzetközi távhívási háló­zatba. A sok — itt nem felsorol­ható — eredmény mellett sajnos, gondjaink is voltak. Köztük érzékenyek. Ezek közt mindenképpen meg kell említeni, hogy a beru­házási pénzeszközök szűkü­lése miatt megyénkben o tervezettnél kevesebb álla­mi bérlakás épült, és nehe­zíti — elsősorban a magán­erős építkezést — az anyag- ellátás egyenetlensége, egyes építőhanyagok hiánya. Személy szerint fontosnak tartom, hogy tavaly is igen jelentős kérdésekkel tud­tam foglalkozni munkahe­lyemen, a kisebbik lányomat — hadd említsem ezt a tré­fa kedvéért — kedvezmény­nyel felvették az óvodá­ba. .. Ami az új esztendőt illeti, ettől azt várom, hogy terveink főbb céljai teljesül­jenek. Emellett tovább tö­rekszünk a közéleti demok­rácia kibontakoztatásának segítésére, a tanácsválasztá­sok lebonyolítására az új választási törvénynek meg­felelően. Mindehhez persze az el­múlt évinél nyugodtabb, fe­szültségmentesebb időszak kellene — mi mást is ki­válthatnék most, az új esz­tendő küszöbén mindannyi­unknak. . . ? B. Kun Tibor Hangulatos, vidám volt a szilveszter (folytatás az 1. oldalról) szaunájában élénkíthette fel elernyédt tagjait. A hazaiakon túl lengyel, német, kanadai turisták „lepték el” a gyöngyösi Mát­ra Szállót. Keresztes György vezető segítőtársai a kiváló hangulat megteremtésében ezúttal Rácz Ferenc és ze­nekaráénak tagjai, valamint a lemezlovas, Józsa Zsolt voltak. Az éjféli tombola1 el­maradhatatlan nyereményei között ezúttal is megtalál­hatók voltak a különféle márkás italok, torták, s az újévi kismalac. Persze akadtak, akik az össznépi vigasság éjjelét is munkával töltötték. Éppen a Mátra Szállóban a má­sodéves vendéglátóipari ta­nuló, Bartus Andrea külön szülői engedéllyel szolgálta fel az étkeket és a konty alá valókat, többek között száz üveg pezsgőt. Hatvan­ban ,a városi kórház bal­eseti sebészetének ügyeletes orvosai, dr. Bános György és dr. Silver Masaba — utóbbi ugandai származású — szinte megállás nélkül dol­goztak egész nap s éjszaka. Mintegy száz sérültet lát­tak el törés, zúzódás, vagy ficam miatt, s december 31­én tíz kisebb-nagyobb sür­gősségi műtétet hajtottak végre. Ugyanebben a vá­rosban akadt rá( riporterünk Oswald Tamás taxisofőrre, aki immár két évtizede kere­si kenyerét a volán mellett. Mint mondotta, eddig két­millió kilométert futott jár­műveivel, s minden szilvesz­teren szolgálatban volt, mi­ként most is. Világgá szaladt a hír: Ma­gyarország két ÁB-bébije Budapesten Gazdag Géza, Mátészalkán pedig Vgrga Norbert volt, mindketten 40 ezer forint értékű életbizto­sítási kötvényt kaptak. Nem lénne teljes a kép, ha. nem számolnánk be Heves me­gye első újszülöttjeiről. Ja­nuár 1-én 5 óra 55 perckor a gyöngyösi Bugát Pál Kór­házban látta meg a napvi­lágot a detki Szőllősi Ist- vánné Gyöngyi nevű kislá­nya, 3100 gramm súllyal. Tíz perccel később a hatvani kórházban a 20 éves boldo- gi eladónő, Pusker Ferencné ■hozta világra kislányát, Ad- rient, aki 3450 grammos és 51 centiméter. Egerben, a megyei! kórház elsőszülöttje a recski szakácsnő, Répás Ferencné kisfia. Tamás, aki háromnegyed 8-kor érkezett Fogyott a pezsgő, hisz csinos kislány kínálta Éjfél után ... Malac a szilveszterezők asztalán. Nem akármilyen: főnyere­mény az egri Vörös Rák étterem mulatságán rendezett tom­bola vesztese. A boldog nyertes a Hetesy házaspár, akik ba­rátaik társaságában fogyasztották el a finom falatokat (Szabó Sándor és Pilisy Elemér felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom