Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Jfluidén knlnej öUhu ónknak u kerekben gazdag, IwU/flg új uztmdüt kínálnunk ! A távozó és az érkező Bocsásson meg, kedves olvasó, hogy most közvetlenül szólok Önhöz, s nem élek mindazzal a fortéllyal, amelyet mes­terségem gyakorlása közben elsajátítot­tam. A szilveszteri papírtrombiták har­sogása, a pezsgőspalackok durrogása köz­ben nem árt, ha most leülünk, s ennek az írásnak a sorai között egymásra né­pünk. Én még a kézirat fölé ha­jolok. ön már az újságunk címoldalát nézi. ahoi nyomdász barátom ügyes ke­ze nyomán több mint negyvenezer pél­dányban megjelent ez a cikk. Mégis azt szeretném, ha mi ketten most nem ve­szítenénk el egymást annyi ember közt, akik kezébe eljutott ez az újság, hanem szentelnénk' néhány csendes percet arra, hogy számot vessünk a távozóval és az érkezővel, gondoljunk azzal, mi is tör­tént az elmúlt hónapok során, s mi vár majd ránk. Ilyenkor érdemes valamilyen szám­adást készíteni. Az ember képzeletében, vagy valóságosan kerít egy szép nagy ív papírost, közepén elválasztja, s fölír­ja balra mindazt, ami jót csak kapott az elmúlt esztendőtől, jobb oldalra pedig rávezeti mindazt, ami bántotta. Higgye el, kevés olyan alkalom van, amikor tisz­ta marad a papíros egyik vagy másik ol­dala: ide is. oda is kerül jócskán. Ha őszinte valaki, legsötétebbnek látott idő­szakából is ki tud emelni valami szépet, valami kedveset, s a legoptimistább em­ber is marad olykor vesztesen. Életünk törvényei ilyenek: akad számos olyan család, amely ugyanebben az esztendő­ben temetett is, meg örvendezett is új­szülöttnek. Ez ad vigasztalást és erőt. ezért mondhatjuk végül azt, amikor szá­mot vetettünk az eseményekkel, hogy tulajdonképpen jó volt ez az év. de... Vagy éppen ellenkezőleg: tulajdonképpen rossz volt ez az év, de... Tudja, én tulajdonképpen ebben a „de”-ben bízom. Abban, hogy küzdelmek: sikerek csalódások közepette válik, teljes­sé életünk. így ad enyhülést a bánatban is az a szép és jó, amivel találkozunk, s így figyelmeztet boldogságunk töré­kenységére. s a veszélyekre, mindaz a rossz, amely megzavarja elbizakodottsá­gunkat. Ha most külön-,külön megfogalmaz­nánk az egyenleget amelyről az előzőek­ben beszélgettünk, s összehasonlítanánk a két írást, bizony sok-sok közös, vagy hasonló elemet találnánk. Sok szó esne bennük földrészeket foglalkoztató ba­jokról. Megtanultuk az elmúlt esztendők során, hogy nagyon közelről érint ben­nünket a még Oly távoli történés is. Valljuk be, sok mindennel nehezen lehet manapság szembenézni. Olyan glo­bális feszültségek között élünk, amelyek fenyegetésként nehezednek ránk. A leghatalmasabb a háború réme, amelyet az elmúlt esztendő is növelt. Különleges amerikai fegyverrendszerekről hallot­tunk, már az emberiség közös büszkesé­gét, az űrikutatást is hadi célokra akar­ják felhasználni. A környezetszennyezés „hétköznapi” hírei között bombaként rob­bant a szerencsétlen indiai város tragé­diája, a kétezer halottal, s a sok ezer nyo­morékkal. Más kontinenseken, főleg Af­rikában 150 millió ember éhezik. A fej­lődő országok súlyos adósságokkal küzde­nek. Latin-Amerikában 350 milliárd dol­lárt kellene visszafizetniük hitelezőiknek a súlyos társadalmi és gazdasági gondok­kal küzdő térség népeinek. A terrorizmus új és új áldozatokat szed. Látja elszomorító kép tárul így elénk. Valóságos siralomvölgynek tekinthetnénk a világot, ha csak ezeket a tényeket szemlélnénk. De a népek élni akarnak és örülni a mindennapoknak és az ünne­peknek. Őszintén szólva mindketten a szenzációkhoz vonzódunk, szívesebben nézzük azokat a képsorokat a híradóban, amikor valamilyen szomorú tragédiát mutatnak, s lankad a figyelmünk, ami­kor valamelyik baráti szocialista ország szép tájain időz el a kamera. Pedig ér­zékelnünk kell: nemcsak a rossz, a fe­nyegetés uralkodik a világon, de megvan benne mindaz, ami továbbvivő lehet. A feszültségektől terhes Dél-Amerikában például ott van Nicaragua küzdelme, a Nobel-díjas Marquez Száz év magá­nyának csodás világa, a népe szokásai, művészetének kincsei, a tőlünk különbö­ző látásmódjuk. Mindaz, amitől életteli. teljes és lakható Földünk. Mindaz, ami miatt remélni lehet és remélni kell. Valahogy úgy van ez, mint mikor saját szűkebb életünkben, környezetünkben sorjázzuk a gondokat és az örömöket. Végül arra jutunk: érdemes belevágni újból a küzdelembe. Egyedül persze, ön is, én is védtelenek és kiszolgáltatottak volnánk a nagyvilág­ban. Hazánk és nemzetünk közös vállal­kozása, együttes felemelkedésünk adja a biztosítékát annak, hogy higgadtan be­széljünk az egyenlegről, szemlélhessük mindennek a jó és rossz oldalát. Épp ezért nézhetünk most nyugodtan szembe egymással, mert nem zártunk sikertelen évet. Mert bizony, ha elvesztettük volna a fizetőképességünket: üres polcok kö­zött. áruhiányban, esetleg energiakorláto­zástól sújtottan vakoskodva búcsúzkod- nánk a távozó, esztendőtől. Kevésbé mér­legelhetnénk így az eseményeket. Tudjuk mind a kelten: nem volt köny- nyű elérni, amire szükség volt. Akadt jócs­kán áremelés, jobban körmére kellett nézni annak a „fránya, gurulós” forint­nak, de végül is többé-kevésbé mindenki hozzászokott az újfajta gondolkodáshoz. Ki így, ki úgy, de valamennyien igyekez­tünk ellensúlyozni valahogy a nehezebb körülményeket. Valljuk be, sokszor erőn­kön felül is hajtottunk, hogy meglegyen legalább az. ami volt, de az is, ami még hiányzott. Közben a gazdaságunk az újabb erőpróbákon megedződve, s már a követ­kezőkre készülve egyre nagyobb válto­zásokon esett át. Az új társulási formák, a vállalati ön­állóság, a most életbe lépő szabályzók mái éreztetik kedvező hatásukat. A struktu­rális megújulás mellé persze, emberi is kell, lélekben és igazságban újjászületve lehetünk csak képesek a gazdaság és tár­sadalom másfajta arculatát megteremteni. Minden közösségnek — legyen brigád, vagy pártalapszervezet — meg kell talál­nia a változó időben is az egyensúlyt. a feszesebb érdekeltségi viszonyok között is az összetartozás tiszteletét. Mert ha belegondol, ebben a másfajta, hajtósabb szakaszban, éppen ebben szen­vedünk hiányt. A közösségek ereje nélkül formálissá válnak az emberek egymáshoz fűződő kapcsolatai: meglazulnak a csa­ládi, rokoni kötelékek, s a nagyobb egé­szért érzett felelősség is csorbát sfenved. Nemcsak jelenünk szegényedik ezzel, ha­nem jövőnk is: a fiatalok körében érez­hető leginkább mindennek a veszélye. Nem csoda, ha a közvéleményt oly gyak­ran foglalkoztatják az ifjúság gondjai, s hogy az elmúlt esztendőben a párt Köz­ponti Bizottsága is tárgyalta helyzetüket. Mindennapi gyötrődésünk. önmagunk rossz szellemével vívott — néha vesztes — csatáink szenvedő alanyai, sértettjei ők. A közvetlen céljaink mellett pedig egyre többet kell gondolnunk a jövőre. Az új szociálpolitikai intézkedések, az oktatási és közművelődési erőfeszítések mind azt szolgálnák, hogy ne csak pil­lanatnyi időre maradjunk meg a víz fel­színén. kétségbeesett és erőrabló kapá- lódzással, hanem tanuljunk meg úszni. Az Alice Csodaországban című bugyu- ta-furcsa, filozofikus mesében az idő — élőlény. Olyas valaki, akit megnyerhetünk magunk számára, csak tudni kell vele bánni. Látja, ezen a bolondos napon, mi­kor mindenki óévbúcsúztató vigasságon töri a fejét, vagy legalább elgondolkozik azon, hogy mi volt és mi lesz: nagyon igaznak érzem ezt a megfogalmazást. Hiába jár könyörtelenül, egyenletesen az óra mutatója. Azt mondják, ha az ember fiatal és te­vékeny, úgy a napok rövidebbek. de az évek hosszabbak. Majd, ahogy öregszik, s csak szemlélődik már, a napok hosszab­bodnak, de az évek gyorsan szállnak el. Az értelmes tevékenység, a helytállás te­szi hosszabbá -az évet, adja meg az ifjú­ság hitét. Most is, akárha nem is tizenkét hónap telt volna el fölöttünk, hanem mintha ,,ráhúztunk volna” még egy- kettőt. Ne haragudjon, hogy az ünnepi készü- lődésből elraboltam néhány percét. Talán f nem volt haszontalan az a néhány gon­dolat, amely felötlött bennem, míg ön­nel beszélgettem. Kérem, maradjon olva- , sónk ebben az új esztendőben, hogy szót válthassunk ezekről a dolgokról máskor is. Gábor László „DÍSZLÖVÉSEK PEZSGŐSÜVEGEKKEL” ’85 csak egyszer csenget Sok család asztalára kerül disznótoros Trombita harsant — igaz. dobpergés nélkül, de min­denképpen azt jelezte: bú­csúzik az óév, s kopogtat hóval, hideggel az új esz­tendő. Ennek ellenére bi­zonyára boldogabb. szebb lesz az elődjénél. S hogy eb­ben bizakodunk, a már em­lített szilveszteri trombita­szó is szerepet játszik. Teg­nap megjelentek az utcai árusok: konfettit, bohócos kalapokat. tréfás álarco­kat kínáltak. Az ünnep kel­lékeit, amelyekhez egyér­telműen hozzátartozik a már hagyományos pezsgő, amelyből — mint már irtunk — fejenként tíz pohárral jut „minimum.” S a virsli, ame- llyet ugyancsak bőségesen kínáltak az üzletekben, va­lamint az utcai standokon. S a mai estén diszlövé. sek „dörrennek" — (pezsgős­üvegekből. Kívánjuk, min­dig ilyen békés csatával kö­szöntsük az új esztendői, amelyet jövőre már csak a; emlékezet tud visszaidézni. Hiszen — nem éppen stíl­szerűen idézve a híres re­gény címét — 1985 csők egyszer csenget... Az óév búcsúztatására Egerben számos vendéglő­ben. nyilvános szórakozó­helyen is sor kerül. Minde­nütt igyekeznek a vendégek kedvében járni, hangulatos zenével. ételkülönlegesség­gel várják az érkezőket. So­rakoznak egymás mellett a pezsgő ládái, a szakácsok jó előre elkezdték a készü­lődést, hogy legjobb tudá­suk szerint készítsék el a hidegtálakat és a különböző rafinált fogásokat. Hagyo­mányos az egyik legnagyobb szilveszteri mulatság szín­helyének kínálata: a Park Szálló például hétszáz ven­déget fogad. Köztük mint­egy 350 külföldit, akik jöt­tek Lengyelországból. Ro­mániából, NDK-ból, de Franciaországból. NSZK- ból is. A különböző ter­mekben hét zenekar szol­gáltatja a talpalávalót. kü­lönféle melódiák hangzanak föl. kinek-kinek kedve sze­rint. Magyar nóta éppúgy lesz, mint diszkósláger. Hi­vatásos énekesek is fellép­nek, bár valószínű, hogy egy idő után az amatőrök ve­szik át a „szeszfoktól” füg­gően szerepüket. Kiemelték az étlapról a csirág krémle­vest, a malacsültet és a gesztenyével töltött banánt. A szilveszter tiszteletére felújították a drinkbárt, s a homlokzat jelentős ré­sze is újjávarázsolva várja az új esztendőt. A Mátra — immár ha­gyományosan — gazdag szil­veszteri programmal várja a hazai és a külföldi ven­dégeket. üdülőket. A kü­lönböző szórakozóhelyeken, szállodákban, üdülőkben ilyenkor az alkalomhoz il­lő mulatságokat, bálokat rendeznek, s a reggelig tar­tó vigadalmak asztalairól nem hiányozhatnak az íny­csiklandozó étélek, a táncra- perditő italkülönlegességek sem. Galyatetőre — mint a SZOT-üdülő igazgatója. Var­ga András elmondta, 450 vendéget várnak. Érdekes­sége lesz az itteni műsor­nak, hogy egy kis politikai kabaré is várja a szilveszte- rezőket. Mátraházán, a Vö­rösmarty turistaházban a vendégek éjfél után étel­különlegességet kapnak: megkóstolhatják a „borhab- levest.” A helyi SZOT-üdü- lőben a Propeller együttes játszik, de „játszhatnak” a vendégek is, akik különle­ges italt kapnak ezúttal. amennyiben megmondják, hogy milyen összeállítású ital a Half and half. A mátrafüredi Avar Szál­lóba csaknem ötszáz vendé­get vár Tóth Ignác igazga­tó és az évváltáskor is dol­gozó számos munkatársa Itt a hazai vendégek mel­lett egy holland csoport is megismerkedhet a szilvesz­teri szokásainkkal, valamint speciális étel- és italkülön­legességeinkkel. S ha az ételkülönlegességet említet­tük: ínycsiklandozónak kí­nálják a gödöllői töltött jércét és a szárnyas máj- pástétomot aszpikban. A gyöngyösi Mátra Szál­lóban várhatóan kétszázan búcsúztatják az óesztendői. s mint Kovács András üz­letvezető elmondta, egy 35 tagú lengyel csoport is a ci­gányzene és a diszkóműsor közepette köszönti majd 1985-öt. A szomszédos Ké­kes Étteremben szórakozó- kat is különleges menü vár­ja. ezek közül egy érdekes­ség: a juhbélbe töltött virsli. A szilveszterkor hagyo­mányos tombdla, zsákba­macska és más szórakoztató programok mellett szinte mindenütt ott van már a kisorsolásra váró kismalac S akinek sikerül meghúznia a farkát, bizonyára szeren­csés lesz a következő esz­tendeje. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom