Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

■ NÉPÚJSÁG, 1984. december 5., szerda KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1984. december 3—4-én Berlinben, megtartotta soros ülését. Az ülésen részt vett: Petr MIadenov, a Bolgár Népköztár­saság külügyminisztere, Bohusiav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége külügyminisztere. —( Külpolitikai kommentárunk )— Teasz igét tűzben A VILÁG NAGY RÉSZE még mindig nem barát­kozott meg a gondolattal, hogy a ceyloni teát egy Sri tanka nevű országból kapja. Most azonban akarva- akaratlan tudatosul a tény: a teaszigeten a szokásos évi teaszüreten kívül is jócskán akadnak események. A tavaly nyáron kirobbant harcok mára már azzal fenyegetnek, hogy tűzbe borul a világnak ez a haj­dan békés szeglete. A kisebbségben lévő tamilok har­cias eszközökkel igyekszenek nagyobb befolyáshoz jutni a többségi szingalézek rovására, s a fegyveres támadásoktól sem riadnak vissza valós vagy vélt jo­gaik érvényesítése érdekében. A halottak száma egy­re nö, s a nyugati hírügynökségek szerint az utóbbi napokban is csak százakkal mérhető. A tamil szélsőségesek követeléseikben odáig men­nek, hogy önálló állam kikiáltását sürgetik az ország északi részén. Ezt a körzetet csupán egy keskeny tengerszoros választja el az indiai Tamil Nadu szö­vetségi államtól, ahol a Sri Lanka-i vádak szerint a szeparatisták bázisai találhatók. A tamil többségű szomszéd léte kétségtelenül biztos hátteret jelent a szigeten élő kisebbségnek, bár az indiai hatóságok cáfolják, hogy bármilyen nacionalista szervezkedés folyna Indiában Sri Lanka ellen. Csakhogy India nagy ország és a szoroson még egy halászcsónakkal is könnyedén át lehet kelni. Előfordulhat, hogy a he­lyi hatóságok tudta nélkül készültek föl azok a fegy­veres csoportok, amelyek ellen most már a lehető legkomolyabb csatározásokat folytatja a Sri Lanka-i hadsereg, a haditengerészet és a légierő bevetésével. A szigetország hivatalos szervei ha közvetve is, de elmarasztalják a hatalmas szomszédot az események miatt. Ez fölöttébb kényelmetlen a belső feszültsé­gekkel terhelt, választások előtt álló Indiának. A Sri Lanka-i nemzetbiztonsági miniszter szerint a Mad- raszban székelő szeparatisták már január 14-én, a hagyományos tamil betakarítási ünnepen be akarják jelenteni önálló államuk, Eelam létezését az Észak- Sri Lanka-i Jaffnában. Ezért állítólag mintegy négy­ezer tamil fegyveres bevetése várható a közeljövőben — indiai területről. A HELYZET MINDEN MOZZANATÁBAN robba­nékony, s nem csak polgárháborúval, hanem nemzet­közi konfliktussal is fenyeget. Ha a szigeten a tami­lok és szingalézek kölcsönös tömeges bosszúhadjára­tokba kezdenek, India, melynek jelentős tamil népes­sége van, aligha maradhat tétlen szemlélő. A fejlődő országok konfliktusai, háborúi pedig minden esetben az imperialista erők befolyását erősítették, bárhol ke­rült is sor rájuk. Az okokról még nem sokat tudunk. A következmények azonban roppant súlyosak — már Horváth Gábor Közös piaci csúcs — bormegállapodással 1. A miniszterek figyelmü­ket elsősorban az európai helyzet alakulásának szen­telték, összefüggésben az ál­talános nemzetközi viszo­nyok fejleményeivel. Meg­állapították, hogy az elmúlt időszak eseményei teljes mértékben megerősítik azok­nak a közös értékeléseknek és következtetéseknek a he­lyességét, amelyeket az 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozatban, az 1983. júni­us 28-i moszkvai közös nyi­latkozatban, valamint a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak 1984. június 14-i nyilatkozatában fogalmazták meg az európai és a világhelyzet alakulásá­ról. Az ülés résztvevői kifejez­ték aggodalmukat amiatt, hogy Európában és az egész világon továbbra is veszé­lyes feszültség uralkodik. Az európai helyzetet még .inkább kiélezte, hogy né­hány nyugat-európai NATO- országban folytatják az ame­rikai közép-hatótávolságú ra­kéták telepítését, amely a fegyverkezési verseny új, kü­lönösen veszélyes szakaszát nyitotta meg földrészünkön. Ez válaszintézkedésekre kényszerítette a Szovjetuniót és néhány más szocialista országot. Az ülés résztvevői hang­súlyozták, hogy az európai államok határait, társadal­mi-politikai berendezkedésü­ket és a második világhábo­rú után kialakult egyéb te­rületi-politikai realitásokat kétségbe vonó koncepciók veszélyeztetik a békét és a biztonságot. A háború utáni európai határok sérthetetle­nek. Kedvezőtlen hatást gya­korol az európai politikai légkörre, a földrész népeinek kölcsönös megértésére a re- vansista erők aktivizálódása az NSZK-ban és bárhol más­hol a revansizmus bátorítá­sa. Komoly aggodalomra ad okot a Nyugat-európai Unió tanácsának az a döntése, amely feloldotta a nagy ha- tóvolságú rakéták és hadá­szati bombázók gyártásának az NSZK-ra vonatkozó tilal­mát. 2. Az ülésen képviselt ál­lamok aggodalmukat fejez­ték ki amiatt, hogy az im­perialista körök előtérbe he­lyezik az erőre és diktátu­mokra épülő politikájukat, példátlan méretekben fokoz­zák a fegyverkezési versenyt, kivált nukleáris vonatkozás­ban, növelik a nukleáris ka­tasztrófa veszélyét új, mind pusztítóbb nukleáris fegy­verfajtákat gyártanak és hal­moznak fel. E körök ragasz­kodnak a nukleáris háború lehetőségével számoló veszé­lyes katonai doktrínákhoz, a hagyományos fegyverzet olyan új rendszereit fej­lesztik ki, amelyek hatásuk­ban megközelítik a tömeg- pusztító fegyverek romboló erejét, ugrásszerűen növelik a katonai kiadásokat. Az Egyesült Államok és néhány szövetségese maga sem tit­kolja, hogy tevékenysége a katonai fölény megszerzésé­re irányul. A helyzet kiéleződése nö­vekvő aggodalommal tölti el Európa és más földrészek népeit, mindazokat, akik aktívan fellépnek a nukleá­ris háború veszélyével szem­ben, tevékenyen cselekednek annak érdekében, hogy vé­get érjen a fegyverkezési verseny és javuljon a nem­zetközi légkör. Meg­győzően bizonyítja ezt az Európában és a világ más térségeiben kibontakozott háborúellenes tömegmozga" lom. Az ülésen képviselt álla­mok síkraszállnak azért, hogy az államok kapcsolataiban szigorúan betartsák a füg­getlenség és a nemzeti szu­verenitás, a határok sérthe­tetlensége és a területi in­tegritás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erő al­kalmazásáról és az erővel való fenyegetésről való le­mondás, az államok minden vitás kérdése tárgyalások út­ján történő békés rendezé­sének elveit és a nemzetközi kapcsolatok más alapelveit. A Varsói Szerződés tag­államai korunk alapvető kér­désének tartják a fegyver­kezési verseny megállítását és az áttérést a leszerelésre, elsősorban a nukleáris le­szerelésre. Ügy vélik, hogy amíg nem késő, mindent meg kell tenni a katonai szembenállás szintjének csökkentéséért és azért, hogy a nemzetközi kapcso­latokban viszatérjenek az enyhüléshez és az államok egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös együttműködéséhez. Adott a lehetőség a hely­zet jobbra fordulására. Eh­hez a realizmuson és az ér­demi együttműködésen ala­puló politikára kell áttérni az európai és más földrészek népei előtt álló feladatok megoldásában. Ennek érde­kében szükség van a külön­böző társadalmi berendez­kedésű államok párbeszédé­re, érdemi és egyenjogú tárgyalásaira, amelyeknek során a felek átérzik a rá­juk háruló nagy felelőssé­get és pozitív eredmények­re törekszenek. A Varsói Szerződés tagállamai nem­csak készek az ilyen tár­gyalásokra, hanem szorgal­mazzák is azokat, valamint az egyenlőség és egyenlő biztonság elvén alapuló meg­állapodások elérését. Tovább­ra is érvényesek a fegyver­kezési verseny megállításá­val és a háború megelőzé­sével kapcsolatos javaslata­ik. A Varsói Szerződés tag­államai ugyanakkor hang­súlyozzák, hogy nem töre­kednek katonai fölény meg­szerzésére, de azt sem enge­dik meg, hogy velük szem­ben katonai fölényre tegye­nek szert. Fellépnek az erő- egyensúly legalacsonyabb szinten történő biztosításá­ért. 3. Az ülésen képviselt ál­lamok üdvözlik a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok között a nukleáris és űrfegyverzet egész kérdéskö­réről szóló tárgyalások meg­tartásáról létrejött megál­lapodást, és annak nagy fontosságot tulajdonítanak. A Varsói Szerződés tagálla­mai síkra szállnak azért, hogy ezen tárgyalások cél­jait és feladatait már a kez­detben pontosan meghatá­rozzák. E tárgyalások hiva­tottak a hadászati stabilitás megszilárdítására, a világűr militarizálásának megaka­dályozására, az európai és a világméretű nukleáris szem­benállás szirtiének mérsék­lésére mind a hadászati, mind a középhatótávolságú nukleáris fegyverzet egészen a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáig elmenő csök­kentésével. 4. A jelenlegi helyzetben minden európai nép létér­deke, hogy megszűnjék az új nukleáris eszközök fel­halmozása, radikálisan csök­kentsék ezeket a fegyverze­teket mindaddig, amíg Eu­rópa teljesen meg nem sza­badul mind a közép-hatótá­volságú, mind a harcászati nukleáris fegyverektől. Az ülésen képviselt álla­mok — tekintettel arra, hogy Európában a nukleá­ris fegyverkezési verseny valamennyi európai népet fenyeget —, fontosnak tart­ják, hogy a földrész min­den állama, mindenekelőtt a NATO és a Varsói Szer­ződés országai tevékenyen járuljanak hozzá a nukleá­ris háború veszélyének el­hárítását célzó erőfeszíté­sekhez. Az ülésen képviselt álla­mok síkraszállnak azért is, hogy mielőbb megállapodás szülessen a közép-európai haderők és fegyverzetek köl­csönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon. A tár­gyalásokon közvetlenül részt vevő szocialista országok ja­vaslatai ,ió alapot biztosíta­nak ehhez. Emlékeztetnek arra, hogy javaslatot tettek Európa ve­gyi fegyverektől történő mentesítésére, a katonai ki­adások befagyasztására és csökkentésére, valamint a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és békés kapcsolatok fenn­tartásáról szóló szerződés megkötésére. Ezeket a javas­latokat a NATO,tagállamai­hoz intézték és felszólítanak arra, hogy haladéktalanul érdemi tárgyalások kezdőd­jenek e kérdésekről. Az ülésen képviselt álla­mok megállapítják, hogy az európai bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó stock­holmi konferencia munkája időszerűvé teszi a mielőbbi áttérést a konkrét tárgyalá­sokra. Fellépnek a tárgyalá­sok alkotó szellemben való folytatásáért, azért, hogy lé­nyegi megállapodásokat ér­jenek el az egymást kölcsö­nösen kiegészítő politikai és nemzetközi jogi, valamint katonai-műszaki jellegű eu­rópai bizalom- és biztonság- erősítő intézkedésekről. Ezek­nek a megállapodásoknak a jogok egyenlőségén, a ki­egyensúlyozottságon és köl­csönösségen, valamennyi részt vevő állam biztonsági érdekeinek azonos figyelem- bevételén kell alapulniuk és a háborús veszély csökken­tését, a katonai szembenál­lás szintjének mérséklését kell szolgálniuk. Az ülésen ismételten meg­erősítették, hogy a Varsói Szerződés tagállamai hűek voltak és maradnak az össz­európai folyamat továbbvi­telének és elmélyítésének, az enyhülésnek, az európai biz­tonság megszilárdításának és az együttműködés fejlesz­tésének az ügyéhez a helsin­ki záróokmányban meghatá­rozott alapokon. 5. A Varsói Szerződés tag­államai halaszthatatlannak tartják a nukleáris szem­benállás leküzdésére, a nuk­leáris fegyverzetek egészén azok teljes megsemmisíté­séig elmenő korlátozására és csökkentésre irányuló konk­rét és hatékony intézkedé­sek megtételét. Ebbe az irányba mutató fontos lépésként javasolják a nukleáris fegyverzetek mennyiségi és minőségi be­fagyasztását. E javaslatra választ várnak a NATO-or- szágoktól. Emlékeztetnek a Szovjetunió készségére, hogy az USA-val együtt ilyen lé­pést tegyen, példát mutatva a többi nukleáris hatalom­nak. Az ülésen képviselt álla­mok síkraszállnak továbbá a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltá­sáról szóló szerződés mielőb­bi megkötéséért és az eh­hez szükséges tárgyalások megtartásáért. E javaslatok előterjeszté­sekor abból indulnak ki, hogy nemcsak veszélyes, de értelmetlen is a nukleáris fegyverzet további felhal­mozása és tökéletesítése. Az ülés résztvevői nyo­matékosan felhívják azokat a nukleáris hatalmakat, amelyek még nem tették meg: vállaljanak kötelezett­séget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak ilyen fegy­vert. Szükségesnek tartják, hogy valamennyi nukleáris állam tegyen meg mindent a nukleáris háború elhárí­tásáért. Arra van szükség, hogy ezen államok tegyék külpolitikájuk és gyakorlati tevékenységük fő céljává a népek megmentését a nuk­leáris fenyegetéstől. Az ülésen képviselt ál­lamok felhívják a figyelmet arra. hogy a világűr mili- tarizálása, amennyiben nem történnek időben lépések a megakadályozására, jelentő­sen megnövelné a nukleáris háború kitörésének kocká­zatát, és maga után vonná a nukleáris fegyverkezési verseny eddig nem tapasz­talt ütemű felgyorsulását. A világűr militarizálásának megelőzése érdekében hatá­rozottan fellépnek minden olyan tevékenység beszünte­téséért, amely a fegyverke­zési versenynek a világűrre történő kiterjesztését céloz­za és a világűr békés célú, az emberiség javát szolgáló felhasználásáért. E feladat radikális megoldásához szük­ségesnek tartják, hogy mi­előbb megbízhatóan ellen­őrizhető két és több oldalú megállapodásokat kössenek. Remélik, hogy valamennyi állam, mindenekelőtt az űr­hatalmak felismerik a világ­űr militarizálásának megtil­tását célzó intézkedések szűk. ségességét. Az ülés résztve­vői rámutattak az ENSZ szerepére e probléma meg­oldásában. A miniszterek állást fog­laltak amellett, hogy a gen­fi leszerelési konferencia napirendjén szereplő összes kérdésről érdemi tárgyalá­sokat folytassanak annak ér­dekében, hogy e fórumon konkrét megállapodásokat érjenek el. Ügy vélik, ameny- nyiben a konferencia min­den résztvevője konstruktív álláspontot foglal el, rövid időn belül befejezhető len­ne a vegyi fegyverek betil­tásáról és megsemmisítésé­ről szóló egyezmény kidol­gozása. 6. Az ülésen képviselt ál­lamok következetesen sík­raszállnak az ENSZ szerepé­nek növeléséért a béke meg­őrzésében és a nemzetközi biztonság megszilárdításá­ban. Az ENSZ-közgyűlés mostani 39. ülésszakán a jelenkori nemzetközi kap­csolatok fő kérdéseit állítot­ták a figyelem középpontjá­ba. Emlékeztetnek az ENSZ- ben beterjesztett, a fegyver­kezési verseny korlátozását és a leszerelést, a világ kü­lönböző térségeiben meglé­vő válsággócok és konflik­tusok tárgyalásos rendezését, az új gazdasági világrend kialakítását célzó, az álla­mok belügyeibe való beavat­kozás politikája, más álla­mok társadalmi-politikai rendjének aláásására irá­nyuló bármilyen tevékeny­ség politikája ellen irányuló javaslataikra. Hangsúlyoz­ták, hogy a diszkriminatív korlátozások alkalmazása a gazdasági kapcsolatokban és a nyomás bármely más for­mája ellentmond az állam­közi kapcsolatok alapvető elveinek. Az ülésen képviselt álla­mok elítélik az imperialista erőpolitikát. 7. A külügyminiszterek véleményt cseréltek a fasiz­mus feletti győzelem közel­gő 40. évfordulójával kap­csolatban. Meggyőződé­sük, hogy a népeknek és a kormányoknak a világbéke megőrzésére és megszilárdí­tására irányuló erőfeszítése­ik megsokszorozásával kell1 megemlékezniük erről a ki­emelkedő évfordulóról. 8. A külügyminiszterek ki­emelték azt a jelentős sze­repet, amelyet a tagállamok biztonságát szavatoló, béke­szerető külpolitikai irány­vonaluk közös kidolgozását és megvalósítását szolgáló hatékony eszközként, az eu­rópai béke megőrzésének és megszilárdításának — külö­nösen a mostani bonyolult nemzetközi helyzetben — fontos tényezőjeként tölt be a Varsói Szerződés. Dublini csúcsértekezletü­kön, amely a vártnál job­ban elhúzódik, az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfői megállapod­tak borkivitelük csökkenté­séről és ezzel utat nyitot­tak a spanyol—portugál csat­lakozási tárgyalások befeje­zése előtt. A „tízek” még a nyáron, a fontainébleau-i csúcsértekezleten alakították ki azt az álláspontot, hogy a „borpiac reformja” előfelté­tele a két ibériai ország 1986. január 1-re tervezett csat­A legfrissebb jelentések szerint már csaknem ezer- kétszázra emelkedett a hét­fői gázmérgezés halálos ál­dozatainak száma az indiai Madhja Prades szövetségi állam fővárosában, Bhopal- ban. A hatóságok attól tar­tanak, hogy a halottak szá­ma tovább nő. Mintegy négyezer ember kapott erős gázmérgezést és tízezer — egyes hírügynökségi jelenté­sek szerint húszezer — sze­mélyt ápolnak a túlzsúfolt kórházakban és elsősegély- nyújtó helyeken, gyakran a szabad ég alatt. A mérgező metil-izocianid az Union Carbide amerikai vállalat bhopali telepének földalatti tartályaiból öm­lött ki héfőn hajnalban. A mérgező anyag már kisebb mennyiségben is vakságot, maradandó szemsérülést, na­gyobb adagban fulladást és keringési zavarokat okoz. lakozásának — azóta azon­ban a szakminiszterek nem voltak képesek egyezségre jutni. A csaknem 24 órás dubli­ni huzavona oka* az NSZK volt, amely elzárkózott at­tól, hogy méltánytalanul nagy részt vállaljon a csök­kentésből. A vita lezárása után az egybegyűltek újból megerősítették „szilárd poli­tikai elkötelezettségüket” a Közös Piac kibővítése, Spa­nyolország és Portugália ha­táridős felvétele mellett. Időközben a hatóságok le­tartóztatták az Union Car­bide bhopali telepének öt indiai tisztségviselőjét, aki­ket „gondatlanságból elkö­vetett emberöléssel” vádol­nak. Mint Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója be­számolt róla, a Union Car­bide vezetői elhárítják ma­gukról a felelősséget a vál­lalat indiai telepén történt borzalmas tömegkatasztrófá­ért. A Union Carbide min­denesetre haladéktalanul le­állította a vegyület gyártá­sát két, az Egyesült Álla­mokban lévő telepén és több külföldi üzemében is. Ame­rikai környezetvédelmi szak­értők szerint különösen a fejlődő országokban koránt­sem alkalmaznak olyan szi­gorú biztonsági intézkedése­ket, mint az Egyesült Álla­mokban. i2oo áldozat Indiai katasztrófa

Next

/
Oldalképek
Tartalom