Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, l »84. december Uszomb« Hogy volt...?! Legtörékenyebb a művészetek között a színház: a film és a hangszalag is csak nehezen képes visszaadni az előadások hangulatát, mert éppen az egyszeriség, a meg- ismételhetetlenség, a jelenlét érzése Thália - varázsa. Mai Irodalom—Művészet összeállításunkban fölelevenítjük az egri Gárdonyi Géza Színház történetének néhány epizódját. Megsárgult újságokat lapozunk át. műsorfüzeteket böngészünk, megfakult fényképeket vizsgálgatunk közösen. Az idősebbek bizonyára sok ismerős arcot fedeznek föl, sok régi. meghitt hangulatot éreznek meg. Egerben 1955-ben alakult meg az önálló társulat. Eégi vágya volt ez az itt élő embereknek. A színpadon klasszikusok és korabeli szerzők is szerepeltek műveikkel, 3 l Shakespearetől Tabi Lászlón át Gárdonyi Gézáig terjedt a sor. A művészek igye- keztek megfelelni a közönség várakozásának, s olyan darabokat választottak, amelyek vonzónak bizonyultak. Egyre több néző volt kíváncsi a bemutatókra, várakozásteli izgalom előzte meg egy-egy mű szín- reállítását. Pedig nem volt zökkenőmentes a színészek sorsa, az 1961—62-es évadot már a „Rossztemplomban” tartották, s csak 1964-ben költözhettek a színház mai épületébe. Azután az 1966—67-es évadtól a Miskolci' Nemzeti Szánházzal közösen működött az egri Gárdonyi Géza Színház. Ez a korszak ettől az évadtól zárul le; a barokk városban önállósodik Thália otthona. Egyelőre még társulat nélkül működik, az ország kiemelkedő színpadi bemutatóit igyekszik szerződtetni. Ezenkívül önálló alkotásokkal is előrukkol, meghívott rendezőkkel és színészekkel. S még egy érdekesség: bábtagozata és nyári előadásai is lesznek. Ügy érezzük, ez az alkalom jó arra, hogy felidézzük a múltat, azt a tíz évet, amelyben Egernek önálló társulata volt. Gábor László hHHHHBHMHaMManaiHnamanBBHBHHaBBgHnaHHflaüaaaaHHHi „Kezdődjék a játék*' Irta: Suba Andor Ma nyitja kapuit az egri Gárdonyi Géza Színház és stílszerűen, szép és nemes érzésektől vezérelve, Gárdonyi: Annuska című színművével örvendezteti meg közönségét. A megnyitó s az azt követő előadások közönsége, a város, megyénk dolgozói egyszerű, nemes gráciával — amilyen egyszerű és nemes csak a dolgozó ember tud lenni — ül le a helyére, örvendezik a színészek játékán, sír és nevet, lelkendezik és tapsol — egy szóval birtokába veszi a színházat. Hetek, hónapok óta készülődtek a színészek, s a közönség egyaránt erre a bemutatóra. A város, a megye közügyévé vált, hogy Eger állandó színházat kap, de rögtön tegyük hozzá: magánüggyé is. Azelőtt is volt Egernek színháza, ezt bizonyítják a régi újságcikkek is: az „Eger” cimű lap például 1930. július 6-án, a következőket írja a „Szökik az asz- szony” című operettről: „Tegnap este Balázs István vendégfelléptével mutatta be a Városi Színház Kardos és Harmath slágeroperettjét. Nyári operettrevü, látványosság, vagy amit akarsz. Sokat adott a szemnek, tarka volt, muzsikája sok helyt bájos és vidám.” Átlapozva az említett újság lapjait 1930 júniusában s júliusában az Egerben tartózkodó debreceni társulat a következő darabokat adta: „Miss Amerika, Tomi és társa, Két lány az utcán, Szökik az asz- szony, Matyika színésznő szeretne lenni”. Ugye, ehhez nem kell kommentár. S ez megkímél bennünket attól, hogy mindezt mi mondjuk el. S ez idő tájt az urak, az egri honatyák azt mondták, hogy a „mi városunk, Eger, a magyar Athén”. Hát, nem vitás, adott Eger, éltek Egerben hazájukat nagyon szerető, alkotó, nagy emberek. Balassi Bálint gyönyörű szép versei itt kristályosodtak halhatatlan művészetté, Gárdonyi Géza, a társadalmi drámáiról ismert Bródy Sándor és Petőfi nyomaiban járó Zalár József is e városban gyújtogatták — a maguk korában — a magyar kultúra fáklyáját (...) A magyar színészgárdának pedig nagy része anyátlanul, apátlanul járta az országot, három hét Eger, két hét Gyöngyös, aztán tovább. Éjszaka Shakespeare-ről, s Moliére-ről, Hamletról, s Tartuffe-ről álmodott, nappal éhezett, s este a világot jelentő deszkákon eljátszott egy kis szerepet vagy bevitt egy pohár vizet a Kardosok által írt, nagyon is félvilági témájú darabokban. S azután három-négy hónapos, fizetés nélküli szabadság. amikor szabad volt még jobban éhezni vagy az állásnélküliség, amikor „félreértette” a fiatal színész az életet, s azt hitte, hogy a színészet az hivatás, az igazgató. meg többi urak meg úgy gondolták, hogy prostitúció. Hát ennek az életnek mindörökre vége. Mi ugyan nem mondjuk Egerre, hogy magyar Athén, de tettünk egyet s mást kulturális felemelkedéséért. S hogy megfiatalodott, megszépült dolgozó népünk! Hogy tudunk örülni mindennek, az új gépállomásnak, a stadionnak, a lakóházaknak, az autóbusz- megállónak, a Mártírok tere mellett elkészült útnak, de nagyon büszkék vagyunk a pedagógiai főiskola tudományos eredményeire, képzőművészeink alkotásaira, a Heves megyei népi együttes sikereire, kultúrházaink előadásaira, múzeumaink történelmi kutatásaira, új, Egerben élő vagy Egerből elszármazott Írók alkotásaira. S most nagyon örülünk, s nagyon büszkék vagyunk új, állandó színházunkra (...) A múltban Völker József színigazgató Egerbe akart jönni társulatával, Eger város tanácsa a következő levéllel válaszolt: „Mivel Eger városában... a nemesek tavasszal birtokaikon vannak, nem tanácsos, hogy egy színigazgató a városba jöjjön, mert vállalkozása kudarcot vallana. Ezért a tanács, sajnálattal bár, de mégis kénytelen az engedély megadását megtagadni." Hát most „tanácsos” volt, hogy idejöjjenek Egerbe. Igaz, a nemesek 1945 tavaszán ismét elköltöztek, de nem a birtokaikra, hanem a birtokaikról. Most a dolgozó nép a közönség. S mi télen, nyáron, s tavasszal is. színházba akarunk járni, jó darabokat látva, szórakozva tanulni. A vállalkozás most nem vafli kudarcot. De ehhez komolyan hozzá kell járulniuk a színház dolgozóinak is. Sohasem felejtsék: a dolgozó nép gyermekei, de egyben nevelői is. Munkájukkal az ember fejlődését, országunk építését segítik. Mi szép, mi szép, mi szép — A mi föladatunk! ■—.Legyünk büszkék reá — hogy színészek vagyunk. De amit színpadon — A népnek hirdetünk, — Ne na- zudtolja meg — A cselekedetünk. Mi eddig is szerető, fél- j)ő, de ugyanakkor büszke érzéssel figyeltük a miskolci Déryné Színház szereplését a vidéki színházak ünnepi hetén. Nagyon örültünk, ha kitüntettek közülük valakit. Lelkesedéssel tapsoltunk előadásaikon, mert úgy éreztük, ők egy kicsit a mieink, egrieké is. S most, hogy igazán a mi színházunk, az egri Gárdonyi Géza Színház életéről, munkájáról, fejlődéséről lesz szó, ami tőlünk, a közönségtől telik, mindent megteszünk. Ma este kőművesek, villanyszerelők, lakatosok, orvosok, tanárok, tsz-tagok, szőlősgazdák, iparosok, SZTK-tisztviselők elegánsan, ünneplőbe öltözve, feleségeikbe karolva, bemennek a színházba megnézni, meghallgatni benneteket. Kezdődjék hát, elvtársak, mondjátok el messze csengő, szép hangotokon, milyen szép a mi életünk, s hogy még szebb (legyen, még több üzem, lakás, kenyér s színház legyen hazánkban, érdemes élni, dolgozni, harcolni. 1955. október 23., vasárnap (Népújság) Tavaszi vidám műsor A Színház vezetősége úgy döntött, hogy a rendes bérleti év elmúltával újfajta bérletet hirdet vidám, hangulatos darabokra. Elsőként Szigligeti Ede „A mama” című kedves vígjátékával mutatkozunk be, amelyet május 25-én játszunk először. Kálmán Imre „Zsuzsi kisasszony” c. operettjét június 1-től, Tabi László komédiáját, „A fca- lóz”-t június 16-tól, és végül a híres nápolyi filmművész, Eduardo de Filippo „Vannak még kísértetek” c. darabját június 22-tőL tűztük műsorra. Közönségünk kívánságára most kétféle bérletet bocsátottunk ki. Az úgynevezett „kötött” bérletek meghatározott napra és meghatározott helyre érvényesek, ezenkívül továbbra is kaphatók az úgynevezett „szabad” bérletek, amelyek tetszés szerinti napon és tetszés szerinti helyre válthatók. (Lámpás, 1955) Shakespeare: Vizkereszt, vagy amit akartok Szereplők: Loránd Hanna. Forgács Tibor, Kakuk Jenő, Szabó Imre. Bemutató: 1955/56-os évad Lehár Ferenc: Pacsirt replő az a Tarján 1 Bem Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. Szereplők: Sárközy Zoltán, Kakuk Jenő, Antal László. Rácz Mihály, Vargha Gyula, Herédy Gyula. Bemutató: 1956 57-es évad Egy tabló Strauss: Cigánybáró című nagyoperettjéből. Bemutató: 1958'59-es évad Eisemann—Da MEGNYÍLT a Gárdonyi Színház. Sokan beszélnek ezekben a napokban a színházról, a színház dolgozóiról, a színészekről. Milyen is egy színész élete? — vetődik fel sok helyen a kérdés. Az elmúlt időkben a színészeket az újságok pletyka rovatából, a színházi lapok főleg intimitásokat kifecsegő költött romantikájú írásaiból ismertük. A színész egy különös társadalmon kívüli lény volt, akit ha felkaptak, megírták, hogy mi a kedvenc színe, és ételé, maid elejtették és csak a rosszindulatú pletykák maradtak utána. Éjszakákon mulatozó, laza erkölcsű színész, ez lett az akkori művész típusa és vannak, akik ma is így képzelik el a nézőtérről, a függönyön túli „titokzatos” világot. Pedig ez a világ soha nem volt ilyen. Bajor Gizi. Somlai Artúr, Rátkai Márton, Csortos Gyula világa, az ő színpaduk mindig a művészet szentélye volt. Erre a hazug propaganda romantikára csak a szenzációt hajhászó színházi lapoknak és a művészetet soha hivatásuknak nem tekintő „sztároknak” volt szüksége. A ma művészének nem kell ez a hamisan festett világ. A mi művészünk a társadalom megbecsült dolgozó tagja, akinek tisztel- kilép a színházból, épp olyan ember, mint a hivatalból kilépő mérnök, vagy a gyárból távozó munkás. IGAZOLVA az elmondottakat, kísérjük el egy napján a színház jelenleg méltán . legnépszerűbb tagját, Gárdonyi: Annuskájának életrekel tőjét: Lóránt Hannát. Megpróbálom egypár szóban bemutatni. Lóránd Hanna, a budapesti Petőfi Színháztól szerződött Egerbe. Fiatal, csinos, kedves arcú, szőke .. ., már toliamon volt a szó, hogy kislány, de nem az, mert asszony, anya ő, a férje Ruttkai Ottó. a színház igazgatója. Tipikus színészházaspár. Életük célja értelme, s öröme a színház, a művészet. Sokan a színészeket valami bohémfajta embernek képzeljük, és hogy ez nem így van, bizonyítja e pár sor, Loránd Hanna egy napjának vázlatos története. Reggel nyolc óra. Cseng az ébresztő, épp úgy, mint máshol. Mielőtt bárki elhamarkodott kijelentést tenne, vegye számításba, hogy előző este Lóránd Hanna vidékén játszott a színház Álarc nélkül című darabjában, s a fárasztó előadás után éjjel két óra felé hozta haza az autóbusz. Nyolc óra. Loránd Hanna most nem színésznő, hanem anya és feleség. Asszonyosan beköti a
