Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
Ha az egész világ egy teljes napot szentel valamilyen nemes célra, annak már igazán nagy dolognak kell lennie! Ilyen ' november IV, amely napot az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a nem dohányzás napjává nyilvánított. A kékestetői konferencia. az ottani országos sajtótájékoztató meghökkentő dokumentumai elgondolkodtathattak dohányosokat és nem dohányosokat egyaránt, és nyilvánvaló igazsággá teszik azt a mondást, amely szerint minden elszívott cigaretta, — jelképesen — egy" egy koporsószeget jelent, reális veszélyt az emberi élet megkurtítására. Böngészem a régi históriákat, amelyekből kiderül, hogy Európába a dohány első hírét Kolumbusz hozta, aki 1492-ben látta, hogy a dohányt a bennszülöttek kuko- ricalevélbe csavargatják, a végén meggyújtják és szívják. Pane Román spanyol atya, — Kolumbusz kísérője — akit Haitin visz- szahagyott 1494-ben arról. ír, hogy Szent Dominó szigetén a vad nép, a moszkitó szúnyogok csípései ellen — összesodort dohányleveleket szív. Tisztelték, gyógyító orvosságként, nevezték királyné füvének, miután Medici Katalin királynő udvarába került. ahol festékként is használták, másutt kimondottan hasznosnak tartották, különösen a jószágtartó gazdák, akik kullancs és lapostetű-űző szerként hozták forgalomba. A história szerint mi magyarok gyorsan felismertük a dohány káros voltát, hiszen Erdélybe Bornemissza Pál püspök vitte be az első dohányt 1568-ban, de 1670-től már szigorú törvényekkel tiltották, sőt 1689-től már a törvényszék is sújtotta a dohányosokat. 1624-ben Vili. Urbán mind a tubáko- lásra, mind a dohányzásra egyházi átkot mondott. A dohány közel félévszázados világpályafutása során mindenfajta tiltó rendelkezések ellenére olyannyira elterjedt, hogy mi magyarok, élvezetében jelenleg a világlista második helyezettjeként tartatunk számon az ENSZ-ben. .. Ha valaki e nyúlfarknyi történelmi kitekintést valamiféle személyes ellenagitá- ció kísérőiéként fogná fel. tévedne, mert nem ez a szándék. A nyílt, személyes színvallás elkerülhetetlen. és aki e húrok pengetésébe kezd. vallomással tartozik. — Dohányzik? — Nem! — Dohányzott? — Igen! — Szóval példát akar mutatni? — Nem annak szánom! Ez meghökkentő lehet még akkor is. ha tudja az ember, hogy a dohányzás ártalmairól meggyőződött és a dohányzást másoknak hivatalból nem ajánló orvosok 30,4. a pedagógusok 31.7 százaléka rendszeresen füstöl, nem tudnak, vagy nem akarnak lemondani a dohányzásról. Megalapozottan szeretnék szólni e rendkívül fontos, az egészséget érintő témáról. ezért kereken ..száz’ embert kérdeztem meg az elmúlt harminc nap alatt. Véleményt kértem azoktól, akik dohányoztak, akik dohányoznak és akik nem is kívánnak leszokni a cigarettáról. — Mióta dohányzik? — Harminc esztendeje! Azóta úgynevezett „kemény" dohányos vagyok. — Szeretne leszokni? — Nem! Vállalom a rizikót, a következményeket, hogy úgymondjam, belekalkuláltam az életembe. . Világos beszéd! — Mióta nem szívja? — Két éve! — Hogyan sikerült? — Megijedtem! Rosszul lettem, kórházba számítottak és az orvos azt mondta: Válasszon! És én választottam. Azóta egy darabot sem szívok. Eleinte kínozott a vágy. a szenvedély, de ilyenkor mindig eszembe jutott a rosszuUétem, sőt azóta is az jár az eszembe, hogyha dohányoznék. talán már nem élnék... így könnyebb és jobb! Szabad a tüdőm, a légcsövem, nem köhögök éjjel, könnyebben megy a munka. .. — Tudja, hogy a dohányzás ártalmas? — Tudom, de nem tudok leszokni a cigarettáról. Ha csökkentem ideges, nyugtalan vagyok, kiállihatatlan a környezetem számára. Most gyógyszerrel kísérletezem! Tudja. a mai rohanó, ideges világban kell valami az embernek, és az emberiség különös szerencsétlenségének tartom, hogy pont egy olyan növény áldozatai lettünk — tíz és százmilliók —, amely a káros az egészségre. Bizakodom: A nagyapám nyolcvannégy esztendős korában úgyszólván pipával a szájában „aludt el”. Mélyeket slukkol az apám is. de eddig még nem volt orvosnál.... Tulajdonképpen ennyiben sommázható száz ember csokorba kötött válasza. Eljutottunk odáig, hogy az egész világon egyértelműen bizonyított, hogy a dohányzás „ káros” szenvedély. Négymillió magyar, nyilván ennek tudatában füstölög mitsem törődve a következményekkel, vállalja a rizikót, vagy éppen szorong minden szál cigaretta szájbavételekor, retteg az érgörcstől. a rosszulléttől. a ráktól, az infarktustól A felnőtt ember felelősségvállalása önmagával szemben tiszteletre méltó, ebbe másoknak „erőszakosan” beleavatkozni nem lenne helyes. A kérdés csak az, hogy az ..önkárosításnak” hol vannak ai határai? önmaga kizárólagos felelősségét vajon fenntarthatja-e a dohányzó anya, aki gyermeket vár és tudja, hogy a dohányzó nők kisebb fej- és mellkasátmérőjű, hörghurutos gyermekeket szülnek és, hogy az apróságok ér- telmiszint-csökkenéssel érkeznek a világra, „amely tíz esztendős korukig kimutatható? Ilyen esetekben a kismamáknak a dohányzás nem személyes ügyük, hiszen a következmények — sajnos — érintik az utódokat is. Hasonló az eset a másodlagos ártalom tekintetében. A mások által is belélegzett tiszta levegőt nem szennyezheti be önmaga felelősségére senki, másokat sem kényszeríthet arra. hogy a tüdő mélyéről k teregetett füstöt beszívják. A dohányzásról keservesen leszokott ember ugyan miért „köteles" füstös helyiségben tartózkodni? November 17 figyelmeztetése a világon mindenkire vonatkozik, jó tanács! Elfogadása kinek-kinek személyes ügye és felelőssége. Valaki említette a megkérdezettek közül, hogy amióta hivatalosan küzdünk az alkoholizmus, a dohányzás ellen, azóta több az iszákos, a cigarettázó ember. Lehet! Balgaság lenne bármilyen hivatkozással azt kívánni, parancsolni, hogy az emberek márói- holnapra hagyják abba a dohányzást, káros szenvedélyüket. Azt viszont az eddigieknél szélesebb körben meg lehetne értetni. — sőt társadalmi méretű intézkedéseket hozni, — hogy a dohányosok jobban legyenek tekintettel a nem dohányzókra. Aki vállalja a dohányzás ártalmait, annak rizikóját önmagára nézve, annak emberi kötelessége mások jogait is. tiszteletben tartani. Helyén való, hogy az értekezleteken tiltsák a dohányzást, de tartsanak több „cigarettaszünetet”. Egy fokhagymát reggeliző, attól bűzlő embert kiutálunk a sorok közül, pedig a fokhagyma fogyasztása egészséges! A nem dohányzóknak legalább olyan kellemetlen, sőt ártalmas a belehelt nikotin és kátrány. A dohányzás másodlagos ártalmainak csökkentése, mindenekelőtt az emberek kulT túráit magatartásától függ. amelynek társadalmi elősegítése — bántás és sértés nélkül — lehetséges. A figyelmes dohányos nem okoz gondot másoknak, nem teszi ki magát annak, hogy megszólják, figyelmeztessék. Az intelligens, udvarias dohányosok mellett nem kell szenvedniük a nem dohányzóknak. megvédhetik egészségüket anélkül, hogy személyes inzultusokra kelljen sort keríteni. Ezt a személyes tapasztalat mondatja egy olyan emberrel, akinek számos dohányzó barátja van és akinek legalább annyira fontos, hogy barátai ne szenvedjenek miatta nikotinéhségben, mint társainak arra, hogy füstölésükkel ne kellemetlenkedjenek. Az emberi figyelmesség, a tapintatos magatartás, egymás szándékainak tiszteletben tartása, nélkülözhetetlen még akkor is, ha olyan tiltó rendszabályok lépnek életbe, amelyek megkönnyítik a személyes jó szándék megvalósítását azokon a helyeken is. ahol sok ember kénytelen hosszabb ideig együtt tartózkodni. A nikotin elleni harcról éppen úgy nem lehet lemondani, mint az alkohol elleni küzdelemről, még akkor sem, ha az ember- feletti erőfeszítések nem járnak látványos, gyors sikerekkel. Életünk számtalan szálakkal kötődik másokhoz, a társadalom egészéhez, így a magánügy közüggyé válik! Egy hosszú folyamat célba jutásához mindenképpen elkerülhetetlen az a helyes, emberhez méltó magatartás, amely nélkül e világméretű küzdelem is csak a levegőbe fújt füstkarikák sorsára juthat... Szolay István ÍGRITETÜK M|| ...,.«**«— ^ ^ ■ .|ir ■. 'JWiW11"""" 'W*K"
