Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Jfluidén knlnej öUhu ónknak u kerekben gazdag, IwU/flg új uztmdüt kínálnunk ! A távozó és az érkező Bocsásson meg, kedves olvasó, hogy most közvetlenül szólok Önhöz, s nem élek mindazzal a fortéllyal, amelyet mesterségem gyakorlása közben elsajátítottam. A szilveszteri papírtrombiták harsogása, a pezsgőspalackok durrogása közben nem árt, ha most leülünk, s ennek az írásnak a sorai között egymásra népünk. Én még a kézirat fölé hajolok. ön már az újságunk címoldalát nézi. ahoi nyomdász barátom ügyes keze nyomán több mint negyvenezer példányban megjelent ez a cikk. Mégis azt szeretném, ha mi ketten most nem veszítenénk el egymást annyi ember közt, akik kezébe eljutott ez az újság, hanem szentelnénk' néhány csendes percet arra, hogy számot vessünk a távozóval és az érkezővel, gondoljunk azzal, mi is történt az elmúlt hónapok során, s mi vár majd ránk. Ilyenkor érdemes valamilyen számadást készíteni. Az ember képzeletében, vagy valóságosan kerít egy szép nagy ív papírost, közepén elválasztja, s fölírja balra mindazt, ami jót csak kapott az elmúlt esztendőtől, jobb oldalra pedig rávezeti mindazt, ami bántotta. Higgye el, kevés olyan alkalom van, amikor tiszta marad a papíros egyik vagy másik oldala: ide is. oda is kerül jócskán. Ha őszinte valaki, legsötétebbnek látott időszakából is ki tud emelni valami szépet, valami kedveset, s a legoptimistább ember is marad olykor vesztesen. Életünk törvényei ilyenek: akad számos olyan család, amely ugyanebben az esztendőben temetett is, meg örvendezett is újszülöttnek. Ez ad vigasztalást és erőt. ezért mondhatjuk végül azt, amikor számot vetettünk az eseményekkel, hogy tulajdonképpen jó volt ez az év. de... Vagy éppen ellenkezőleg: tulajdonképpen rossz volt ez az év, de... Tudja, én tulajdonképpen ebben a „de”-ben bízom. Abban, hogy küzdelmek: sikerek csalódások közepette válik, teljessé életünk. így ad enyhülést a bánatban is az a szép és jó, amivel találkozunk, s így figyelmeztet boldogságunk törékenységére. s a veszélyekre, mindaz a rossz, amely megzavarja elbizakodottságunkat. Ha most külön-,külön megfogalmaznánk az egyenleget amelyről az előzőekben beszélgettünk, s összehasonlítanánk a két írást, bizony sok-sok közös, vagy hasonló elemet találnánk. Sok szó esne bennük földrészeket foglalkoztató bajokról. Megtanultuk az elmúlt esztendők során, hogy nagyon közelről érint bennünket a még Oly távoli történés is. Valljuk be, sok mindennel nehezen lehet manapság szembenézni. Olyan globális feszültségek között élünk, amelyek fenyegetésként nehezednek ránk. A leghatalmasabb a háború réme, amelyet az elmúlt esztendő is növelt. Különleges amerikai fegyverrendszerekről hallottunk, már az emberiség közös büszkeségét, az űrikutatást is hadi célokra akarják felhasználni. A környezetszennyezés „hétköznapi” hírei között bombaként robbant a szerencsétlen indiai város tragédiája, a kétezer halottal, s a sok ezer nyomorékkal. Más kontinenseken, főleg Afrikában 150 millió ember éhezik. A fejlődő országok súlyos adósságokkal küzdenek. Latin-Amerikában 350 milliárd dollárt kellene visszafizetniük hitelezőiknek a súlyos társadalmi és gazdasági gondokkal küzdő térség népeinek. A terrorizmus új és új áldozatokat szed. Látja elszomorító kép tárul így elénk. Valóságos siralomvölgynek tekinthetnénk a világot, ha csak ezeket a tényeket szemlélnénk. De a népek élni akarnak és örülni a mindennapoknak és az ünnepeknek. Őszintén szólva mindketten a szenzációkhoz vonzódunk, szívesebben nézzük azokat a képsorokat a híradóban, amikor valamilyen szomorú tragédiát mutatnak, s lankad a figyelmünk, amikor valamelyik baráti szocialista ország szép tájain időz el a kamera. Pedig érzékelnünk kell: nemcsak a rossz, a fenyegetés uralkodik a világon, de megvan benne mindaz, ami továbbvivő lehet. A feszültségektől terhes Dél-Amerikában például ott van Nicaragua küzdelme, a Nobel-díjas Marquez Száz év magányának csodás világa, a népe szokásai, művészetének kincsei, a tőlünk különböző látásmódjuk. Mindaz, amitől életteli. teljes és lakható Földünk. Mindaz, ami miatt remélni lehet és remélni kell. Valahogy úgy van ez, mint mikor saját szűkebb életünkben, környezetünkben sorjázzuk a gondokat és az örömöket. Végül arra jutunk: érdemes belevágni újból a küzdelembe. Egyedül persze, ön is, én is védtelenek és kiszolgáltatottak volnánk a nagyvilágban. Hazánk és nemzetünk közös vállalkozása, együttes felemelkedésünk adja a biztosítékát annak, hogy higgadtan beszéljünk az egyenlegről, szemlélhessük mindennek a jó és rossz oldalát. Épp ezért nézhetünk most nyugodtan szembe egymással, mert nem zártunk sikertelen évet. Mert bizony, ha elvesztettük volna a fizetőképességünket: üres polcok között. áruhiányban, esetleg energiakorlátozástól sújtottan vakoskodva búcsúzkod- nánk a távozó, esztendőtől. Kevésbé mérlegelhetnénk így az eseményeket. Tudjuk mind a kelten: nem volt köny- nyű elérni, amire szükség volt. Akadt jócskán áremelés, jobban körmére kellett nézni annak a „fránya, gurulós” forintnak, de végül is többé-kevésbé mindenki hozzászokott az újfajta gondolkodáshoz. Ki így, ki úgy, de valamennyien igyekeztünk ellensúlyozni valahogy a nehezebb körülményeket. Valljuk be, sokszor erőnkön felül is hajtottunk, hogy meglegyen legalább az. ami volt, de az is, ami még hiányzott. Közben a gazdaságunk az újabb erőpróbákon megedződve, s már a következőkre készülve egyre nagyobb változásokon esett át. Az új társulási formák, a vállalati önállóság, a most életbe lépő szabályzók mái éreztetik kedvező hatásukat. A strukturális megújulás mellé persze, emberi is kell, lélekben és igazságban újjászületve lehetünk csak képesek a gazdaság és társadalom másfajta arculatát megteremteni. Minden közösségnek — legyen brigád, vagy pártalapszervezet — meg kell találnia a változó időben is az egyensúlyt. a feszesebb érdekeltségi viszonyok között is az összetartozás tiszteletét. Mert ha belegondol, ebben a másfajta, hajtósabb szakaszban, éppen ebben szenvedünk hiányt. A közösségek ereje nélkül formálissá válnak az emberek egymáshoz fűződő kapcsolatai: meglazulnak a családi, rokoni kötelékek, s a nagyobb egészért érzett felelősség is csorbát sfenved. Nemcsak jelenünk szegényedik ezzel, hanem jövőnk is: a fiatalok körében érezhető leginkább mindennek a veszélye. Nem csoda, ha a közvéleményt oly gyakran foglalkoztatják az ifjúság gondjai, s hogy az elmúlt esztendőben a párt Központi Bizottsága is tárgyalta helyzetüket. Mindennapi gyötrődésünk. önmagunk rossz szellemével vívott — néha vesztes — csatáink szenvedő alanyai, sértettjei ők. A közvetlen céljaink mellett pedig egyre többet kell gondolnunk a jövőre. Az új szociálpolitikai intézkedések, az oktatási és közművelődési erőfeszítések mind azt szolgálnák, hogy ne csak pillanatnyi időre maradjunk meg a víz felszínén. kétségbeesett és erőrabló kapá- lódzással, hanem tanuljunk meg úszni. Az Alice Csodaországban című bugyu- ta-furcsa, filozofikus mesében az idő — élőlény. Olyas valaki, akit megnyerhetünk magunk számára, csak tudni kell vele bánni. Látja, ezen a bolondos napon, mikor mindenki óévbúcsúztató vigasságon töri a fejét, vagy legalább elgondolkozik azon, hogy mi volt és mi lesz: nagyon igaznak érzem ezt a megfogalmazást. Hiába jár könyörtelenül, egyenletesen az óra mutatója. Azt mondják, ha az ember fiatal és tevékeny, úgy a napok rövidebbek. de az évek hosszabbak. Majd, ahogy öregszik, s csak szemlélődik már, a napok hosszabbodnak, de az évek gyorsan szállnak el. Az értelmes tevékenység, a helytállás teszi hosszabbá -az évet, adja meg az ifjúság hitét. Most is, akárha nem is tizenkét hónap telt volna el fölöttünk, hanem mintha ,,ráhúztunk volna” még egy- kettőt. Ne haragudjon, hogy az ünnepi készü- lődésből elraboltam néhány percét. Talán f nem volt haszontalan az a néhány gondolat, amely felötlött bennem, míg önnel beszélgettem. Kérem, maradjon olva- , sónk ebben az új esztendőben, hogy szót válthassunk ezekről a dolgokról máskor is. Gábor László „DÍSZLÖVÉSEK PEZSGŐSÜVEGEKKEL” ’85 csak egyszer csenget Sok család asztalára kerül disznótoros Trombita harsant — igaz. dobpergés nélkül, de mindenképpen azt jelezte: búcsúzik az óév, s kopogtat hóval, hideggel az új esztendő. Ennek ellenére bizonyára boldogabb. szebb lesz az elődjénél. S hogy ebben bizakodunk, a már említett szilveszteri trombitaszó is szerepet játszik. Tegnap megjelentek az utcai árusok: konfettit, bohócos kalapokat. tréfás álarcokat kínáltak. Az ünnep kellékeit, amelyekhez egyértelműen hozzátartozik a már hagyományos pezsgő, amelyből — mint már irtunk — fejenként tíz pohárral jut „minimum.” S a virsli, ame- llyet ugyancsak bőségesen kínáltak az üzletekben, valamint az utcai standokon. S a mai estén diszlövé. sek „dörrennek" — (pezsgősüvegekből. Kívánjuk, mindig ilyen békés csatával köszöntsük az új esztendői, amelyet jövőre már csak a; emlékezet tud visszaidézni. Hiszen — nem éppen stílszerűen idézve a híres regény címét — 1985 csők egyszer csenget... Az óév búcsúztatására Egerben számos vendéglőben. nyilvános szórakozóhelyen is sor kerül. Mindenütt igyekeznek a vendégek kedvében járni, hangulatos zenével. ételkülönlegességgel várják az érkezőket. Sorakoznak egymás mellett a pezsgő ládái, a szakácsok jó előre elkezdték a készülődést, hogy legjobb tudásuk szerint készítsék el a hidegtálakat és a különböző rafinált fogásokat. Hagyományos az egyik legnagyobb szilveszteri mulatság színhelyének kínálata: a Park Szálló például hétszáz vendéget fogad. Köztük mintegy 350 külföldit, akik jöttek Lengyelországból. Romániából, NDK-ból, de Franciaországból. NSZK- ból is. A különböző termekben hét zenekar szolgáltatja a talpalávalót. különféle melódiák hangzanak föl. kinek-kinek kedve szerint. Magyar nóta éppúgy lesz, mint diszkósláger. Hivatásos énekesek is fellépnek, bár valószínű, hogy egy idő után az amatőrök veszik át a „szeszfoktól” függően szerepüket. Kiemelték az étlapról a csirág krémlevest, a malacsültet és a gesztenyével töltött banánt. A szilveszter tiszteletére felújították a drinkbárt, s a homlokzat jelentős része is újjávarázsolva várja az új esztendőt. A Mátra — immár hagyományosan — gazdag szilveszteri programmal várja a hazai és a külföldi vendégeket. üdülőket. A különböző szórakozóhelyeken, szállodákban, üdülőkben ilyenkor az alkalomhoz illő mulatságokat, bálokat rendeznek, s a reggelig tartó vigadalmak asztalairól nem hiányozhatnak az ínycsiklandozó étélek, a táncra- perditő italkülönlegességek sem. Galyatetőre — mint a SZOT-üdülő igazgatója. Varga András elmondta, 450 vendéget várnak. Érdekessége lesz az itteni műsornak, hogy egy kis politikai kabaré is várja a szilveszte- rezőket. Mátraházán, a Vörösmarty turistaházban a vendégek éjfél után ételkülönlegességet kapnak: megkóstolhatják a „borhab- levest.” A helyi SZOT-üdü- lőben a Propeller együttes játszik, de „játszhatnak” a vendégek is, akik különleges italt kapnak ezúttal. amennyiben megmondják, hogy milyen összeállítású ital a Half and half. A mátrafüredi Avar Szállóba csaknem ötszáz vendéget vár Tóth Ignác igazgató és az évváltáskor is dolgozó számos munkatársa Itt a hazai vendégek mellett egy holland csoport is megismerkedhet a szilveszteri szokásainkkal, valamint speciális étel- és italkülönlegességeinkkel. S ha az ételkülönlegességet említettük: ínycsiklandozónak kínálják a gödöllői töltött jércét és a szárnyas máj- pástétomot aszpikban. A gyöngyösi Mátra Szállóban várhatóan kétszázan búcsúztatják az óesztendői. s mint Kovács András üzletvezető elmondta, egy 35 tagú lengyel csoport is a cigányzene és a diszkóműsor közepette köszönti majd 1985-öt. A szomszédos Kékes Étteremben szórakozó- kat is különleges menü várja. ezek közül egy érdekesség: a juhbélbe töltött virsli. A szilveszterkor hagyományos tombdla, zsákbamacska és más szórakoztató programok mellett szinte mindenütt ott van már a kisorsolásra váró kismalac S akinek sikerül meghúznia a farkát, bizonyára szerencsés lesz a következő esztendeje. ..
